Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-20 / 141. szám, péntek

6 ALAPÍTVÁNYOK ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 20. Mi micsoda? Az alapítványok körüli viharos események következtében több új fogalommal is találkozhatunk. Az alábbiakban a köz­tük lévő különbségekkel foglalkozunk - egy, a harmadik szek­tor számára frissen kiadott tájékoztató anyag alapján. Alapítványok Ez bizonyos cél érdekében társított vagyont jelent. Ezt alkot­hatják tárgyak, pénzeszközök, értékpapírok, illetve bármilyen más, pénzben is kifejezhető értékek. A törvény szerint az induló legalább 10 ezer koronás alaptőkét fél éven belül 100 ezer koronára kell kiegészíteni és a későbbiekben sem csök­kenhet a jelzett összeg alá. A vagyont az alapszabályban rög­zített közhasznú célra kell felhasználni, nem szolgálhat ma­gáncélokra. A bejegyzést a belügyminisztérium végzi. A tör­vény szabályozza az alapítványok szerveinek felállítását és azok egymás közti viszonyát. Ezenkívül megszabja, hogy éves kiadásaik legfeljebb 15 százalékát használhatják csak fel a szervezet működtetésére. Az alapítványok kötelesek bejelen­teni a beérkező adományok eredetét és tevékenységükről éves jelentést dolgoznak ki. Nem befektetési célú alapok Ezek a kitűzött cél elérése érdekében kifejezetten pénzeszkö­zöket gyűjthetnek. Közhasznúnak elsősorban a szellemi érté­kek, emberi jogok, környezetvédelem, természeti és kulturális értékek megőrzése és fejlesztése, illetve egészségügyi és szo­ciális célok számítanak. Ezenkívül ily módon konkrét akciók, például humanitárius segélyek, kórházi eszközvásárlások, műemlék-felújítások is bonyolíthatóak. A szakértők szerint ezek az alapok általában a konkrét, rövidtávú célok megvaló­sítása érdekében jönnek majd létre és vagyonukat e során tel­jes mértékben felhasználják. A minimális alaptőke 2000 koro­na, a bejegyzést pedig a járási hivatalok végzik. A törvény itt is szabályozza az alap szerveit, azok viszonyát és érvényes a kezelésre fordítható 15 százalékos megkötés is. Az alapok kö­telesek bejelenteni a beérkező adományok eredetét és tevé­kenységükről éves jelentést kell kidolgozniuk. Polgári társulások Ezeket a polgárok saját igényeik kielégítése céljából hozzák létre. Nem kizárt a közhasznú cél sem, de a megoldás lényege, hogy a társulás elsősorban saját tagjai számára nyújt szolgál­tatásokat. Lényeges az is hogy nem folytathatnak hagyomá­nyos értelemben vett vállalkozói tevékenységet. Bejegyzésü­ket a belügyminisztérium végzi, kötelező alaptőke nincs. A törvény nem tartalmaz semmiféle szervezeti megkötést, a va­gyon kezelését sem szabályozza, nincs szükség a források be­jelentésére és éves jelentést sem kell kidolgozni. Közhasznú nonprofit szervezetek Ezekkel kapcsolatban még nincs törvény, csak a kormány legiszlatív tanácsa elő beterjesztett javaslat ismert. A nonprofit szervezetek közhasznú tevékenységekkel foglalkoz­nak majd. Az is megtörténhet, hogy a törvény végül a köz­hasznú szolgáltatások megfogalmazást tartalmazza majd, ez az előbbihez képest komoly korlátozást jelentene. Közhasznú szolgáltatást a törvény előre bejelentett feltételekkel és min­denki számára egyformán hozzáférhető szolgáltatásként hatá­rozná meg. A nonprofit szervezeteket jogi személyekként a cégbíróságok jegyeznék be, kötelező alaptőkéről egyelőre nincs szó a javaslatban. Hasonló a helyzet a kezelésre fordít­ható összeggel. Az alapítványok kötelesek bejelenteni a beér­kező adományok eredetét és tevékenységükről éves jelentést kell kidolgozniuk. Kis alapítványok Az új törvény előírásainak betartása elsősorban a kisebb alapít­ványok számára okoz gondot. Ezért is érdeklődtünk néhá­nyuknál, hogy miként képzelik el a további sorsukat. A Simonyi Alapítványt a hasonló nevű Rimaszombati járás­beli községben 1991-ben hozták létre, elsősorban a hazai ma­gyar oktatásügy támogatására. Ádám Zita kuratóriumi elnök­től megtudtuk, hogy eddig nem írtak ki pályázatokat. Az alap­szabályuk ugyanis kimondja, hogy csak egymillió korona fe­letti összeg után kezdik meg a tevékenységüket. Ez tavaly ősz­re gyűlt össze, addigra viszont már nyilvánvalóvá vált, hogy át kell majd alakulniuk. A jelenlegi elképzelések szerint a továb­biakban is alapítványként működnek majd, a döntést hamaro­san a kuratórium hozza meg. Sőt felajánlották, hogy ők lesz­nek egy általános, szlovákiai magyar közalapítvány, de Ádám Zita szerint erre eddig kevesen regáltak. A somorjai Lingua Alapítvány a hasonló nevű nyelviskola mellett működik. Czére Gyöngyi, a nyelviskola vezetője sze­rint egyrészt a tehetséges, de rosszabb anyagi körülmények között élő gyermekek nyelvoktatását támogatják. A Katedra című lappal közösen országos angol és német levelező ver­senyt szerveznek, amelyre általában Pozsonytól Tornaijáig ér­keznek megoldások. A legjobbak pedig már két éve Somorján mérik össze a tudásukat. Mivel azonban nincs meg a kellő alaptőkéjük, kénytelenek felszámolni az alapítványt. A nyelvi versenyt azonban tovább szeretnék folytatni. Ugyancsak Somorján, a magyar gimnázium mellett működik a Pro Ratio Alapítvány. Csáder Alfréd kuratóriumi tag sze­rint ennek fő célja a tantervben közvetlenül nem szereplő, de a képzéshez fontos tevékenységek támogatása. Így például be­vezették az iskolába az Internetet, most azon dolgoznak, hogy ez egyszerre több számítógépről is elérhető legyen. A megol­dás részeként a magyar alapiskolát is rákötnék a világhálózat­ra. A diákok számára pályázatot írtak ki a város home page­jének megszerkesztésére. A határidő hamarosan letelik és több csoport is vetélkedik az elsőségért. Az alapítvány a támo­gatásokat a várostól, a környékbeli önkormányzatoktól, vál­lalkozóktól és magánszemélyektől szerzi, most azon igyek­szik, hogy a gimnáziumban végzett mind a kétezer diákot megszólítsa. A jövőt illetően még nem döntöttek, a kuratóri­um a lehetőségeket számba véve határoz majd. (-tl-) A kormánypártok saját vállalásukat sem teljesítették Az alapítványok ellen kemény hadjárat folyik Az elmúlt néhány év során az alapítványok nagyon hamar elfoglalták azt a he­lyüket a hazai társadalom­ban, amelyet a világ többi táján már évtizedek óta betöltenek. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Szinte természetessé vált, hogy ha valakik egy általuk fontosnak ítélt tevékenységekre az állam­tól vagy más illetékestől nem ké­peseket forrásokat biztosítani, akkor ilyen formában igyekez­nek megteremteni a lehetősége­ket. Alapítványokkal az élet minden területén találkozhat­tunk, az oktatásban, a kultúrá­ban, a környezetvédelemben, a szociális problémák kezelésé­nél, az egészségügyben. Ezért is keltett nagy feltűnést, amikor 1995 közepén az igaz­ságügyi minisztérium kirukkolt az alapítványokról szóló tör­vény tervezetével. A javaslat vá­ratlanul érkezett, hiszen ilyen jogszabályt a kormány legisz­latív terve egyáltalán nem tar­talmazott. De ennél is sokkal rosszabb volt a tartalma, amely láttán azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a Mečiar-kormány újabb olyan hazai szektor ellen indított támadást, amelyet az egyébként alkalmazott módsze­reivel nem képes befolyása alá vonni. Erre egyébként a javaslat megjelenését megelőző alapítványellenes médiakam­pány is utalt. Az elhatározás olyan nagy volt, hogy még a pél­dátlanul erős nemzetközi tilta­kozás sem volt képes meghátrá­lásra kényszeríteni a kormány­koalíciós parlamenti többséget. Annyira azért megerőltették magukat, hogy a nyilvánvalóan likvidálási célzatú törvény elfo­gadása után jóváhagytak egy parlamenti határozatot, amely értelmében a kormány kötelez­ték két új jogszabály beterjeszté­sére. Az egyik a szociális szolgál­tatásokat és közhasznú tevé­kenységet folytató non-profit (nem nyereségorientált) szerve­zetek, a másik pedig nem befektetési célú alapok létreho­zását engedélyezi. Ezek például újra lehetővé tennék azon fajta helyi segélyakciók megszerve­zését, amelyek ma leggyakrab­A minisztérium váratlanul állt elő a javaslattal. ban alapítványi formában tör­ténnek, de az új alapítványi tör­vény gyakorlatilag teljesen fel­számol. A határozat szerint ezeknek már 1996. október 1-jei hatállyal életbe kellett volna lépniük, de erre nem került sor. A nem befektetési célú alapok­ról szóló törvényt végül a parla­ment 1997. május 15-én hagyta jóvá, a nonprofit szervezetekről szóló törvény sorsa viszont mindmáig ismeretlen. Ez a helyzet azonban komoly ne­hézségeket okoz a létező alapít­ványok további sorsával kapcso­latos döntések során. A törvény értelmében ugyanis idén au­gusztus 31-ig az alapítványok­nak vagy át kell alakulniuk az új törvény szerint, vagy pedig auto­matikusan megszűnnek. Az el­múlt hetek eseményei alapján valószínű, hogy a kormány ad­minisztratív úton is mindent megtesz azért, hogy minél több esetben a második változatra ke­rüljön sor. Az augusztusi határ­idő - tekintetbe véve a nyári idő­szak nehézkes ügyintézését is ­szinte lejárt, a kormány pedig nem volt képes előkészíteni az általa ígért új jogszabályokat, mégsem hajlandó a határidő módosítására. A nem befektetési célú alapokról szóló parlamenti vitában a parlamenti bizottsá­gok nagy része bele is egyezett abba, hogy az augusztus végi ha­táridőt december 31-re halász­szák. A parlament ülésén azon­ban a kormánykoalíció képvise­lői - sok esetben a bizottsági sza­vazásukkal szöges ellentétben ­elutasították a határidőmódosí­tást. Ennek megfelelően ameny­nyiben az alapítvány nem képes megfelelni a szigorított előírá­soknak, de viszont megszűnni sem szeretne, akkor átalakulhat polgári társulássá, illetve nem befektetési célú alappá. Erre az utóbbival kapcsolatos ügyinté­zésre viszont a nagy késéssel el­fogadott törvényre mindössze néhány hete marad (az is a sza­badságos időszakban). A legin­kább faramuci helyzet azonban a nonprofit szervezetekről szóló törvénnyel kapcsolatban alakult ki. Ha a parlament június végi ülése nem dönt erről, akkor már csak szeptemberben keríthet rá sort, vagyis az újraregisztáció határideje után. Ilyen esetben azonban a kormány mégiscsak Saját korábbi szavazatukat is megtagadták. kénytelen lenne kitolni a határ­időt. Ebben a pillanatban az lát­szik a legvalószínűbbnek, hogy a kormány kihasználja erre vonat­kozó kompetenciáit és az ügy társadalmi horderejére kérve azt kéri majd a parlamenttől, hogy tegyen kivétel és egy füst alatt intézze el az első, a második és a harmadik olvasatot egyaránt. Mindez azonban nem változtat a tényen, hogy a kormány az új alapítványi törvény elfogadása óta mindent megtesz azért, hogy a lehető legnagyobb mértékben felszámolja ezt a szférát. Ennek a legnagyobb tragédiája, hogy a Mečiar-Slota-Lupták trió által a leginkább gyűlölt, Nyugatról do­tált alapítványok megtalálják a céljaiknak leginkább megfelelő új működési formát, az elmúlt három év elkeseredett alapít­ványellenes küzdelme így első­sorban a kis helyi szervezeteket, az iskolákat, kórházakat, kultu­rális intézményeket, beteg gyer­mekeket, a rászorultakat stb. se­gítő kezdeményezéseket likvi­dálja. Mindenki jelentkezhet, aki kutatással foglalkozik Már megalakult a Fórum Institute TUBA LAJOS A Fórum Alapítvány hazai vi­szonylatban az egyik legna­gyobb programot valósította meg azzal, hogy felvállalta a Skabela-Bóna-féle szlovák nyelvoktatási módszer finan­szírozását és menedzselését. A ma már több mint 200 isko­lában használt módszer ko­moly rangot ad az alapítvány­nak. Tóth Károlyt, az alapít­vány igazgatóját arról kérdez­tük, hogy mi lesz a módszer, illetve az alapítvány sorsa a jö­vőben: Az alapítványi törvény hatályba lépésével nemcsak a nyelvokta­tási programunk, hanem a Fó­rum Alapítvány egyéb program­jai, tevékenysége is veszélybe került. Lehet, hogy kevesen tud­ják, de a tankönyvkiadás mellett sok egyéb kérdéssel is foglalko­zunk. Ezek közül két kutatási programunk emelkedik ki. Az Oral History (elbeszélt történe­lem) módszerével megpróbál­juk az 1989-1992 közötti ese­wv Számunkra elsősorban az a fontos, hogy a programjaink > > tovább fussanak. ^ ményeket rögzíteni. Ebből az időszakból csak nagyon kevés írásos dokumentum maradt fenn, így elég nehéz reális képet