Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-11 / 133. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 13. POLITIKA 9 Június 16: Az Operaház fantomja az Istropolisban. Pozsonyban a Győri Balett produkciója Üzenet egy érzelmes világból Webber helyett Wéber, mellette Liszt, Messenet, Schubert és mások. Ez a muzsika tehát nem a musicalszínpadok zenéje, de a történet pontosan az: Gaston Leraux nagy hírű regényének színpadi változata. . SZABÓ G. LÁSZLÓ Bárhonnan nézzük is, hatalmas vállalkozás ez a Győri Balett ré­széről. Gazdag kivitelezésű, lát­ványos, egész estét betöltő pro­dukció, amely több mint száz jelmezt, s a maga nemében pá­ratlan, felfújható díszletet moz­gat. Libor Vaculík, a darab színpad­ra állítója' 1977-től 1992-ig a pozsonyi Szlovák Nemzeti Szín­ház szólótáncosa volt, most pe­dig a prágai Nemzeti Színház vezető koreográfusa. A Moldva partján az elmúlt években a Psychót, A dzsungel könyvét, a Csajkovszkijt és a Van aki for­rón szeretit vitte balettszín­padra, Brünnben A párizsi Notre Dame-ot és a Szent Jo­hannát. Győrben ez a negyedik munkája. „Tősgyökeres prágai vagyok, a konzervatóriumot is ott végez­tem. Prágából kerültem Monte Carlóba, Európa egyik leghíre­sebb táncakadémiájára, majd a hetvenes évek második felében Pozsonyba. Pályafutásom leg­szebb időszakát töltöttem az it­teni Nemzetiben, s a „fészkem" is itt van idestova húsz eszten­deje. Győrt több okból szere­tem. Elsősorban a táncosai ré­vén, akik odaadóak, szorgalma­sak, tehetségesek. Kiss János­nak, az együttes igazgatójának minden egyes alkalommal hálás vagyok, mert olyan feltételeket tud teremteni a munkához, hogy a próbákon szinte szár­Romantikus balett, a­melyben két férfi küzd ugyanazért a nőért. nyakat kapok. Mindig minden­ben igyekszik a kedvemben jár­ni, s ha a helyzet úgy kívánja, még hétvégén is dolgozhatok a táncosokkal. Aztán az sem mel­lékes számomra, hogy Győr kö­zel van Pozsonyhoz. A lakásom­Pátkai Balázs és Ströck Barbara tói a színház bejáratáig negyven perc - „a kertek alatt" suhanva. Az Operaház fantomja több hó­napos munka eredménye. Nagy költségvetésű, látványos ro­mantikus balett, amelyben két férfi küzd ugyanazért a nőért. A Fantom, akinek fél arcát maszk takarja és Raoul, aki már gye­rekként is rajongott Christi­náért. A néző természetesen kezdettől fogva sejti, hogy a lány Raoulé lesz. Én mégis an­nak örülök, hogy a közönség je­lentős része azon sajnálkozik, milyen kár, hogy Christina nem a Fantomot választotta. A darab ugyanis a másságról szól. Arról, hogy bár sem külsőleg, sem ér­zelmileg nem vagyunk egyfor­Kovács Zita felvétele mák, a szeretetre, a szerelemre mindenkinek egyforma joga van." Pátkai Balázs, a Fantom meg­formálója több jelentős feladat után jutott el pályája első iga­zán kiemelkedő szerepéig. „Rengeteget dolgoztunk Libor­ral. Sok esti próba, sok keresés után találtam rá a neki tetsző mozdulatokra, gesztusokra, hi­szen ahány koreográfus, annyi­féle stílus, annyiféle mozgásvi­lág. A Fantomhoz lágyság, fi­nomság kellett, teljes belső fel­szabadultság. Eleinte nehéz volt. Meg kellett tanulnom a le­hető legjobban elengedni a tes­tem, miközben egyetlen pilla­natot sem hagyhattam ki anél­kül, hogy az arcomon ott le­gyen, mit érzek. Eddig is bol­dogság volt számomra minden este, amikor színpadra léptem, de amióta a Fantomot tánco­lom, úgy érzem, szélesebb me­derben folyik az életem." Christinát, a párizsi Opera ifjú táncosnőjét, akiért a Fantom még a