Új Szó, 1997. május (50. évfolyam, 100-124. szám)

1997-05-13 / 108. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁJUS 13. KOMMENTÁR Mennyit fizetünk? TUBA LAJOS A villamos energia árának emelésével kapcsolatos ötvenszá­zalékosjavaslat a Szlovák Erőművek részéről nyilvánvalóan csak alkupozíció, amelyből később valamit lefarag a kormány és a szakszervezeti szövetség is - a nép pedig örülhet: lám, milyen jó, hogy csak (mondjuk) 25 százalékkal emelték az árat! Ha viszont felidézzük, hogy ezzel kapcsolatban nem is olyan rég sakkal kisebb számok merültek fel, sok mindenre következtethetünk. Egy hónappal ezelőtt a pénzügyminiszté­riumból még csak 25 százalékos javaslat szivárgott ki. Sőt amikor tavaly az árat 10 százalékkal emelték, a lakosság meg­nyugtatására közzétették azt a pénzügyi tervet, amelyet a Mohi Atomerőmű befejezésének finanszírozásába bekapcso­lódó bankok tájékoztatására dolgoztak ki. Ennek értelmében a villamos energia árát kétezerig az inflációval plusz 2-3 szá­zalékkal emelték volna, azutánra pedig csak inflációkövetést terveztek. Tehát az állam rövid időn belül nagyságrendekkel módosítja a háztartások egyik elkerülhetetlen kiadását. De még ez a szám is csalóka, hiszen a Mohi Atomerőmű befejezé­séhez szükséges közel 30 milliárd korona előteremtése érde­kében az SZE óriási adókedvezményt kapott - az állami költ­ségvetés így keletkező kiesését újfent csak a lakosság és az egész gazdaság számára magasan tartott adókból kell fedez­ni. Hogy még cifrább legyen a kép: a villamosművek a legna­gyobb áramfogyasztóknak akkora kedvezményeket biztosít, hogy azok szinte ingyen jutnak villamos energiához. Persze ez sem véletlen. Másként ugyanis bekövetkezne az, amire az energiafaló termeléssel kapcsolatban korábban minden gaz­dasági elemzés figyelmeztetett - piaci viszonyok között ezek nem tudnának megélni. Sok posztkommunista ország példája bizonyítja: a makroökonómiai mutatók kozmetikázása érde­kében játszott tili-toli csak ideig-óráig működik, s keserves a kijózanodás. Csehországban az első komoly figyelmeztető je­lek láttán megszorító intézkedések sorozatát vezették be, és ezeket a legkompetensebbek magyarázták meg a lakosság­nak. A szlovák kormány ezt suba alatt akarja elvégezni. Ha a rossz politika és az évek óta hazug módon halogatott váltás terheit egyszerre kell az emberek nyakába zúdítani, akkor legalább annyit megérdemelnek, hogy őszintén megmondják nekik, mire is számítsanak. JEGYZET Csatlakozni akarunk FEKETE MARIAN Másfél hét múlva lesz az a népszavazás, amelynek két alapvető kérdésben kellene döntenie: akarunk-e a NATO-hoz csatlakozni, aka­runk-e közvetlenül államfőt választani. A NATO-csatlako­zással kapcsolatos három kérdést a kormánykoalíció terjesztette elő. A köztársasá­gi elnök állampolgárok általi választására vonatkozó kér­dést több mint félmillió vá­lasztópolgár támogatta. Ezek tények. Másfél héttel a nép­szavazás előtt Szlovákiában nem a megválaszolandó kér­désekről folyik a vita, hanem arról, meg lehet-e tartani a népszavazást, vagy sem. Pe­dig legalább a NATO-tagság­gal kapcsolatban az volna a természetes, ha a kormány­koalíció a népszavazás előtt legalább egy hónappal ma­gyarázni kezdi, miért kell az általa népszavazásra javasolt kérdésekre igennel vagy nemmel válaszolni. Ehelyett bármiféle magyarázkodás nélkül, a saját maga által kezdeményezett kérdések el­len is kampányt indít. A kor­mányfő udvari bohócai a Slovenská Republikában ágálnak a NATO-tagság el­len, a kormány és a belügy­minisztérium hivatalnokai pedig kijelentik, hogy ők - a törvényekkel szembeszáll­va - nem fogják elismerni a Központi Népszavazási Bi­zottság határozatait. Jogi szakértők szerint ezzel bűn­cselekményt követnek el. De bíróság elé állítani ezeket az embereket majd csak akkor lehet, ha a vádhatóság visz­szanyeri az alkotmány és a nemzetközi szerződések által szavatolt függetlenségét, ha a vádemelőként eljáró ügyésznek nem kell attól tar­tania, hogy egyik napról a másikra kirúgják, csak azért, mert a tettesek között keresi a vétkeseket. Számunkra meg a „vétkesek közt cinkos, aki néma" megállapítás lehet a követendő norma. Nem maradhatunk némák, nem lehetünk cinkosai ennek a so­vinisztákat és a törvénysérté­seket nyíltan támogató hata­lomnak. Nem fogadhatjuk el, hogy ez a kormány akár a népszavazás kérdéseiben is egymás ellen uszítsa a lakos­ságot. A kormány célja nyil­vánvaló: mindent megtesz annak érdekében, hogy a népszavazásnak érvényes eredménye ne legyen. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo Orbán Viktor lekérése: - Horn úr, jövőre szabad lesz a következő fordulóra? (Balázs-Piri Balázs karikatúrája) TALLÓZÓ SME Bár a NATO-tagságról tartandó népszavazást a DSZM kezdemé­nyezte, ennek ellenére a moz­galom nem készíttetett reklám­bejátszásokat a szlovák televízi­óban vasárnap óta folyó nép­szavazási kampányba - mutat rá a SME. A szintén kormányon lévő Szlovák Nemzeti Párt ugyancsak ignorálja a reklám­kampányt, azzal az indokkal, hogy az SZTV által készített szignál „helytelenül befolyásol­ja az állampolgárokat". A Mun­kásszövetség készített reklám­filmet, de az SZNP-hez hasonló­an Ľuptákék is azt javasolják hí­veiknek, hogy nemmel szavaz­zanak a NATO-bővítésre. A DSZM ugyan azt javasolja szim­patizánsainak, hogy az első kér­désre igenlő választ adjanak, de reklámbejátszással ezt nem nyomatékosítja. A kedvező pillanat elmúltával évről évre nehezebbé vált a NATO kiterjesztésének megoldása Az atlanti szervezet bővítése Ha korunk egyszer a törté­nelem ítélőszéke elé kerül, egyik legnagyobb hibájául azt róhatják majd fel, hogy elmulasztotta a kedvező alkalmat a NATO bővítésé­re. HABSBURG OTTÓ Az utóbbi nyolc év távlatából megállapítható, hogy az észak­atlanti szövetség az időszak kez­detén minden különösebb ne­hézség nélkül kiterjeszthette volna védőszárnyát a kommu­nista igát lerázó országokra. Oroszországban akkortájt Jegor Gajdar és hozzá hasonlóan de­mokratikus, mérsékelt erők vol tak hatalmon, akik nem álltak volna egy ésszerű megoldás út­jába. A kedvező pillanat elmúl­tával azonban évről évre nehe­zebbé vált a kérdés megoldása, miközben a Nyugat csak a szót vesztegette. Bár a bővítés gon­dolatát hivatalosan egy pillanat­ra sem adták fel. Tény ugyanak­kor, hogy egyre tágult azoknak az államoknak a köre, amelyek­ről hallgattak, és amelyeknek a csatlakozását így a végtelensé­Korábban más idő­pontokról volt szó, ezekről elfeledkeztek. gig elhúzták. Ezért most siker­ként könyvelik el, hogy 1999 vé­géig legalább néhány, a Nyugat tőszomszédságában lévő állam felvételt nyerhet a NATO-ba. Pe­dig korábban egészen más idő­pontokról volt szó, amelyekről mára elfeledkeztek. Ma mindenesetre nemcsak Oroszországban tapasztalha­tunk ellenállást, hanem Nyuga­ton is, mindenekelőtt Nagy-Bri­tanniában. A brit szigeten még mindig abban az illúzióban rin­gatják magukat, hogy Moszkvá­val minden érintett számára ki­elégítő megállapodásra lehet OLVASÓI LEV&LSK Már nem is titkolják „Ez a kormány határozata" cím­mel az Új Szó egyik áprilisi szá­mában Ondrej Nemčok oktatási államtitkár nyilatkozott a tárca elképzeléseiről. Ebből megtud­hattuk, hogyan is képzeli el az oktatási minisztérium a magyar iskolákban a szlovák nyelv, úgy­mond, minőségi oktatását. Nemčok úr elpanaszolta, meny­jutni. Hogy erre semmi esély, az leszűrhető Jevgenyij Primakov orosz külügyminiszter és a moszkvai vezetők őszinte meg­nyilatkozásaiból. Az oroszok egyre nehezebb feltételeket tá­masztanak a megegyezés elé. A Nyugat akárhányszor visszako­zik, az oroszok - ahogy az a múltban már annyiszor bevált nekik - mindig egy lépéssel to­vábbmentek. Sok felelős politi­kus megfeledkezik arról, hogy Kelet-Közép-Európa destabili­zálódása rövid vagy hosszabb távon a Nyugat biztonságára is kedvezőtlenül hat. A béke oszt­hatatlan. Egy Európa valamely pontján keletkező konfliktus gyakran bozóttűzként terjed el. Fokozottan érvényes ez olyan helyzetekben, amelyekben köz­vetve vagy közvetlenül az euró­pai nagyhatalmak és Oroszor­szág is érintve vannak. A volt Ju­goszlávia tragédiáját sem lehet még lezártnak tekinteni. A Nyugat tisztánlátásának és el­tökéltségének a hiánya megha­tározó a kérdésben. Ahogy an­nak idején a nemzetiszocialisták esetében, akiket nagymérték­ben felbátorított a felismerés, hogy a demokratáknak nincs semmilyen irányvonaluk. Mind­untalan hangoztatják, hogy aki így vélekedik, felnagyítja a konf­liktus veszélyét. A történelmi ta­pasztalat ugyanakkor éppen az ellenkezőjét tanítja. Kizárólag a világosan megfogalmazott poli­tika veheti elejét a konfliktusok­nak, a halogató taktika viszont felbátorítja az agresszort. Ezt az igazságot fogalmazta meg nem­rég nagyon helyesen London­ban a NATO főtitkára, amikor kijelentette: ha nem bővítünk, nem teszünk semmit, de nem is érünk el semmit. A brit tisztség­viselőktől kapott válasz leforrá­zó volt. Londonban azt erősít­gették, hogy még mindig van ér­telme tárgyalni, és engedmé­nyekkel meg lehet szerezni az oroszok hozzájárulását az atlan­ti szervezet kiterjesztéséhez. Olyan hiba ez, amely a jövőben nyire megbízhatatlanok számá­ra a szlovákot oktató magyar pedagógusok. Az államtitkár úr víziói szerint egy tanító számára magyar oktatási nyelvű iskolák­ban tanítani „harci", sőt hazafi­as feladat, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a beígért „veszé­lyességi" pótlék. Hogy kik van­nak itt veszélyeztetve? Nem hi­szem, hogy a szlovák nemzetisé­gű pedagógusok. Sokkal inkább nemzetiségi iskolahálózatunk van veszélyben, amely ellen ez a folyamat megindult. Mert az a magyar gyerek, aki tökéletesen még komoly problémákat okoz­hat. A szuverén kelet-közép-eu­rópai államok NATO-csatlako­zását Moszkva beleegyezéséhez kötni egyet jelent a régi Brezsnyev-doktrínához való visszatéréssel. Továbbá Ukraj­na, a balti államok és bizonyos mértékig Lengyelország teljes szuverenitásának a megkérdője­lezését is jelenti egyben. Egy or­szág felvételét egy másik jóvá­hagyásától függővé tenni - mi­vel a NATO-csatlakozás egy füg­getlen állam kérelme egy nem­zetközi szervezethez - azt jelen­ti, hogy az illető országot nem teljesen szuverénnek, hanem egy nagyhatalom protektorátu­Egy nagyhatalom pro­tektorátusának tekin­tik... sának tekintik. Mai körülmé­nyek között a NATO-bővítés ha­logatása, csak mert Oroszország ellenzi azt, egyet jelent Jalta véglegesítésével. Jóllehet az úgynevezett jaltai határok vala­melyest módosulnának. De ez nem változtat a lényegen, a ká­rokon és veszélyeken, amelye­ket ez a diktátum előidézett. A NATO-t ma nem kiteijeszteni egyet jelent azoknak az eredmé­nyeknek az eltékozlásával, ame­lyeket a közép- és kelet-európai népek hősiességének köszönhe­tünk. Ebbe az is beletartozik, hogy tárgyalási alapnak fogad­juk el azokat a feltételeket, ame­lyeket Moszkva támaszt. Emigyen első és másodosztályú kategóriába soroljuk Európa or­szágait, ami végzetes következ­ményekkeljár. A kérdésről mostanában el­hangzó nyugat-európai nyilat­kozatok a második világháború előtti angliai véleményekre em­lékeztetnek. Röviddel később felismerték: ez volt a fő oka an­nak, hogy Hitler a nyugatiak gyengeségén és habozásán fel­bátorodva kirobbantotta a há­bírja a szlovák nyelvet, és ráadá­sul szlovákul is gondolkodik, már nem igényli a magyar peda­gógus szolgálatait. Ezen intéz­kedések bevezetésének elősze­leként értékelhetjük az egynyel­vű bizonyítványokat is. Németh Géza Alistál Kiállítások sorozata Ami a kiállítások rendezését ille­ti, az Érsekújvári járás óvónői és borút. Szemlátomást azt is fi­gyelmen kívül hagyják, amit sok német tábornok a háborút köve­tően mondott. Bár ők ellenezték a nemzeti szocializmust, joggal hangsúlyozták, a Nyugat kapi­tulációja megakadályozta őket abban, hogy fellépjenek a re­zsim ellen. A habozás hozzáse­gítette Hitlert azokhoz a könnyű sikerekhez, amelyek elvezettek az igazi súlyos konfliktushoz. Még a háború idején egy promi­nens amerikai politikus mondta ki igen találóan: „A demokráci­ák megnyernek minden hábo­rút. De előtte és utána olyan po­litikát folytatnak, ami elkerülhe­tetlenné teszi, hogy a győzelem a lehető legvéresebb és legkölt­ségesebb legyen." Aminek ma szemtanúi vagyunk, az, sajnos, a szomorú bölcsesség beigazolódása: „Az egyetlen, amire a történelem megtanít, az, hogy a történelemből senki semmit sem tanul." Ha a bővítés ügye zátonyra fut, a felelősöket, akárcsak annak idején Chamberlaint vagy Lord Halifaxot, kemény kritikával il­letik majd. Hasztalan, mert sok embernek a vérével kell majd fi­zetnie a hibáért. A Nyugaton csak kevesen tud­ják, hogy a második világháború előtt eljött a kegyelem egy órája. Amikor Hitler csapatait a demi­litarizált Rajna-vidékre küldte, Albert Saraut miniszterelnök a francia rádióban kijelentette: „Nem tárgyalunk Berlinnel mindaddig, amíg Hitler ágyúit Strasbourgra irányíthatja." Né­hány héttel később újra a tár­gyalóasztalnál ült. Csak a hábo­rú után került elő egy dokumen­tum, amelyből kiderül, hogy a „führer" a szövetségesek határo­zott fellépésére meghátrált vol­na. Elképzelhető, hány ember­életet meg lehetett volna mente­ni, ha az illetékesek birtokában lettek volna a szükséges éleslá­tásnak és eltökéltségnek. A szerző a Páneurópai Unió el­nöke. az óvodai szekció tagjai az idén gazdag tanévet zárnak. Karácso­nyi kiállításukat februárban képzőművészeti kiállítás követ­te, majd április 14-e és 18-a kö­zött az óvónők és a gyermekek által a tanórákon készített mun­kák bemutatása következett. A kiállításra a járás csaknem min­den óvodája elhozta munkáit. Az ötletgazdag, mutatós, érde­kes kiállításról, valamint az óvó­nők leleményességéről minden látogató elismeréssel szólt. Mali Katalin Nagykér

Next

/
Thumbnails
Contents