alkotni azokról a társadalmi fo­lyamatokról, elképzelésekről, amelyek gyakorlatilag az egész kisebbségi intézményi rendszert átalakították. Pozsonyban és vi­déken egyaránt mintegy 150­200 személyiséggel készítünk terjedelmes mélyinterjúkat, ezeket leírjuk és számítógépen rögzítjük. Számítógépre rögzít­jük a magánszemélyeknél fellel­hető egyedi dokumentumokat is, hogy azok megmaradjanak az utókor számára. Az egész anyagot a Bibliotheca Hungaricában, illetve az Orszá­gos Széchenyi Könyvtárban sze­retnénk elhelyezni, hogy hozzá­férhető legyen a kutatók számá­ra. A másik programunk gazda­sági jellegű. Ugyanennek az idő­szaknak a gazdasági átalakulá­sát kutatjuk. Milyen hatása volt a reprivatizációnak, privatizáci­ónak az egyes községek társa­dalmi életére. Külön kutatjuk a szlovák-magyar vegyesvállala­tok helyzetét. Mindezeken túl van egy multikulturális projek­tumunk, amely jelen pillanat­ban szünetel, mert nem sikerült anyagi eszközöket biztosítani a folytatásához. Ezenkívül az ala­pítvány évente három-négy konferenciát szervez, elsősor­ban gazdasági témakörökben. Ezek megvalósítását az teszi le­hetővé, hogy Magyarországon kívül széleskörű kapcsolatrend­szerrel rendelkezünk Szlovákiá­ban, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban egyaránt. Mindezeket együttesen kellett mérlegelni akkor, amikor az ala­pítvány sorsáról gondolkod­tunk. Milyen döntést hoztak? Még a múlt év végén a Fórum Alapítvány és a Katedra Alapít­vány közösen létrehozott egy társadalomtudományi intézetet Dunaszerdahelyen. Ennek fő profilja a jelenkutatás (gazda­ságkutatás, szociológia stb.), il­letve az oktatásügy területén a kísérleti jellegű programok és módszerek kipróbálása. A Fó­rum Alapítvány kuratóriuma né­hány nappal ezelőtt döntött ar­ról, hogyaz alapítvány eddigi programjait átviszi ehhez az in­tézethez. Az intézet neve a jövő­ben Fórum Institute lesz, ami ki­fejezi, hogy a Fórum Alapítvány tevékenységének is a folytatója. Számunkra nem az alapítvány léte az elsődleges, hanem a programjaink jövője. Tehát az alapítvány megszű­nik? Igen. A kuratóriumnak az volt a véleménye, hogy az alapítványi törvény keretei sértik a civil kez­deményezések önállóságát, ezért kísérletet sem teszünk az alapítvány újrabejegyzésére. De hangsúlyozom, ez nem jelenti azt, hogy az a tevékenység, amelyet az elmúlt években kifej­tettünk, megszűnne. Épp ellen­kezőleg, az új intézeti keretben talán még hatékonyabbá és igé­nyesebbé tehető. Mindez konkréten milyen vál­tozásokkal jár? Mint már említettem, az intézet elsősorban jelenkutatással fog­lalkozik. Ez azt jelenti, hogy fő­leg gazdasági kutatásokat és szociológiai felméréseket végez majd. Szeretnénk aktívan részt venni a törvényelőkészítési munka szakmai hátterének megteremtésében, illetve hatás­tanulmányokat végezni az egyes elfogadott törvények hatásairól. A szakmai kísérleti munka ré­szeként folytatjuk a Skabela­Bóna-féle nyelvoktatási progra­mot, de más tankönyvek, segéd­eszközök, módszertani anyagok kidolgozásában is gondolko­dunk. Az intézet nyitott min­vw A hazai ** intézmények elhelyezhetik itt archív anyagaikat. // denki előtt, elsősorban azon ala­pítványok előtt, amelyeknek ha­sonló kutatási programjaik van­nak és fennáll a veszély, hogy a belügyminisztérium nem re­gisztrálja be őket vagy nincs meg a szükséges alaptőkéjük. Az elmúlt hetekben már született egy ilyen megegyezés. Úgy néz ki, hogy a somorjai székhelyű Bibliotheca Hungarica teljes egészében az intézethez kerül. Természetesen Somorján ma­rad, megtartva a nevét és legtel­jesebb önállóságát. Intézetünk azt vállalta, hogy a könyvtárban műszaki fejlesztést hajt végre, rendszerezi az ott fellelhető anyagokat, lehetőséget teremt­ve a kutatásukra. Ezt az alkal­mat is szeretném felhasználni arra, hogy felhívjam a szlovákiai magyar intézmények figyelmét, hogy a könyvtárban elhelyezhe­tik archív anyagaikat. Ugyanúgy felkérném a szlovákiai könyvki­adókat és nyomdákat, hogy megőrzésre küldjenek példá­nyokat a kiadványaikból.

Next

/
Thumbnails
Contents