Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-20 / 141. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 20. KOMMENTÁR Húslca cilindere TÓTH MIHÁLY Augustín M. Húska a lényeget tekintve semmiben sem különbözik Mečiartól. De abban, ahogy ugyanazt mondják, lényeges a kettejük közti különbség. A miniszterelnök löki a szöveget, és ezzel sokakat elkápráztat. Ezzel szemben a parlament alelnökéből - talán az intellektuálisabb szlovákok elbájolása céljából - a szó szoros értelmében vánszorogva jön ki a mondanivaló. Ami általánosságban nem volna baj. Kevés az olyan rébusz, amit mondjuk Herbert Bösch, a közös társulási bizottság nyugati elnöke nem tud megfejteni. Feltehetően nem a hathuszassal érkezett a nemzetközi politikába, így képes a talányos gondolatok „lefordítására". Belföldi használatra, csupán két húskai kifejezést szemügyre véve, próbálkozzunk meg mi is ugyanezzel. 1. Politikai akarat. Á leggyakrabban azzal kapcsolatban hangzik el, amit az EU nálunk járt képviselői most így fogalmaztak meg teendőként: Arányossá kell tenni a titkosszolgálatok parlament általi ellenőrzését. Csakhogy eddig valahányszor hozzáfogott a parlament, mindannyiszor kiderült: csak azok politikai akarata érvényesül, akiknek a legsajátabb érdekük, hogy semmit se tudjon meg az ország néhány ügyről. Talán még maga FIúska is csak sejti, mennyire börtöntől bűzlő e feladat teljesítése. 2. Koalíción belüli konszenzus. E húskai varázsige annak apológiájaként hangzott el, hogy Szlovákiában még mindig nincs kisebbségi nyelvtörvény. Szerinte e jogszabály kidolgozása és Slotáék általi elfogadtatása - folyamat. Az SZNP általi elfogadás lenne Húska szerint a koalíción belüli konszenzus. Csakhogy Slota pártjának éppen a magyarellenesség az egyik sarkköve. A másik pedig a nyugati struktúrákba való felvételünk meghiúsítása. Vajon mire épít Húska, amikor azt állítja, hogy a NATO-ba való felvételünk meghiúsulása láttán diadalt ülő SZNP-képviselők majd megszavaznak egy olyan kisebbségi nyelvhasználati törvényt, amelynek hatására akár egy lépéssel is közelebb kerülünk az EU-hoz? Amelyre szintén egyfolytában köpködnek a zsolnaiak. Ha nem volna tragikus, nevetésre ingerelne, ahogy Húska, a „megfontolt" beszédű politikus magyarázza a nyugati diplomatáknak a bizonyítványunkat. Ripacs bűvészre emlékeztet. Vajon hány nyulat varázsol még elő köcsögkalapjából? JEGYZET Erősorrend FODOR GYÖRGY Mike McCurryt, a Fehér Ház szóvivőjét megkérdezték az újságírók: mi van akkor, ha a NATO-szövetségesek felülbírálják azt a washingtoni döntést, hogy az észak-atlanti szervezet legfeljebb három új tagot vehet fel. „Ez nem valószínű" - mondta a szóvivő. William Cohen amerikai védelmi minisztert ugyanerről faggatták Brüsszelben. A civil Cohen katonásan kijelentette: az amerikai álláspont nem lehet tárgyalások tárgya. A még mindig értetlenkedőknek hozzátette: Clinton elsődleges szempontja az volt, hogy a szenátus kétharmadánakjóváhagyását - ez kell ugyanis ahhoz, hogy új tagokat vegyenek fel a szervezetbe - csak így lehet szavatolni. A NATO-bővítés első fordulójának története erről szól - nem pedig arról, hogy néhány európai szövetséges kínos álmeglepetéssel az. arcán kénytelen valahogy kimagyarázkodni Románia és Szlovénia, valamint a balti államok előtt, hogy korábbi álígéreteik semmit sem értek. A NATO soha nem volt kisdedóvók egyesülete. Párizs és Olaszország folyamatosan biztathatta Romániát és Szlovéniát a NATO-tagsággal, de azért nagyon is tudatában voltak: a NÁTO katonai - hierarchikus - szervezet, amelyben a „parancsnok" Washington. Katonai szervezetben elképzelhetetlen, hogy bármely ország a nemzeti öntudatát ért vélt vagy valós sérelmeket ott gyógyítgassa. Különösen azután nem, hogy Európa teljesen tehetetlenül szemlélte a jugoszláv válságot, még az albán üggyel is nehezen birkózik - és a Nyugat-európai Unió (EEU) mindmáig csak bürokraták gyülekezete, az EBESZ-ről nem is beszélve. Az udvarias nyilatkozatok ellenére Párizsban és Rómában is tudják, sőt elismerik: a három legfelkészültebb országgal növekedhet a NATO. Madridban az erősorrend dönt, bármennyire is felsziszszen erre néhány öntudatos demokrata. Követhető célokkal állunk be a „seregbe", a magunk helyén. Ez a mi hasznunk: felülemelkedhetünk egy csöppet Európa kicsinyes presztízsharcain, a magunk módján bele is szólhatunk az ügyekbe, és Moszkva is tudni fogja, kivel áll-ül szemben. Nem kevés. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo PRAVDA Alois Mock egykori osztrák alkancellár és külügyminiszter, az EDU jelenlegi elnöke a lapnak adott interjújában elmondja, hogy Ausztria a továbbiakban is támogatja Szlovákia integrációját, mivel létérdeke, hogy demokratikus, stabil államokkal legyen határos. Mock sajnálatosnak tartja, hogy az integráció kapcsán már nem is azt hallani illetékes körökben: „Szlovákiát nem vesszük fel", hanem azt, hogy Szlovákia neve fel sem merül, holott Pozsony számára szerinte az euro-atlanti integráció az egyetlen járható út. - Valószínűleg Ausztria is hamarosan feladja semlegességét, és NATOtag lesz, az osztrákok minden bizonnyal igent mondanak a belépésre. A semlegesség ugyanis rendkívül drága mulatság. - Hiába zsarol, hiába ijesztget! Én csak a munkanélküliségtől félek! (Hegedűs István karikatúrája) MLADÁ FRONTA DNES Támogatnák a Csemadokot a pénzből, amit a Csemadok nem kapott meg Szeressük-e egymást, gyerekek? Miért is ne? De túlzásba a szeretetet se vigyük, s Káinnak lehetőleg ne álljunk háttal. Hogy Ábel miként gondolkodhatott volna a szeretet és a jóság felől az után, sosem tudhatjuk meg. Elnézést kérek a blaszfémikus megjegyzésért, de akkor már, sajnos, nem állt módjában gondolkodni a dolgon. GRENDEL LAJOS Persze a világ nem csupa Ábelból, és szerencsére nem is csupa Káinból áll. Az emberek nagy többsége valahol a Teréz anya és a Pol Pot között húzható, igen hosszú egyenes valamelyik pontján toporog tisztességesen vagy rosszalkodik, s majd mindnyájunkban van egy kevés Ábelból is, de Káinból is. A világért sem akarom például azt állítani, hogy a mai szlovák kormány a káini örökséget tiszteli. Ellenkezőleg, a nép választotta, a nép szava pedig szent. A nép tévedhetetlen. De ha mégsem, a népnek mindig meg lehet bocsátani. Mert tévedni - mint tudjuk - emberi dolog. S ha én, te, ő tévedhetünk, hát hogyne tévedhetne a nép, az istenadta. Végül is mi a nép? Én, te meg ő. Örvendetes, hogy a kormányfő a múlt héten békejobbja nyújtásával kecsegtette a köztársasági elnököt. A miniszterelnök és a köztársasági elnök közötti feszültség enyhülése jó hatással lenne mindnyájunk közérzetére. Kérdés, mi van e békülékeny hang mögött. A szeretet megnyilvánulásaiban magyar vonalon sincs hiány. Nemrég felkereste a Csemadok székházát a közelmúltban megalakult új magyar kulturális szervezet néhány vezetője. Ismertették a programjukat, és együttműködést ajánlottak. Rögtön kiderült azonban, hogy míg nekik van miből együttműködni, a Csemadoknak már két éve nincs. Igaz, ők szívesen támogatnák „anyagilag" is a Csemadokot. Azt már én teszem hozzá, abból a pénzből, amit a Csemadok nem kapott meg. Vagyis ájuljunk el pártunk és államunk nagylelkűségétől, hogy a nekünk (Csemadoknak) is odaítélhető támogatás töredékéhez egy harmadik félen keresztül hozzájuthatunk. Persze ha jól fogunk viselkedni. A kormányzat, miután a dotáció megvonásával agyonütni csak félig tudta a Csemadokot, most elküldi magyar háziorvosait a félájult szófogadatlant fellocsolni és némi lelket lehelni belé. Hát ezért is mondom: persze, szeressük egymást, gyerekek, de mértékkel. S ha bedagadt is a szemünk, és a monokli is látszik még körülötte, ez a szem mégiscsak arra való, hogy lássunk vele. Leplezetlen csalódottsággal vette tudomásul a cseh sajtó az amszterdami EU-csúcs végeredményét, amely jelentősen rontotta a cseh esélyeket. A lapok szerint versenyfutás kezdődhet a jelöltek között, mivel az amszterdami csőd után az EU vagy lemond a bővítésről, vagy csak egy, legfeljebb két államot vesz fel. A Právo Lengyelországot tartja a legesélyesebbnek, a Mladá Fronta Magyarország előnyeit taglalja. - Budapest a takarékossági programnak köszönhetően radikálisan meggyógyította pénzügyeit. A gazdaság növekedést mutat, és konkrét tulajdonosok kezében magánosítva van. A külföldi beruházások