Új Szó, 1997. május (50. évfolyam, 100-124. szám)

1997-05-03 / 101. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁJUS 3. VENDÉGKOMMENTÁR Államnyelv? Arról ír Ján Findra professzor a Nové slovoban, hogy végze­tes tévedés, ha valaki össze­keveri az államnyelv, az iro­dalmi nyelv és az anyanyelv fogalmát. Grétsy László pe­dig arról beszélt nemrég a budapesti tévé egyik reggeli adásában, hogy a nyelv (anyanyelv, hivatalos nyelv) problémáit nem lehet törvények­ben szabályozni. Természetesen az anyanyelv védel­me és minőségé­nek karbantartása rendkívül fontos probléma. Példa erre a magyar nyelvújítás kora éppen úgy, mint Štúrék küzdelme a szlovák irodalmi nyelv önállóságáért. Ezek az adott nemzeti kultúrák gazdagodá­sátjelentették, és a nyelvmű­velés magától értetődően ál­landóan igyekszik meggyőzni a helyes anyanyelvi gyakorlat hasznosságáról azokat, akik a nyelvet használják. Ám fe­lettébb kétséges, hogy az ilyen ügyeket rendeleti intéz­kedésekkel bárki befolyásol­hatja. Az állam szabályozhatja a különböző nemzetiségű ál­lampolgárok érintkezésének nyelvét. Az állam szabályoz­hatja - sőt kívánatos is, hogy ezt megtegye - az irodalmi nyelv helyesírását. A többi kérdés azonban felettébb problematikus. Amikor az ál­Fehér Pál lam a feudális Magyarorszá­gon ilyen kísérleteket tett (rövid ideig és ostobán), ez a szlovák nyelv megerősödésé­hez vezetett. Amikor az egy­séges „csehszlovák nemzet" elméletét próbálták a nyelvé­szet területén érvényesíteni ­ugyancsak nem azzal az ered­ménnyel járt, amit az elmélet és a törvények alko­tói vártak ettől. Az Egyesült Álla­mokban a hivatali nyelv az angol. De nem „állam­nyelv". Mindenki olyan iskolát csi­nál, amire pénze van. A mi tájain­kon nincs pénz. Ez azonban nem jelenti azt r hogy a nyelv esetében tör­vénnyel lehetne pótolni a hi­ányt. Inkább arra volna szük­ség, hogy mindenki a saját anyanyelvét fejlessze. Az ál­lamnak az a hasznos, ha va­laki tökéletesen vagy inkább: a feléreérthetőséget kizárva tudja magát kifejezni. Anya­nyelvén. Vagy más nyelven, a hivatalos szóhasználatban. De ez nem törvények kérdé­se, hanem az általános mű­veltség, a demokrácia és a tü­relem problematikája. A tör­vény szükségszerűen kerete­ket határoz meg. A nyelv nem tűri a korlátozásokat. A szerző a Népszabadság pozsonyi tudósítója. JEGYZET Szlovák a zűrben POLÁK LÁSZLÓ A címet szándékosan torzítottam el, s írtam úgy, ahogy az „az" névelőt sokszor mondjuk. Helyesen a cím ez lenne: szlo­vák az űrben. Mert nincs itt semmi zűr, csak az agyamban, pláne azóta, hogy a kormány kerek egymilliót ígért annak, aki megmondja, ki robbantotta fel Remiášt. Ettől van az én koba­komban zűr - meg lehet, hogy az űr is. Volna ugyanis egy biz­tos tippem a robbantgatók kilétét illetően, de lefogadom, hogy nem kapnék érte egy árva garast sem. De a mai téma nem a szlovákiai magyar - mármint én - a zűrben, hanem: a szlovák az űrben. Csernomirgyin - vagy ahogy az álnok zöl­dek becézgetik: Csernobilgyin - meg Mečiar megegyezett, hogy orosz űrhajón igenis megy szlovák az űrbe. Hiába, van­nak még jó hírek. Elvégre milyen remek volt, mikor repült a Remek, de hát cseh volt az istenadta. Persze van némi gon­dom. Amikor majd kezdik keresni a mi kozmonautánkat, va­jon milyen követelményeknek kell megfelelnie? Az már most tuti, hogy nem lesz kádéhás, és a Langošnak semmi esélye, A Nagyról, Durayról és Bugárról nem is szólva. Bár ha Slotán múlna, akkor volna némi remény, hogy kilövik mindhármu­kat, de olyan űrhajón, amelyik garantáltan és végleg elhagyja naprendszerűnket. Nem értem, miért nem bocsátják népsza­vazásra a szlovák űrutazás kérdését. Akár május végén, ötö­dik kérdésként. Lehetnének alkérdései is a referendumnak, mondjuk: férfi legyen e vagy nő, ámbár ezt Cuper docens biz­tos ellenezné. Megkérdezhetnék azt is, elegendő-e , ha az első űrhajós szlovák származása három felmenőig bizonyított. Ne tessenek nekem azt mondani, hogy a népszavazás felesleges meg drága! A demokrácia pénzbe kerül, ezt tessék tudatosíta­ni. S hogy felesleges-e? Ha a NATO-tagságról nem az, akkor erről sem lenne pénzpocsékolás. Mert hamarább lesz Szlová­kia az űrben, mint az atlanti paktumban. 1 SS Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. isternet.sk/ujszo - Valamicskével emelik ugyan a pedagógusok fizetését, de azért ne üsd le őket ezután sem, mert még mindig kevesebb pénzük van, mint nekünk! (Cossányi Péter karikatúrája) A kormány törvényelőkészítő tanácsa visszaadta az okatási törvénytervezetet Halvány remény Némi reménysugár villant fel e héten. Kedden a kor­mány törvényelőkészítő tanácsa nem fogadta el az új közoktatási törvény ter­vezetét. Ez már eleve egy ici-pici ok az örömre, noha akkor még nem ismertük a háttérinformációkat. SZIGETI LÁSZLÓ Az események véletlenszerű egybeesése folytán épp a parla­ment oktatásügyi bizottságának szerdai ülésén került sor Slavkovská oktatási miniszter meghallgatására. A több mint kétórás találkozó kérdés-felelet, illetve vita for­májában zajlott. Érdekes mó­don kérdéseinket az előző nap folyamán írásban kellett ad­nunk, valószínűleg azért, hogy a miniszter asszony kellőképpen fel tudjon készülni. Az olyan égető problémákról vitáztunk, illetve kérdeztünk, mint a ki­lencéves alapiskolára való átté­rés, a szakmunkásképzők ka­tasztrofális helyzete, a felsőok­tatási intézmények számának Csak remélhetjük, hogy Slavkovská sza­vai hitelesek. indokolatlan növelése, valamint az oktatásügy finanszírozási ne­hézségei. Jómagam a nemzeti­ségi oktatásügy problémáival kapcsolatban faggattam a mi­nisztert. Miért bocsátanak el ta­nárokat az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnáziumban, mi lesz a sorsa a készülő közoktatá­si törvénynek, Nemčok államtit­kár körlevelének, ill. a kétnyel­vű bizonyítványoknak, s vajon meddig lesz még politikai nyo­más alatt a magyar oktatásügy? OLVASÓI LEVELEK Le a lóról, ellenzék! A népszavazást kiíró elnöki ren­delet az ellenzék győzelmeként is elkönyvelhető, hiszen hosszú idő után végre nem az történt, amit a kormánykoalíció a fejébe vett. Történt mindez a lakosság aktív részvételével, a közvetlen elnökválasztást indítványozó petíciót sokan aláírták. Ezt a po­litikai lépéselőnyt a kormány­koalíció nem nézte jó szemmel. Ezért lett az eredeti egy kérdés­ből négy. A polgárnak most Az esetek többségében persze kitérő, magyarázkodó és szak­mailag indokolatlan válaszokat kaptam. Nem szeretnék részle­tekbe bocsátkozni, de jó ha tud­juk, hogy mi is történt és mi vár­ható a készülő közoktatási tör­vénnyel kapcsolatban. Mindez természetesen akkor érvényes, ha Slavkovskának a parlament­ben elhangzott szavai hitelesek, és nem félrevezetőek. Az oktatási miniszter szerint a kormány törvényelőkészítő ta­nácsa a szó szoros értelmében lesöpörte az asztalról a készülő közoktatásitörvény-tervezetet. Legnagyobb hiányosságként azt rótta fel, hogy egyáltalán nem foglalkozik a törvény a finanszí­rozás problémájával, ami való igaz. Megjegyzem, az oktatás­ügy finanszírozásáról szóló tör­vénytervezetet - amit az előző miniszter készített el - a mai na­pig nem terjesztették elő meg­tárgyalásra, holott a mi megíté­lésünk szerint is ez Szlovákia oktatásügyének egyik legfőbb és legégetőbb kérdése. A tanács egyáltalán nem elemezte a tör­vénytervezet egyes paragrafusa­inak tartalmát, tehát nem fog­lalkozott a bennünket diszkri­mináló ominózus 4. paragrafus­sal sem. Slavkovská kijelentette, hogy a fentiek értelmében új közoktatási törvény egyelőre nem lesz. Az oktatási tárca fel­adatul kapta a kormány említett tanácsától a jelenleg érvényben levő iskolatörvény gyors módo­sítását. Kérdésemre válaszolva elmondta, hogy a törvénymódo­sítás nem fog tartalmazni olyan fejezeteket, amelyek tartalma megegyezne a visszautasított közoktatási törvény 4. paragra­fusával, tehát nem tartalmazza majd az alternatív oktatás erő­szakos bevezetésének szándé­kát. (Nagyon remélem, hogy igazat mondott.) A jelenleg ér­vényes törvény módosítása első­olyan kérdésekről is nyilatkoz­nia kell, amelyekhez több infor­mációra volna szüksége. A NA­TO-tagsággal kapcsolatos kér­dések a kormánykoalíció siker­telen politikájának utólagos leg­alizálásaként is felfoghatóak. A közigazgatási területeknek megfelelően megalakultak a népszavazás lebonyolításával megbízott bizottságok, melyek­be a politikai pártok jelölhettek tagokat. Úgy tűnik, a kormány­koalíció nyeregbe pattant. Szin­te minden bizottságban képvi­selteti magát, nemcsak a nép­szavazást, hanem a jövő évi vá­lasztásokat is szem előtt tartva. Hiszen most nyílik lehetősége sorban a finanszírozás, a szak­munkásképzők és szakközépis­kolák, az iskolafenntartók, az egyházi és magániskolák prob­lémáit fogja érinteni. A minisz­ter nem tartja reálisnak, hogy a törvénymódosítás ez év szep­tember elsején érvénybe lépjen. S hogy valójában mi történt a keddi ülésen, csak azok tudják, akik ott voltak. Hogy milyen ér­vek felsorakoztatása után dön­töttek a jogi szakértők, ezt csak ők tudják. De ne feledjük: nem­rég számos neves európai politi­kus járt Szlovákiában, köztük Max van der Stoel is, aki ígéretet Tovább kell dolgoz­nunk, csak az első fel­vonás van mögöttünk. tett, hogy interveniál a szlováki­ai magyar oktatásügy érdeké­ben. Gondoljunk a szlovákiai magyarság utóbbi időben ta­pasztalható rendkívüli aktivitá­sára, ne tekintsük jelentéktelen­nek összefogásunk, tiltakozá­sunk, szülői értekezleteink, til­takozó leveleink súlyát, mert hisz ezrével kapják a leveleket a címzettek, s ha csak minimális mértékben is sikerült befolyá­solnunk és józan döntésre bír­nunk a döntéshozókat, akkor már jó munkát végeztünk. To­vább kell dolgoznunk, éberen fi­gyelnünk az eseményeket, mert még csak az első felvonás van mögöttünk. Korántsem rende­ződött még a helyzetünk, s számtalan olyan probléma vár megoldásra, melyek kezelése nélkül elképzelhetetlen jogaink visszaállítása, anyanyelvi okta­tásügyünknek a mai igényeknek megfelelő működtetése. A szerző az MKDM parlamenti képviselője. bemutatkozni azokban a közsé­gekben is, ahol alapszervezetük eddig nem volt, vagy nem mű­ködött. A kisgéresi népszavazá­si bizottságba öt politikai párt küldött tagot - a Magyar Koalí­ció három tagján kívül még a DSZM és a Mezőgazdászok Mozgalma. A bizottság elnöke demokratikus választások alap­ján - a DSZM jelöltje lett. A falu lakosságának több mint 90%-a magyar ajkú, de bizalomra ér­demes ember éppen a DSZM­ben található! Ezzel kapcsolat­ban néhány kérdés vetődik fel bennem:l. Miért vállalják az emberek a DSZM-jelölést - esz­mei vagy egyéb megfontolások­TALLÓZÓ SME Klaus Kinkéi német külügymi­niszter pozsonyi látogatása so­rán annak a véleményének adott hangot, Pozsonynak nem kell zavarba jönnie attól, hogy külföldön gyakran nevezik bírá­lóan a szlovák külpolitikát tipi­kusan „pozsonyinak". Ha a szlovák külpolitikával nem is olyan rossz a helyzet, akkor lehetséges, hogy a belpolitika akadályozza Helmut Kohl kan­cellárt abban, hogy látogatást tegyen Szlovákiában? - tette fel a kérdést a lap a német külügyminiszterének. „A szö­vetségi kancellár több más láto­gatást sem bonyolított még le, de nem azért, mert nem akarja, hanem azért, mert nagyon, na­gyon elfoglalt." Erről például Romániában is szó esett, nyilat­kozta Klaus Kinkéi. A német diplomácia vezetője szerint ez a kérdés nem függ össze a szlovákiai problémák­kal. Kohl kancellárnak egysze­rűen nincs ideje. Szlovákiába azonban még biztosan elláto­gat. MLADÁ FRONTA DNES Még sosem volt ilyen jó Václav Havel és Václav Klaus viszonya: a cseh államfő és a miniszterel­nök, akik korábban közismer­ten nem igen szívlelték egymást és számos esetben nyíltan ösz­szecsaptak, a tavalyi képviselő­házi választások óta kölcsönö­sen tartózkodnak egymás bírá­latától, és hivatalaik is nagyon szorosan együttműködnek. - ír­ja a cseh lap. A cikk szerzője szerint kettejük viszonyának javulása mögött Klaust kell keresni, aki rájött: amennyiben folytatni kívánja a radikális gazdasági reformokat és be kívánja fejezni az átalakí­tást, szüksége van Havelre. Az államfő munkatársai szerint a viszony javulását az is nagyban elősegítette, hogy Havel már nem nyilatkozik lényeges gaz­dasági kérdésekben anélkül, hogy előtte nem kérné ki Klaus véleményét. NOVÝ ČAS A Szlovák Villamosművek ter­vezete szerint Szlovákiában is­mét emelni kellene a villamosenergia árát. A tervezet - amelyet a villamosművek már be is nyújtott a gazdasági mi­nisztériumba - átlagban 25 szá­zalékos áremeléssel számol. Ti­bor Mikuš, a vállalat vezérigaz­gatója szerint az áremelés nem érintene minden állampolgárt egyformán. Példaként említet­te: „egy kisebb, kétszobás lakás­ban élő család a javaslat szerint havonta mintegy 32 koronával fizetne többet, egy nagyobb la­kásban élő pedig 90 koronával. Akik villamos fűtésű családi házban élnek, azok körülbelül 170 koronával fizetnének töb­bet. Ötszáz koronás árnöveke­déssel kellene számolniuk azok­nak, akik villamos fűtésű és elektromos áramra működő víz­melegítővel ellátott nagy villák­ban laknak. ból? 2. Minden következő DSZM-feladatot is el fognak vállalni? 3. Amikor majd a tör­ténelem felelősségre vonja őket, akkor megint az lesz a válaszuk, hogy „olyan időket éltünk, be kellett állni, el kellett vállalni" (mint ahogy már egyszer hallot­tuk tőlük)? Amíg nem vesszük saját kezünkbe a dolgainkat, addig nem remélhetjük azok ja­vulását! Most „csak" népszava­zás, később „csak" választások, közben „csak" földrajz, történe­lem és testnevelés. Csak ne kés­sen annyit a történelem, mint amennyit szokott! Paholics Gábor Kisgéres

Next

/
Thumbnails
Contents