Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-18 / 139. szám, szerda

6 KULTÚRA ­OKTATÁS ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 18. A BÖNGÉSZŐ nyertese A Vasárnap 24. számában feltett kérdésre a héten 1107 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Szabó G. László, a VASARNAP szerkesztője közjegyző jelenlétébén sorsolta ki a szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát Bárány Hajnalka ladmóci (Tőketerebesi járás) olvasónk nyerte. Gra­tulálunk! A helyes megfejtés:1993, Frankfurtban az ATP Tour döntőjé­ben. (ú) A VASÁRNAP tartalmából Távol Romániától - P. Vonyik Erzsébet írása; Elkobzott vagyo­nok - Botlik József írása az elkobzott magyar vagyonról a Kár­pát-medencében; Irányváltás Párizsban? - Urbán Gabriella írása a francia választások utáni helyzetről; Földrengés vagy •robbanás? - Dr. Tóth László írása a kísérleti atomrobbantás­okról; A bíróságon is végződhet... - J. Mészáros Károly írása a befektetési társaságok visszakért pénzéről; Feltámadásra vár­va - S. Forgon Szilvia riportja a felsővályi református temp­lomerődről; Egyedül a trónon - Szabó G. László interjúja Bombicz Barbarával, a Győri Balett táncosnőjével; Ne legyen üres a kirakat - Klein Melinda írása a gömbaszögi népművé­szeti táborról; Visszamenne a DAC-ba - P. Lengyel László in­terjúja Pinte Attila labdarúgóval, A Schalke megbecsült ide­genlégiósai - Szabó Zoltán írása Jirí Némec és Radoslav Látal labdarúgókról. Reklám-Plusz - reklámmelléklet, (v) A XXXIV. Jókai Napok mai műsora Komárom. Városi Művelődési Központ 10.00: A Duna Menti Tavasz győzteseinek fellépése. 14.00: Szakmai értékelés. 16.00: Az ipolysági JÓZSEF ATTILA KISSZÍNPAD Szophok­lész-Bornemisza Péter-Devecseri Gábor Magyar Elektra című drámáját mutatja be. 20.00: Az izsai VAKLÓ SZÍNHÁZ Susek Tihamér Virrasztás - Páter noster című előadása. Komáromi Bástya Színház 22.00: Az érsekújvári MASZK DIÁKSZÍNPAD produkciója Arc nélküli angyalok címmel. 23.00: Fesztiválklub. Elhunyt Szalay Lenke író Nyolcvanhat éves korában elhunyt Szalay Lenke író. 1950-től dolgozott szabadfoglalkozású íróként. Nevét főként ifjúsági regényei tették ismertté. Szalay Lenke a szerzője például a Ketten hiányoznak, a Mogyoró kalandjait megörökítő sorozat köteteinek, a Te már nagylány vagy, a Könyv a párna alatt, va­lamint a Bébi, a számítógép című regényeknek. (MTI) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A hattyúk tava (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Chioggiai csetepaté (19) KIS SZÍN­PAD: Nyúl, nyúl (19) ÚJ SZÍNPAD: Grand Hotel (19) KELET­SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Olivér! (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Apácák (15, 19 - Rozsnyó) KASSAI THÁLIA SZÍN­HÁZ: Segítsd a királyt (11,19 - Ipolyság) MOZI POZSONY HVIEZDA: Hanta boy (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA ­KERTMOZI: Dante pokla (am.) 21 OBZOR: A hattyúk tava (am.) 15.15 Az angol beteg (am.) 17,20 MLADOSŤ: Elfelejtett fény (cseh) 15, 17.30, 20 TATRA: Francia csók (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Két túsz között (am.) 16.30, 18.30 Orbis pictus (szlov.) 18, 20.30 Kettős csapás (am.) 17.30, 19 Evita (am.) 17.30 Lopott szépség (ol.-am.) 20.30 Csendes öröm (szlov.) 20.15 KASSA DRUŽBA: Gyilkos gyógymód (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Alaszka (am.) 17.45, 20 CAPITOL: Mikrokozmosz (fr.) 15.45, 18 Relic (am.) 20.15 ÚSMEV: Hanta boy (am.) 16,18 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Relic (am.) 17.30, 20 KOMÁ­ROM -TATRA: Tűzmadár (cseh-ném.) 18, 20 KERTMOZI: Ez a mi dalunk! (am.) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Kettős csa­pás (am.) 21.45 ZSELÍZ - SPUTNIK: Alaszka (am.) 20 LÉVA­JUNIOR: Túlélni Picassót (am.) 16.30,18.30 ROZSNYÓ - PA­NORÁMA: Francia csók (am.) 16.30, 19 NAGYKAPOS ­ZEMPLÉN: Utolsó pillanatban (am.) 19 Régi dicsőségében az új Győri Balett. Az Operaház fantomja Pozsonyban ... és eljöttek az angyalok Pátkai Balázs és Ströck Barbara (Kovács Zita felvétele) Divatok jönnek, stílus­irányzatok mennek, a sze­relem marad. Kiapadha­tatlan forrása prózának, balettnek, operának. SZABÓ G. LÁSZLÓ Gaston Leraux műve, Az Opera­ház fantomja évtizedek óta újabb és újabb feldolgozásban kerül színpadra, s ezzel párhu­zamosan filmvászonra is. Angol és amerikai rendezők már-már menetrendszerű pontossággal küldik a történet legfrissebb vál­tozatát, de hogy még ez is kevés, az a világ legjelentősebb musi­caltársulatainak repertoárjáról is leolvasható. London, Párizs, New York zenés színpadairól ma sem hiányzik a darab. Lloyd Webber világot járt muzsikája hatalmas tömegeket hódít a mű­fajnak. Más a helyzet a balettszínpado­kon. Bátor az a koreográfus, aki ezt a több szálon futó, dialógu­sokkal teli történetet a tánc nyelvére ülteti. Roland Petit, a franciák élő klasszikusa valami­kor a hetvenes években a törté­net eredeti színhelyén, a Párizsi Operában mutatta be olvasatát, és bukott is csúfosat. Ettől aztán minden pályatársa, aki követni kívánta, olyannyira megrettent, hogy le is tette azonnal a köny­vet. Libor Vaculík, a prágai Nemzeti Színház koreográfusa biztos kézzel irányította a Győri Balett táncosait. Mindezelőtt azonban Pontosan adagolt fe­szültség, jól hevített szenvedély... jó szimattal ráérzett, mi kell a közönségnek. Egy kalandokkal és varázslatokkal teli, megható szerelmi történet, amelyben két férfi küzd ugyanazért a nőért, egy másikat pedig halálos „bal­eset" ér, biztos siker, ha a néző kedvére izgulhat, és azonosul­hat a hősök egyikével. Romanti­kus történetről lévén szó, olykor még könnyezhet is egy kicsit. Hollywoodi szuperprodukciók készülnek ilyen recept szerint. Pontosan adagolt feszültség, jól hevített szenvedély, fordulat­ként némi szenvedés, majd a vé­gén: a megérdemelt happy end. Ég és föld között a mindent megváltó, hatalmas szerelem. Akinek ez sok, az másra vegyen jegyet. Nagy élményben annak van része, aki a nagy érzelmek, a nagy fellángolások híve. Aki a bőrébe tud bújni egy hirtelen felbukkanó, sugárzóan tiszta, tehetséges lánynak (Christina Daaé, a Párizsi Opera nagy re­ménysége), az érte rajongó, elő­kelő, rokonszenves fiatalember­nek (Raoul de Chagni) az örök boldogtalanságra ítélt, roncsolt arcát maszkkal takaró Fantom­nak. A „giccsveszély" majdnem elke­rülhetetlen. Adott egy édes-bús történet, hozzá a korhű jelmez, a látványos díszlet (a győrieknél Gombár Judit stílusos munká­ja), és a néző szállhat-repülhet a csillagos égig. Mert az is van. És eljönnek az angyalok is. A mennyei gyorssal vagy lágy szárnyalással - ahogy tetszik. Glóriával a fejükön, mint az imakönyvek színes képein. Füst is van, titokzatosság, minden. Ahogy ezt egy romantikus mese megkívánja. De nem a giccsen innen - a giccsen túl! Ahol már semmi sem zavaró, ha valós minden érzelem. Vaculík leg­főbb erénye ugyanis abban rej­lik, hogy táncosai arcán nincsenek, nem lehetnek hamis gesztusok. Még a legapróbb epi­zódszerep gazdája is valós lelki­állapotot mutat. Ebben a törté­netben mindenki hiteles. A há­rom főhős mellett pontosan ki­dolgozott, apró miniatűrök fénylenek. Itt nincs üresjárat, „lánc-lánc-eszterlánc". A pár percre feltűnő színházi fotósok vagy a báli vendégsereg tagjai nem háttérfigurái - fontos ré­szesei a történetnek. Pátkai Balázs, a Fantom megfor­málója fiatal, érzékeny lelkületű táncos. Alakítása előadásról elő­adásra kristályosodik. Ströck Barbara ideális Christina. Naiv, suta lány a darab elején, érett, ragyogó tekintetű nő a végén. Raoul: William Fomin. Remek technika, míves színészi alakí­tás. Teljes lényével birtokolja a szerepet. Christina vetélytársa, Charlotta szerepében Bombicz Barbara ezúttal is a konstans ér­téket képviseli. A drágát. A meg­fizethetetlent. Nem veszítettek régi formájukból az egykori Markó-csapat tagjai, köztük Kiss János (Apa), Afonyi Éva (Madame Giry) és Zádorvölgyi László (Buquet) sem. De ez az együttes már nem az az együttes. Á Kiss János vezette társulat nem a „one-man-show" éveit folytatja. Olcsó poén lenne azt mondani, hogy a „Fantom" már kísérteni sem tud. Marad­junk inkább annyiban: jól áll az új fazon a Győri Balettnek. Nagy volt a tét a felvételi vizsgákon: akit nem vettek fel középiskolába, az elveszít egy évet Mit hoz az új oktatásügyi reform? FIALA ILONA Jó pár reformot élt meg oktatás­ügyünk az elmúlt néhány évti­zed alatt. Voltak kilenc- és nyolc­éves alapiskoláink, általános műveltséget nyújtó hároméves, szakközépiskoláink, szaktanin­tézeteink. De tulajdonképpen egyik reform sem érte meg, hogy számba vegyék eredményessé­gét, mert még mielőtt erre sor került volna, jött egy újabb. Az idén különösen nehéz hely­zetbe kerültek a végzős alapisko­lások. A kormány rendelete alapján lassanként áttérünk (visszatérünk) a kilencéves alap­iskolai rendszerre. Az elmúlt tan­évben a különféle középiskolák­ba 78 000 diákot vettek fel, az idén felvettek száma a tavalyinak csupán kétharmada. Nagy volt tehát a tét a felvételi vizsgákon: akit nem vettek fel a középiskolá­ba, csalódottan vehette tudomá­sul, hogy elveszít egy évet. Az a megdöbbentő, hogy mindez a jó tanulókkal történik, akik gimná­ziumokba vagy más szakközépis­kolákba jelentkeztek. Gyengébb osztálytársaik pedig akár felvéte­li vizsga nélkül is bejutottak vala­melyik szakiskolába. Az új reform fő célja, hogy kikü­szöbölje a nyolcéves alapiskolai kötelezettség bevezetése óta tar­tó komoly gondot: a szakiskolát befejező fiatalok nagyrészt még nem érik el 18. életévüket, s ezért a munkáltatók nem alkal­mazzák őket. De a felvételik eredményei arra utalnak, hogy ez a probléma egyelőre megma­rad. A szándék tehát célt tévesz­tett. Az iskolaév végéhez közele­dik. A felvételin sikeresebben szereplő jó tanulók szeptember­től középiskolások lesznek, a ke­vésbé sikeresek, bár ugyancsak jó tanulók, maradnak az alapis­kolában. A gyengébb tanulók pe­dig szakmát tanulnak, s még kis­korúak lesznek, amikor befeje­zik tanulmányaikat. Leginkább a jövő tanévben a ki­lencedik osztályt kezdő tanulók sorsa aggaszt. Vajon mennyire lesz hasznukra a meghosszabbí­tott alapiskola? Nem fognak egy éven át unatkozni, ha azt a tan­anyagot fogják ismételni, amit egyszer már átvettek? Mit kez­denek majd szabadidejükkel? Nem lustulnak el, nem kevered­nek kétes társaságba? Vajon mit tudnak felelni ezekre a kérdé­sekre az illetékesek? REGÉNY P eti Tibornak ekkor eszé­be sem juthatott, hogy másnap több pénzre lesz szüksége. A napsugaras oldalon a bőrük alá itatódott a tavaszi nap melegsége. Jóleső érzéssel pillantott a mellette lé­pegető Zsuzsannára. S a csókjá­ra gondolva megszólalt. -A szép liliomról csak szépet ír­hatok... A szálloda bejárata előtt Zsuzsi megállt. Valamit még tudni sze­retne a sokat kóborló riporterről. - A város felől érkezett. Ott la­kik? - A szerkesztőségből jöttem, le­adtam a cérnagyári híremet. Hadd örüljön az igazgató, hogy az újságban szerepel a neve. - Engem kihagyott belőle? - Maga nem fért bele a rövid hír­be. A sasfalui Liliom kisasz­szonyról külön fogok riportot ír­ni. De ha nagyon sokáig tart Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 4.rész majd a beszélgetésünk, regény is kikerekedhet belőle! - Ez azt jelenti, hogy a mai be­szélgetést folytatni fogjuk? Még azt sem tudom, milyen vagy az ágyban?! - gondolta Pe­ti. Eszébe villant, ilyesmit nem mondhat neki, mert prüszkölve visszarohanna a munkásszálló­ba. - Ha maga is „kívánni" fogja, miért ne folytatnánk? - nevetett fel az ágyára gondoló Peti Tibor. - Azt hiszi, nem tudom, hogy mire gondolt? - Csak arra gondoltam, ami a legszebb a mi kurta életünkben. Ha az magának is tetszik... - Nagy szoknyavadász maga, Peti úr! - kacarászott Zsuzsi. - Ha már vallat engem, a részle­tekre is kíváncsi, nem szabad hazudnom. - Ezt várja tőlem is? - Nincs miért szégyenkeznünk egymás előtt. Hány éves? - Huszonegy. - Jegygyűrű nincs az ujján. Férjhezmenésre még nem gon­dolt? - Már el is felejtettem. Elvált asszony vagyok. Mi, falusi lá­nyok, korán megyünk férjhez. - Mert korán „kezdik". - Mert az a legszebb a mi rövid életünkben! - kacsint Zsuzsi Pe­ti Tibor szemébe. - Tizenhét éves koromban már menyasz­szony voltam. Ha ezt is fel akar­ja jegyezni, az asztalhoz kellene ülnünk, Peti úr! - Ne urazzon engem, csak szür­ke kis egér vagyok. - Jól van, Tibi? - Nekem a Peti jobban tetszik. A kis Peti olyan, mint egy óriási csöppség az Óriásországban! Peti Tibor újra elneveti magát. - Aki megismert engem, mind azt mondta, Petikém, miért ki­csinyíted magad, amikor olyan nagy a Péterkéd?! - Azt akarja, hogy piruljak maga előtt? - Inkább azt vágja a szemembe, csak ne hencegj, Petikém! - Ha már kimondta helyettem, menjünk fel az első emeletre... A kávéház hátsó sarkában tele­pedtek az asztal mellé. A szer­kesztő úr a kávé mellé konyakot is kért. - De többet ne rendeljen - kér­lelte Zsuzsi. - Én még a gép mel­lé állok... - Akkor este folytatjuk! - Ott még nem tartunk! - Hogy is tarthatnánk ott, ami­kor még alig ismerjük egymást! - Csak ne csapja nekem a szelet, nem azért jöttem ide magával! Az újságíró kötelességtudóan ki­nyitotta a jegyzetfüzetét, s felje­gyezte az elvált fiatalasszony nevét, s azt is, hogy huszonegy éves, Sasfaluban született, s a jókúti szövődét cserélte fel a po­zsonyi cérnagyárral... - Ott lenvásznat gyártottunk, sátrakhoz, napernyőkhöz durva anyagot. Tizennyolc éves let­tem, amikor kitanultam a szak­mát. Épp akkor mentem férjhez, s a szövődébe már nem tértem vissza. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents