Új Szó, 1997. május (50. évfolyam, 100-124. szám)

1997-05-12 / 107. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁJUS 12. KOMMENTÁR Mečiar kontrázik? TÓTH MIHÁLY Egy ország parlamentje koalíciós többségének kvalitásairól úgyszólván mindent elárul, hogy mekkora a részaránya azoknak a törvényeknek, amelyek az alkotmánybíróság vizsgálatát követően könnyűnek találtatnak. Nos, csak végig kell nézni a selejtesnek minősített jogszabályok listáján, és nyomban véleményt alkothatunk e kormány és környezete alkotmánytiszteletének színvonaláról. De előbb-utóbb azokról a törvényekről is véleményt nyilvánít az Alkotmánybíróság, amelyekről még nem fogalmazott meg állásfoglalást (nyelvtörvény, a befektetési kuponok felhasználását szabályozó törvény, az ügyészségről szóló törvény, a csődtörvény stb.). A képviselők, vagy az államfő által kifogásolt jogszabályok többsége nagy valószínűséggel fennakad az alaptörvény őreinek rostáján. Bármilyen ambíciói lehetnek egy kormánynak, van egy határ, amelyet a legkeményebb többség birtokában sem léphet túl. Ez a határ: az alkotmány. Mečiarék legégetőbb problémája most a lakosság általi közvetlen elnökválasztásról való népszavazás. Az Alkotmány 93. cikkelyének 3. pontja értelmében „Nem lehet népszavazás tárgyává tenni az emberi jogokat és szabadságjogokat, az adókat, befizetéseket és költségvetést". Egy szó sem esik az alaptörvényben arról, hogy válság esetén referendummal nem módosítható az Alkotmány 86. cikkelyének b/ pontja. A miniszterelnök elbizonytalanodásáról árulkodik, hogy a múlt héten azt nyilatkozta, hogy ha az Alkotmánybíróság elveti a kormány beadványát, amelynek értelmében a közvetlen elnökválasztás nem alkotmányos, akkor a végrehajtó hatalom „kis alkotmánymódosítást" kezdeményez, amelynek eredményeként módosulna a legfelsőbb közjogi méltóság jogköre. Más szóval: kancellári rendszert, vagy elnöki rendszert vezetnének be. A „kis alkotmánymódosítás" parlamenti úton megvalósíthatatlan. Tehát csak népszavazással jöhetne számításba. Viszont tény, hogy Mečiar ma már nincs olyan helyzetben, mint évekkel ezelőtt, amikor még képes volt a lakosság többségének elbájolására. Fenyegetőzését többé-kevésbé blöffnek lehet minősíteni, amelynek beláthatatlan a kockázata. Gondok, gondok... PÉTERFI SZONYA Tulajdonképpen sikeresnek minősíthető a hét végén megtartott orvoskongresszus, hiszen eredménynek tűnik már az is, hogy vagy 400 egészségügyi dolgozó befizette a kongresszusi illetéket, és szabad idejükben az egymást alig ismerő kollégák nehézségeikről, munkájuk jobbításának lehetőségeiről vitatkoztak. Noha szombaton délelőtt nagy érdeklődéssel hallgatták holland kollégáik tanácsait, akik nem tagadták, hogy náluk a mai példaértékű egészségügyi alapellátást 30-40 évig tartó kísérletezés előzte meg, nyilvánvalóvá vált, hogy hazánkban a kísérletezés ideje lejárt. Sürgősen cselekedni kell - kormányszinten persze -, mert az egészségügyet összeomlás fenyegeti. Mondani sem kell, hogy az anyagiak miatt. A magánorvosok ennek tudatában csak mosolyogtak a hollandok figyelmeztetésén, akik szerint szlovákiai kollégáik túl sok időt töltenek a rendelőkben, naponta sok beteget fogadnak, ezért aztán nem jut idejük arra, hogy „csak" beszélgessenek velük, javítva az orvos-beteg viszonyt. Meg is jegyezte a mellettem ülő: ha a beteggel töltött idő 50 százalékát beszélgetéssel múlatná, felkopna az álla. A magánorvosok figyelmeztettek, bár tudják, hogy náluk olcsóbb volna, anyagiak híján képtelenek úgy felszerelni rendelőiket, hogy ne kelljen a rászorulót szakorvoshoz küldeniük. Foglalkoztak a gyógyszerfogyasztás csökkenésének lehetőségeivel, miközben hangsúlyozták: a tárcavezetés ne csak az alapellátás orvosaitól várja a kiadások csökkentését, hanem elsősorban dolgozzon ki egy átfogó egészségügyi koncepciót. Örvendetes, hogy nagy teret kapott a szakmai továbbképzés, a gyógyellátás minőségének emelésével foglalkozó koncepció, melyet a Magánorvosok Társulása terjesztett elő azzal a szándékkal, hogy az érintettek segítsék a végső tervezet kidolgozását. S bár a tanácskozás során számos, az egészségügyi anyagi helyzetét jobbító javaslat hangzott el, nem biztos, hogy azokat a tárcavezetés elfogadja. Pedig erre volna szükség. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBLAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo Vladimír Mečiar: - Elnézegettem magam a képeken. Az orrom az anyámé, a fülem az apámé, de az állam én vagyok! Úgyhogy minek ide holmi népszavazás! (Szűcs Béla karikatúrája) Gemma Alapítvány 1640 km az unióért Snina. Május 6-án Sninában rajtoltak a „Szlovákiát is Európába" staféta északi útvonalának résztvevői. Daniel Brezina, a Gemma Alapítvány főszervezőjének elmondása szerint óriási érdeklődés kíséri az akciót, melynek célja a lakosság sokoldalú tájékoztatása Szlovákia EU és a NATO-integrációs törekvéseiről. A csoportok résztvevői röplapokat osztogatnak a településeken, esténként nagygyűléseket szerveznek. A déli útvonal Rimaszombatból indul, Párkányba május 16-án ér, a résztvevők 20-án találkoznak Pozsonyban. Az akció fővédnöke Michal Kováč államfő, (-kas) Ebben a drámai helyzetben két célt tűzhetünk magunk elé. Az egyik azonnali: megvédeni szerzett jogainkat Tomboló államnacionalizmus Sápadtan, nekikeseredve fogad egyik legnagyobb községünk polgármestere. Reggeltől már a harmadik kétségbeesett szülő jött be a hivatalba ugyanazzal a panasszal. Gyermekeik kiváló tanulók, helyszűke miatt mégsem vették fel őket az érsekújvári magyar gimnáziumba. SZILVÁSSY JÓZSEF A fenti eset sajnos, nem egyedi. Ezekben a napokban Komáromban, Ipolyságon, Somoiján és máshol is száznál jóval több szülő került a fentihez hasonló helyzetbe és lelkiállapotba. A kormányhatalom nacionalista tisztségviselői a mostani, számos társadalmi gondot és kárt okozó, átgondolaüan oktatásügyi átszervezést céltudatosan arra használták fel, hogy tovább sorvasszák a szlovákiai magyar iskolákat. Az oktatási minisztérium a következő tanévre tudvalévően 33 százalékban állapította meg a kilencedikben maradó tanulók számát. A magyar iskolák esetében ez az arány sokkal magasabb lehet, hiszen a korábbi évekhez képest kevesebb gimnáziumi osztály nyílik. A nagy többségben magyarok lakta Dunaszerdahelyi járásban például 1230 magyar és 520 szlovák iskolába járó nyolcadikos végez, viszont a magyar és a szlovák gimnáziumi osztályok száma jövőre egyforma lesz, tehát sokkal rosszabbak a magyar iskolás nyolcadikosok esélyei arra, hogy bejussanak a gimnáziumba. Ugyanilyen diszkrimináció éri a komáromi és más gimnazistákat is, ugyanis a Selye János Gimnáziumban a korábbi három helyett jövőre csak két osztályt nyithatnak, s emiatt olyan tanulókat sem tudnak felvenni, akiknek egyetlen kettes osztályzatuk sem volt a bizonyítványukban. A kétségbeejtő helyzetet a soviniszta hivatalnokok még inkább élezik: a nyitrai kerületi hivatal OLVADÓI LEVELEK Igazi pedagógus Agócs Béla története bennem a csalódottság és a tehetetlen düh kusza érzését váltotta ki, ám emellett