Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-24 / 144. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 24 KOMMENTÁR Csomagok évadja SIDÓ H. ZOLTÁN A csütörtöki trencsénteplici zárt tanácskozás folytatásaként ma a kormány rendes ülésén is megvitatja a körvonalazódó gazdasági csomagtervet. A csomagterv hallatán önkéntelenül is az újabb megszorító intézkedésekre gondol a polgár. Nem véletlenül. Térségünkben ugyancsak elharapóztak a csomag­tervek, elég csupán az elhíresült magyar Bokros-csomagra vagy a csehek legutóbb két hullámban végrehajtott csomagjá­ra gondolni. Szlovákia eddig dacolt az egyre romló külső és belső gazdasági mutatók okozta problémákkal, s ha mégis túl­ságosan is előtérbe került, mondjuk, a kedvezőtlen külkeres­kedelmi mérleg témája, rögvest a biztató makrogazdasági mutatókkal példálóztak. A szlovák korona megingása viszont már világosan jelezte: mi sem mellőzhetjük a gazdasági szük­ségcsomag kidolgozását és bevezetését. A múlt héten Trencsénteplicen a kormány végre szembenézett a valós hely­zettel, és megnevezte a legfontosabb gondokat: a közkiadá sok veszélyesen alakulnak, folyamatosan nő a külkereskedel­mi hiány, augusztus és október között 25 milliárd korona ér­tékben törleszteni kellene az állami kincstárjegyeket, mélyül a folyó fizetési mérleg hiánya. Az sem mellékes, hogy a koro­na stabilitásáért folytatott küzdelem leapasztotta a tartaléko­kat; konkrétan június 18-án az ország együttes devizatartalé­ka 523 millió dollárral, vagyis több mint 10 százalékkal volt alacsonyabb, mint 1996 végén. Vajon mit tartalmazhat a cso­magterv? A közelgő parlamenti választások miatt nem várha­tók nagyarányú és általános áremelések. Vagyis a Szlovák Vil­lamosművek nehezen fogja érvényesíteni akaratát. A mono­polhelyzetben lévő cég azt javasolja, hogy a kisfogyasztók számára 50, a nagyfogyasztók számára pedig 15 százalékkal emeljék a villamos energia árát. Ehelyett 5-10 százalékos ár­emelkedés várható. Biztosan megnyirbálják majd az állami költségvetés kiadási oldalát. Valószínűleg a szociális, egész­ségügyi és oktatási célokra fordítandó összegeket kurtítják meg. A gazdasági csomag első részletének kibontása minden jel szerint már ma megtörténik. Hangulata nem a karácsonyi csomagobontásra fog emlékeztetni., hanem az orvosságos fio­la felnyitásához lesz hasonlatos: mindkettőben keserű pirulá­kat talál az állampolgár. Mosolyok URBÁN GABRIELLA Szomorú? Levert, kedvetlen, netán depressziós? Akkor nézze meg nyomban a Denverből küldött képeket. Hangulata javulhat, hisz azokról csak úgy sugárzik a jókedv. Nevet Clinton és Clintonná, hahotázik Jelcin, mosolyog Chirac és Blair, va­csorán és gálakoncerten vi­dáman ölelkeznek állam- és kormányfők; még az egyébként komolynak mutat­kozó Hasimoto Rjutaro arcán is csibészmosoly ül - örül, mert mindenkinek bemutat­hatta új cowboycsizmáját. A megszokott képek ezek: a csúcstalálkozók hagyomá­nyos mosolydiplomáciáját tükrözik, jól leplezik a kelle­metlen dolgokat. Takarták most is a problémákat, a sé­relmeket, palástolták a súrló­dásokat. Clinton már beha­rangozó beszédében megad­ta a találkozó alaphangját, amikor leszögezte, „az ame­rikai gazdaság a legerősebb a világon", ez a vállalkozó kedvnek, a jól megválasztott monetáris stratégiának és a gazdaságpolitikának köszön­hető, nosza, európaiak, al­kalmazzátok a jól bevált amerikai modellt! Amerika mint a röpcédulát, úgy oszto­gatta a recepteket a denveri csúcson, bármiről volt szó ­gazdaságról, környezetvéde­lemről, afrikai államok támo­gatásáról, Boszniáról, NATO­bővítésről. Talán figyelmen kívül hagyta, hogy nem mindegyik amerikai recept váltható be, mondjuk, Euró­pában. Súrlódásokhoz veze­tett, hogy az USA szinte sem­mibe veszi a többiek vélemé­nyét, lekezelően viselkedik, ráadásul olyan „önfitogtató" témákkal foglalkozik, ame­lyek csúcsra nem illenek, amelyek nem igazán érdekel­hetik a franciát, németet, olaszt... A csúcs összesen 40 problémát ömlesztett a részt­vevők elé: ekkora adagot nem lehet megemészteni. A fontos dolgok elsiklottak, a korábbi ellentétek megma­radtak. A résztvevők mégis mosolyogtak: Clinton azért, mert diktátorkodhatott, Jel­cin azért, mert ígéretet ka­pott: ha igyekszik, hamaro­san bejuthat a Hetek klubjá­ba, a nyugat-európaiak is mosolyogtak, mert csúcson így illendő. És még az egybként komolynak mutat­kozó Hasimoto Rjutaro arcán is csibészmosoly ül... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán -gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,81381 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk m^g és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo - Micsoda? Hogy ez a kaja rossz? Hát akkor miként minősíti a maga parlamenti szerepléseit, képviselő úr?! (Gossányi Péter karikatúrája) TALLÓZÓ DER SPIEGEL Szlovákiában az őskommunista struktúra és a nemzetközi maf­fia elegye uralkodik - írja a te­kintélyes német hetilap, és a ba­nánköztársaságokhoz hasonlít­ja az országot. A Spiegel ismer­teti a fiaskóval végződött nép­szavazást és a kormány korrup­cióra, besúgásokra, bombame­rényletekre épülő nyomásgya­korló módszereit. Rámutat, hogy a külföld bizalma végleg megrendült, Szlovákia tényle­gesen elszigetelődött. Már vég­leges, hogy az ország nem kívá­natos a NATO számára, és a kö­zeljövőben még egy „piros la­pot" mutatnak fel Pozsonynak. Az EU komolyan fontolgatja, hogy Szlovákia lesz az egyetlen all társult ország közül, amely még a bővítés előkészítő tárgya lásaira sem kap meghívót. Mečiar kormányfő egyre inkább eltávolodik a jogállamiságtól. Vulgáris vicceket süt el politikai ellenfeleiről, nyílt megfélemlí­tést alkalmaz, s ebben készsé­ges segítője a titkosszolgálat. A kompenzációs direkt támogatás az eredeti tervek szerint csupán három évre szólt volna. Bizonytalan az Európai Unió agrárpolitikáj a Az Európai Unió - és előd­szervezetei - agrárpoliti­káját a folytonos változás, a körülményekhez való al­kalmazkodás jellemezte, és ez ma is érvényes. O. HORVÁTH GYÖRGY Az ötvenes évek derekán - ami­kor még csak hat tagország volt - a közösségen belül jóval nagyobb volt a mezőgazdaság súlya, mint napjainkban. Akkor 17,5 millióan éltek a mezőgaz­daságból, 1994-ben - 12 tagor­szágban - csupán 9 millióan. Négy évtizede az európai integ­rációban részt vevő országok mezőgazdasági politikájának fő célja a belső élelmiszerigények kielégítése volt. Ez határozta meg a közösség alapdokumen­tumaként szolgáló - az 1957­A célokat a mezőgaz­dasági árak befolyáso­lásával valósítják meg. ben megalkotott - római szerző­dés 39. szakaszát is, ez volt a CAP (az Európai Unió Közös Ag­rárpolitikája) kündulópontja. Akkoriban öt alapvető célt hatá­roztak meg: a mezőgazdasági termelés hatékonyságának nö­velését, a mezőgazdasági népes­ség jövedelmezőségének javítá­sát, a piacok védelmét és stabili­zálását, a közösség élelmiszer­önellátását, a méltányos élelmi­szerárak kialakítását. Az 1958-ban megtartott stresai konferencián úgy döntöttek a tagországok, hogy a fenti célo­kat a mezőgazdasági árak befo­lyásolásával valósítják meg. Fő cél a világpiaci árnál kedvezőbb belső árak kialakítása volt, mert OLVASÓI LEVELEK Elmarasztaló kritika A komáromi Jókai Színház nagy sikerrel játssza Móricz Zsig­mond művét, Légy jó mindha­lálig című alkotásának színpa­di változatát. A múltkoriban én is részese lehettem a csodának. Nehéz szavakkal ecsetelni ezt a ebben az időszakban - a mező­gazdaság fejleüensége miatt - a liberális piacszabályozás az ag­rártermelés leépülését okozta volna. A termelők a magasabb árakon keresztül jutottak több­letjövedelemhez, ehhez kap csolták a támogatási politikát: az akkori CAP alapja az ár- és jö­vedelempolitika összekapcsolá­sa volt. A rendszer lényege, hogy a belső árak magasabbak legyenek a világpiacinál. Ez a rendszer mindaddig működött, amíg a közösség agrártermelői a hazai szükségleteken felül nem termeltek többletet. A sajátos exporttámogatási politika akkor vált igazán zavaróvá, amikor a közösség már meghatározó mennyiségű exporttömeggel lé­pett a világpiacra. A valóstól el­térített árak - főleg a gabona-, hús- és tejszektorban - azonban megzavarták a nemzetközi piaci folyamatokat. A nyolcvanas évek végére a helyzet tarthatatlanná vált. Az ártámogatásra alapozott piac­szabályozás a közösségi költség­vetés egyre nagyobb hányadát tette ki - volt, amikor elérte a 80 százalékot, ma az arány 50 szá­zalék, értéke eléri a 40 milliárd ECU-t. J lázon belül" is egyre nagyobb feszültségek alakultak ki, mivel a támogatások 80 szá­zaléka a termelők 20 százaléká­hozjutott. Az egyre intenzívebb gazdálkodás már környezetvé­delmi problémákat okozott, ezért az extenzív gazdálkodásra irányította a figyelmet. Ugyan­akkor a nemzetközi nyomás ­leginkább az Egyesült Államok részéről - is egyre inkább a CAP reformját követelte meg. Ráadá­sul 1986-ban megkezdődtek a GATT-tárgyalások, amelyek fő célja éppen a nemzetközi agrár­kereskedelem könnyítése volt. gyönyörű előadást, a zsúfolá­sig telt nézőtér áhítattal figyel­te a cselekményt. Az előadás színvonala minden várako­zást felülmúlt, ezt bizonyítja a darab végén felcsattanó és szűnni nem akaró, 20-25 per­cig tartó taps is. Éppen ezért nem értem Dusza Istvánnak az Új Szóban megjelent, a da­rabot elmarasztaló kritikáját. Az igaz, hogy én nem vagyok színikritikus, de azt meg tu­1990-ben - a közösség integrá­ciójának elmélyítése érdekében is - új elvek jelentek meg az ag­rárpolitikában. Mindeközben a közösség piaci rendtartásokat épített ki a 27 legfontosabb ter­mékre, termékcsoportra. Első­ként - még a hatvanas évek vé­gén - a tagországokban meg­szűnt a gabona- és húsvertikum nemzeti szabályozása. Mára a A nemzetközi nyomás megkövetelte a CAP reformját. termékek 90 százalékánál meg­szűnt a nemzeti piaci rendtar­tás, az egyes országok szerveze­teire csak a közösségi döntések végrehajtása maradt. 1993 ja­nuárjától mindenféle adminiszt­rációs akadályt felszámoltak, így a szabályok nemzeti szintű eltérése nem akadályozhatja a termékek szabad áramlását az EU-n belül. A közösségi prefe­rencia a harmadik országokkal szembeni fellépést jelenti. Bár a GATT miatt mindenféle nem vám jellegű importkorlátozó elemet - például a lefölözést ­megszüntettek, a vámokat olyan magasan sikerült kialakí­tani, ami megfelelő védelmet ad. Ráadásul az exporttámoga­tások is csak lassan épülnek le, ezáltal a termelőknek elegendő idő áll rendelkezésükre, hogy hozzászokjanak a piac egyre li­beralizáltabb szabályozásához. A fenti problémák megoldását a CAP reformjában látják egye­sek, melynek lényege az öt alap­elv mellett kiegészült a környe­zettel harmonizáló gazdálkodás kialakításával, a vidék fejleszté­sével. A közvedenül a mezőgaz­daságból élők aránya egyre dom ítélni, mi a szép, és mi nem. Velem együtt több száz néző el volt ragadtatva az előadástól. Vajon mindenki rosszul ítélte volna meg a szí­nészek munkáját? Szerintem egy színikritikusnak nem az az elsődleges dolga, hogy min­den előadást elmarasztaljon. Ha dicséretet érdemel egy mű­sor, akkor azt nyugodt szívvel meg kellene dicsérni! Én mindenesetre őszintén merem csökken, de elvándorlásukat meg kell akadályozni. A vidéki életfeltételek javítását azonban már nem lehet - éppen a terme­lés extenzifikálása miatt - meg­oldani a mezőgazdasággal, e­zért sorra születnek a vidéki tu­rizmus, szolgáltatás fejlesztésé­vel kapcsolatos elképzelések. 1988 óta egyre inkább jellemző, hogy a parasztok azért kapnak a közösségtől pénzt, hogy keve­sebbet termeljenek - pihentes­sék a földeket -, méghozzá kör­nyezetkímélő módon. Sót a tej­kvóta 1984-es bevezetése óta azok, akik a meghatározottnál többet termelnek, az irányár 115 százalékát fizetik be a közös kasszába büntetésként. A közvetlenül a mező­gazdaságból élők ará­nya egyre csökken. Az EU egyre inkább csökkentette és csökkenti az árhoz kapcsoló­dó támogatásokat, növeli a jöve­delemkiegészítő juttatások ará­nyát. A CAP lényegében arra tö­rekszik, hogy a közösségben ér­vényes belső árakat egyre in­kább a világpiacihoz közelítse, úgy, hogy a jövedelemkiesés ne okozza a termelők ellehetetíenü­lését. Ezt szolgálja a jövedelem­kiegészítő támogatás. Ezzel is problémák vannak, ugyanis csak részlegesen teijed ki a termékek­re, így a szántóföldi növények, főleg a gabonafélék termelése esetén vehető igénybe. Kérdéses az is, hogy meddig tart ez a kom­penzációs direkt támogatás, az eredeti tervek szerint ugyanis csupán három évre szólt volna. A szerző a Népszabadság munkatársa. ajánlani mindenkinek, aki szereti a szépet, hogy ha te­heti, nézze meg a Jókai Színház Légy jó mindhalálig c. előadá­sát. Bizonyosan nem fog csalód­ni. Az előadás végén, a színház­ból kijövet a tömegben elve­gyülve fogja hallani a műsorról az igazi kritikát. Márpedig en­nél hitelesebb értékelés nem is kell. Jalsovszky Vilmos Marcelháza

Next

/
Thumbnails
Contents