súlyos kristálycsillárt is „megmozgatja", Ströck Barbara alakítja. „A regényt természetesen én is olvastam annak idején. Most is­mét utolért. Ekkora ajándékot ritkán kap az ember. Talán a sors irányította, hogy ez így le­gyen. De az is lehet, hogy a Győ­ri Balett fantomja. Ha neki kö­szönhetem a szerepet, akkor halkan mondom, nehogy meg­hallja: hat éve vártam már, hogy észrevegyen. És ha most azt kérdezné tőlem, melyik ré­szét szeretem a legjobban a da­rabnak, akkor azt felelném: az elejét, a közepét és a végét. Úgy A díszlet, a látvány, a fények, a ruhák engem is elragadnak. vagyok vele én is, mint a közön­ség. A díszlet, a látvány, a fé­nyek, a ruhák engem is elragad­nak. Visz, sodor, repít a törté­net." Gombár Judit, a darab díszlet­és jelmeztervezője meséli: vala­mikor a hetvenes években Ro­land Petit, a világhírű francia koreográfus is „táncra fordítot­ta" Leraux regényét. A Párizsi Operában vitte színre - és na­gyot bukott vele. Vagy korán nyúlt hozzá, vagy rosszul találta ki, a műsorról mindenesetre gyorsan levették. „Libor nagyon okosan gondol­kozott. Ha a giccs előtt félúton megállt volna, lehet, hogy mi is csúfosat bukunk. Csakhogy ő rátett még egy lapáttal, és ettől az egész valós érzelmekkel telí­tődött, a giccs pedig teljesen át­fordult. Ha most bárki azt kérdezné tő­lem, milyen szlogent írnék a da­rab képzeletbeli plakátjára, ak­kor gondolkodás nélkül azt vá­laszolnám: Üzenet egy érzelme­sebb világból, amely bizonyára mindannyiunknak régóta hi­ányzik. Libor ugyanis pontosan tudja, miből kellene még több mindennapi életünkhöz." A Böngésző nyertese A Vasárnap 23. számában feltett kérdésre a héten 987 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Kövesdi Károly, a VASÁRNAP vezető szerkesztője közjegyző jelenlétébén sor­solta ki a szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát Piroska Rozália pozsonyi olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: AssiDomän Packing AB. (ú) Apácák - ötvenedszer Somorja. Hétfőn este ötvenedszer adta elő a Komáromi Jókai Színház társulata az Apácák című musicalt. A határon túli ma­gyar színházak kisvárdai fesztiválján is díjazott produkció Somorján is nagy sikert aratott. A közönség hosszú percekig tartó vastapssal köszöntötte Cs. Tóth Erzsébet, Varsányi Mari, Stubendek Katalin, Vincze Emőke és Holocsy Krisztina kima­gasló művészi teljesítményeit, (ú) Németh Ilona kiállítása Kassán Kassa. Németh Ilona több nemzedék számára ismert képző­művész, közegünk főként könyvillusztrációi alapján alkotott képet művészetéről, ám a hazai és külföldi szakmai berkek­ben installációi révén ismert. Az utóbbi 2-3 évben az ország egyik meghatározó képzőművészszemélyiségévé nőtte ki magát, s ennek megfelelően egyre gyakoribbak önálló tárlatai mind Szlovákiában, mind a környező államokban és egyre szaporodnak a jelentős nemzetközi csoportos tárlatokra szóló meghívások is. A hetekben két önálló Németh Ilona-kiállítás is megtekinthető, mégpedig június 14-ig Magánrendelő címmel a budapesti Stúdió Galériában (Bp. V. ker., Képíró utca 6), majd június 19-től installációi a kassai Löffler Béla Múzeum földszinti kiállítótermében várják az érdeklődőket, (fhg) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Balettest (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Üvegre festve (19) KIS SZÍNPAD: A nyilvánosság kizárásával (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Holt lel­kek (19.30) ÚJ SZÍNPAD: Mária evangéliuma (19) KOMARO­MI JÓKAI SZÍNHÁZ: Légy jó mindhalálig (10) KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Klotild néni (19) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Kettős csapás (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA ­KERTMOZI: Rómeó és Jó (cseh) 21 OBZOR: A hattyúk tava (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Alaszka (am.) 15, 17.30, 20 TATRA: Francia csók (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Fran­cia csók (am.) 15.30,18, 20.30 KASS A DRUŽBA: Michael (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Kettős csa­pás (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Kettős csapás (am.) 18 Relic (am.) 15.45, 20.15 ÚSMEV: A hattyúk tava (am.) 16,18 Kolja (cseh) 19.45 IMPULZ: Halálos ultimátum (am.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY - LUX: Csillagok háborúja (am.) 17.30 Egy hölgy arcképe (am.) 20 KOMÁROM - TATRA: Az angol beteg (am.) 19 KERTMOZI: Larry Flynt, a provokátor (am.) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Sztriptíz (am.) 21.15 LÉVA ­JUNIOR: Kettős csapás (am.) 16.30 18.30 AMFITEÁTRUM: Kettős csapás (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Két túsz között (am.) 16.30,19 Beszélgetés Tarics Péter komáromi újságíróval A magyar rovásírásról Megjelent a Vasárnap Hacacáré a színpadon, fantomjárás a kulisszák mögött, foghíjas nézőtér A 24. szám tartalmából Reflektorfényben: boci, boci líra ÚJ SZÓ-INTERJÚ 1997. június 3-án Budapesten megalakult az Országos Óma­gyar Kultúra Baráti Társaság Rovásírás Szakosztálya, mely­nek küldetéséről a szakosztály egyetlen felvidéki alapító tagját, Tarics Péter újságírót kérdez­tük, Ski június 9-én tartott elő­adást a rovásírásról. Mi a célja a Rovásírás Szak­osztálynak? Mindenekelőtt az, hogy össze­fogja a rovásírás iránt érdeklő­dőket, a rovásírás-kutatókat an­nak érdekében, hogy a magyar­ság íráskultúrájának föltárása, ápolása és terjesztése országos méretűvé váljon. Feladatunk a rovásírás-kutatás tudományos eredményeinek ismertetése, a rovásemlékek helyszíni vizsgá­lata és további kutatása. A Csemadok-beli rovásírás­előadással mi volt a célja? Az, hogy népszerűsítsem, meg­ismertessem az emberekkel a magyar rovásírás történetét, eredetét, természetesen bizo­nyítékokra alapozva. Ezenkívül a felvidéki magyar iskolákban szeretném elsajátíttatni, mint a magyar írástörténet egyik leg­fontosabb fejezetét. Hiszen a magyar rovásírás a magyar mű­velődéstörténet szerves része, jelentős kultúrkincsünk. A közeljövőben könyve jelenik meg „A magyar rovásírás és annak elsajátítási módja" cím­mel. Augusztus elején jelenik meg a kötet Budapesten. Tulajdonkép­pen egy rovásírás-tankönyvet szeretnék adni az érdeklődők kezébe, mert úgy gondolom, hogy ősi írásunk ismerete alap­műveltségünk szerves része kell hogy legyen. Úgy tudom, hogy ősszel rovás­írás-kiállítást rendez Komá­romban. Igen, a Csemadok székházában lesz az első felvidéki magyar ro­vásírás-kiállítás, amelyet két hó­napig láthatnak az érdeklődők, majd vándorkiállításként több helyen is szeretnénk bemutatni, (karsay) A Vasárnap családi magazin e heti, 24. számában többek kö­zött Kövesdi Károly írását olvas­hatják A kiszolgáltatottság gyöngéd bája címmel. „Nem tu­dom bizonyítani, hogy megzsa­roltak volna" - mondja Szo­molay Ferenc, parlamenti kép­viselő, akivel Polák László ké­szített interjút. A csodagyerek bajai címmel J. Mészáros Károly írása a csehországi kormányvál­ság és a gyengülő korona hul­lámveréseinek napjairól szól. Ahol az európai kultúra bölcső­je ringott a címe S. Forgon Szil­via riportjának, melyben Kréta szigetén szerzett élményeit osztja meg az olvasókkal. Ér­dekfeszítő olvasmányt kínál A kör mára bezárult címmel Sza­bó G. László interjúja Ivan Passer világhírű rendezővel. Bé­csi zöld-fehér mezben - Alsó­majori Tibor Roman Pivar-ník labdarúgóval beszélgetett. Isten volt és sátán egy személyben ­ez a címe Tomi Vince írásának, melyben Eric Cantonáról, a vi­lág legellentmondásosabb lab­darúgójáról olvashatnak, (v) TALLÓSI BÉLA Pozsony. Gyerekkorom régi ra­gozási nyelvtörője jutott eszem­be a lírát nézve. Annak analógi­ájára ragozgattam az idei Pozso­nyi Líra szombat esti verseny­programját nézve, valahogy így: ezt jól ellírástalanítottátok. Nem a zenei kísérettel volt ba­jom, nem a díszletekkel, mert az fesztiválhoz illően csillogott-vil­logott, ahogy kell. Hanem azzal, ami ebben a fényszórásban vala­hogy nem akart szikrát fogni. Az átütő tehetség. Az idei lírát át- és átszőtte a tet­szetős fényekbe csomagolt ama­tórizmus, át- és áthangolták a szocialista realizmus zenei utó­zöngéi. Nosztalgiázhattunk endékás módra, mert a német versenyző, Jill Scherer mintha a Fried­richstadtpalast-ból, a szocialista tömegszórakoztatás mára elte­metett nagy shov-műsorából, az Ein Kessel Buntesből ruccant volna át egy gyengécske varieté­dal erejéig. Hallhattunk virágdalocskát da­lárdába verődött három vidéki lánytól - ilyennek képzelem a csongorádi kisbíró unokáit -, s elénekelték a boci-boci farkát. Sikerük legfeljebb a Bajkál Szál­lóban lehetne, ha a szibériai tu­risták csasztuskára várnának. Mert a Trend nevű szlovák női vokál ezt a trendet képviseli. Ók juttattak eszembe egy régebben elhangzott késő éjszakai rádió­műsort, amelyben Cserháti Zsu­zsa olyasféleképpen nyilatko­zott, hogy manapság a könnyű­zenei piacot a riszálós kis éne­kesnőcskék uralják, akiknek nincs tartós esélyük a pályán, mert nincs vér a ...jukban. Ezért nem rúghatott labdába a csehek énekesnője, Rebecca sem. Bár ő repesztett, jó a technikája, tud énekelni, de nincs aurája. Egy ponton aztán hirtelen átcsa­pott a líra egyfajta antidivat­bemutatóba. Ez akkor történt, amikor a len­gyel versenyző, Zbigniew Gniewaszewski színre lépett. Az ember előbb azt hitte, rászakadt a zsinórpadlás, de aztán kitisz­tult a kép, a fiút borító köpenyeg nem véletlen baleset eredmé­nye. Valószínűleg a kilóit rejtet­te a méreten felülire szabott pa­lástja alá. Mivel köpenyével na­gyobb feltűnést keltett, mint da­lával, legfeljebb a Líra fantomja díjat vihette volna haza a pozso­nyi fesztiválról. Nem igazán volt közönsége a versenyprogramnak. Az egye­nesben közvetítő tévések talán csak egyetlen nem foghíjas szék­sort találtak a nagy Istropolis nagytermében, azt, amelyikben a „szakállas" zsűri ült. Mert a zsűriben - amely feladatul kap­ta, hogy a fiatalok dalfesztivál­ján a fiatalok műfaját értékelje ­egy-két (de nem három!) kivé­tellel, meglehetősen agg ver­senybírák foglaltak helyet. Igaz, ülhetett volna ott bárki, hiszen nem volt nehéz „kitippelni" a győztes előadót. Az idei Lírán ugyanis csak egyet­len igazi fesztiváldal hangzott el a versenyben. Ezt pedig a kivé­teles tehetségű, Brünn, Prága és Pozsony musicaljeiben már ha­talmas sikereket aratott Katarína Hasprová énekelte Jedno zbohom (Ég veled!) cím­mel. A többit el is felejthetjük ­.jednozbohom".

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents