Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-23 / 143. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 23. KOMMENTÁR Béna szivárvány? TÓTH MIHÁLY Van Szlovákiában 10-12 publicista, aki teszi a dolgát. És jó, hogy így van ez. Hiszen ha ők is olyan rosszul dolgoznának, mint a szivárványkoalíció néven formálódó ellenzéki tömörülés pártjanak vezetői, a mečiarizmust ellenző választók zöme legfeljebb csak a legközelebbi parlamenti választások után értesülne róla, hogy többé-kevésbé azért béna ez a képződmény, mert nem tudnak megegyezni, hogy az öt párt közül melyik legyen a domináns. De ez még nem minden. Á szivárványkoalíció a szlovák kereszténydemokraták vezetésével még arra is jelentős erőfeszítést fejt ki, hogy ha az összes ellenzéki pártnak együttvéve sikerül többséget szereznie, akkor a Demokratikus Baloldal Pártja ne dominálhasson. Ami magyarán azt jelenti, hogy ne a DBP legyen az a párt, amelyik a miniszterelnököt adja. Még magyarábban: az ellenzékben folyik a kormányfőjelölésért vívott küzdelem. Mečiar és környezete ezen így kárörvend: előre isznak a medve bőrére. Tegyük fel, hogy a szivárványkoalíció pártjai megegyeznek abban, hogy az öt párt közül melyik lesz a domináns, értsd ezen: melyik adja a miniszterelnök-jelöltet. Vajon elmondhatjuk-e ebben az esetben, hogy mindent megtettek a Mečiar-Slota-Ľupták koalíció legyőzéséért? Nagyon jó esetben előfordulhat, hogy a szivárványkoalíció a legerősebb politikai erőként kerül ki a választási küzdelemből, így a papírforma szerint megbízást kap a kormányalakításra. A Magyar Koalíció is csatlakozna, hogy még szebben tündököljön a szivárvány. Anynyira azonban aligha, hogy a parlamentben többségre tenne szert. És ha ez az állapot bekövetkezik, előre megjósolható, hogy „szivárványéknál", a DBP-ben és Mečiar környezetében is erős késztetések lesznek meglepő megoldásokra. A „szükség törvényt bont" alapján. És azzal a ki nem mondott érvvel, hogy a magyarok így kimaradhatnának a kormányból. Ez a megoldás valójában a mečiarizmus átmentését jelentené. Szerintem az is megoldást jelenthetne, ha a szivárványkoalíció és a DBP nyílttá tenné a miniszterelnök-jelölésért folyó kampányt, és megegyezne abban, hogy kormányképesség esetén azt a személyiséget jelölné a leendő kormány élére, amelyik a választásokat megelőző utolsó közvélemény-kutatáson az ellenzéki politikusok közül a legnépszerűbbnek bizonyul. A számításba jöhető jelöltek közül a hátra levő több mint egy év alatt mindenki ismertethetné programját. Valószínű, hogy a javaslat olvastán tanult politológusaink „felnyerítenek", és forgatni kezdik a nagykönyvet, keresve a precedenst. Bárhogy is reagálnak, egy dolog tény: nálunk a választók végre olyan személyiségekre szeretnének voksolni, akik tudják, mit akarnak. JEGYZET hetőek meg a szükséges politikai feltételek a tisztességes elnökválasztáshoz, valamint a jövő évi parlamenti és helyhatósági voksolásokhoz. Az idő azért is sürget, mert valószínűsíthető, hogy Michal Kováč újraválasztásához nincs megfelelő erejű politikai akarat, vagyis ebben a rövid távon mindenképpen sorsdöntő kérdésben valamiféle konszenzust kellene találni. Kölcsönös gesztusokra lenne szükség a beszélő viszony helyreállításához. A kormánykoalíció ezt már a legközelebbi parlamenti ülésen megtehetné, az ellenzéknek pedig tudatosítania kellene, hogy a belügyminiszter megbuktatása csupán eszköz, a cél az egész kormányhatalom leváltása. Ezért kellene nagyobb politikai bölcsességgel a jelenleginél hatásosabb eszközöket találnia, hogy ne a közönyös és az úgynevezett nagypolitikából kiábrándult polgárok számát gyarapítsa, hanem a vele szimpatizálókét. A mai ellenzék - s vele együtt Szlovákia valamenynyi demokratikus érzelmű polgára - jövőre csakis így érhet célba. Az okosabb enged SZILVÁSSY JÓZSEF Legfőbb ideje, hogy a fenti szólást végre megszívlelje minden parlamenti képviselő és más mérvadó politikus. Ha folytatódik a polgár számára egyre kiábrándítóbb sárdobálás, akkor évtizedekig nem jutunk be az Európai Unióba. Ez a végzetes lemaradás egyetlen épeszű politikusnak sem lehet érdeke. Ha a mai kormánykoalíció és az ellenzék rövid időn belül nem állítja helyre azon a dicstelen novemberi éjszakán megszakadt beszélő viszonyt, akkor egyre inkább olyan társadalmi anarchia buijánzik el Szlovákiában, amelynek tragikus okozatai már ma is köztünk lappangnak, sőt már felütötték a fejüket. Civilizált országokban a kormányhatalom és az ellenzék legalább a legkisebb közös nevezőben iparkodik szót érteni. Nálunk ez a közös nevező a demokratikus politikai játékszabályok helyreállítása lehetne. így teremtFőszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/

A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo Gašparovič: - Vlado, csak nem döglött be? (Szűcs Béla karikatúrája) Románia valószínűleg nem kap meghívót az Észak-atlanti Szövetségbe Fárasztó menetelés Igazi oázis lehetett volna Madrid az európai befogadásra váró román karaván számára. A romániai közvélemény most próbálja feldolgozni, hogy a NATOcsúcstalálkozón Bukarest valószínűleg nem kap meghívót a szervezetbe. NEUMANN OTTÓ A csatlakozás sikerére szomjazó ország ezt úgy élheti meg, hogy mostanáig csak egy délibábot hajszolt. Aztán folytatódhat a fárasztó menetelés, miközben egyesek már azt hangoztatják: nem biztos, hogy helyes a nyugati irány. Persze igaz, hogy a NATO nem kisdedóvó. Románia késéssel indult az euro-atlanti felzárkózás útján. Gondoljunk bele: még csak hét esztendeje, hogy Iliescu hívására a Zsil völgyéből érkező bányászok szétverték a neokommunizmus ellen tiltakozó tüntetést. A román államfő ettől kezdve sokáig „szalonképtelenné" vált a nyugati fővárosokban. Ugyancsak Iliescu országlása idején ragadtak vasvillát Erdélyben a román parasztok, amikor a NATO-partnerségi hadgyakorlat zajlott falujuk határában. Elhitették velük, hogy a magyarok jöttek Erdélyt visszarabolni. A vérontás nélkül végződött történet mulatságos epizódnak tűnik, de nagyon sokat elárul az akkori román gondolkodásmódról. így Románia késéssel indult az euro-atlanti felzárkózás útján. aztán tárgyilagosan akárki elismerheti - Romániában is -, hogy a valódi demokráciákhoz való közeledést nagy hátránnyal kezdte el a tavalyi választásokon győztes politikai csoport. Objektív elemzéssel kimutatható, hogy Bukarest lemaradását Budapesthez, Prágához és Varsóhoz képest ennyi idő alatt nem lehetett ledolgozni. A NATO pedig tényleg nem fogadhat OLVASÓI LEVELEK Valódi vészhelyzetek Szeretnék pár sort írni arról, hogy saját bőrömön mit tapasztaltam a sokak által elmarasztalt rimaszombati kórházban. Belgyógyászati osztályán egy hetet töltöttem nagyon súlyos betegek között, további három hetet pedig egy másik osztályon feküdtem. Volt alkalmagába felkészületlen országokat, és Romániának egyelőre azért kell örvendeznie, mert erőltetett menetelését Nyugatróljóindulatú taps kíséri. A helyzet valós értékeléséhez azonban sokkal jobban kell ismernie a román népet. A választókat, akik a nemzetállami frázispufogtatók helyett az európai eszmeiség híveire voksoltak 1996 őszén. Olyan gyökeres értékrend-változási folyamat indult el bennük, amiről tényleg nem lehet fogalma a legkitűnőbb NATO-szakértőnek sem. A román lakosság többsége most kezdi elfogadni, hogy a nemzeti egység vak védelmezése - főként a „szeparatista" magyar kisebbséggel szemben -, a piacgazdasági átalakulás elodázása, a központosított államgépezet mindenhatósága továbbra is balkáni bilincsekben tartja és egyre súlyosabb lemaradásra ítéli az országot. Ezért sorakozott fel a románság legnagyobb része - a reformpolitikai kínszenvedéseit is elfogadva - a Constantinescu-Ciobrea-féle csoport mögé. Ezért volt igenlő a válaszuk arra a kérdésre, hogy a sok évszázados ellenségeskedés után akarják-e a magyarokat ezentúl barátaikként számon tartani. Mindezek annyira felforgatták egész lelki beállítottságukat, hogy szinte remegve várták: jöjjön az irányváltás helyességét bizonyító igen Nyugatról. De nem ám az unalomig ismételt vállveregetések formájában! Konkrétumokat akartak: a NATO-ba kerülést már az első körben. Jelenleg úgy tűnik: Washington hallani sem akar arról, hogy ne csupán három, hanem négy vagy öt ország kapjon meghívást az Észak-atlanti Szövetségbe a július 7-i madridi csúcson. Mi lehet a következménye annak, ha Románia egyelőre tényleg kívül marad? Egy hónappal a sorsdöntő csúcskonferencia előtt a nyolcmilliós nézettségű román magántelevízió, a PRO TV is ezt a kérdést szegezte nekem. A bukaresti kolléga arra akart választ kapni, hogy ha országaink nem egyszerre kerülnek az atlanti szövetségbe, mam látni a televízióból ismert sorozat, a Vészhelyzet jeleneteit, hiszen minden a szemem előtt játszódott le. Láttam az életért folyó borzasztó küzdelmet, láttam, hogy Ruffini főorvos és a súlyos betegek szobájának lelkiismertes vezetője, dr. Slezáková a többi orvossal mi tesz a páciensek életben maradásáért. Ezért szeretném ezúton is megköszönni a szobaorvosnak, Katarína Koósovának a betegekhez való őszinte hozzáállását és a minmegmaradhat-e közöttünk a frissen kialakult jó viszony. Oly kevés műsoridő maradt már akkor, hogy kérdéssel feleltem: „Miért kell ahhoz kedvező előjelű politikai hatalomváltásnak történnie, hogy a magyarokban és a románokban egymásra utaltságuk ténye tudatosodjék?" Ha kapok még két percet, akkor elmondhattam volna, hogy Románia NATO-csatlakozásának időpontja tényleg szimbólumértékű, de ha majd a mostani nagy menetelésre visszapillantanak a történészek, mégis csupán egy mellékesemény marad. A délibábnak bizonyuló oázison túl kell haladnia, mert minden lépés közelebb hozza a forrásvizet. Ne mondjátok, hogy jobb nektek a Balkán! Ne gondoljátok, hogy a magyarokhoz fűződő szövetség csak bizonyos politikai konjunktúra velejárója, ... bilincsekben tartja és egyre súlyosabb lemaradásra ítéli... és a megváltozott helyzetben ilyen barátra nincs is szükségetek! Higgyétek el, hogy Budapest a hamarabb érkező előnyét a ti európai integrációtok érdekében is kamatoztathatja! Végül örülök, hogy a patetikus mondatokra nem maradt idő a PRO TVben. Biztosan sok néző olyan kioktatásként fogta volna fel ezt, amely mit sem enyhít a NATOelutasítás okozta csalódáson. Lehet, hogy úgy értelmezték volna: a magyarok csak mentséget keresnek, amiért nem támogatták Romániát elég hatásosan a felzárkózásban. A budapesti külpolitika mai és holnapi formálói számára pedig remélhetőleg fölösleges bizonygatnom, hogy a tartós szövetség Romániával számunkra is fontos. Mondhatnám: életkérdés. Már csak az erdélyi magyarok miatt sem szabad belenyugodni abba, hogy keleti határainknál végződjék Európa. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa. denre kiterjedő figyelmét. Köszönet illeti Sulanová főorvoshelyettest is, aki évek óta minden betegnek a kedvenc orvosa. Nem szeretném kihagyni az ápolónőket sem, mert természetesen az ő munkájuk és odaadásuk nélkül az egészségügy nem működhetne. A rimaszombati kórházban pedig olyan ápolónők dolgoznak, akiknek a tudása, tapasztalata aranyat ér. Hadd említsem meg a főnővért, aki minden reggel szobáról szobára járva Magyar Koalíció Egyértelmű támogatás ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A Magyar Koalíció tanácsa múlt csütörtökön az alábbi nyilatkozatot fogalmazta meg a szlovákiai magyar oktatásban kialakult helyzettel kapcsolatban: „A Magyar Koalíció pártjai egyértelmű támogatásukróí biztosítják az oktatásügy legégetőbb gondjainak orvoslására létesített Központi Koordinációs Tanács 1997. június 17-én Füleken elfogadott ajánlását, mely szerint alkotmányos jogunk, hogy magyar tannyelvű alap- és középiskoláinkban kétnyelvű bizonyítványt kapjanak a szlovákiai magyar tanulók és diákok. Egyúttal felháborodásunkat fejezzük ki a járási és kerületi hivatalok vezetőinek eljárásával kapcsolatban; elítéljük, hogy visszaélve tisztségükkel különböző módszerek alkalmazásával megfélemlítik a magyar iskolaigazgatókat. Felhívjuk a szlovákiai magyar nemzeti közösség figyelmét arra, hogy a tanév végén határozott és egyértelmű kiállásunkkal ismét bizonyíthatjuk, hogy semmilyen körülmények között nem mondunk le alapvető jogunkról." Szociáldemokraták Volf elnök a taktikáról Pozsony. ,A környező államokban és a fejlett demokráciákban a baloldali és szociáldemokrata pártok előretörése tapasztalható. Ók már kiharcolták pozíciójukat, ránk ez a harc a parlamenti választásokon vár" - nyilatkozta Jaroslav Volf, a Szlovákiai Szociáldemokrata Párt elnöke a párt központi tanácsának szombati ülésén. Megerősítést nyert, hogy az SZSZDP ugyan a jövőben sem zárkózik el a DBPvel való együttműködés elől, de a választások előtt „más taktikát választ". A központi tanács megvitatta a pártnak a Magyar, illetve a Kék Koalícióhoz fűződő viszonyát, s elemezte a szivár-ványkoalícióról folytatott tárgyalások eredményeit. (TA SR) Munkásszövetség Egyedül indul Illava. A Munkásszövetség elutasítja a többségi választási rendszert, és önállóan indul a következő választásokon, mivel Ján Ľupták elnök szerint nincs más lehetősége. A párt központi tanácsának szombati ülésén elhangzott, hogy a Munkásszövetség ellenzi az idő előtti választásokat, de támogatja a mostani megbízatási időszak lerövidítésére vonatkozó DSZM-javaslatot. Hibás lépésnek tartaná az SZTV 2 privatizálását. (TA SR) érdeklődik a páciensek állapota felől. Tudom, hogy minden kórházban azért vannak az orvosok, hogy a betegeket gyógyítsák, de valahogy egészen más a borzalom, a félelem, a kétségbeesés közben a saját szemünkkel látni, hogy az orvosoknak mi mindent meg kell tenniük, hogy megmentsék az életünket. Valóban felemelő érzés volt látni az emberi tudás és odaadás diadalát, id. Göröngyi Sarolta Sajógömör