Új Szó, 1997. május (50. évfolyam, 100-124. szám)

1997-05-21 / 115. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997 MÁJUS 21. KOMMENTÁR Rajtunk csattan V. KRASZNICA MELITTA Május elsejétől újabb fenoménnel gazdagodott a szovák gaz­dasági élet: a behozatali letéttel. Lényege: egy hosszúra nyúlt listán található áruféleségek bármely országból történő beho­zatala esetén az importőr az áru értékének 20 százalékát kö­teles elhelyezni fél évre, kamatmentesen, a hazai bankok egyikében. A szlovák kabinet a letét bevezetésének szükséges­ségét az egyre kedvezőtlenebbül alakuló külkereskedelmi mérleggel magyarázza, miközben halogatja a valóban átfogó, rendszerjellegű, külkereskedelem-fellendítő intézkedések meghozatalát. Az illetékes miniszterek a letétek bírálóit arra figyelmeztetik, hogy Csehországban néhány héttel előttünk hoztak hasonló intézkedést, majd rögtön hozzáteszik: szó sincs válaszlépésről, holmi truccolásról, hosszas mérlegelés után hozták a döntést. Ha így van, akkor érthetetlen, miért kellett szinte azonnal módosítani a jegyzéket, s miért tisztá­zatlanok még mindig a játékszabályok. Nem tudni, ki kezeli majd, és mire használhatja fel az összegyúlt pénzt, sót olyan vélemények is napvilágot láttak, melyek szerint a pénz fél év utáni visszafizetése is kérdéses. Természetesen nem sokáig várattak magukra a külföldi reagálások sem. Legutóbb az Eu­rópai Bizottság fejezte ki abbéli reményét, hogy a cseh és a szlovák kormány egyaránt mérlegeli döntése következménye­it, és módosítja elhamarkodott lépését. Csehország május 29­ig, Szlovákia június 5-ig kapott határidőt az intézkedés vissza­vonására. Egy biztos, hogy az importletétek bevezetése főleg a kistermelőket, a kisvállalkozókat sújtja. Ezt saját bőrükön tapasztalhatják a dél-szlovákiai termelők, kertészkedők is, akik a megtermett zöldség jelentós részét hosszú évek óta Csehországban értékesítik, illetve értékesítették. Nekik nincs pénzük a letétek kifizetésére. Kapva kaptak a lehetőségen a szlovákiai kereskedők: a termelók szorult helyzetét kihasznál­va máris lenyomták a felvásárlási árakat. A másik dolog köz­vetlenül a fogyasztókat érinti: nehéz elképzelni, hogy az im­portőrök ne számítsák fel költségként a letétek összegét, ami végső soron a fogyasztói árakat növeli majd. Slota élvezkedik TÓTH MIHÁLY Több hazai lap is első oldalas szenzációként közölt fényké­pet Ralph Johnson amerikai nagykövet és Ján Slota párt­elnök találkozójáról. Az egyik fotón az ambassadeur decens mosollyal készül be­lépni az SZNP székházának kapuján. Ilyen mosoly ül a diplomata ajkán azon a fény­képen is, amely a szlovák semlegességről folyó eszme­csere zárópillanatait örökíti meg. Slota viszont annyira kivillantotta foga fehérét, mintha a földkerekség leg­menőbb fogpasztagyártó konszernjével kötött volna reklámszerződést. Mind a nagykövetnek, mind a pártel­nöknek jó oka volt arTa, hogy úgy mosolyogjon, ahogy mo­solygott. Ralph Johnson stá­tusából eredően nem enged­hette meg magának, hogy morcos legyen. Slota ábráza­ta viszont „egy az egyben" tükrözte lelkiállapotát. Élete nagy jelenete volt ez a vizit. Az olyan politikussal, mint ő, nem mindennap fordul elő, hogy tárgyalópartnere lehet a világ első számú hatalma nagykövetének. József Attila szavaival élve gagyogott és ragyogott a zsolnai polgár­mester. Johnson úr csak évti­zedek múlva írja meg emlék­iratait, s mi csak sejthetjük, mint vélekedett a szlovák semlegességkoncepcióról. Úgy vélem, Slota nem tudja, hogy mit cselekszik, mi lenne a következménye, ha megva­lósulna, amiért üti a vasat. Hasonló helyzetben van, mint azok a csendes-óceáni törzsek, amelyek ivarérett tagjairól bátor felfedezők századunk első évtizedeiben kiderítették: még csak nem is sejtik, hogy közvetlen okoza­ti összefüggés van a nemi ak­tus és az utódok születése kö­zött. Egy brit utazó annyira bizalmába férkőzött valame­lyik benszülött daliának, hogy a bozótban lehetősége nyílt végignézni egy nászt. Amely azzal ért véget, hogy a törzsfő fiának kigúvadt a sze­me, a torkából artikulálatlan hangok törtek elő, majd idvezült mosoly telepedett ábrázatára. Kilenc hónap múlva két kis bennszülött született, még most is élnek, ha meg nem haltak. Az aty­juk pedig soha nem is sejtet­te, mi köze van mindehhez. A törzsfő fia az aktus után mosolygott. Slota előre ne­vet. Annyi bennük a közös, hogy egyikük sem volt tisztá­ban a következményekkel. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetóiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoztlaŕe, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. isternet.sk/ujszo lA tC-, ÜYZET Prágai szómágia - A feleségem mindenáron tengerparton kíván családostul nyaralni. Az én fizetésemmel ezt csak úgy tehetném meg, ha kirabolnék egy bankot... (Gossányi Péter karikatúrája) A hozzájárulás mindig az adott ország gazdasági lehetőségeihez igazodik Mennyibe kerülne a NATO-tagság? „A NATO és a biztonság ára" címmel jelent meg Gabriel Palacka össze­hasonlító tanulmánya ar­ról, milyen kiadásokkal járna, ha Szlovákiát fel­vennék az Észak-atlanti Szövetségbe. FEKETE MARIAN A szerző gyakorlatilag ugyanar­ra a következtetésre jut, mint például a magyarországi kato­nai szakértők és politikusok; Szlovákia esetleges NATO-tag­sága nem járna a védelmi kiadá­sok semmilyen közvetlen emel­kedésével, illetve csak minimá­lis növekedésről lehetne szó. Palacka nemzetközi forrásokból szerzett adatokból, alapelvek­ből indul ki. Hangsúlyozza, hogy a NATO közös védelmi költségvetéséhez való hozzájá­rulás mindig az adott ország gazdasági lehetőségeihez igazo­dik, ezért a mi esetünkben sem haladhatná meg a néhány tíz­millió koronát, ami a honvédel­mi tárca mai 12-13 milliárdos költségvetéséhez képest elenyé­sző összeg. NATO-statisztikákat idézve bizonyítja, hogy a tagor­szágok védelmi kiadásai 1990 óta állandóan csökkennek, de a semleges államokéi folytonosan növekednek. így például Svájc védelmi kiadásai egy főre átszá­mítva magasabbak, mint az Egyesült Államokéi. A gazdag Svájc ezt biztosan megengedhe­ti magának, mi azonban, Mečiar négy éwel ezelőtti ígérete elle­nére, még mindig nem élünk egy második Svájcban, sőt az el­múlt négy év alatt csak növeltük a hátrányunkat. Palacka rámutat a NATO-hoz való tartozás más előnyére is, ez összefügg azzal, amivel pl. a OLVASÓI LEVELEK Rajtunk is múlik Reméljük, hogy néhány nap múlva, a kormány minden mes­terkedése ellenére, a jelzett idő­pontban megkezdődik a nép­szavazás. Két kérdéskörben vár­nak tőlünk igenlő vagy nemle­ges választ. Az első Szlovákia NATO-tagságával kapcsolatos, a másik a köztársasági elnök közvetlen megválasztásával. A NATO-ba való belépés kapcsán csak annyit, hogy ez a jelenlegi kormány programjában is sze­repel, de ennek a kormánynak a Szlovák Nemzeti Párt védekezik a NATO-tagság ellen. Slotáék szerint sokba kerülne a szlovák hadsereg „átfegyverzése", olyan haditechnikával történő felsze­relése, amely a NATO igényeivel összeegyeztethető. Ha ez igaz, akkor az átfegyverzésnek vonat­koznia kell az esélyes államokra (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovénia) is. Szlovákia a fegyvergyártás terü­letén nem kis érdemeket szer­zett, és a nehézgépgyárak alkal­mazottait, az állami költségve­tést nagyon súlyosan érintette a konverziónak nevezett fegyver­gyártás-csökkenés. Az egykori fegyvergyárak termelését meg lehet(ne), illetve meg kellene újítani, mert ezek - képletesen szólva - nem tudnak annyi ekét gyártani, mint amennyi géppisz­tolyt gyártottak nyolcvankilenc előtt. Ha csatlakozhatnánk a NATO­hoz, ez gyakorlatilag azt jelente­né, hogy a szlovákiai fegyver­gyárak más NATO-tagországok számára is termelhetnének (fő­ként az egykori Varsói Szerző­déshez tartozó államoknak), mert megszerezhetnék a NATO fegyvergyártási technológiáit (amelyek mindig is fejlettebbek voltak, mint a Varsói Szerződés szovjet technológiái). A szakér­tők szerint az export több száz­milliárdos nagyságrendű is le­hetne, még akkor is, ha fegyvergyáraink csak a piac kis részét szereznék meg. Ez pedig több tízezernyi új munkahelyet jelentene, nem pedig olyan légből kapott ígéretet, amilyet Mečiar emlegetett egy bajoror­szági látogatása után. Hétköz­napi nyelvre lefordítva ez azt je­lentené, hogy közel százezer ember nem érezné magát fölös­legesnek, nem szorulna munka­nélküli- vagy szociális segélyre. cselekedetei szöges ellentétben állnak a bennünket befogadni akaró országokban kialakult ér­tékrenddel. Az antidemokrati­kus politizálás és a jelenleg ná­lunk uralkodó zűrzavaros álla­pot következtében most már biztos, hogy Szlovákia kimarad a NATO-ba igyekvő országok sorából. Az is látszik, hogy az ország egyre inkább kelet felé sodródik. Márpedig a keleti ér­dekszférában már voltunk né­hány évtizedig. Nem is csodál­kozhatunk rajta, hogy a jelenleg hatalmon lévők tőlük tanulták a leckét. Ők a térfelünkön uralko­dó zűrzavaros állapotokat ked­velik, itt tudják csak kiélni kor­látlan uralkodási vágyukat, va­A minimális segélyek összegét meghaladó bérekből fizetőké­pes kereslet keletkezne, ami so­kat lendítene a kiskereskedel­men, a kisiparosokon (hiszen az emberek többet vásárolnának, ami újabb adóbevételt jelente­ne), és így több pénz kerülhetne a városok és községek költség­vetésébe, több pénz jutna okta­tásügyre, egészségügyre, többet lehetne fordítani szociális segé­lyekre, nyugdíjemelésre, köz­biztonságra. Ezzel szemben a kormánykoalíció tagjai valami­féle abszurd, beteges ötlettől ve­zérelve azt állítják, hogy a NA­TO-tagsággal kapcsolatos ki­adásokat fordítsuk inkább az oktatás- és egészségügyre, szo­ciális kiadásokra. Majdnem hitelesen játsszák meg azt, amit szinte mindenki tud, és amit Tuchyňa vezérkari főnök is a napokban tömören, egyszerűen fogalmazott meg: a hadsereg modernizálására nincs pénz, a költségvetés éppen csak a sereg fenntartási költségeit fe­dezi. A Varsói Szerződés fel­bomlása óta a hadsereg korsze­rűsítésére itt nem jutott pénz. Az elavult felszerelést le kell cserélni, akár tagjai leszünk a NATO-nak, akár nem. Valamikor volt egy Marshall­terv. Ez a háború sújtotta euró­pai országok gazdasági felemel­kedését szolgálta. Csehszlová­kia akkoriban kénytelen volt ezt visszautasítani. Most a NATO bővítéséről van szó, amely Szlo­vákia számára is a gazdasági ki­bontakozást jelenthetné. A Marshall-tervre adott választ valamikor talán Moszkvában fo­galmazták meg. A Szlovákiát érintő mai válaszo­kat viszont már csak Szlovákiá­ban adják meg - többek között az állampolgárok a népszavazá­son. gyonéhségüket. A szlovákiai magyarság számára pedig egye­nesen ijesztő az ország keleti irányú orientáltsága, mert ez a lassú vég kezdetét jelentheti számunkra. Kisebbségünk jövő­jét, megmaradásunk feltételei­nek biztosítását csak a fejlett nyugati államok közösségébe való csatlakozás keretein belül látjuk biztosítottnak. A másik kérdés a köztársasági elnök közvetlen, általunk való megválasztásával kapcsolatos. Hogy a szlovákiai magyarság­nak e kérdésben mi a vélemé­nye, azt kinyilvánította a petíci­ós ívek gyű jtésekor. A több mint 500 ezer aláírás egyötöde, va­gyis 100 ezer az itteni magyar­Mintha mindenki Klaus fejét kö­vetelné. Lemondásra szólítják fel az ellenzéki pártvezérek, ami idehaza is jól ismert gyakorlat. De bírálta őt Havel elnök is, sőt koalíciós partnere, a keresztény­demokrata pártvezér szerint Klausnak és pártjának „aranyko­ra" véget ért. Vladimír Dlouhý ipari és kereskedelmi miniszter csatlakozott a lemondást köve­telőkhöz. Mindez egyértelmű válságjel. Klaus szerint viszont válság nincs. Nálunk is voltak történelmi peri­ódusok, amikor a válságot vál­ságnak nevezni defetizmusnak számított, de a válság attól még válság maradt. Hiába próbáltak neki valami szebb nevet adni. Prága tehát súlyos gondokkal küzd. Mintha kifogyóban volnának a tartalékok, amelyekre Klaus népszerűsége épült. Mindaz, amiért a rendszerváltás után Csehország viszonylag jó hely­zetből indulhatott: adósságok nélkül, a szegénységet is Szlová­kiának ajándékozva. A gazdaság törvényei alól azon­ban nincs kibúvó. A kellemetlen reformokat a leg­szerencsésebb induló sem kerül­heti meg. A cseh vezetés eddig ugyan ala­csony inflációt, csekély munka­nélküliséget, és gazdasági növe­kedést produkált. Ám a külke­reskedelmi egyensúly felborulá­sa, a fejlődés lassulása, a mér­leghiány drasztikus gazdasági lépésekre kényszerítette a kor­mányt. Nyilván ez játszott közre a vezető párt és a kormány nép­szerűségvesztésében. Klaus kül­földi jó hírét is kikezdte az im­portletét bevezetése, ami Prága nemzetközi kötelezettségválla­lásainak megszegését jelenti. Az ideges európai reagálás leszere­lésére most a csehek diplomáci­ai kampányt indítanak. Megfi­gyelők attól tartanak, hogy Klausék ismét túlbecsülik a sza­vak mágikus erejét. Most azonban már a tetteken a sor — ezek döntik el Klaus sorsát. Barabás T. János SME A statisztika szerint a szlovákiai tejfogyasztás a fele a fejlett or­szágokénak, de még a fejlődő országokat is tartalmazó világ­átlagnak is alig a kétharmadát éri el. A hazai átlag: 161 kilogramm tej és tejtermék, szemben az 1989-es 235 kilogrammal. A fo­gyasztás csökkenését azóta sem sikerült megakadályozni. A szakemberek szerint a jelenség oka a lakosság fizetőképességé­nek csökkenése, miközben a sört a legtöbben megveszik, és a tejről mondanak le. A helyzet javítása érdekében a tejtermelők és -feldolgozók szá­mára pénzügyi és adókedvez­ményeket javasolnak. nHMHHMBHHnMNMMMNMMHBMi ságtói származik. Kell-e ennél ékesebb bizonyíték kisebbsé­günk demokratikus gondolko­dásának megnyilvánulására? Ha a referendumon feltett kér­dések a jelenlegi ellenzék javára dőlnének el, az a jelenlegi Mečiar-kormány első komoly vereségét is jelentené, ami elő­revetíthetné a követ­kező parlamenti választások kimenetelét is. Hogy ez be­következzen, rajtunk is múlik, itt élő magyarokon, szlo­vákokon egyaránt. Minél többen járuljunk az urnák elé, és mondjunk igent a kér­désekre! Németh Géza Alistál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents