Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-03 / 126. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 3. KOMMENTÁR Társbérletre ítélve URBAN GABRIELLA Most már Chirac is tudja, milyen óriási hibát követett el, ami­kor kapta magát, s minden ok nélkül, viszonylag nyugodt bel­politikai helyzetben feloszlatta a parlamentet, és kiírta az elő­rehozott parlamenti választásokat. Akkor úgy gondolta, sem­mit sem kockáztat, a jobboldal simán nyer, ő pedig saját tábo­rából toborzott kormánytagokkal nyugodtan politizálhat to­vább. Alaposan elszámította magát: a választások a baloldal fantasztikus győzelmét, a zöldek sikerét, a Le Pen-féle front előreléptetését, a kormánypártok csúfos bukását hozták. Az ötödik köztársaságban ekkora vereséget még soha senki sem mért a jobboldalra; ilyesmit még Francois Mitterrand sem tu­dott véghezvinni harminc év alatt - kommentálták az ese­ményt Párizsban. Jacques Chirac nagy igyekezetében talán megfeledkezett arról, hogy a franciák csak a tiszta játékot fo­gadják el, nem szeretik a politikai taktikázást. Megfeledkezett a sztrájkhullámról is, amely nem egyszer kerítette hatalmába az országot a jobboldal kormányzása alatt. A franciák úgy lát­ták, hogy az eddigi kabinet túlságosan elkötelezte magát a re­formok és a nyugat-európai integráció diktálta feltételek, pri­oritások (külső és belső adósságtörlesztés, költségvetési fe­gyelem) mellett. Milliókat gurított dühbe, hogy Chirac és a vele kéz a kézben járó Juppé emiatt a szegény polgár nadrág­szíját húzza egyre szorosabbra, rajta spórol, tőle vonja meg a szociális juttatásokat. Ezért bűnhődni kell, vélték a dühösek, s szavazatukkal büntettek: távozásra kényszerítették Juppét, ellenzékbe küldték a mérsékelt jobboldalt, az újgaulle-ista el­nököt pedig társbérletre ítélték. Már csak a „coliabitation" gondolatától is mindig nagyon borsózott a háta Chiracnak, hi­szen tudta, ilyen esetben a baloldaliak társaságát lesz kényte­len „élvezni" (amiben volt már része egy fordított felállás­ban), ráadásul abba is bele kell törődnie, hogy hatalma, befo­lyása meggyengül. Bosszanthatja az elnököt alaposan, hogy igaza lett a néhai Mitterrand elnöknek, aki megjósolta: a bal­oldal a vártnál hamarabb jut majd vissza a hatalomba. A szo­cialisták mostani diadala persze nagy részben „a becsületes harcosnak", Lionel Jospinnek köszönhető. A szocialista párt vezetője - most Juppé székébe ülhet - riválisaival ellentétben nem ígért nagy dolgokat, sőt figyelmeztette a franciákat, ne számítsanak gyors változásokra. Hogy miféle változások tör­ténnek majd a francia bel- és külpolitikában, arról egyelőre nem sok minden szivárgott ki. De még arról sem, hogy Jospin milyen csapattal lát munkához. Egyesek úgy vélik, a szocialis­ták mellett a kommunisták is bekerülnek (ismét) a kormány­ba. A választási meglepetések sorába még talán ez is belefér. JEGYZET Hogyan tovább? POLÁK LÁSZLÓ Ha én azt tudnám, hogy ho­gyan tovább, én volnék, ké­rem, a Jani. Na de ha én nem tudom is, szerencse, hogy van, aki számára teljesen vi­lágos. Elég volt megnéznem a Hogyan tovább, miniszter­elnök úr? című show-t. Túl­zás volna persze azt állítani, hogy okosabb lettem, de mi­niszterelnökünk zavaros sze­me, remegő keze is fölöttébb beszédes volt. Még a Bonn­ból erre az egy műsorra ha­zajáró Dušan D. Kerný sem tudott ezúttal nagyon segíte­ni rajta, pedig ő azért jön ha­za mindig Németországból, mert olyan szép magas lab­dákat tud passzolni a kor­mányfőnek. Ezúttal azonban a „duke" sem volt formában. Az érthetőség kedvéért: „duke" volt a szignója, míg volt „szerencsém" a Rudé krávóban is szereplő műsor­vezető rádióskollégája lenni, anno vagy száz éve. Rövidíté­se alapján mi persze elnevez­tük „ducsé"-nak, s ez volt reá a legjellemzőbb. Na de most, a legutóbbi műsorban alig ju­tott szóhoz. Persze hogy a re­ferendum volt a téma, s ez még a dumabajnok Mečiarnak is kemény dió volt, ötölt-hatolt, legalábbis így éreztem én. A miniszter­elnök persze hű maradt ön­magához, s megpróbált tőkét kovácsolni a referendum ku­darcából. Igaz, engem nem győzött meg, s nem értet­tem - gondolom nemcsak én -, hogy is van ez: a kor­mányprogramról a lakosság 10 százaléka nyilvánított csak véleményt, s öt százalék kellene! Mert a NATO-tagság kormányprogram! Ez, akár­hogy vesszük is, pártunk és kormányunk csődje. V. M. megpróbálta elkenni, ám azok az átkozott újságírók olyan szemtelenek voltak, hogy kellemetleneket kér­deztek. Például azt, hogy az ötszázalékos támogatottság­ból nem kellene-e valamilyen következtetést levonni. Mondjuk, leváltani a tévés „duké"-t, gondolom én. Na meg a főfőt. •wffil iySl lmStéí£MmS iiiayÁKUi MAor«» », Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A P- O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Ujságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. isternet.sk/ujszo Hol itt a fejlődés? Ugyanúgy csinálják, ahogyan mi hatvan éve! (Balázs-Piri Balázs karikatúrája) PRAVDA Gennagyij Szeleznyov, az orosz duma elnöke a lapnak adott in­terjújában úgy vélekedik, hogy „a NATO valamennyi soraiba igyekvő új államot felforgat, és semmivel sem járul hozzá az adott ország gazdaságának megszilárdításához". Sze­leznyov a lapnak nyilatkozva ki­fejti, hogy a nyugati befekteté­sekkel vaíó kecsegtetés „csak ol­csó propagandafogás". Vélemé­nye szerint Szlovákia gazdasági és politikai helyzete „egyébként is szilárdnak tekinthető". A du­ma elnöke leszögezi, hogy Oroszország „természetesen garantálná Szlovákia semleges­ségét", és „az sem nagy baj", hogy az Egyesült Államok eddig nem tett ilyen irányú nyilatko­zatot. „A legfontosabb, hogy az adott ország, ez esetben Szlová­kia mit szeretne" - s ez Szeleznyov szerint a népszava­zás során kiderült. „A lakosság 90 százaléka nem vett részt a szavazáson. Egyesek azért, mert nem tartották fontosnak, mások pedig azért maradtak tá­vol, hogy a népszavazás zátony­ra fusson." Néhány ellenzéki párt vezetői az arculcsapások után sem látják a legalapvetőbb összefüggéseket Korlátlan lehetetlenségek országa a mai Szlovákia Akinek netán kételyei vol­tak azt illetően, hogy Szlovákia méltó a fenti, nem éppen kitüntető cím hordozására, a népsza­vazás helyetti fejetlenség láttán megnyugodhat: méltó. CSÁKY PÁL Aki úgy gondolta, hogy a Szlo­vák Köztársaság kormánya már oly sok botorságot cselekedett, hogy nem képes alulmúlni ön­magát, csalódhatott: képes volt, s ha jobban szemügyre vesszük a kabinet tagjainak a kijelenté­seit, láthatjuk, hogy még mindig rendelkeznek némi tartalékkal ezen a téren is. Bár egyre hamisabban énekel­nek (1994-ben még azt dalol­ták, hogy nem lesz itt semmi né­zeteltérés, de azóta láthatjuk, mennyire tartják magukat a kot­tához), mégsem ez volna a leg­nagyobb baj: az a hajmeresztő, hogy dolgozni akarnak, ural­kodni, ahogy mondják, márpe­dig a történelemben nincs na­gyobb katasztrófa a tehetségte­... mindig rendelkez­nek némi tartalékkal ezen a téren is... len és buta ember aktivitásánál. Szlovákiában hónapról hónapra tapasztalhatjuk Murphy törvé­nyének igazát: egyetlen állam­polgár, sem annak vagyona nincs biztonságban, ha összeül a OLVASÓI LEVELEK Baráti körút Gömörben Májusban mintegy 35 fős cso­port érkezett Gömörbe a ma­gyarországi Zádorfalváról. A vendégek a régió több települé­sét is felkeresték. A kirándulást Alsószuha református lelkésze, polgármestere, Kiss István szer­vezte. Reggel 7 órakor indultak személyautókkal és mikro­busszal, s legelőbb Naprágyra kormány vagy a parlament. Ez a kabinet, ez a törvényhozás ak­kor hajtaná a legnagyobb hasz­not az országnak, ha tagjai 12 hónapos szabadságra menné­nek, s hagynák az embereket nyugodtan élni. Az ellenzék közben „reagál" a történésekre. Naponta összeül, egyeztet, majd megvitatja előző napi egyeztetésének eredmé­nyeit, s egyeztet tovább. Csak éppen történni nem törté­nik semmi. Vladimír Mečiar az ilyen ellen­zéktől nyugodtan alhat: néhány párt vezetői még ennyi arculcsa­„Milyen jogon csinált belőlem dedóst a kormány..." pás után sem látják a legalapve­tőbb összefüggéseket. Nem te­hetek róla, de nekem hetek óta egy texasi történet jár a fejem­ben: nem állítom, hogy össze­függ a szlovákiai történésekkel, ám ezt döntse el a kedves olva­só. Az egyik texasi bankár állította Smith nevű kollégájáról: „Ezzel a Smith-szel nagyon kell vigyáz­niuk az embereknek. Aki üzleti kapcsolatba lép vele, naponta úgy érezheti, mintha egy disz­nóval birkózna. Mind a ketten sárosak leszünk, de a disznó még élvezi is." Többször elmondtuk már, hogy ennek az országnak három nagy baja van. Az első: olyan kormá­nya van, amilyen. Á második: olyan ellenzéke van, amilyen. A látogattak el. Itt meleg fogadta­tásban részesítették őket, és a templomban közös éneklésen vettek részt. A következő falu Sajólenke volt; itt a polgármes­ter ismertette a falu történetét. Hubón az ősi templomban is­tentiszteleten vettek részt, utá­na a művelődési házban szívé­lyesen vendégül látták őket. Ez­után Tornaija következett: jár­tak a református temetőben és a Zoltán-kertben levő emlékkő­nél. A következő állomás Sajó­gömör volt. A csoportot kísérő dr. Centhe Zoltán részletesen harmadik: polgárai nagy részé­nek olyan a gondolkodása, ami­lyen. Mert joggal kérdezheti a felhá­borodott állampolgár: „Milyen jogon csinált belőlem dedóst a kormány május 23-24-én, rá­adásul a saját pénzemen?" Milyen jogon fenyítheti meg a szülő ezek után a gyermekét, ha, mondjuk, az a bizonyítványá­ban kijavítja az ötöst kettesre, mondván, az majdnem ugyan­az, csupán a személyiségi jogait sértő fölös részt törölte? Milyen jogon tiltható ebben az országban ezek után a pecsétek és okiratok hamisítása, ha a mi­niszter bácsi is azt csinálja - or­szág-világ szeme láttára? S mi­ért ne mondaná a bérből és fize­tésből élő vagy akár vállalkozó állampolgár ezek után, hogy tiszteli a törvényt, csupán, mondjuk, az adótörvénynek azt a három-négy paragrafusát nem fogja elismerni, amely őt szemé­lyesen érinti? Az ugyanaz a tör­vény - mint ahogyan a miniszter szerint a szavazócédula is ugyanaz volt -, kivéve azt a né­hány „apróságot", amely neki személy szerint kellemetlen! Az állampolgár természetesen nem gondolkodik így. Az állam­polgárok nagy része május 23-24-én is bizonyította, több esze és messze nagyobb erkölcsi tartása van, mint egynémely ve­zetőinek. Óvatosan bánjunk azonban az állampolgári pie­desztálokkal is: várjuk meg a közvélemény-kutatási eredmé­nyeket. A korlátlan lehetetlen­ségek országában ugyanis az sem elképzelhetetlen, hogy ezek szólt Mátyás királyról, s meg­említette Sajógömör híres szü­löttét, Cinka Pannát is. A követ­kező megálló Gömörmihályfala volt. Itt Forgon Andor fogadta és vendégelte meg a csoport tagjait. Következett a kirándu­lás fő úticélja, Felsővály. A falu polgármestere, Kertész László meleg szavakkal fogadta az ér­kezőket. Délután 13 órakor az ősi református templomban is­tentisztelettel kezdődött az ün­nepség. Utána falunézés követ­kezett; a vendégek kötetlenül elbeszélgettek a helybeli lako­után még megugrik Vladimír Mečiar és a Demokratikus Szlo­vákiáért Mozgalom népszerűsé­ge­Az állampolgárok egy részében azonban kétségkívül fokozódott a düh és az elszántság. „Leg­alább elmondom a maga­mét" - jegyezték meg sokan a múlt héten Léván is, amikor 20 perc alatt elfogytak a belügymi­niszter feljelentéséhez csatlako­zók számára előkészített ívek. „Tenni kell valamit" - mondták sokan. Ha most csupán erre (az ívek aláírására) van lehetőség, ezt mindenképpen tegyük meg. Sokan az ellenzékre várná­nak - amely sajnos, színtelen, sótalan. Többen felháborodnak az olyan kijelentéseken is, hogy elég volt ebből az országból, el kellene menni innen. Még ha a szívük csücskében éreznek is ilyet, nem tehetik Gyomrot, idegeket próbáló az a valóság, amelyben élünk... meg: ezt a civilizációs küzdel­met Szlovákia sem kerülheti el. S ki álljon a demokrácia oldalán, ha a normálisabbak is elmenné­nek? Gyomrot, idegeket próbáló az a valóság, amelyben élünk, de menekülni nincs hová. Egy 5 milliós törpeország nem úszhat szemben tartósan az európai áramlatokkal. A szerző a Magyar Keresztény­demokrata Mozgalom alelnö­ke. sokkal. A késő délutáni órákban a művelődési házban megterí­tett asztalok várták a vendége­ket ízletes bográcsgulyással, sü­teménnyel, üdítő italokkal, mi­közben cigányzenekar szóra­koztatta a jelenlevőket. A ven­dégek közül Kiss István lelkész a felsővályi templom javítási költségeinek a fedezésére 15 ezer forintot ajánlott fel. A cso­port tagjai az esti órákban jó hangulatban indultak haza, Zádorfalvára. Svajko József Gömörmihályfala

Next

/
Thumbnails
Contents