felszínre hozta egy kedves emlékemet is. Volt tanítóm, egy pedagógus jut minduntalan eszembe, kinek - bár életútja egy-két évtizeddel megelőzi Agócs Béláét - emberiessége, hivatástudata, tanítványai iránt érzett szeretete rokon volt Agócs Béláéval. Igen, az annyira szeretett, oly „rettegett" Sidó tanár oktatásügyi osztályának vezetője legújabb értesüléseim szerint megtiltotta, hogy az érsekújvári gimnázium magyar osztályába a következő tanévre 26-nál több növendéket vegyenek föl, megengedte viszon a három szlovák tanítási nyelvű osztály bővítését, vagyis állítólag mindenhol 30ról 34-re növelhetik az elsős gimnazisták számát. Mélységesen átérzem a szülők elkeseredését, jogos felháborodását, hiszen az állam kiváló magyar diákokat diszkriminál, erőszakos eszközökkel kényszeríti őket további terveik megváltoztatására, akár az asszimilációra is. Ezt a hatalmat nyilván az sem érdekli, hogy e hátrányos intézkedések miatt kiváló tanulók veszítenek egy évet, vagy kénytelenek módosítani céljaikon, rosszabb esetben pedig talán örökre elmegy a kedvük a továbbtanulástól, s így az állam jelentős szellemi teljesítményekre képes, s potenciálisan ezt az országot gazdagító fíata... diszkrimináció éri a komáromi és más gimnazistákat is. lok életpályáját töri derékba. Jól tudom, hogy a nekikeseredett szülőket nem érdeklik a tágabb összefüggésekbe ágyazott elemzések, de talán az ő sajgó sebükre is némi gyógyírt jelenthet, ha pontosan látják a súlyos jelenségek okait, vagyis a pontos korképet és kórképet. Ez a hatalom, amely Vladimír Mečiar második országlásától kezdődik, diktatórikus eszközökkel igyekszik bebetonozni pozícióit. Mindenféle másság és európai értékrend eltiprása érdekében élesztette fel a negyvenöt utáni államnacionalizmus eszméit. Ez tükröződik vissza a Szlovák Köztársaság Alkotmányában, amelyben keverednek a nemzetállami és polgári elemek. Méghozzá nagyon tudatosan, hiszen emiatt nem minősül államalkotónak a szlovákiai maúrról van szó, aki ott állt a bátorkeszi alapiskola egyik kissé kopott táblája előtt, s mint jó papból a szent ige, csak úgy ömlött belőle a szó, a tudás, de nem csak mondta, mutatta is már, szavai hirtelen megelevenedtek, és az ámuló-bámuló nebulók előtt hirtelen Toldi ugrott elő, Buda felé mutatva a petrencés rúddal, vagy éppen őseink vágtatnak át apró termetű lovaikon az első padsor és a tábla közé szorult Vereckei-hágón. De még el sem ült a lódobogás zaja, a patások által felvert por még ott lebeg lelki szemeink előtt, azon gyar, ukrán és más nem szlovák állampolgár, viszont ha nekik bármilyen követelésük lenne, rögtön előhúzható demagóg érvként a polgári elv, amellyel minden olyan kérést, amely a kisebbségek sajátos helyzetéből fakad, meg lehet torpedózni, sőt még a szerzett jogokból is módszeresen lehet faragni. Ez a kettősség jellemzi Mečiar kormánypolitikáját is. A kormányprogram hivatalosan deklarálja az euro-atlanti integráció prioritását, a valóságban azonban a három kormánypárt közül kettő kezdettől fogva elveti a NATOcsatlakozást, sőt a nyugati orientációt is. Mégis kellett ez a heterogén koalíció a hatalom megszerzéséhez és körbebástyázásához. E cinkos hatalommegosztás következményeként, az általános kormánypárti harácsolásban a Szlovák Nemzeti Párt egyik prédája lett az oktatásügy, amelynek leépítésével, a nyelvtörvénnyel, nem utolsó sorban pedig a területi-közigazgatási átszervezéssel - amikor a hagyományosan egy régióhoz tartozó Dunaszerdahelyi és a Komáromijárást más kerületbe sorolták, s amikor magyarok lakta körzeteket csíptek le , s osztottak az Aranyosmaróti, a Poltári, a Korponai, a Nagyrőcei és a Nagymihályi járásba - gátlástalanul tobzódhat az államnacionalizmus, újra megfélemlíthetnek és megalázhatnak tisztességes állampolgárokat, elbocsáthatják őket, csak azért, mert magyarok. Az államnacionalizmus munkahelyeket, virágzó kisüzemeket pusztított le, politikai kritériumok alapján változtatott meg tulajdonosi viszonyokat, s emiatt Dél-Szlovákia gazdasági katasztrófa sújtotta országrésszé vált, ahol több vidéken a legmagasabb és egyre növekszik a munkanélküliek száma. Ebben a drámai helyzetben akad olyan hamis hang - igen, a Magyar Népi Mozgalomra gondolok - amely úgy kívánja elvonni a figyelmet a mostani állapotok igazi okozóiról, hogy az nyomban egy jóízű vicc-gránát robban a levegőben, könnyszilánkokkal töltve meg a teli torokból kacagó emberkék szemét. Majd a kacaj-orkán elültével vágtattak újra a lovak, szökelltek az igék, a főnevek és a ragok. így ment ez tanítás után is, önkéntes alapon, tökéletesebb tudással felvértezve a végzős osztályok növendékeit a további útra. Ezekről a délutáni „teázásokról" sem hiányzott soha senki. Pedig nem volt kötelező. Tudtuk, éreztük, hogy nem csak a magyart, történelmet, földrajzot tanítja, oktatja nekünk. Az életet maegymás közötti vádaskodás és az önmarcangolás mételyével iparkodik megtéveszteni szlovákiai magyarságunkat, tovább rombolni hitét, önbecsülését és azonosságtudatát. Cinikus hazugság ebben a helyzetben a Magyar Koalícióra mutogatni, őket megbélyegezni bűnbakként. Parlamenti pártjaink politizálása a kilencvenes évek elején valóban nem volt hibátlan, ám mára megbecsülést vívtak ki lakosságunk, a szlovák ellenzék és az európai szervezetek között. A Magyar Koalíció alkotmánytörvény-tervezete, kisebbségi nyelvtörvény-tervézete, a képviselők sok tucat interpellációja és más kiállása igazolja, hogy választópolgáraik képviseletében, gondjaink orvoslásában minden hatékony demokratikus eszközt igyekeznek kihasználni. A kormányhatalom bűne, hogy más szlovákiai ellenzéki javaslathoz hasonlóan semmi sem valósulhatott meg Dél-Szlovákia társadalmi és gazdasági helyzetének javítását célzó javaslatokból. Két célt tűzhetünk magunk elé ebben a drámai helyzetben, amely sajnos, akár tovább súlyosbodhat. Az első azonnali: minden törvényes eszközzel megvédeni szerzett jogainkat, megvédeni iskoláinkat. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha nem csupán másokra várunk, hanem öntudatos állampolgárként valamennyien útját álljuk a nacionalista tobzódásnak. A másik cél valamivel hosszabb távú, s ennek érdekében a Magyar Koalíció is egyre eredményesebben munkálkodik. Nemzetiségre, világnézetre és más fontos megkülönböztető jegyre való tekintet nélkül a jövő évi választásokon le kell váltani ezt a romboló-dáridózó hatalmat és talpnyalók, hogy Szlovákia arra haladjon, amerre az állampolgárok nagyobb részének értékrendje, elvárása és az ország geopolitikai helyzete meghatározza. Nem Kelet, és nem is a Balkán, hanem Nyugat felé. gyarázza, a világot mutatja meg, a legélethűbb módon, ahogy csak ember teheti. Jobban nem csinálhatta, mert tán nem is lehet. Nem akarta, vagy talán nem is tudta kettéválasztani hivatását az élettől. Az iskola padsorai előtt lévő kis színpadon nem csak pedagógus, falain kívül nem csak ember volt. Mindenhol mindkettő. Pedagógus és ember egyaránt, mindkettő a szavak legnemesebb értelmében. Ahogy Agócs Béla is Nádszegen. Szombath Gábor Bátorkeszi