Új Szó, 1997. május (50. évfolyam, 100-124. szám)

1997-05-26 / 119. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁJUS 26. KOMMENTÁR Herén rúgta magát TÓTH MIHÁLY A félreértések elkerülése végeit: dolgozatom címének első szava nem takarmánynövényt, de nem is hím méhet jelent. Az értelmezésre szoruló kijelentő mondat szombaton délután hangzott el. Megfogalmazója: foglalkozására nézve munkás, nemzetiségét tekintve szlovák. Vallása iránt, lévén, hogy volt gyerekszobám, soha nem érdeklődtem, csak véletlenül, egy kurta politikai véleménycsere alkalmából tudtam meg egyet­mást. Pontosan már nem tudnám megmondani, hogy mit mondtam egyszer a miniszterelnökünkről, de nem tetszett a szomszédomnak, és így érvelt: „Nekünk, szomszéd, legalább tíz Mečiarra volna szükségünk." Felesége kijavította az erede­ti, uraságoktól levetett politikai nyilatkozatot: „Tévedsz, Jaroszláv, nekünk száz Mečiar kellene." Ebben maradtunk. Tudomásul vettem, hogy szomszédomék­nál nem teljes a politikai egység. Örömmel vettem, hogy legalább a férj mérsékelt. A népszavazás második napján éppen voksolás utáni hangu­latban vonultak hazafelé szomszédomék. Jaroszláv odajött hozzám, kezet fogtunk, és látogatóm imigyen foglalta össze a népszavazással kapcsolatos élményét: „Hát, szomszéd, ez a Vlado alaposan herén rúgta magát. Csak néhányan voltunk, akik szavaztunk... Maga ellen ingerelte az embereket." Feltételezem, hogy szomszédaimmal, Jaroszláwal és felesé­gével ezt követően is lesz szerencsém időnkénti politikai véle­ménycserére. Faluhelyen ez már így járja. Jaroszláv és felesé­ge havonként egyszer mostantól is buszra ül, és ott lesz a tég­lamezei stadionban a politikai fejtágítón. Nincsenek illúzióim, sejtem, hogy ha a kocsmában találkozunk, vagy ha megáll időnként a kiskapunknál egy kis eszmecserére, nem mulasztja el, hogy figyelmeztessen arra, mennyire fiatal és veszélyezte­tett ország Szlovákia, és hogy az egész világ összeesküszik el­lene. Tudom, továbbra is szidja az újságírókat, mint a bokrot, és tisztában vagyok vele, hogy azt mondja a semlegességről, Jozef Tisóról és a csehekről, amit eddig is mindig mondott. A magyarokról, mert neki is volt gyerekszobája, jelenlétemben nem mond gyalázkodó szavakat. Ez is valami. Lehet, hogy pénteki-szombati tapasztalatai alapján azért hát­rébb vonul az agarakkal, és legközelebb, ha jelenlétében a mi­niszterelnökről mondok valami kevésbé hízelgőt, már csak öt Mečiart igényel. A szomszédasszony pedig száz helyett meg­elégszik ötvennel. Ez - szintén valami. Mečiarnak, félő, a nemzetieket is sokszor ágyékon kell rúgnia ahhoz, hogy az eszüket is használják. JEGYZET Milliós cirkusz SZILVÁSSY JÓZSEF Legalább százötvenmillió ko­ronába került ez a cirkusz. Ennyit herdált el a belügymi­niszter az adófizetők pénzé­ből, miközben százezreket alázott meg önkényeskedésé­vel. A kormányfő azt nyilat­kozta a rádióban, hogy az or­szágban nyugalom honol. Elsötétített üvegű luxuskocsi­ból vagy a szolgalelkűek ma­nipulált hangulatjelentései­ből talán ilyen benyomása tá­madhatott, a valóság azon­ban merőben más volt. Látnia kellett volna az elkeseredett és feldühödött embereket Po­zsonyban, Kassán, Komárom­ban és sok más helyen, ahogy szitkozódtak, mert nem kéz­besítették a törvényes szava­zócédulákat. Több ezren emeltek panaszt, ennél sok­kal, de sokkal többen végül úgy döntöttek, hogy eredeti szándékukkal ellentétben mégsem mennek el voksolni, ugyanis a negyedik kérdés hí­ján az egész csupán tragiko­mikus színjáték, a népakarat megcsúfolása. Sokan azon ta­nakodtak, a belügyminiszter miért hiúsította meg a nép­szavazást, hiszen éppen az al­kotmánybíróság döntése ér­telmében ezúttal nem lehe­tett volna alkotmányt módo­sítani még akkor sem, ha a negyedik kérdésre a többség igennel válaszol. Egyesek sze­rint a kormányfő nem mérte fel pontosan döntésének sú­lyos külföldi és belpolitikai következményeit, a legtöb­ben viszont úgy vélekedtek, hogy Mečiar nem képes tisz­teletben tartani a legminimá­lisabb demokratikus játéksza­bályokat sem. Nyilvánvalóan ragaszkodik a hatalmához, bármi áron. Megalázott és be­csapott polgárok érzik majd egyre inkább saját bőrükön is, milyen nagy árat fizet mind­ezért Szlovákia, amely a szo­morú hétvége után még messzebbre került a demok­ráciától, s még közelebb a tragikus társadalmi válság­hoz. Ma már csakis rajtunk, polgárokon múlik, megtűr­jük-e a mečiarizmus dáridó­zását, vagy személyes kiállá­sunkkal is segítjük törvényes leváltását. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné ICovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo A belügyminiszter monológja: - Bármit is karattyolnak a külföldiek és a hazai összeesküvők, én csak egy törvényt ismerek. Ez pedig a Vlado parancsa! (Szűcs Béla karikatúrája) Veterán autók Később érkeztek Komárom. Noha szombaton délután a városban esni készült, mégis mintegy kétszázan tekin­tették meg a Tiszti Pavilon előtti térre érkező veterán autókat. A régi járgányok szerelmesei szombaton Budapestről Po­zsonyba tartva megálltak a Du­na-parti városban. Délután egy órakor eredetileg harmincegy, 1912 és 1969 között gyártott autónak kellett volna érkeznie Komáromba. A régi járművek két órával későb folytatták vol­na útjukat. Végül huszonnyolc automobil röviddel fél három után érkezett meg. Az érdeklő­dőknek egy órájuk volt arra, hogy megszemléljék őket. A leg­régibb egy 1912-ben gyártott Opel volt. (km) A zűrzavaros népszavazást követően a Szlovák Köztársaság újabb belpolitikai válság küszöbén áll Feljelentésözön a láthatáron Szaporodnak a Gustáv Krajči elleni feljelentések. A népszavazás akadályoz­tatásának, meghiúsításá­nak gyanúján kívül felró­ják neki azt is, hogy felte­hetőleg visszaélt hivatali jogkörével, közokiratot hamisított, jogtalanul használta a Központi Nép­szavazási Bizottság hivata­los bélyegzőjét. FEKETE MARIAN Ezzel kapcsolatban a leggyak­rabban a Büntető Törvénykönyv 177. §-ára (a választás vagy népszavazás előkészítésének és lebonyolításának meghiúsítá­sa), 97. §-ára (szabotázs), 158. §-ára (hivatali visszaélés), illet­ve a 176. §-ára (közokirat és hi­vatalos pecsét hamisítása) hi­vatkoznak. Mečiar kormányfő pénteki rádiónyilatkozatában kiállt a belügyminiszter mellett, mondván, Krajčíra is vonatkozik az ártatlanság vélelme, őt sem lehet bűntett elkövetésével vá­dolni, amíg bíróság meg nem ál­lapítja bűnösségét. Kilátásba he­lyezte, hogy ő maga fogja felje­... mondván, Krajčira is vonatkozik az ártat­lanság vélelme... lenteni mindazokat, akik a mi­nisztert bűncselekmények elkö­vetésével vádolták, és a belügy­miniszternek azt tanácsolta, hogy polgári peres eljárásban pereljen be mindenkit, aki őt megvádolta. Ugyanakkor már ebben a nyilatkozatában jelezte: feljelentést tesznek, büntetőel­járásokat kezdeményeznek azok ellen a polgármesterek és körzeti népszavazási bizottsági OLVASÓI LEVELEK Zsilka László emléke Megdöbbentett a hír: 68 éves korában váratlanul elhunyt Zsilka Iászló újságíró. Évekkel korábban jövőbe tekintő, segítő­kész, emberséges tanácsai hoz­zásegítettek ahhoz, hogy az éle­temben felmerült, már-már le­győzhetetlennek hitt gondokat sikerült enyhítenem. Az ő bizta­tására kezdtem el írogatni az Új Szóba is. Idézet a nekem írt utolsó leveléből: „Szívesen meg­írnám életútját a Vasárnapban, szeretném, ha megírná, hogy él most, sikerült-e megbirkóznia tisztségviselők ellen is, akik nem akarták átvenni, illetve továbbí­tani és kiadni a hiányos, a négy kérdés helyett csupán hármat tartalmazó szavazólapokat, mert „a tisztségviselőknek nem áll jogukban felülbírálni azt, hogy mely kérdésék érvényesek, és mely kérdések érvénytele­nek". Ez a jog nyilván a belügy­minisztert és a kormányt sem il­leti meg, a kormányfő mégis ra­gaszkodik ahhoz, hogy őt, kor­mányát vagy a belügyminisztert ez a jog megilleti. Ezzel kapcso­latban figyelmet érdemel Milan Čič állásfoglalása is, hiszen szin­te tételesen leszögezte, hogy a köztársasági elnök a népszava­zást az alkotmánnyal összhang­ban hirdette ki (azaz a negyedik kérdést is). Ismételten is megál­lapította, hogy a népszavazásra kihirdetett kérdéseket „maga a köztársasági elnök, az alkot­mánybíróság és a Központi Nép­szavazási Bizottság sem módo­síthatja. És természetesen senki más sem." A zűrzavaros népsza­vazást követően Szlovákiában belpolitikai válság bontakozhat ki. A bűnüldöző szervekhez szinte tömegesen érkezhetnek a feljelentések. Jogászok, újság­írók és politikusok ellen becsü­letsértés vagy rágalmazás lesz a feljelentés, a lapkiadókat és má­sokat Krajči miniszter esedeg személyiségi jogainak a megsér­tése miatt perelheti (és ha a kor­mány példáját követi, akkor nem feledkezik meg a több szá­zezres nem vagyoni kárpótlási követeléséről sem). A feljelent­getési hullám legsajátosabb fej­leménye nyilván az lesz, ha egyes polgármestereket és nép­szavazási bizottsági tagokat azért jelentenek fel, hogy a nép­szavazást meghiúsították, azaz ugyanazért a bűncselekmény­ért, amely miatt már a népsza­vazás hivatalos megkezdése korábbi nehézségeivel." (1997. márc. 27.) Tisztelt Laci bácsi! Sajnos, e világban nem sikerült személyesen találkoznunk, ta­lán majd odaát sikerül, az égi utat járva megírhatja az elma­radt riportot. Nyugodjon béké­ben, emlékét megőrzöm szívem­ben. Tisztelettel búcsúzik: Szabó Sándor Királyrév Jobb a magyar iskolában Amikor eljött a nap, hogy elő­ször iskolába menjek, elgondol­koztam. Jó lesz-e nekem ebben az idegen iskolában? Szomorú­an indultam el a tanévnyitóra. előtt is több feljelentés történt Krajči ellen. Szlovákiában ez már csak így van! Az elmúlt évek gyakorlatából kiindulva feltéte­lezhető, hogy a belügyminiszter elleni feljelentéseket még a hi­vatalos bírósági vádemelést megelőzően elfektetik. A mi­niszter bűnösségéről vagy ártat­lanságáról nem bíróság, hanem valamilyen kor-mányhű hivatal­nok dönt majd. Egyéb feljelenté­sek ügyében nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy a bünte­... másvalakit nem le­het még egyszer ugyanezért elítélni. tőeljárás legalább a bíróságig el­jut. A belügyminiszter nem tart­ja szükségesnek, hogy ügyvéd­hez forduljon, mások azonban talán rá fognak szorulni ilyen jogsegélyre. Függeden bíróság nyilván figyelembe venné az al­kotmány 32. cikkét is, amely szerint a polgároknak jogukban áll szembeszegülni bárkivel, aki az alkotmányban említett embe­rijogok és szabadságok eltávolí­tására törekedne, ha az alkot­mányos szervek tevékenysége és a törvényes eszközök haté­kony alkalmazása gátolva van. Az idézett rendelkezés alkalma­zása teljesen jogszerű akkor, amikor egyáltalán semmi lehe­tőségünk nincs védekezni az el­len, hogy a belügyminiszter más szavazólapokat teijeszt, mint amelyeket a Központi Népsza­vazási Bizottság mintaként jóvá­hagyott. Bárki védekezhet azzal is, hogy a Krajči által terjesztett szavazólapokat hamisítványnak tekintette, mert a Törvénytár­ban kihirdetett népszavazás négy kérdést tartalmazott. Leg­alább négyig mindenki el tud számolni, és talán azt is észre Hiába volt gyönyörű idő, borús kedvvel tekintettem fel az isko­lán díszelgő táblára: Základná škola s vyučovacím jazykom slovenským. A tanító néni beve­zetett az osztályomba. Bosszú­san néztem rá. Nem értettem, miért kell olyan iskolába jár­nom, ahol nem értem, mit taní­tanak. Ettől kezdve nehéz napo­kat éltem át. Szlovákul tanul­tam írni, olvasni, számolni. Egy nap aztán eljött a megváltás napja. Szüleim belátták, hogy nincs értelme a további kínló­dásnak, és átírattak magyar is­kolába. Mennyivel jobb volt itt tanulni! Kedvenc állataimról órák hosszat tudtam volna be­szélni, viszont pár nappal az­előtt szlovák nyelven keserve­kellene vennie, hogy a három az nem négy. Nem lehet kifogásol­ni Vladimír Bajan pozsony­ligetfalusi polgármester védeke­zését sem, hogy nem volt hajlan­dó bűncselekmény elkövetésé­ben segédkezni azzal, hogy csak a három kérdést tartalmazó sza­vazólapokat továbbította volna a szavazókörzeteknek. Látta a Törvénytárt, amelyben a köztár­sasági elnök négy kérdést hirde­tett ki. Átvette a szavazólapokat, amelyeken csak három kérdés szerepelt. A saját értelmezésé­ből következően két bűncselek­mény elkövetése között választ­hatott: a szavazólapok továbbí­tásával társtettességet vállal a köztársasági elnök által kihirde­tett négykérdéses népszavazás meghiúsításában, vagx meghiú­sítja a háromkérdéses népszava­zást. Bármelyik lehetőséget vá­lasztotta is, a Btk. 177. paragra­fusával találta magát szemben. A kulcskérdés azonban egyfoly­tában az, melyik szavazólap volt az érvényes. Az illetékes bizott­ság korábbi állásfoglalásai sze­rint csak a négy kérdést tartal­mazó szavazólapot lehetett ér­vényesnek tekinteni, és nem le­hetett szavazólapnak tekinteni azt a nyomtatványt, amelyen csak három kérdés szerepelt. Nem akarom valamilyen kate­gorikus véleménnyel megelőzni a bíróságok ítéleteit, de azt azért mégiscsak el keli mondani, hogy a népszavazást kétszer meghiúsítani nem lehet. Ponto­sabban: ha valaki itt már egy­szer megakadályozta a négy kérdésről tartandó népszava­zást, másvalakit nem lehet még egyszer: ugyanezért elítélni. És még egyszer, nem lehet elítélni valakit csak azért, mert a már meghiúsított népszavazást még egyszer megakadályozta. Hi­szen már nem volt mit lehetet­lenné tenni! sen nyögtem ki róluk pár mon­datot. Mennyivel könnyebb volt a matematikapéldát megoldani, hiszen értettem a példa szöve­gét! Ez nem azt jelenti, hogy nem akarok szlovákul megta­nulni, mert tudom, hogy szük­ség van rá, hiszen Szlovákiában élek. A napokban olvastam, be akarják vezetni, hogy a törté­nelmet, földrajzot szlovákul ta­nuljuk. Nagyon félek. Idegen nyelven nem leszek majd jó ta­nuló, mert ahhoz, hogy sok is­meretet szerezhessek, arra van szükség, hogy anyanyelvemen, magyar könyvekből, magyar ta­nítóktól tanuljak. Porubský Veronika V. C oszt. tanuló, Királyhelmec

Next

/
Thumbnails
Contents