Új Szó, 1997. május (50. évfolyam, 100-124. szám)

1997-05-03 / 101. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁJUS 3. VENDÉGKOMMENTÁR Államnyelv? Arról ír Ján Findra professzor a Nové slovoban, hogy végzetes tévedés, ha valaki összekeveri az államnyelv, az irodalmi nyelv és az anyanyelv fogalmát. Grétsy László pedig arról beszélt nemrég a budapesti tévé egyik reggeli adásában, hogy a nyelv (anyanyelv, hivatalos nyelv) problémáit nem lehet törvényekben szabályozni. Természetesen az anyanyelv védelme és minőségének karbantartása rendkívül fontos probléma. Példa erre a magyar nyelvújítás kora éppen úgy, mint Štúrék küzdelme a szlovák irodalmi nyelv önállóságáért. Ezek az adott nemzeti kultúrák gazdagodásátjelentették, és a nyelvművelés magától értetődően állandóan igyekszik meggyőzni a helyes anyanyelvi gyakorlat hasznosságáról azokat, akik a nyelvet használják. Ám felettébb kétséges, hogy az ilyen ügyeket rendeleti intézkedésekkel bárki befolyásolhatja. Az állam szabályozhatja a különböző nemzetiségű állampolgárok érintkezésének nyelvét. Az állam szabályozhatja - sőt kívánatos is, hogy ezt megtegye - az irodalmi nyelv helyesírását. A többi kérdés azonban felettébb problematikus. Amikor az álFehér Pál lam a feudális Magyarországon ilyen kísérleteket tett (rövid ideig és ostobán), ez a szlovák nyelv megerősödéséhez vezetett. Amikor az egységes „csehszlovák nemzet" elméletét próbálták a nyelvészet területén érvényesíteni ugyancsak nem azzal az eredménnyel járt, amit az elmélet és a törvények alkotói vártak ettől. Az Egyesült Államokban a hivatali nyelv az angol. De nem „államnyelv". Mindenki olyan iskolát csinál, amire pénze van. A mi tájainkon nincs pénz. Ez azonban nem jelenti azt

r hogy a nyelv esetében törvénnyel lehetne pótolni a hiányt. Inkább arra volna szükség, hogy mindenki a saját anyanyelvét fejlessze. Az államnak az a hasznos, ha valaki tökéletesen vagy inkább: a feléreérthetőséget kizárva tudja magát kifejezni. Anyanyelvén. Vagy más nyelven, a hivatalos szóhasználatban. De ez nem törvények kérdése, hanem az általános műveltség, a demokrácia és a türelem problematikája. A törvény szükségszerűen kereteket határoz meg. A nyelv nem tűri a korlátozásokat. A szerző a Népszabadság pozsonyi tudósítója. JEGYZET Szlovák a zűrben POLÁK LÁSZLÓ A címet szándékosan torzítottam el, s írtam úgy, ahogy az „az" névelőt sokszor mondjuk. Helyesen a cím ez lenne: szlovák az űrben. Mert nincs itt semmi zűr, csak az agyamban, pláne azóta, hogy a kormány kerek egymilliót ígért annak, aki megmondja, ki robbantotta fel Remiášt. Ettől van az én kobakomban zűr - meg lehet, hogy az űr is. Volna ugyanis egy biztos tippem a robbantgatók kilétét illetően, de lefogadom, hogy nem kapnék érte egy árva garast sem. De a mai téma nem a szlovákiai magyar - mármint én - a zűrben, hanem: a szlovák az űrben. Csernomirgyin - vagy ahogy az álnok zöldek becézgetik: Csernobilgyin - meg Mečiar megegyezett, hogy orosz űrhajón igenis megy szlovák az űrbe. Hiába, vannak még jó hírek. Elvégre milyen remek volt, mikor repült a Remek, de hát cseh volt az istenadta. Persze van némi gondom. Amikor majd kezdik keresni a mi kozmonautánkat, vajon milyen követelményeknek kell megfelelnie? Az már most tuti, hogy nem lesz kádéhás, és a Langošnak semmi esélye, A Nagyról, Durayról és Bugárról nem is szólva. Bár ha Slotán múlna, akkor volna némi remény, hogy kilövik mindhármukat, de olyan űrhajón, amelyik garantáltan és végleg elhagyja naprendszerűnket. Nem értem, miért nem bocsátják népszavazásra a szlovák űrutazás kérdését. Akár május végén, ötödik kérdésként. Lehetnének alkérdései is a referendumnak, mondjuk: férfi legyen e vagy nő, ámbár ezt Cuper docens biztos ellenezné. Megkérdezhetnék azt is, elegendő-e , ha az első űrhajós szlovák származása három felmenőig bizonyított. Ne tessenek nekem azt mondani, hogy a népszavazás felesleges meg drága! A demokrácia pénzbe kerül, ezt tessék tudatosítani. S hogy felesleges-e? Ha a NATO-tagságról nem az, akkor erről sem lenne pénzpocsékolás. Mert hamarább lesz Szlovákia az űrben, mint az atlanti paktumban. 1 SS Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. isternet.sk/ujszo - Valamicskével emelik ugyan a pedagógusok fizetését, de azért ne üsd le őket ezután sem, mert még mindig kevesebb pénzük van, mint nekünk! (Cossányi Péter karikatúrája) A kormány törvényelőkészítő tanácsa visszaadta az okatási törvénytervezetet Halvány remény Némi reménysugár villant fel e héten. Kedden a kormány törvényelőkészítő tanácsa nem fogadta el az új közoktatási törvény tervezetét. Ez már eleve egy ici-pici ok az örömre, noha akkor még nem ismertük a háttérinformációkat. SZIGETI LÁSZLÓ Az események véletlenszerű egybeesése folytán épp a parlament oktatásügyi bizottságának szerdai ülésén került sor Slavkovská oktatási miniszter meghallgatására. A több mint kétórás találkozó kérdés-felelet, illetve vita formájában zajlott. Érdekes módon kérdéseinket az előző nap folyamán írásban kellett adnunk, valószínűleg azért, hogy a miniszter asszony kellőképpen fel tudjon készülni. Az olyan égető problémákról vitáztunk, illetve kérdeztünk, mint a kilencéves alapiskolára való áttérés, a szakmunkásképzők katasztrofális helyzete, a felsőoktatási intézmények számának Csak remélhetjük, hogy Slavkovská szavai hitelesek. indokolatlan növelése, valamint az oktatásügy finanszírozási nehézségei. Jómagam a nemzetiségi oktatásügy problémáival kapcsolatban faggattam a minisztert. Miért bocsátanak el tanárokat az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnáziumban, mi lesz a sorsa a készülő közoktatási törvénynek, Nemčok államtitkár körlevelének, ill. a kétnyelvű bizonyítványoknak, s vajon meddig lesz még politikai nyomás alatt a magyar oktatásügy? OLVASÓI LEVELEK Le a lóról, ellenzék! A népszavazást kiíró elnöki rendelet az ellenzék győzelmeként is elkönyvelhető, hiszen hosszú idő után végre nem az történt, amit a kormánykoalíció a fejébe vett. Történt mindez a lakosság aktív részvételével, a közvetlen elnökválasztást indítványozó petíciót sokan aláírták. Ezt a politikai lépéselőnyt a kormánykoalíció nem nézte jó szemmel. Ezért lett az eredeti egy kérdésből négy. A polgárnak most Az esetek többségében persze kitérő, magyarázkodó és szakmailag indokolatlan válaszokat kaptam. Nem szeretnék részletekbe bocsátkozni, de jó ha tudjuk, hogy mi is történt és mi várható a készülő közoktatási törvénnyel kapcsolatban. Mindez természetesen akkor érvényes, ha Slavkovskának a parlamentben elhangzott szavai hitelesek, és nem félrevezetőek. Az oktatási miniszter szerint a kormány törvényelőkészítő tanácsa a szó szoros értelmében lesöpörte az asztalról a készülő közoktatásitörvény-tervezetet. Legnagyobb hiányosságként azt rótta fel, hogy egyáltalán nem foglalkozik a törvény a finanszírozás problémájával, ami való igaz. Megjegyzem, az oktatásügy finanszírozásáról szóló törvénytervezetet - amit az előző miniszter készített el - a mai napig nem terjesztették elő megtárgyalásra, holott a mi megítélésünk szerint is ez Szlovákia oktatásügyének egyik legfőbb és legégetőbb kérdése. A tanács egyáltalán nem elemezte a törvénytervezet egyes paragrafusainak tartalmát, tehát nem foglalkozott a bennünket diszkrimináló ominózus 4. paragrafussal sem. Slavkovská kijelentette, hogy a fentiek értelmében új közoktatási törvény egyelőre nem lesz. Az oktatási tárca feladatul kapta a kormány említett tanácsától a jelenleg érvényben levő iskolatörvény gyors módosítását. Kérdésemre válaszolva elmondta, hogy a törvénymódosítás nem fog tartalmazni olyan fejezeteket, amelyek tartalma megegyezne a visszautasított közoktatási törvény 4. paragrafusával, tehát nem tartalmazza majd az alternatív oktatás erőszakos bevezetésének szándékát. (Nagyon remélem, hogy igazat mondott.) A jelenleg érvényes törvény módosítása elsőolyan kérdésekről is nyilatkoznia kell, amelyekhez több információra volna szüksége. A NATO-tagsággal kapcsolatos kérdések a kormánykoalíció sikertelen politikájának utólagos legalizálásaként is felfoghatóak. A közigazgatási területeknek megfelelően megalakultak a népszavazás lebonyolításával megbízott bizottságok, melyekbe a politikai pártok jelölhettek tagokat. Úgy tűnik, a kormánykoalíció nyeregbe pattant. Szinte minden bizottságban képviselteti magát, nemcsak a népszavazást, hanem a jövő évi választásokat is szem előtt tartva. Hiszen most nyílik lehetősége sorban a finanszírozás, a szakmunkásképzők és szakközépiskolák, az iskolafenntartók, az egyházi és magániskolák problémáit fogja érinteni. A miniszter nem tartja reálisnak, hogy a törvénymódosítás ez év szeptember elsején érvénybe lépjen. S hogy valójában mi történt a keddi ülésen, csak azok tudják, akik ott voltak. Hogy milyen érvek felsorakoztatása után döntöttek a jogi szakértők, ezt csak ők tudják. De ne feledjük: nemrég számos neves európai politikus járt Szlovákiában, köztük Max van der Stoel is, aki ígéretet Tovább kell dolgoznunk, csak az első felvonás van mögöttünk. tett, hogy interveniál a szlovákiai magyar oktatásügy érdekében. Gondoljunk a szlovákiai magyarság utóbbi időben tapasztalható rendkívüli aktivitására, ne tekintsük jelentéktelennek összefogásunk, tiltakozásunk, szülői értekezleteink, tiltakozó leveleink súlyát, mert hisz ezrével kapják a leveleket a címzettek, s ha csak minimális mértékben is sikerült befolyásolnunk és józan döntésre bírnunk a döntéshozókat, akkor már jó munkát végeztünk. Tovább kell dolgoznunk, éberen figyelnünk az eseményeket, mert még csak az első felvonás van mögöttünk. Korántsem rendeződött még a helyzetünk, s számtalan olyan probléma vár megoldásra, melyek kezelése nélkül elképzelhetetlen jogaink visszaállítása, anyanyelvi oktatásügyünknek a mai igényeknek megfelelő működtetése. A szerző az MKDM parlamenti képviselője. bemutatkozni azokban a községekben is, ahol alapszervezetük eddig nem volt, vagy nem működött. A kisgéresi népszavazási bizottságba öt politikai párt küldött tagot - a Magyar Koalíció három tagján kívül még a DSZM és a Mezőgazdászok Mozgalma. A bizottság elnöke demokratikus választások alapján - a DSZM jelöltje lett. A falu lakosságának több mint 90%-a magyar ajkú, de bizalomra érdemes ember éppen a DSZMben található! Ezzel kapcsolatban néhány kérdés vetődik fel bennem:l. Miért vállalják az emberek a DSZM-jelölést - eszmei vagy egyéb megfontolásokTALLÓZÓ SME Klaus Kinkéi német külügyminiszter pozsonyi látogatása során annak a véleményének adott hangot, Pozsonynak nem kell zavarba jönnie attól, hogy külföldön gyakran nevezik bírálóan a szlovák külpolitikát tipikusan „pozsonyinak". Ha a szlovák külpolitikával nem is olyan rossz a helyzet, akkor lehetséges, hogy a belpolitika akadályozza Helmut Kohl kancellárt abban, hogy látogatást tegyen Szlovákiában? - tette fel a kérdést a lap a német külügyminiszterének. „A szövetségi kancellár több más látogatást sem bonyolított még le, de nem azért, mert nem akarja, hanem azért, mert nagyon, nagyon elfoglalt." Erről például Romániában is szó esett, nyilatkozta Klaus Kinkéi. A német diplomácia vezetője szerint ez a kérdés nem függ össze a szlovákiai problémákkal. Kohl kancellárnak egyszerűen nincs ideje. Szlovákiába azonban még biztosan ellátogat. MLADÁ FRONTA DNES Még sosem volt ilyen jó Václav Havel és Václav Klaus viszonya: a cseh államfő és a miniszterelnök, akik korábban közismerten nem igen szívlelték egymást és számos esetben nyíltan öszszecsaptak, a tavalyi képviselőházi választások óta kölcsönösen tartózkodnak egymás bírálatától, és hivatalaik is nagyon szorosan együttműködnek. - írja a cseh lap. A cikk szerzője szerint kettejük viszonyának javulása mögött Klaust kell keresni, aki rájött: amennyiben folytatni kívánja a radikális gazdasági reformokat és be kívánja fejezni az átalakítást, szüksége van Havelre. Az államfő munkatársai szerint a viszony javulását az is nagyban elősegítette, hogy Havel már nem nyilatkozik lényeges gazdasági kérdésekben anélkül, hogy előtte nem kérné ki Klaus véleményét. NOVÝ ČAS A Szlovák Villamosművek tervezete szerint Szlovákiában ismét emelni kellene a villamosenergia árát. A tervezet - amelyet a villamosművek már be is nyújtott a gazdasági minisztériumba - átlagban 25 százalékos áremeléssel számol. Tibor Mikuš, a vállalat vezérigazgatója szerint az áremelés nem érintene minden állampolgárt egyformán. Példaként említette: „egy kisebb, kétszobás lakásban élő család a javaslat szerint havonta mintegy 32 koronával fizetne többet, egy nagyobb lakásban élő pedig 90 koronával. Akik villamos fűtésű családi házban élnek, azok körülbelül 170 koronával fizetnének többet. Ötszáz koronás árnövekedéssel kellene számolniuk azoknak, akik villamos fűtésű és elektromos áramra működő vízmelegítővel ellátott nagy villákban laknak. ból? 2. Minden következő DSZM-feladatot is el fognak vállalni? 3. Amikor majd a történelem felelősségre vonja őket, akkor megint az lesz a válaszuk, hogy „olyan időket éltünk, be kellett állni, el kellett vállalni" (mint ahogy már egyszer hallottuk tőlük)? Amíg nem vesszük saját kezünkbe a dolgainkat, addig nem remélhetjük azok javulását! Most „csak" népszavazás, később „csak" választások, közben „csak" földrajz, történelem és testnevelés. Csak ne késsen annyit a történelem, mint amennyit szokott! Paholics Gábor Kisgéres