Új Szó, 1997. május (50. évfolyam, 100-124. szám)

1997-05-29 / 122. szám, csütörtök

1461 Gazdaság ÉS fogyaszTók ÚJ SZÓ 1997. MÁJUS 30. KOMMENTÁR Jelcin és a jelbeszéd GÖRFÖL ZSUZSA Borisz Jelcin Párizsban elháryjánoskodta azt a gesztust, amelyet a NATO-tagországok egyébként minden bizonnyal nagy elismeréssel fogadtak volna. Az orosz elnök ugyanis a kicsikart NATO-orosz alapokmány ünnepélyes aláírásán azzal lepte meg tizenhat ország vezetőit és döbbentette meg saját kíséretét, hogy bejelentette: a NATO-tagállamokra irányuló rakétákról leszerelik a nukleáris robbanófejeket, hogy ezzel is jelezze Moszkva baráti szándékait. Órákon belül kiderült: ennél jóval kevesebbről van szó. Az elnöki szóvivő gyorsan helyére tette a dolgot, elmagyarázta, mit is jelzett Jelcin: a robbanófejek lényegében maradnak, csak nem NATO-célpontokra irányulnak majd. Késő este pedig már be is jelentette az orosz védelmi minisztérium, hogy végrehajtották Jelcin utasítását, átirányozták a rakétákat. Nem nagy ügy, katonai szakértők szerint egy atomrakéta irányzékának megváltoztatása harminc perc. De itt van a bökkenő. Ha nem nyugatra irányulnak a rakéták, akkor hova? Kínával mostanság zajlott le a nagy összeborulás, Moszkva Japánnal is nagyon igyekszik békülni, hiszen szeretne nyolcadikként bekerülni a legfejlettebb ipari országok csoportjába, így aztán aligha fordították kelet felé a rakétákat. Északról vagy délről komoly veszély nem fenyegeti Oroszországot. Tehát a robbanófejek mégiscsak nyugat felé irányulnak - de nem annyira? Ez egyáltalán nem kizárt. A Jelcin-kormányzat kínkeserves tárgyalások után ugyan beleegyezett, hogy a Varsói Szerződés egykori tagországai pályázhatnak a NATO-tagságra, de arról változatlanul hallani sem akar, hogy bármely szovjet utódállam bekerüljön a szövetségbe. Nem véletlen, hogy éppen a párizsi fényes ünnepséggel egy időben Tallinnban az észt, a lett, a litván, a lengyel és az ukrán államfő arra a közös álláspontra jutott, hogy minden európai államnakjoga van önállóan dönteni arról, miképpen kíván gondoskodni saját biztonságáról, és mely védelmi szövetségnek kíván a tagja lenni. Ez meglehetősen egyenes beszéd, sokkal világosabb, mint Jelcin, úgymond, szenzációs bejelentése. Mert arról hallgat, mikor ratifikálja Oroszország a START Il-t, amely valóban a hadászati fegyverek csökkentését eredményezné a mostani tilitoli helyett. JEGYZET Minden rendben? POLÁK LÁSZLÓ Bajban a korona. Nem a svéd, nem a Szent, hanem a cseh és a szlovák fizetőeszköz. Honnan tudom? Onnan! Ahogy azt köreinkben ilyenkor mondják: magát megnevezni nem akaró, jól informált forrás szerint a szlovák korona devalválása ténykérdés. Amikor a magát megnevezni nem akaró forrás a hírt nekem elmondta, akkor én, a közgazdasági antitálentum naivan azt kérdeztem: ebben benne foglaltatik az a kétszáz korona is, ami per pillanat a zsebemben van? A jól informált forrás csak legyintett. Tény, hogy én felültem a hírnek, s fél órán belül rávertem a kétszáz független szlovák koronámra. Azt már ugyan nem devalválják, azt már leshetik. Persze a korona leértékeléséről szóló hírek szerintem kimerítik a Btk. rémhírterjesztésről szóló, idevonatkozó paragrafusait, na de nem én kezdtem. Abba, hogy szárnyra kaptak, nyilván belejátszott világhírűvé vált referendumunk, amelyhez foghatót még Mobutu sem produkált, politikai karrierjének csúcsán. Na meg bajban a kassai acél, mármint a vasmű, amely bokréta Szlovákia iparának kalapján. Híres pléhünknek ugyanis a belőlünk kilépő Európában semmi de semmi esélye, mert ez a Nyugat egy ilyen undok protekcionista. Na meg a NATO is magasról fütyül ránk, igaz, erre jó oka van, mert ugyan csak tíz százalék, de a „majdnem-referendum" statisztikailag a paktum ellen szavazott, ám azért kár, hogy a tábornok urak ott Brüsszelben így mellre szívták. Persze nem zörög a haraszt potyába, az én jól informált forrásom rémhírében sem. A népszavazás zűrzavarában ugyanis Masár úr, a jegybank elnöke vehemensen magyarázta, hogy nyugi, nincs baj a szlovák koronával, stabil, mint a cövek. A népszavazási cirkuszban ezt a magyarázatot nem vettük észre, másra figyeltünk, de így utólag a sokéves tapasztalat mondatja velem: ha azt mondják, nincs baj, akkor már baj van. Ha már magyarázzák, hogy minden rendben, akkor már tuti a balhé. Ez van, feleim. Persze - nyugi. Az én kétszáz koronámat már leshetik. Azt én már saját kezűleg és torkúlag devalváltam. Főszerkesztő: Szilvássy József (S238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo - Drágám, egyetlen könyvben sem találok olyan szomorú történetet és olyan bohózatot, mint a múlt hét végi népszavazás volt... (Gossányi Péter karikatúrája) TALLÓZÓ FINANCIAL TIMES - A népszavazási botránnyal bezárult az elszigetelődés fala Szlovákia körül, a szavazólapok körüli pancsolás bizonyulhat Mečiar kormányfő politikai pályafutása legnagyobb hibájának - írja öthasábos kommentáijában a brit politikai-gazdasági lap. A történtek teljesen aláásták a túlzottnak egyébként sem nevezhető szlovák NATOcsatlakozási esélyeket, s komoly csapást jelentenek az EUtagsághoz fűzött reményekre is. Ezt nyilván nem titkolja majd el Hans van den Broek brüsszeli külügyi biztos sem, aki ma keresi fel Pozsonyban Mečiart. A szlovák kormányfőt korábban még dühítette, ha a Nyugat bírálattal illette, de most már ez sem érdekli: Oroszországgal kezdett szorosabb viszonyt. Egy Szlovákiában akkreditált nyugati diplomata a lapnak kifejtette: „A politikusok többségéről többnyire megjósolható, mi lesz a következő lépésük, djí ez nem vonatkozik Mečiarra. Ó teljesen kiszámíthatatlan." Még egyszer higgadtan elemezni kellene a Büntető Törvénykönyv új tervezetét Új elemek és képtelenségek Több mint két évtizedig tartó előkészítő munka után végre elkészült a Btk. új tervezete. A büntetésekről, a büntetési nemekről szóló rendelkezések megérnek egy kis odafigyelést, hiszen a klasszikus büntetőjog évszázadok óta megingathatatlan normái főként a büntetések kérdésében korszerűsödnek. FEKETE MARIAN Az eddigi büntetési nemek kivétel nélkül megtalálhatóak a tervezetben, habár az eddigi szabadságvesztés-büntetést most négy különálló büntetési nemként említik: rendkívüli (életfogytiglani) büntetés, végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés, feltételes szabadságvesztésbüntetés, felügyelt feltételes szabadságvesztés-büntetés. A gyakorlatban talán az utóbb említett büntetésnem mutatkozhat majd új büntetésként. Két további vadonatúj büntetési nemként említhető a közhasznú munkák büntetése és a sértettnek nyújtott elégtétel büntetése. A felügyelt feltételes szabadságvesztés-büntetés lényege az, hogy az elkövetőre kiszabott legfeljebb háromévi szabadságvesztést háromtól hat évre terjedő időre felfüggesztik, és ezen próbaidő alatt az elkövető (elítélt) magatartását a bíróság felügyeli (ez a felügyelet viszont nem azonos azzal a rendőri felügyelettel, amelyet a korábbi rendszer alkalmazott). A bíróság a büntetés kiszabásával egyidejűleg különféle tilalmakat (a korábbi bűntársaival való találkozás, kocsmák, vendéglők OLVASÓI LEVELEK Létezik ellenpélda Megdöbbenve olvastam a cikket Terka néniről, aki azt fájlalja, hogy az unokái őt „sztarkának" szólítják. Terka nénit ebben az esetben meg tudom érteni, mint magyar nemzetiségű asszonyt, aki szeretné, ha volna valaki, aki még beszélné ezt a szép nyelvet. Nem tudom viszont megérteni a lányát, aki azzal magyarázza az egészet, hogy látogatásának tilalmát) is elrendelhet, illetve utasításokat adhat. A tervezet indoklása szerint itt „tudományos alapon megfogalmazott intézkedésekről" lesz szó, „amelyeket a jogtudományban, pönológiában, kriminológiában, szociológiában, pszichológiában, pedagógiában, orvostanban és egyéb tudományágazatokban kiválóan képzett szakemberek látnak majd el". Egészen más kérdés viszont az, amire a tervezet indoklása sem ad választ. Hol találunk mi ennyire sokoldalúan képzett, kiváló szakembereket? Persze sokan támogatják a tervezetben A próbaidő alatt az elkövető magatartását a bíróság felügyeli... megfogalmazott elképzeléseket, teljes mértékben egyetértenek azzal, hogy nem kell mindenkit rögtön rács mögé küldeni, de egy ilyen komoly elképzelésnél azért már korábban is gondolni kellett volna a megfelelő szakemberek képzésére. Végül is a büntetőjog reformjáról folyó viták évek, évtizedek óta tartanak. A büntetések új rendszerében kétségkívül a közhasznú munkák értelmezése és a sértettnek nyújtott elégtétel büntetése a legérdekesebb. A közhasznú munkát büntetésként a bíróság csak vétségért (ez a bűncselekményeknek a bűntett utáni, kevésbé súlyos fajtája; ilyen például a gondatlanságból elkövetett bűncselekmény vagy az a bűncselekmény, amelyért legfeljebb ötévi szabadságvesztés szabható ki) és csak az elkövető jóvászíntiszta szlovák környezetben él, és így nehéz megtartania magyarságát. Abban követett el hibát, hogy az anyósra hagyta a gyerekek nevelését, holott ez az anya dolga. Az sem kifogás, hogy a gyerekek összekevernék a két nyelvet, amit a férje állít, hisz előre tudta, kit vesz el feleségül, és már csak emiatt is mind a két nyelvre tanítani kellett volna őket. Ezért senki más nem felelős, csak a Terka néni lánya. Azért írom ezt, mert az én lánytestvérem is kimondottan szlovák környezetben lakik (Selmecbányán), és ott sem halhagyásával szabhatná ki - szabadságvesztés helyett. Kiszabható lenne úgynevezett mellékbüntetésként, vagyis más büntetés mellett is (habár ezt a fogalmat az új tervezet sem használja), de a szabadságvesztéssel vagy a sértettnek nyújtott elégtétel büntetésével együtt nem lehetne alkalmazni. A közhasznú munkák büntetésként történő alkalmazását azokban az országokban vezették be, ahol a bírák, bíróságok alakítják a jogot. Ez a „szemet szemért, fogat fogért" szemlélet hívei számára is követendő példa lehetett volna. A gondatlan balesetokozókat, véletlen „gyújtogatókat" arra kötelezték, hogy közkórházakban, öregotthonokban gondozzák a rokkantakat, betegeket, ápolásra szorulókat. Nálunk a törvénytervezet viszszájára fordítja a büntetésnek ezt az embernemesítő felfogását. A törvény-előkészítők szerint a közhasznú munkának főként a közterületek, középületek, közutak karbantartásáról, takarításáról kellene szólnia. A „főkéntet" a jogalkalmazók rendszerint nagyon fontosnak tekintik, és nemigen hajlandóak attól eltérni. A „főként" azt jelentené, hogy az 50-től 400 óráig terjedő közhasznú munka büntetése inkább csak utcaseprést, kanáliskotrást és szemétgyűjtéstjelentene. Egészen más kérdés az, hogy a legfeljebb 400 órai közhasznú munka büntetéssel is játszogatni lehet: ugyan ki fog odafigyelni arra, hogy éppen az elítélt végezze el ezt a munkát? Kellő csúszópénz mellett ki lesz hajlandó odafigyelni, hogy éppen az elítélt seperje fel a város főterét? Legyünk jóhiszeműek, fogadjuk lani magyar szót, a gyerekek egy fiú és egy lány - mégis szépen beszélik mind a két nyelvet. Kovács Sándor Zemplén Árulkodó dokumentumok A régi Magyarországot dúlta a tatár, 150 évig a török, mégis fennmaradtak az itt élő nemzetiségek, mert az egymásra utaltság toleránssá tette őket egymás iránt. A szlovák részről sokat hangoztatott ezeréves elei, hogy a bíróság nem szab ki az elítéltekre ilyen büntetést. Beleütközünk viszont egy másik képtelenségbe. A közhasznú munka büntetésének minden, akárcsak megkezdett két óráját is, a bíróság egynapi szabadságvesztés-büntetésre váltja át. Magyarra fordítva: két óra „sepregetés" pontosan annyit ér, mint 24 óra a rács mögött. DemokraKét óra „sepregetés" annyit ér, mint 24 óra a rács mögött. tikus megoldás, hiszen a választási lehetőséget a törvény is szavatolja. Igencsak demokratikusnak tűnik az is, hogy az elítélt kérésére a bíróság a közhasznú munka büntetését pénzbüntetésre válthalja át. Ilyen esetben minden két, söprögetés nélküli óra ára 500-tól 5000 koronáig terjedhet. Ezt nem kommentáljuk, mert ha a kommentárunkért elmarasztalnának, nincs szabad időnk és pénzünk az ilyen büntetés letöltésére, kiegyenlítésére. Hasonló megfontolásokból „üdvözöljük" a sértettnek nyújtott elégtétel büntetését is. A jogalkotók szerint ez a büntetés azt jelentené, hogy a sajtóvétséget elkövető a bíróság által meghatározott pénzbírságot közvetlenül a sértettnek fizeti ki (mondjuk egy hét és fél milliós, a kormánytagok számára megítélt polgári peres eljárásban összegen felül is). A büntetés jelentheti viszont azt is, hogy az elkövető a sértett javára valamilyen személyes tevékenységet, szolgáltatást köteles majd elvégezni. nyomás csupán mítosz. Például a toleránsnak nem mondható Horthy-féle Magyarországon az 1936-ban kinyomtatott 10 pengős bankjegyen 6 nyelven, köztük szlovákul is feltüntették a névértéket. Azért jók a régi dokumentumok, mert ezeken keresztül lemérhető az egyes korok nemzetiségi politikája. Öszsze kellene hozni ezekből az anyagokból egy kiállításnyira valót, korhűen lehetne dokumentálni kisebbségi sorsunk alakulását 1918-tól napjainkig. Németh Géza Alistál