Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-19 / 140. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 1682. PANORÁMA Q A grafikusművész nagy érdeklődéssel várt kiállítása a komáromi Csemadok képtárában látható Csótó László rajzai Komárom. 1997. június 13-án nyitották meg a komáromi Cse­madok képtárában Csótó László rajztanár és grafikusművész nagy érdeklődéssel várt kiállítá­sát. Első önálló bemutatkozását 1975-ben láthattuk itt, a Duna Menti Múzeumban. Már akkor felfigyelhettünk fekete és fehér tussal rajzolt bravúrjaira, hangu­latkeltő rendszerére. Rajzaihoz az útra bocsátó falusi táj, a nép­hagyomány adott indíttatást. Grafikáit, litográfiáit, enyhén színezett rajzait és egyéni díszítő módszerét is felfedezhettük. Külön élmény volt számomra ez a mostani találkozásom a mű­vészetével. Csótó László nem naptár szerint méri az időt. Tar­tózkodóan szép rajzai jelentik művészetének maradandóságát. Tudja, hogy a kortárs művé­szet tartalmi küldetését kell köz­vetítenie, új konstrukcióba foglalnia lírai vagy drámai üze­neteit. Szuchy M. Emil 1975. június 16-án, Kajtár József, a Duna Menti Múzeum igazgatója gratulál Csótó Lászlónak és Szilva Józsefnek első önálló tárlatuk megnyitóján (Fotó: archív) Határon Túli Magyar Színházak IX. Fesztiválja: Belterjesség, leértékelődés vagy útkeresés? Iűsvárdai anziksz Egy újsághírből: A Határon Túli Magyar Színházak IX. Fesztiválja június 7-én díj­kiosztással ért véget. DUSZA ISTVÁN Ezen a Komáromi Jókai Színház Dan Goggin Apácák című mu­sicalelóadása megkapta Kisvárda város közönségdíját valamint Kisvárda város díját, és az elő­adásban nyújtott alakításukért Cs. Tóth Erzsébet, Benes Ildikó, Stubendek Katalin, Vincze Emő­ke és Holocsy Krisztina színészi különdíjat vehettek át. A Kassai Thália Színház Gombrovicz Yvonne, burgundi hercegnő cí­mű drámájának előadásáért megkapta a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium különdí­ját, valamint Kövesdi Szabó Má­ria és Bandor Éva színészi alakí­tásukért, Gadus Erika pedig az előadás díszlet- és jelmeztervei­ért Kisvárda város Önkormány­zatának különdíját vehették át. Lehet szeretni, lehet kárhoztatni, de a tény attól még tény marad: a Határon Túli Magyar Színházak ...a magyar színház­művészet egy jelentős részének a tükre volt. Fesztiválja azonosult, sőt, szerve­sült Kisvárdával. Tizedik évfolya­ma előtti állapotában - a kilence­dikben is - a magyar színházmű­vészet egy jelentős részének a tükre volt. Még akkor is az, ha idén meghirdették, hogy a zenés műfajé lesz a meghatározó sze­rep, azt ugyanis nem zárták ki, hogy más színpadi műfajokkal ne vehessenek részt társulatok a fesztiválon. A Nyakó Béla igaz­gatta Művészetek Háza és Vár­színház, a Horváth Z. Gergely rendező irányította művészeti ta­nács idén is a lehetőségekhez ké­pest maximálisan a résztvevő tár­sulatokat igyekezett szolgálni. Márpedig éppen ettől a szolgá­lattól, a szakmai vitákon uralko­dóvá vált bíráló szellemiségtől és a támogatók révén kiváló buda­pesti előadásoknak is helyet adó fesztiváldramaturgiától lehetne majd egyre határozottabb arcéle a kisvárdai fesztiválnak. Mindezek mellett azonban meg kellene határozni a tengernyi díj, különdíj között néhányat, ame­lyek minden évfolyamban jelez­nék a szakmai állapotokat, irány­zatokat - függetlenül attól, hogy éppen a zenés műfaj, a stúdió­színházi jelleg vagy éppen majd az eredeti magyar dráma adja-e a fesztivál meghirdetett irányza­tosságát. Azt ugyanis nem lehet elkendőzni, hogy a díj a minőség elismerésén túl az adott pillanat­ban orientálja is a méltányolt tár­sulatot. Felerősíthet vagy éppen megszüntethet Ígéretesnek tet­sző kezdeményezéseket, nyomá­ban gaz verheti fel a nehezen ki­kövezett utakat. Egy értékrend nélküli díjözön utólag felderíthe­tetlen eredetű, kritikátlan önmi­nősítéseket indukálhat, nem is szólva az alibista módon fájdalomdíjként kiosztott szak­mai értékrendjükban idén már teljesen követhetetlen különdí­jakról. Az biztos, hogy a zenés produkci­ók fesztiválján a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának Lili bárónő-je mel­lett a Komáromi Jókai Színház Apácákjának jutott a legtöbb elis­merés. Az is bizonyos, hogy a Kassai Thália Színház Yvonne, burgundi hercegnője egy a zenés műfajra orientált fesztiválon szakmailag indokolt különdíja­kat hozott haza. Ezek után meg kell fogalmaznom a kérdést: Ha esetleg nem irányzatos az idei fesztivál, akkor az Yvonne, bur­gundi hercegnő begyűjti a nagy­díjat is? Ha ez most nem történ­hetett meg, akkor milyen szak­mai értékítélet alapján lett a Sza­badkai Népszínház Magyar Ta­...a díj az adott pilla­natban orientálja is a méltányolt társulatot. gozata által bemutatott Deák Fe­renc Határtalanul című drámájá­nak előadása megosztott nagy­díjas a Lili bárónővel? Kizárólag szakmai vagy sokak által nem is­mert más szempontok alapján is hoz döntéseket a szemérmesen „művészeti tanácsnak" átkeresz­telt zsűri? Mivel legsanyarúbb helyzetben jelenleg a vajdasági és a felvidéki magyar színházak vannak, akkor a nekik adott díjak nem is szakmai jellegű díjak, ha­nem valami mások (gyorssegély, támogatás, lelkesítő jutalom)? Ugyanakkor ott volt a fesztivál számomra legmeggyőzőbb elő­adása, amelynek kapcsán a lá­tottakat érintő szinte vala­mennyi kifogást az ízlés, a fá­radtság, a ráhangolódás hiánya és más efféle nézői hívságok kö­zegébe tudnék utalni. A bereg­szászi Illyés Gyula Színház T. S. Eliot Gyilkosság a székesegy­házban című drámáját a múze­umként működtetett kisvárdai zsinagóga csodálatos akusztiká­jú terébe komponált szertartás­színházként játszotta el, Vidnyánszky Attila rendezésé­ben. Természetesen ez a társu­lat is megkapta a maga két elis­merő különdíját, de nem kapott sem megosztott, sem másfajta fődíjat. Egyáltalán járható út lesz-e az, amit Horváth Z. Gergely művé­szeti vezető felvetett? Javaslata szerint, mivel a jövő esztendő Madách- és Petőfi-év lesz, legyen jövőre a kisvárdai fesztivál újfent irányzatosan a magyar dráma fesztiválja. Mind az idei zenés orientáltságban, mind a terve­zettben benne volt és lesz az eset­leges kirekesztettség. Hiszen a színházak üzemmenete nem ar­ról szól, hogy a magyar drámákat minden esetben zseniális előadá­sokban játsszák, hanem arról, hogy vannak jó és jobb előadá­sok. Ezt a behatárolt fesztiváldra­maturgiát forszírozni egyet je­lent a színházak műsortervébe való beavatkozással. Hiába nincs meg egy bizonyos színházban minden feltétel egy-egy magyar dráma bemutatásához, aki jövő­re Kisvárdán legalább egy külön­díjjal álcázott látszólagos szak­mai sikert szeretne aratni, annak magyar drámához kell nyúlnia. Ez az út biztosan elvezet oda, hogy a határon túli színházak fesztiválja önmagában fontosabb lesz mint a sokféle nehézséggel küzdő színházak működése és értékorientált művészeti alkotó­munkája. A XXXIV. Jókai Napok mai műsora Komárom. Tiszti pavilon 9.00: Vers- és prózamondó verseny Városi Művelődési Központ 10.00: A dunaszerdahelyi FÓ­KUSZ IFJÚSÁGI SZÍNPAD Georg Orwell Állatfarm című szatí­ráját játssza. A füleki APROPÓ KISSZÍNPAD La Fontaine­Romhányi-Aesopus Állati! című játékát adja elő. 14.00: Szak­mai értékelés. Tiszti pavilon 14.00: Szavalóműhely Jókai Színház 19.00: A füleki ZSÁKSZÍNHÁZ Moliére Képzelt beteg című komédiáját mutatja be. Városi Művelődési Központ 21.30: Az őrsújfalui ÉS SZÍNHÁZ Euripidész Iphigénia Auliszban című drámáját adja elő. 22.30: Fesztiválklub S Z IN H XV 2» SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A varázsfuvola (19) HVIEZ­DOSLAV SZÍNHÁZ: Színházi komédia (19) KIS SZÍNPAD: Zsírosfazék (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: A mostoha (19.30) ÚJ SZÍNPAD: Fazekasbál (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Apácák (19-Kassa) KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Mumus (11 ­Párkány, 20 - Pat) MOZI POZSONY HVIEZDA: Hanta boy (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA ­KERTMOZI: Dante pokla (am.) 21 OBZOR: Csodás évek (cseh) 15.30,18,20.30 MLADOSŤ: Mit csináljunk Denverben, ha nem élünk am.) 15, 17.30, 20 TATRA: A múlt szelleme (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Hanta boy (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18, 20.30 Kettős csapás (am.) 17.30,19Evita (am.) 17.30 Az angol beteg (am.) 20.30 Csendes öröm (szlov.) 20.15 KASSA DRUZBA: Trainspotting (ang.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Alaszka (am.) 17.45, 20 CAPITOL: Mikrokozmosz (fr.) 15.45 Relic (am.) 18, 20.15 ÚSMEV: Hanta boy (am.) 16, 18 IMPULZ: Halálos ultimátum (am.) 16.15,19.15 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Relic (am.) 17.30, 20 KOMÁ­ROM - TATRA: Tűzmadár (cseh-ném.) 18, 20 KERTMOZI: Trainspotting (ang.) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Szép kis nap (am.) 21. 45 ZSELÍZ - SPUTNIK: Orbis pictus (szlov.) 20 LÉVA-JUNIOR: TúlélniPicassót (am.) 16.30,18.30AMFITE­ÁTRUM: Túlélni Picassót (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁ­MA: Turbulencia(am.) 16.30,19 A XXXIV. Jókai Napokon történt Közönség és jó előadások kellenek ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Komárom. Könnyedén, zökke­nőmentesen zajlanak a történé­sek a XXXIV. Jókai Napokon. Ezt a könnyedséget előlegezte meg - még hétfőn este a feszti­vál nyitóelőadásán a nagy­megyeri POLOSKA SZÍNHÁZ Ray Cooney Páratlan páros cí­mű komédiájával. A második napon már két diákszínjátszó csoport is színpadra lépett. A GALÁNTAI DESZKA Karinthy Frigyes King Press című Lear ki­rály-paródiája után a szőgyéni MIÉRT? KISSZÍNPAD a honfog­lalás 1100. évfordulójára készí­tett irodalmi összeállítását mu­tatta be. A losonci KÁRMÁN SZÍNKÖR Maugham-Nádas­Szenes Imádok férjhez menni című zenés vígjátékával a feszti­vál eddigi legnagyobb sikerét aratta. A Duna Menti Tavasz győztes és díjazott gyermek­színjátszó és bábjátszó együtte­seinek tegnap délelőtti vendég­szereplését zsúfolt nézőtér vár­ta. Jó lenne, ha a délelőtti ver­senyprogram diákelőadásait és az esti produkciókat is ennyien néznék meg. Az idei Jókai Na­pok első felének eseményei iránt igencsak gyér érdeklődést mutatnak a helybeliek. Ha nem ülnének a nézőtéren a résztve­vő csoportok tagjai, szinte üres házak előtt játszanának. Remél­hetőleg, a színjátszó csoportok versenyének utolsó napján sok­kal többen lesznek, és a vers- és prózamondók ma kezdődő ve­télkedésének döntőit is sokan hallgatják majd a Tiszti Pavilon­ban. (d-n) REGÉNY A­#—\ Cl JL AJ<. pincér eléjük tette a ká­vét és a konyakot. Koc­cintottak. Elgon dol­:odva csak hörpintet­tek az italból. - Miért érdekli az életem? - kí­váncsiskodott Zsuzsi. - Vagy csak kigukkerozott magának? Próba szerencse? - Az már tegnap megtörtént, amikor mágnesként magához szippantott. - Ezt nem jegyzi fel? - Ami bennem él, azt nem kell feljegyeznem, semmi sem ma­rad ki a riportból... - Érdekes ember maga. - Csak belém ne szeressen, mert sok könnyet hullatna! - Olyasmit nem csinálhatok, amiért sírnom kellene. - Csak azt cselekszi, amire rá­szánja magát? -Nem is mást! A sarki asztalnál délig beszélget­tek, az étteremben meg is ebé­Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 5.rész deltek, és ismét a kávéházban folytatták egymás vallatását. Fél kettő előtt Zsuzsi fészkelődött, gyakran pillantott a karórájára. Már mennie kell, át is kell öltöz­ködnie, hogy kettőkor a gépe mellé állhasson. - Még nem fejeztük be a beszél­getést - figyelmezteti Peti. - Es­te tízkor várhatom? - Már sok mindenről beszéltem, de abból egy szót sem jegyzett fel a szerkesztő úr! Peti a homlokára koppintott. -A komputerem még jól műkö­dik. Ha akatja, estig legépelem, s elolvashatja, hogy megfelel-e a valóságnak. - Erre kíváncsi vagyok. - Akkor várhatom? -Várjon... Este néhány perccel tíz után be­ült a kopott, fakó piros Spartakba. - Én is olyan vagyok, mint a ma­sinám! - nevetgélt huncutkásan a harcsabajszos újságíró. - Mire céloz? - kérdezte Zsuzsi, mert eszébe villant, mit állított az autójával kapcsolatban: Vén ló ez már, de bírja a strapát! Ezt most magára vonatkoztatja? A sok dicsekvésnek nem híg a le­ve? S azon kezdte törni a fejét, mivel toldja meg az ágyszagú ki­jelentést, hogy elvegye kedvét a kérkedéstől. Peti Tibor nem is sejthette, hogy mi foglalkoztatja a kis szöszkét. A kérdés elhang­zott, és válaszolt is rá. - Este kilencig gépeltem! - di­csekedett, magyarázatot adva arra, hogy miért tartja magát strapabírónak. - Megírtam is­merkedésünk kezdetét. Csak­nem húsz oldal... - Mit tudott annyit rólam írni? - Nemcsak rólad, hanem ma­gamról is. Mondtam, hogy ebből egy regény is kikerekedhet. Bár még sok érdekesség fűszerezné a mi történetünket! Az írásban odáig jutottam, hogy a mestered az asztalra ültetett, s utána a tisztulás, egy kis szerelem után vágyakoztál. És most májusban, amikor megismerkedtünk... - Már tegez engem? - Bocsánat, nem is figyeltem fel erre. De miért ne tegeznénk egymást? így sokkal őszintéb­ben beszélhetünk. Tőlem nem kell félned, csak az történhet meg, amit te is akarsz... Hát megtörtént, amit a szép Zsuzsanna is akart! - mosolyo­dik el a takarékpénztárban vára­kozó Peti Tibor. Gyöngéd, oda­adó, de ugyanakkor igen mohó is volt. S a tudtára adta, ha már ilyen jól megértik egymást, kár ezt félbeszakítani, a hétvégi két munkaszüneti napot együtt tölt­hetik, nem megy haza az édes­anyjához. Hetekig, hónapokig is eltarthat ez a váratlan fellángo­lás. Ritkaság ez nála, amikor egy napnál tovább nem cövekelt le egy nőnél sem, csakhogy sza­badnak érezhesse magát... Nem figyelt a múló időre, mert a várakozás perceiben villogtak a gondolatai. Már csak hárman vannak előtte. Két férfi és egy nő. Az üvegfalnál állva ismét fellapozza a betétkönyvét. A harmincezret akkor tette a taka­rékba, amikor könyvalakban is megjelentek a bűnügyi történe­tei. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents