Új Szó, 1997. május (50. évfolyam, 100-124. szám)

1997-05-28 / 121. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁJUS 28. IC OÄÄ AA E WTjÁ R Pavol Hamžík után TÓTH MIHÁLY A külügyminiszter lemondása azt bizonyítja: meglepő módon volt a szlovák kormánynak egy olyan tagja, aki az összes többi minisztertől eltérően készpénznek vette, hogy a kormányprogramban szereplő első számú politikai prioritást - a NATO-hoz csatlakozást - komolyan gondolja Mečiar miniszterelnök és környezete. Több mint hét éwel a bolsevizmus bukása után volt a végrehajtó hatalomnak egy abszolút agitátora, aki maga is meg volt győződve arról, amiért agitált. Szlovákiában ritka madár az ilyen, különösen a kormánykoalíciós térfélen. Az egyik ellenzéki pártelnöktől már ki is érdemelte a „becsületes férfi jellemes tette" minősítést. Amiből arra lehet következtetni, hogy Ján Čarnogurský Saulusból Paulussá minősítette az ezek szerint a damaszkuszi útra tévedt hivatásos diplomatát. Mindazonáltal kérdés, hogy egy hivatásos diplomata esetében bocsánatos bún-e a naivság. Juraj Schenk - Hamžík elődje - nem volt hivatásos diplomata, sokan inkább szobatudósnak tekintették, de helyzetfelismerésbőljobban vizsgázott a most lemondott külügyminiszternél. Enyhe kifejezéssel élve: „langyos víz" volt a NATO-tagságért vívott szlovák küzdelemben. Magyarán: kezdettől felismerte, hogy a kormányfő ugyan a Nyugat felé dobta ki gépkocsijának az indexét, a kanyart azonban Moszkva felé tartva vette be. Hamžík mintha soha nem olvasott volna újságot. Mintha soha nem értesült volna például arról, hogy a miniszterelnök hogyan fogalmazta meg a NATO-népszavazás kérdéseit. Már a legtájékozatlanabb vicinális újságírók is arról cikkeztek, hogy a második és a harmadik kérdés a NATO-tól való elrettentést szolgálja, a külügyminiszter azonban még rendületlenül bizonygatta a nyugati fővárosokban, hogy a pozsonyi kormány egy emberként kezét-lábát töri a csatlakozás érdekében. Mondjuk, Madeleine Albright amerikai külügyminiszter és Pavol Hamžík között az (is) volt a különbség, hogy az előbbi tudta, hogy miként írnak a kormánypárti szlovák újságírók a NATO-ról, tudta, hogy a Nyugathoz csatlakozásról milyen kijelentéseket tesznek a kormánykoalíciós pártelnökök. Talán a volt külügyminiszter is hallott egyet-mást a különvéleményekről, de ő hitt a csodákban. Egy külügyminiszter 1997-ben ne higgyen a csodákban! Hogy ki következik a küiügyminiszterségben Hamžík után? Teljesen mindegy. Dušan Slobodník éppen olyan eredményt ér el, mintha, mondjuk, Ján Ľuptákot teszik meg Szlovákia fődiplomatájának. Amit Mečiarék elrontottak, azt már Henry Kissinger se tudná helyrehozni. JEGYZET értsd: „szlovák" megoldásait már a múlt héten is tapasztalhattuk. Becslések szerint a cseh jegybank 2,5 milliárd koronát áldozott a spekulációs vásárlások letörésére, és legfeljebb a kamatpolitikával igyekezett befolyásolni a piacot. Nálunk mindez sokkal egyszerűbben történt. Pénteken a nagybankok egyszerűen megegyeztek, hogy még az éves szinten kínált 1000 százalékos kamat ellenére sem adnak rövid lejáratú kölcsönöket a külföldi és belföldi spekulánsoknak. Ezt az eljárást azonban nem lehet elintézni annyival, hogy „adtunk egyet a ronda spekulánsoknak". A devalvációs spekuláció a nemzetközi pénzpiac szerves része, és mindig ott jelentkezik, ahol az elemzők szerint az adott valuta árfolyama nem felel meg a gazdaság teljesítményének vagy az ország helyzetének. Aki erre az állami befolyás alatt álló bankokon keresztül szokatlan módszerekkel válaszol, az más téren is ilyen jellegű reakciókkal szembesül. Valószínűleg ez az oka, hogy a prágai jegybank a cseh korona védelme érdekében a rögösebb úton jár. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo Megúsztuk volna? TUBA LAJOS Múlt csütörtökön és pénteken az ügyfelek tapasztalhatták, hogy majdnem teljesen leállt a hazai bankközi forgalom. A jegybank intézkedései miatt hirtelen kevés szabad pénz maradt, ráadásul a korona leértékelésétől tartó cégek minden tartalékukat mozgósítva igyekeztek kifizetni külföldi számláikat. Hétfőn bejelentették, hogy a jegybank a devizakészlet 5 százalékát feláldozva visszaverte a szlovák korona elleni támadást. Ennek hallatán azonban csak az dőlt hátra nyugodtan a székében, akinek tegnap nem volt dolga valamelyik bankban, így nem tapasztalhatta, hogy a jegybank megtiltotta a valutaeladást és -vásárlást. Az intézkedés sokunkat a kommunizmusra emlékezteti, de hallatán még a szlovák különút megrögzött hívei is nehezen hiszik el, hogy már valóban túl vagyunk a nehezén. Pedig a piacgazdaság sajátos, A távozó külügyminiszter: - Most már hivatalosan is elegem van az egészből! (Szűcs Béla karikatúrája) A középiskolák: június elsejéig pontosíthatják a felvett tanulók névsorát Néma gyereknek... Ültünk a kerületi hivatal osztályvezetőjének irodájában, ugyanott, ahol három hónappal ezelőtt kemény szóváltásba keveredtünk a hivatalnokokkal. CSÁKY PÁL Akkor is, most is a nemzetiségi oktatás volt a téma. Akkor a középiskolák jövendő első osztályait illetően a 33 százalékosnál nagyobb létszámcsökkentést kifogásoltuk, s bizony még az asztalra is kellett csapnunk, amikor az egyik alkalmazott foghegyről a szlovákiai magyar szülőket próbálta becsmérelni. Most a jégkor összehasonlíthatatlanul kellemesebb volt: a hivatal vezetői biztosítottak, hogy „a magyar tannyelvű iskolák sorsát ugyanúgy a szívükön viselik, mint a szlovákokét". Amikor azt javasoltuk, hogy a nagy elvek szintjéről térjünk a konkrétumokra, készségesen elmondták, hogy a zselizi és az ipolysági magyar tannyelvű gimnázium jövendő első osztályaiban egyaránt növelték a létszámot, s Akkor is, most is a nemzetiségi oktatás volt a téma. ugyanezt tették a komáromi mezőgazdasági szakközépiskola esetében is. Előzékenyen elmagyarázták, hogy néhány középiskolában ugyanannyi első osztály nyílik, mint tavaly. Amikor a komáromi és az érsekújvári magyar gimnázium felől kezdtünk érdeklődni, angyali mosoly kíséretében jött a válasz: „Képviselő urak, de hiszen egyik intézmény sem kérte sem az osztályok, sem pedig a felvehető diákok számának növelését! Azokon a helyeken, ahol akár az iskola vezetői, akár a szülők írásban fordultak hozzánk, mindenütt eleget tettünk kérésüknek - legalábbis a szűk lehetőségekhez mérten. Komáromban és Érsekújvárott a jelek szerint bi... az egyes iskolák és szülői közösségek még léphetnek... zonyára elégedettek. Szerény kereteinkből tehát másokat elégítettünk ki." Megvallom, minden közéleti embernek, a parlamenti képviselőnek is jólesik, ha választópolgárokkal találkozva az emberek megveregetik a vállát, s elmondják, bíznak benne. Ám a legfejlettebb demokráciában sem lehet arra várni, hogy a képviselők mindent megoldanak majd a polgárok helyett; egy iskola jövőjéért is elsősorban az oda járó gyerekek szülei, az ott tanító pedagógusok, az iskolával sorsközösséget vállaló önkormányzatok és egyéb civil szervezetek a felelősek. Fokozottan érvényes ez az olyan féldemokráciára, mint a szlovákiai. Ha a közelmúlt szerény sikereit elemezzük, azt látjuk, akkor voltunk sikeresek, amikor egy-egy akció mögé támogatókat tudtunk mozgósítani. A tisztán képviseleti demokráciától ez az ország napról napra távolodik; az állampolgároknak a jövőben is számolniuk kell azzal, hogy jogaink védelmében lépéseket kell tenniük. A középiskolák június elsejéig pontosíthatják a felvett diákok névsorát a bővített létszám értelmében. A helyzet jövőre még élesebb lesz: a középiskolák első osztályait 50 százalékban a jövő évi nyolcadikosokból kívánják összeverbuválni. Az irányszámokat az egyes iskolák állítólag már októberben megkapják, hogy legyen elég idejük felkészülni az 1998/99-es tanévre. Nekünk három dolgot kellene tennünk. Az idei szeptemberi irányszámokat illetően az egyes iskolák és szülői közösségek még léphetnek - annak ellenére, hogy a kerületi hivatalok előszeretettel hangoztatják: a témát lezártnak tekintik. Egyik ismerősöm bizonyára nem véletlenül mondogatja: az elmúlt rendszerben megélt már olyan helyzetet is, hogy a középiskola párhuzamos első osztályát csak szeptemberben engedélyezték. Intenzív utánjárás nélkül azonban az ilyesmi elképzelhetetlen. A második feladat: alaposabban felkészülni a jövő év történéseire. A harmadik: a helyzetre való hivatkozással ismét kezdeményeznünk kellene néhány új iskola megnyitását. Azonban ehhez is helyi akarat és korrekt érvelés szükségeltetik. Ha jövőre is defenzívában maradunk, akkor az osztályok számának újabb csökkenése fenyeget. MLADÁ FRONTA DNES Szinte hihetetlen, hogy Mečiar miniszterelnök és emberei kiszorították Szlovákiát a civilizált Európából. Ha Szlovákiában nem történnek gyors változások, Prágában is tudatosítani kell majd, hogy a volt szövetségi határ már két világ határa lesz. Azért, hogy a Nyugat, de a hazai szlovák ellenzéki politikusok is - a súlyos törvénytelenségek után - ismét bízhassanak a kormányban, Mečiaréknak nagy árat kell fizetniük. A közvetlen elnökválasztás bevezetése vagy a referendum megismétlése csak apróság. Felül kell vizsgálni a magánosítási botrányokat és olyan bűntetteket, mint az államfő fiának elrablása vagy Krajči belügyminiszternek a referendummal kapcsolatos eljárása. DIE PRESSE Csak a legnaivabb és leghiszékenyebb politikai megfigyelőket lepte meg a szlovákiai népszavazás céltudatos megakadályozása. A Nyugat az utóbbi időben igen gyakran figyelmeztette a szlovák kormányfőt: tartsa tiszteletben a demokratikus játékszabályokat, de Mečiar mindent elengedett a füle mellett. Ezért ellenfeleinek össze kell fogniuk. Az ellenzéki pártoknak azonban egyedül bizonyára nem sikerül ismét kitárniuk az ország és a Nyugat között már majdnem teljesen bezárult ajtót. Pozsonyban még nagyon jól emlékeznek arra az időre, amikor Jozef Moravčík vezetésével a polgári erők ellenzéki padba ültették Mečiart, s Szlovákiában még ma is hallani olyan szemrehányásokat, hogy a Nyugat cserbenhagyta ezt a szlovákiai szövetséget. SME Ján Drgonec alkotmánybíró hazugságnak nevezte a Slovenská republika szombati hírét, hogy a szavazólapok nyomtatásának idején a nyomdában tartózkodott, és befolyásolni akarta a munkát. Drgonec szerint valójában nem is tudni, hogy a Perex Rt. hol rendelte meg a szavazólapok kinyomtatását, hiszen nem rendelkezik saját nyomdával. NOVÝ ČAS Peter Hlásnik, a Ladomerská Vieska-i körzeti szavazóbizottság alelnöke szemtanúja volt a kormányfő öccse, Milan Mečiar, illetve a cseh Týden című hetilap két munkatársa összetűzésének. Kihallgatásakor megerősítette, hogy nem az újságírók támadtak Mečiarra, hanem a kormányfő testvére rájuk. Hlásnik szerint meg sem szólították Mečiart, s a bizottság nem kérte fel a kormányfő öccsét, hogy utasítsa ki a sajtót a szavazóhelyiségből. Hlásnik kínosnak nevezte a történteket. (Milan Mečiar tegnap cáfolta, hogy tettleg bántalmazta volna az újságírókat. Közölte, hogy ennek az ellenkezője történt, őt támadta meg az egyik cseh újságíró.) OLVASÓI LEVELEK Dühös vagyok! A minap levelet kaptam a tőketerebesi lakásszövetkezettől. Meglehetősen katonás hangnemben arról értesítettek, hogy 1997. március 17-én az „illetékesek" úgy határoztak, hogy április elseji hatállyal módosítják a lakbéremet. Talán fölösleges is említenem, hogy milyen irányban. Igen, emelik. Kerek 350 koronával, azaz évi 4200-zal. Az igazán kellemetlen meglepetés azonban akkor csapott át bennem felháborodásba, amikor a részletes kimutatásból kiderült, hogy nem a fűtés, vízszolgáltatás vagy hulladékszállítás díja emelkedett, hanem egy eléggé absztrakt szolgáltatásé, a javításoké, mégpedig kerek 360 százalékkal. Nem tudom, hogy „illetékes elvtársék" minek az alapján hozták meg döntésüket, rossz tapasztalataik aligha ösztönözték őket erre, ugyanis 11 éve épült házunkban eddig igazán nem akadt semmi jelentősebb kijavítani való. Egyre inkább hajlandó vagyok elhinni azt a szóbeszédet, hogy Tőketerebes nem véletlenül hadakozik kézzel-lábbal Királyhelmec önállósága ellen, ugyanis az itt jogtalanul behajtott összegek jelentik a tőketerebesi létezés alapját. A lakásszövetkezet egyébként fenyegető hangvételű figyelmeztetéssel zárta bejelentését. Esze rint a május 6-án kapott levél kézhez vételétől számított 25 napon belül köteles vagyok visszamenőleg is megtéríteni a lakbérkülönbözetet, ellenkező esetben bírság kiszabásával fenyegetnek. Egyébként ugyanez a szövetkezet az 1995. évi elszámolást papíron csupán 1996 októberében volt képes elküldeni, a többletként feltüntetett 3500 koronát pedig csak 1997 márciusában utalta vissza folyószámlámra. Tessék mondani, én milyen fórumon követelhetem vissza az összeg 15 havi kamatát? Úgy látom, a „makroökonómiai sikerek" mégsem elegendőek az ország mennybemeneteléhez, és a bérből élőt lépten-nyomon meg kell kopasztani a látszat kedvéért. Zsebik Ildikó Királyhelmec