elérték a 15 milliárd dollárt, s ez a fele annak, ami az egész posztkommunista térségbe beáramlott - írja Magyarországról a cseh lap. DIE PRESSE Az osztrák lap óva inti a keletközép-európai országokat attól, hogy bedőljenek az amszterdami eredményekről szóló kijelentéseknek. Figyelmeztet: a csúcs alatt a britek kivételével még csak ki sem ejtette a száján senki azt a szót, hogy bővítés. Ez nem valami jó jel, és azt jelenti, hogy új tagok felvételére addig kell várni, amíg az EU megemészti a saját problémáit. A negyvenből csak tizenkilenc iskola képviseltette magát a rimaszombati járási egyeztetésen Ha kell, akkor a szülők cselekedjenek ÚJ SZÓ-JELENTÉS Rimaszombat. Szerdán igazgatói ülésen vettek részt a Rimaszombati járás iskolaigazgatói. Túlnyomórészt szakmai témákról esett szó, a kétnyelvű bizonyítványok kapcsán „csak" anynyi hangzott el, hogy az illetékes jogásznő megemlítette: a beérkezett kérvényekre, amelyekben az igazgatók kérik a kétOLVASÓI LEVELEK Félni már késő Enyhén szólva felháborító, ami a honi oktatásügyben zajlik. Szerintem és még sokak szerint az oktatási minisztérium magyarellenes intézkedései csak a kezdet, méghozzá nemzetiségünk eltiprásának, likvidálásának kezdete. Nemzeti öntudatunknak és összefogásunknak köszönhetően 1994 óta először sikerült leállítani egy olyan tervezet elfogadását, amely egyértelműen ellenünk irányult. Több tízezer szülő, pedagógus, sőt egész képviselő-testületek tiltakoztak petíciókkal, egyéni tiltanyelvű bizonyítványokat, írásban adnak választ. Tájékoztatásként elmondta, hogy a minisztérium álláspontját veszik majd figyelembe. E tanácskozást követően kezdődött a járási koordinációs tanács ülése, amelyre valamennyi magyar tannyelvű alapiskola igazgatója kapott meghívót. Értesüléseink szerint a pontosan negyven meghívott és a járási tanácskozó levelekkel és más formában. Most a sor - és a honi magyarság szeme - a nemzetiségi iskolák igazgatóul van. Tudom, nincsenek könnyű helyzetben. Lépten-nyomon meg vannak fenyegetve, félemlítve. Állásuk, de lehet, hogy csak igazgatói státusuk van veszélyben. Remélem azonban, hogy érzik a felelősséget, és ha félve is, de tudják, hogyan kell cselekedni. Bizalommal és tisztelettel nézünk majd fel rájuk, ha továbbra is rendületlenül teljesítik elvárásainkat, és egységesen kétnyelvű bizonyítványt állítanak ki gyermekeink tanulmányairól. Borbély Dezső Tardoskedd kozáson megjelent igazgatóból a koordinációs tanács ülésén tizenkilenc iskola képviseltette magát (volt olyan, amelyik a szülői szövetség elnökét küldte el). A résztvevők meghallgatták a Központi Koordinációs Tanács füleki határozatait, tehát azt, hogy a tanács javasolja: adjanak ki kétnyelvű bizonyítványt a tanulóknak. Amennyiben nincs elegendő nyomtatvány, úgy a Selmecbánya hovatartozása Hushegyi Gábor az Új Szó egyik május végi számában így zárta meghívását M. S. mester budapesti tárlatára: „...aligha lesz alkalmunkviszontlátni a 16. század elején a gazdag felső-magyarországi (a tárlat kísérőszövegében tévesen alsó-magyarországinak titulált) bányaváros, Selmecbánya számára készült szárnyasoltár táblaképeit." Pedig nincs tévedés! Bakács István írja a Hont vármegye Mohács előtt c., 1971-ben az Akadémiai Kiadónál megjelent könyvében: „1405-ben Zsigmond király szlovák bizonyítványra írják magyarul is a megfelelő szöveget. Ha ez nem történik meg, akkor a Járási Koordinációs Tanács a szülői munkaközösségek elnökéhez fordul, hogy csütörtökön este tartsanak szülői értekezleteket, és pénteken ne engedjék a gyerekeket azokba az iskolákba, ahol egynyelvű bizonyítványt fognak kiadni, (farkas) Selmec-, Körmöc-, Baka-, Libet-, Új- és Besztercebánya területén a bányászatot egységesen szabályozta, és megalakult az alsó-magyarországi bányavárosok szövetsége." A Gondolat Kiadó által 1989-ben kiadott Magyar Történelmi Fogalomtár I. kötetében az Alsó-Magyarország címszót a következőképpen magyarázza: „Tágabb értelemben a Duna vízgyűjtő területe, azaz egész Magyarországnak, szűkebb értelemben pedig csak a Felvidéknek nyugati fele, amely Liptó-Zólyom-Nógrád megyék keleti határáig terjedt." Dr. Kiss László Csilizradvány