Új Szó, 1997. május (50. évfolyam, 100-124. szám)

1997-05-31 / 124. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁJUS 31. A főbiztos nem felejt Azt bizonygatta néhány hete a televízióban egy kormánypárti politikus, hogy az olyan ügyek, mint Gaulieder kizárá sa a parlamentből vagy a Kováč-fiú elrablása, Szlovákiában ma már senkit nem érdekelnek. Van ebben valami. Tegnapelőtt - éppen az Európai Bizottság külügyi biztosának a sajtótájékoztatójára várva - egy kiváló újságíró mesélte, hogy a kisfia, meglátva a tévében egy ismert színészt, azt kérdezte tőle: „És mi van most a színészekkel?" Ó pedig a fejéhez kapott: Tényleg, mi is lehet a színészekkel? Kinek jut ma eszébe ezzel a témával foglalkozni, amely néhány hete még a sajtó fő témája volt? Jönnek új botrányok, a régiekről meg szép lassan megfeledkezünk. Talán ugyanilyen mentalitást feltételezett a kormány a nyugati diplomatákról is, amikor a „figyelmeztetőjegyzékek utáni korszakot" emlegette, amikor azt állította, hogy „a demarsokon már túl vagyunk", hogy azokat már csak a hazai ellenzék lobogtatja. Hans van den Broek pozsonyi látogatása azonban ékesen bizonyította, hogy az EU-nak nemcsak a demokráciáról vannak eltérő nézetei, de a politikai emlékezetről is. A külügyi biztos - az EU álláspontját tolmácsolva nemcsak a népszavazási botrányról mondott világos és határozott véleményt. Nyilatkozatának nem az volt a kulcsmondata, hogy „nem lehet stabilnak minősíteni azt a demokráciát, ahol a kormány megkérdőjelezheti olyan intézmények, mint az államfő, az alkotmánybíróság vagy a központi népszavazási bizottságjogköreit és kötelezettségeit". A lényeget Van den Broek akkor fogalmazta meg, amikor az EU felvételi kritériumait ismertetve óvott a kormány legutolsó alkotmánysértésének abszolutizálásától. Az uniós tagállamok ezt csak a szlovákiai demokrácia rég tudott gyengeségének újabb jeleként értékelik. „Az unió már a múlt heti meghiúsult népszavazás előtt számos figyelmeztető jegyzékben és nyilatkozatban kifejezte súlyos aggodalmát a szlovákiai politikai intézményrendszer instabilitása miatt." Más szóval: az integrációs intézmények nem felejtenek. De az ó pontos emlékezetük nem pótolhatja a szlovákiai választók emlékezetének fehér foltjait. Amikor majd újra kinyitnak nálunk a szavazóhelyiségek, senki nem fog az ajtajukban állni, hogy súgjon nekünk. Sándor Eleonóra JEGYZET Danolásznalc... BARAK LÁSZLÓ Boldogult kamaszkorunkban a következőképpen ugrattuk egymást: megkérdeztük a kiszemelt áldozattól, akar-e feltűnést kelteni. Ha válasza pozitív volt, felszólítottuk őt, hogy nyalja ki a hátsónkat (elnézést!), majd mi közben nyerítünk... Elismerem, meglehetősen infantilis volt a tréfa, akár ízléstelennek is minősíthető. De hát már csak ilyen a hülyekamasz virtusa - mondom mentségként. Annál is inkább, mert negyven és ötven között már másként szokás viccelődni. Nem tudom, a szlovák kormány, élén a demokrata vénasszonyok és szenilis vénemberek üdvöskéjével, viccelődik-e, amidón heti tanácskozásait nótaszóval indítja. Ép ésszel semmi másra nem gondolhat az ember, mint arra, hogy feltűnést akar kelteni a díszes társaság. Ami azt illeti, sikerül is nekik, folyamatosan. A legszomorúbb az egész „szlovák kormányszindrómában", hogy a hetenkénti kényszeredett gajdolás esetleg csupán elnéző mosolyra fakasztja a pártatlan megfigyelőt, míg „egyéb" viselt dolgai, a sorozatos belügyi botrányok, a civilizált külfölddel szembeni permanens arrogancia, enyhe kifejezéssel élve, viszolygásra készteti az érintetteket. Aminek kövekeztében egy hitelét vesztett „állatfarm" lett Szlovákiából. Egy baromfiudvar, ahol lépten-nyomon belelép valamibe az óvatlan ember... Az elmúlt napok egyetlen pozitívumaként Hamžík külügyminiszter lemondása könyvelhető el. Az ember azonban eleve szkeptikus egy olyan országban, amelyet „félrevezettek" választott vezetői. Áz is eszébe juthat, hogy csak a „feltűnést" kívánta távozásával megúszni, mivelhogy botfülű, következésképp fals hangokat hallatott Mečiar „kényszerdalárdájában". Hiszen az amerikaiak kritikájára, alig pár napja, még pontosan olyan gesztusokkal reagált, mint elhíresült karnagya... Á szerző költő, publicista, a NAP Kiadó igazgatója. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztóségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tél.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRJNT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo - Szörnyű világ! Ové a szuperautó. övé a nö, ové az élet, mienk meg a piszok.. ( Sajdik Ferenc karikatúrája) SPNMiWMMBiiMMfflM A szerb kormány diszkriminatív törvényjavaslata - Kasza József nyílt levele Kisebbségellenes törvényt készítenek A szerb rezsim tud még meglepetésekkel szolgálni. El kell csak olvasni a helyi önkormányzatokról szóló törvényt, melynek tervezetét néhány nappal ezelőtt kapták meg véleményezésre a parlamenti pártok. SINKOVITS PÉTER Az előterjesztés szerint azokban a községekben, ahol túlnyomórészt kisebbségi lakosság él, két képviselő-testületi tanács jönne létre, egy a szerbek és a montenegróiak, egy pedig az adott kisebbség részére. Ezeknek az önkormányzatoknak két polgármesterük lenne, az egyik szerb, a másik pedig kisebbségi, akik havonta váltanák egymást. Ha a két tanács valamely halaszthatatlan ügyben nem tud határozatot hozni, helyettük azt, ideiglenes jelleggel, a Köztársasági Képviselőház teszi meg, s ha a meghatározott időtartam alatt sem jut egyezségre a két tanács, akkor az önkormányzati szerveket feloszlatják, és bevezetik a kényszerigazgatást. A könnyebb megértés kedvééit vegyük példának Adál és Kanizsát, e két Tisza menti bácskai várost. Mindkettőben a lakosság 85 százaléka magyar, 15 százaléka szerb. E modell szerint - a választási eredményektől függetlenül — ezekben az önkormányzatokban tehát két egyenrangú tanács alakulna, s a többségben levő „kisebbségi" tanács egy tapodtat sem mozdulhatna az „államalkotó" tanács jóváhagyása nélkül. „Nem kell különös jártasság annak meglátására, hogy az ilyen képviselő-testületi rendszer eleve működésképtelen - úja a közvéleményhez forduló tiltakozó levelében Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke azonban kiváló an alkalmas a rebellisen viselkedő kisebbségiek kiiktatására a helyi hatalom gyakorlásából.'' A szerb kormánynak a „magasan az európai mércék feletti" megoldási javaslata voltaképpen nem újkeletű, évek óta közszájon foigott, de senki nem gondolta volna, hogy éppen a „nagyméretű demokratizálódási folyamat" kellős közepén vetik papírra. Az uralkodó szocialista-kommunistaradikális koalíció nyilván felmérte annak veszélyét, hogy egy napon ismét színre léphetnek a koszovói albánok, akik évek óta nem éltek választói jogukkal, s ha a kétmilliós albánság valóban az urnák elé járul, a déli tartományban nem jönne létre egyetlenegy szerb önkormányzat sem. A nemzetállamban gondolkodók számára úgyszintén egyenesen sértő, hogy a szandzsáki részen máris a muzulmánoké, Bácska néhány településén pedig a magyaroké a helyi hatalom. A készülő dokumentum szándéka világos: egy kisebbség nem lehet előnyösebb, netán fölényesebb helyzetben, még akkor sem, ha az adott régióban éppenséggel ó képezi a többséget. A tárgyilagosság kedvéért tegyük hozzá: a törvénytervezetnek ez még csak az első változata. A szerző az újvidéki Magyar Sző munkatársa. SME - Nem az én feladatom, hogy értékeljem, megbízható-e az önök kormánya. Ezt az ország népének kell megtennie. Csak annyit fűzhetek hozzá: megvan bennem a jó szándék ígéreteinek figyelembe vételére, ugyanakkor azt kell mondanom, hogy az ígéretek nem elegendőek, tetteket akarunk látni - szögezte le Hans van den Broek, az Európai Unió főbiztosa a lapnak adott villáminterjújában. Arra a kérdésre, vajon lehetséges-e, hogy Szlovákiát felvegyék az EU-ba, mielőtt tisztázzák az olyan ügyeket, mint az elnök fiának elrablása, Remiáš meggyilkolása, Gaulieder mandátumának megvonása, a főbiztos ezt válaszolta: - Mečiar kormányfővel ezekről a konkrét problémákról is beszéltünk. Hangot adtunk aggodalmunknak, s világosan megmondtuk, mely politikai kritériumokat kell teljesítenie egy országnak, hogy az EU tagja lehessen. PRAVDA Már hosszabb ideje erősödik a nyomás a külügyminisztériumra annak érdekében, hogy jobban magyarázza meg a világnak: Szlovákiában semmivel sem rosszabb a helyzet, mint a szomszédoknál. Pavol Hamžík arra a következtetésre jutott, hogy bizonyos - főleg a belpolitikát érintő - dolgokat nem fog tudni megmagyarázni, ezért úgy döntött, benyújtja lemondását. Utódjának azonban majd eleget kell tennie ennek a követelésnek - s az olyan formátumú propagandisták, mint Dušan Slobodník vagy Roman Hofbauer meg is birkóznak a feladattal. Nyüván nem okozna gondot nekik, hogy külföldön kellőképpen és határozottan védjék a kormány politikáját, a kormány félrelépéseit. Ám bizonyára egyikük sem lesz esélyes jelölt a külügyminiszteri posztra. Inkább Irena Belohorská, a parlament külügyi bizottságának alelnöke lehetne az. Olyan nő kerül be nyilván a kormánycsapatba, aki ugyanolyan szenvedélyesen tudja védelmezni a kormány, a mozgalom és a miniszterelnök politikáját, mint Slobodník vagy Hofbauer. Ráadásul szép hangja van, ami nagy hozzájárulás a népdalokat éneklő kabinet számára. Göncz Árpád őszintén és félelem nélkül mondta ki azt, amit a magyarok többsége gondol Nemzetek a főtéren ÚJVÁRI MIKLÓS Ennyi lett volna? Eddig tartott a „román-magyar gyűlölet", amely hét éve még Közép-Európa egyik rákfenéje volt? Egy rendszerváltással felérő kormányváltás odaát, kezdeményezőkészség itt, higgadt hangvételű, megegyezésre törekvő politika mindkét oldalon, valamint a történelmi esély a közös euroatlanti integrációra - ennyi kellett ahhoz, hogy a magyar államfő olyan beszédet mondhasson a marosvásárhelyi főtéren, amelynek bármelyik mondatáért fejét vették volna hét éwel ezelőtt? Az például., hogy Románia csatlakozása a nyugati struktúrák hoz számunkra azért is fontos, hogy „biztonságban tudjuk Erdély magyarjait", olyan történelmi kulcsmondat, amely csak a bizalomnak ebben a frissen beköszöntött légkörében hangozhatott el. Göncz Árpád őszintén és félelem nélkül mondta la azt, amit a magyarok többsége gondol, és amit valószínűleg a románok többsége eddig is tudott. A látogatás történelmi jelentősége, szimbolikus értéke elvitathatatlan. És rámutat a politika felelősségére. E két nép kapcsolatának történetéből jól tudjuk, nagyon könnyű a térség nemzeteit egymásnak ugrasztani, de úgy látszik, éppoly könnyű néhány hónap alatt őszinte, nyílt légkört teremteni közöttük. Erdély népei hét éve, mert az akkori politikai vezetés hatalmi érdekei így diktálták, egymásnak mentek a vásárhelyi főtéren, tegnap pedig együtt éljenezték meg a román és a magyar köztársasági elnököt. Éppen emiatt óvatosan kell bánni a szavakkal, amikor valaki ma a történelmi román-magyar ellentét végéről beszél. Most valóban olyan napokat élünk, amikor a magyar üzletemberek romániai befektetések után érdeklődnek, amikor románok tervezik Magyarországon eltölteni a vakációt, és a két állam egymást támogatja a NATO- és EUcsatlakozás folyamatában. De ne feledjük: Romániában minden eddiginél szigorúbb gazdasági megszorítások kezdődtek amelyek akár a magyarokat is magában foglaló kormány idő előtti távozását eredményezhetik Ezért helyesebb inkább úgy fogalmazni: a legfontosabb feladat most a törékeny bizalmi légkör állandósítása. A magyar államfő látogatása mérföldkő volt ezen az úton. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa. irrnwnw OLVASÓI LEVELEK Követendő hozzáállás A sors úgy hozta, hogy utam a minap Nádszegre vezetett. Az autóból kiszállva a főtéren mindjárt a szemembe ötlött a nagy tisztaság. Gondoltam, ez azért van, mivel a falu főteréről van szó. Mily kellemes volt azonban a meglepetés, amikor az iskola felé vezető úton még egy papírdarabkát sem találtam! - nem úgy mint másutt, ahol az üzletek környékét szinte ellepi a szemét, az eldobott banánhéjak, hogy a jégkrémek csomagolópapújairól ne is beszéljek Nagyon elgondolkodtattak a látottak, a tapasztaltak. Sajnos, nem volt alkalmam beszélni sem pedagógussal, sem pedig a helyi községi hivatal valamelyik vezetőjével, hogy megtudakoljam a titkot. Abban azonban biztos vagyok, hogy a hatásos nevelés hozta meg a gyümölcsét. Nagyon jó érzés volt ilyen tiszta környezetű faluban jámi. Csak szomorúan tudok gondolni szülőfalumra, ahol annak ellenére, hogy mindenütt szemetesládák vannak elhelyezve, mégis sok helyütt van szemét, arról már nem is beszélve, hogy a nyilvános szeméttelep felé vezető utat arról is fel lehet ismerni, hogy az út mellett mindenün hulladék éktelenkedik. Példát kellene venni a nádszegiekról, akik ily nagy becsben tartják környezetüket. Nagy András