Új Szó, 1997. május (50. évfolyam, 100-124. szám)

1997-05-10 / 106. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1997. MÁJUS 13. KULTÚRA ­Oktatás 9 A máfél éve létező somorjai At Home Galéria újabb sikertárlata Vladimír Kokolia Somorján! Az Ifjú Szivek hétvégi előadásai Május 11-én 10.30 órakor Csalióközcsütörtökön a szentmise keretében Schubert G-dur miséjét adja elő az együttes ének­és zenekara, valamint szólistái. Délután 17.00 órakor Nagymagyaron lép fel az Ifjú Szivek. A művelődési házban ugyancsak az együttes ének- és zenekarának, valamint szólis­táinak koncertjét hallgathatják meg az érdeklődők, (cs) SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Don Quijote (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Dundo Maroje (19) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Michael (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Jerry Maguire (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Kolja (cseh.) 15, 17.30 Sleepers - Pokoli lecke (am.) 20 CHARLIE CENTRUM: Larry Flynt, a provokátor (am.) 17.30 Suttogj (cseh) 19 Gyilkos gyógymód (am.) 20.30 Foglalkozása: riporter (fr.-ol.-am.) 20 KASS A DRUŽBA: San Franciscó-i zsaru (am.) 15.30,17.45,20 TATRA: Michael (am.) 15.30,17.45,20 CAPITOL: Michael (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Egy hölgy portréja (am.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY-LUX: Evita (am.) 17.30,20 KOMÁROM - TATRA: Ragadozók (am.) 17, 19 GALÁNTA - MOZI: 101 kiskutya (am.) 18 NAGYMEGYER - SLOVAN: Übü király (cseh) 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Zűr az űrben (cseh) 19 LÉVA ­SLOVAN: Kingpin (am.) 19 JUNIOR: Jerry Maguire (am.) 17, 19.30 RIMASZOMBAT - ORBIS: Larry Flynt, a provokátor (am.) ROZSNYÓ - PANORÁMA: Dante pokla (am.) 16.30, 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Übü király (cseh) 19 Idén ismét 45 pedagógus juthat Erdélybe Bolyai Nyári Akadémia SZÍNHÁZ Másfél éve létezik a somorjai At Home Galéria, s mindössze nyolcadik hó­napja működteti kiállítóteremként a helybe­li zsinagógát. HusHEGYi GÁBOR" Ennek ellenére az ország egyik legszámottevőbb, külföldön is egyre nagyobb visszhangot kivál­tó kiállítási helyszínévé vált. Hozzájárult ehhez a jelenlegi szlovákiai kormánypárti kultúr­politika, amely az 1990-1993 kö­zött Csehszlovákiát jelentős nemzetközi fórumokon képviselt képzőművészek csapatát csak­nem teljesen - a kivételek egyike a zsolnai Vág Menti Művészeti Galéria - kizárta a szakmai és po­litikai hatáskörébe tartozó kiállí­tási intézményekből. Ennek kö­vetkeztében most egyedül a csal­lóközi Somorján működő ma­gángaléria az, amelyben egész éven át függetlenül, új projekte­ket valósíthatnak meg a szlováki­ai képzőművészet legjelentősebb személyiségei, és rendezhetnek hazai vagy külföldi művészeknek tárlatot többek közt azok a hazai művészettörténészek, akiket 1992 után távozásra késztettek az általuk betöltött intézményve­zetői tisztségekből. Bármennyire is hihetetlen, de az első évben nyújtott minőségi - országos je­lentőségű - teljesítmény jóvoltá­ból ma már a Szlovákiában mű­ködő külföldi nem nyereségori­entált alapítványok (Pro Helvetia, Soros Kortárs Képző­művészeti Alapítvány, Illyés Köz­alapítvány) hathatós támogatá­sát élvezik az „at home-osok". Ehhez társul az egyes országok Pozsonyban szolgálatot teljesítő kulturális intézeteinek azon igye­kezete, hogy az állami intézmé­nyek nemzeti „beállítottsága" miatt a fővárosból kiszorult tevé­kenységüknek, kultúrájuknak ­itt a központ közvetlen közelé­ben - teret teremtve, igénybe ve­gyék a somorjai Kiss-házaspár ál­tal kínált lehetőséget. A siker újabb mérföldkövét ápri­lis 17-én érte el az At Home Gallery, mégpedig évadnyitó ki­állításával, amikor a zsinagógá­ban több mint száz ember gyűlt össze, főként a fővárosból, a ki­tűnő fiatal morva képzőművész, Vladimír Kokolia első jelentős szlovákiai önálló tárlatára. (Megjegyzem, Pozsonyban, mégpedig a Szlovák Nemzeti Galériában, ugyanebben az idő­pontban a brit Tony Cragg tárla­BUCHLOVICS PÉTER Nem szívesen írok erről a „letu­dott"'áprilisi hétvégéről. Erről a nemes szándéktól vezérelt, ám végül is huszadrangú esztrád­műsorok szintjén lebonyolított „országos" rendezvényről. Két okból sem szívesen, egy: mert a döntő átgondolatlanságát érez­tem méltatlannak azokhoz, akik tehetségesek és nem „idomítot­tak", akik valóban színvonalas produkciót nyújtva, bármely más országos fesztiválunkon is megállták volna a helyüket. Ket­tő: mert a szombati vetélkedőt néztem végig, a vasárnapi me­zőnyből viszont csak részleteket láttam. Sajnos, a záróérté­keléseknek is szem- és fültanúja voltam. Mint ama sorozatos baklövéseknek, üresjáratoknak és következetlenségeknek is, melyek néhány esetben nem­hogy a dilettantizmus, hanem egyenesen a nevetségesség ha­tárát súrolták. De térjünk a tárgyra. Mi lenne, ha egy orszá­tát nyitották meg, mégis a kép­zőművészek, a kulturális élet szí­ne-java a csallóközi rendezvényt választotta!) Kokolia (1956) a cseh képzőmű­vészet 80-as években színre lé­pett nemzedékének egyik leg­egyedibb személyisége. Kortár­saival egybevetve nem az akció­művészet, az installációk és objektek világában remélt útra találni, hanem a festészet, rajz, Művészetét a mély kontempláció teszi tel­jessé... grafika tartományában tevé­kenykedett már tanulmányai be­fejeztével is. Ezen kívül számot­tevő könyvillusztrátori, esszé­írói, művészetkritikai tevékeny­séget tudhat magáénak, s nem ismeretlen a cseh alternatív ze­nei berkekben sem, mivel az E együttes énekese és szövegírója egy személyben. Művészetét a mély kontempláció teszi teljessé, s egyben egyedivé is, ami közvet­lenül az Európán kívüli kultúrák felé irányítják figyelmét. Innen erednek a Semmiről szóló elmél­kedései, s ugyanakkor lényéből, valamint új kulturális tapaszta­latából eredeztethető az a gyen­géd, tisztaságtól sugárzó szenzi­bilitás, amellyel az emberhez, egyénhez (főiskolai docensként a művésznövendékhez) közelít, s az a páratlan alázat, ahogy a ki­állítótérrel bánik, kommunikál. A somorjai galéria kínálta lehe­gos döntő műsorvezetője annak a papírra gépelt ötven-hatvan mondatnak legalább a három­negyedét (f)el tudná olvasni? Ahhoz képest, hogy olykor még a mikrofonban sem hallottuk őt. Hogymitismotyogkeverkavar. Nos, az maga a Kánaán lenne. Mi lenne, ha ugyanezen műsorveze­tő köznyelven tudna rögtönözni a szervezési bakik, adott esetben a fellépők sorrendjének változá­sa és a kategóriaváltások sutasá­ga miatt? (Hogy rögtönözni sem tud, az bebizonyosodott.) Egyál­talán, mi lenne, ha nem lenne majd' mindegyik vers- és próza­mondónakszájába téve a mikro­fon? Mi lenne, ha tudnánk, hogy ennek használata még profik számára sem egyszerű, nem be­szélve egy lámpalázas gyerek­ről? (A „mikrofonkín" a szóló­énekeseknél is érezhető volt.) Mi lenne, ha nem vers- vagy próza­mondás közben rohangálna elhi­vatottan műsorvezetőnk (az elő­adó előtt) azzal a fránya állvány­nyal, zsinórral? Mi lenne, ha tőséget is ennek jegyében hasz­nálta ki, amikor a zsinagóga iránt érzett tiszteletből önmagát az építményt juttatta főszerep­hez, s kiállítóként „visszavonult" a falra festett ornamentika sávjá­ba, ahová több mint 70 darab A 4-es formátumú rajzot helyezett el, ugyanakkor festményeit a gazdasori lakótelepi 'lakásban tette közszemlére. Á rajzok a ki­állítás megnyitását megelőző es­te készültek a zsinagóga előtt (amint ezt Dušan Brozman meg­nyitójában elmondta), ám egy­ben visszatekintésre adnak al­kalmat abba a Kokolia-korszakba (1983-86), amikor rajzai révén vált ismertté a nem, vagy félig hi­vatalos prágai művészeti közeg­ben. Kokolia új rajzaiban ugyanis visszaköszönnek a 80-as években festett civilizációs tematikájú ké­pei, ám jelen esetben már egyete­mesebb emberi élethelyzeteket megörökítve. A karika­turisztikusan „egyszerű" rajzok ironikus, szarkasztikus töltettel bírnak, kigúnyolva az emberi al­jasságot, gyengeséget, beleértve a ...(talp)nyalást, képmutató áhítatot, s érvényre juttatják a választott témában rejlő helyzet­komikumot és a kínálkozó értel­mezési sokrétűséget - a helyhez méltó érzékenységgel és tiszte­lettel. A rajzok önmagukban is jelzik, hogy csak így, ezen a he­lyen, a sávban elhelyezve, soro­zatba rendezve alkotnak teljes egészet. így válik a somorjai kiál­lítás megismételhetetlenné, hi­szen a rekonstrukció, a genius loci meghatározó szerepe miatt nem hurcolásznák akkora kéjjel „aztat a szíp bárzsor.yfüggönyt" az előtt a töküres, ásítozó szín­pad előtt - ha kell, ha nem? Mi lenne, ha nem műsorszám alatt dübörögne be a nézőtérre egy csapat viháncoló kamasz? Mi lenne, ha a zsűri néptánc­szakértőjétől a helyezések in­doklásakor több is telne, mint hogy ilyeneket mondjon: „ara­nyosak voltak a gyerekek; lát­szik, hogy régebben táncolnak; technikás volt..." stb.? Mi lenne, ha az énekszakértő mást is mon­dana, mint az, hogy: „sokat kell gyakorolni..."? Mi lenne, ha a bí­rálóbizottság vers- és prózamon­dást értékelője nemcsak a „te­hetség tavaszi pezsgésé"-ről, az „átjön a hitelesség"-ről szóno­kolna? Ha nemcsak virágnyel­ven eladott, általános faldumát hallanánk? Többnyire. Mi lenne, ha a zsűri bábos szakértőjének VOLNA MIT a döntőben értékel­nie? Ilyen műsorszám ugyanis nem akadt. Mi lenne, ha a neve­zési díjért a résztvevők fe jenként Vladimír Kokolia rajza csaknem kizárt. Éppen a hely szelleme az, amely a képzőmű­vészt installációs műfaji elemek alkalmazására sarkallja. Amit Vladimír Kokolia rajzaiban a figurativitással, ismétlődéssel, képzettársítással és többértel­műséggel fejez ki, azt festmé­nyeiben az absztrakt gondolati­ságnak megfelelően, a tárgynél­küliség és a jelzett figurativitás mezsgyéjén balanszírozva teszik Ezt bizonyítják azok a művei is, amelyeket az At Home Gallery gazdasori helyszínén mutat be, mintegy ízelítőt nyújtva 1986-96 közötti teljesítményéből. Láthat­juk pl. a civilizációs témakörbe sorolható keserédes Tolakodást (1989) vagy a legújabb alkotói korszakba tartozó Felelet (1996) című képét. Itt is szembe­tűnő, hogy Kokolia a lehető leg­nagyobb mértékben alkalmaz­kodik a „belakott" térhez (pl. a berendezett konyhához), s így meditatív képei természetes ré­szévé válnak (a művész szavai­val élve) Szlovákia egyik leg­jobb, ám jelenleg még hagyo­mánnyal nem rendelkező galéri­ájának. Vladimír Kokolia somoijai tárla­ta országos jelentőségű képző­művészeti esemény, ugyanakkor előhírnöke a galéria május 16-án nyíló, négy prágai képzőművészt (Martin Mainer, Jiŕí Sopko, Šíša és Veronika Holcová) bemutató kiállításának. (Vladimír Kokolia, At Home Gallery - Somorja, társrendező: Cseh Központ, 1997. IV.17.-V.il.) legalább egy üveg szódát kapná­nak? Nem kétliteres üdítőt a húsztagú táncsoport... Mi lenne, ha felhagynának ezzel az erőlte­tett „nyelvjárás" kategóriával, mivelhogy kiderült: nem attól jó egy-egy szereplő, mert követke­zetesen tájnyelven szólal meg? Ez még a kategóriát megnyerő, kétségtelenül talpraesett kisfiú esetében is igaz. Mi lett volna, ha a - már említett - műsorveze­tőnk nem konferálta volna több­ször is „elbeszélés" meg „novel­la" kategóriának a vers- és pró­zamondást? Végül, de nem utol­sósorban: mi lenne, ha egy picit komolyan vennénk magunkat? Ha nem így... bármi áron? Az lenne a csoda. Ám a csoda elma­radt. Marad a csodavárás. Addig egy ötlet: jövőre külön kategóri­át kellene nyitni a szavaló népze­nészeknek és egy másikat a táj­nyelven beszélő íróknak. Ezeket a műsorszámokat koreográfus díszlettervezők és operarendező rockzenészek értékelhetnék. Az lenne a ki mit tud! A Szlovákiai Magyar Pedagógu­sok Szövetsége és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsé­ge együttműködése alapján az idén ismét eljuthat 45 pedagó­gus Erdélybe, a Bolyai Nyári Akadémiára. A Bolyai Nyári Akadémia prog­ramjaira 1997. július 21-26. kö­zött kerül sor; indulás július 19­én, az autóbusz útvonalát a je­lentkezők lakhelye szerint vá­lasztjuk meg. A továbbképzés részvételi díja 250 Sk, az úti­költség az SZMPSZ-tagoknak Kó d Szak 01 alsó tagozat 02 matematika 03 fizika 04 kémia 05 informatika 06 történelem 07 földrajz 08 biológia 09 ének-zene 10 testnevelés 11 iskolavezetés 12 osztályfőnöki 13 lélektan Szombaton 9-kor a Hétről hétre c. publicisztikai magazinnal kez­dődik adásunk. A műsor fő témá­ja: Milyen anyagi forrásokból táplálkozik a szlovákiai magyar kultúra? 13-kor Családi fészek: egy testvérpár vall a család össze­tartó erejéről; hogyan várták a harmadik kisbabát egy nagyszar­vai családban a szülők, de főleg a két nagyobb testvér; megszólal a pszichológus, a téma a testvérfél­tékenység. 13.45-kor a Karikás együttes játékát hallhatják. 15­kor Charlie új albumát mutatja be Csenger Ferenc. 15.30-tól A vidék magazinja. Vasárnap a 9 órai hírek után a Világosság c. egyházi műsorban Sepp Péter szemtmihályfai plébános mond szentbeszédet, valamint hangké­500 Sk, a többi pedagógusnak 1000 Sk. A részvételi díjat csak a jelentkezés elfogadása után kell befizetni. A jelentkezések beérkezésének határideje 1997. MÁJUS 15. Je­lentkezni írásban kell (név, pontos lakcím, munkahely, a választott program kódszáma és megnevezése) az alábbi cí­men: SZMPSZ, P. O. BOX 49, 945 01 Komárno 1 Fax: 0819 713572 E-mail: szmpsz @ netlab. sk Helyszín Királyfürdő Sepsiszentgyörgy Sepsiszentgyörgy Sepsiszentgyörgy Sepsiszentgyörgy Nagyvárad Zernyest Szováta Székelyudvarhely Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda Csíkszereda peket hallanak a komáromi ifjú­sági lelkinapról és a VIII. imanap­ról. 10.10-től mese, majd 10.25­kor Kamaszrádió, amelyben be­szélgetés hangzik el a komáromi Jókai Színház Légy jó mindhalá­lig c. musical gyermekszereplői­vel. 11.00-kor a Pedagógusnap­lóban szó lesz a nagymegyeri O­veges József fizikaversenyről és a koordinációs tanács tevékenysé­géről. 12.10-kor Randevú. A szerkesztők az ógyallai ipariban jártak. 14.00-kor hírek és a po­zsonyi Magyar Intézet program­ajánlata, majd a BBC magyar adása jelentkezik. 25 éves a százdi citerazenekar és a férfi éneklőcsoport. Ez már a néprajzi összeállítás témája, amely 15.30­kor kezdődik, (péntek) Ki mit (nem) tud '97: gondolatok egy öncélú döntőröl A BárZSonyfüggöny szépsége 14 magyar nyelv és irodalom Csíkszereda 15 műszaki szaknyelv Szentegyháza Kétnapos kínálatunkból válogathatnak Hétvége a rádióban A kínálat:

Next

/
Thumbnails
Contents