Új Szó, 1997. május (50. évfolyam, 100-124. szám)

1997-05-15 / 110. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁJUS 15. KOMMENTÁR Jön a feketeleves SZILVÁSSY JÓZSEF Egyes feltételezések szerint Vladimír Mečiar bizalmas információk alapján már hétfőn megtudta, miként dönt az alkotmánybíróság a népszavazással kapcsolatos beadványról, ezért másnapra találkozót javasolt Ján Carnogurskýnak, aki elbódult a kormányelnök szirénhangjától. Annyi bizonyos, hogy váratlan találkozójuk bombameglepetésként hatott, hiszen a két párt és a két személy között ellenséges a viszony. Ugyanakkor ne feledjük: a két politikus nemzetstratégiájában vannak - más-más retorikával és hangsúlyokkal tálalva - azonos elemek is, különösen Szlovákia Oroszországhoz fűződő különleges kapcsolatát illetően, sőt még a NATO szerepének óvatoskodó megítélésében is. Váratlan találkozójuk eredményeképpen talán zökkenőmentesen zajlik le a népszavazás, és egyik fél sem zárkózik el olyan tárgyalásoktól, amelyek révén esetleg parlamentáris eszközökkel oldanák meg az államfő megválasztásának ügyét. A szlovák ellenzéki politikus nyilván tisztában volt e találkozó kockázataival is. Jól tudja: Mečiar mestere a bomlasztásnak, tehát nyilván most is megpróbálkozik az ígéretesen szerveződő szlovákiai ellenzék összeugrasztásával. Nem feledte azt sem, hogy a miniszterelnökre eddig már legalább kétszer rászámoltak a politikai porondon, ám ő a vesztes pozíciójából mindig visszaverekedte magát a győztesébe. Most újra vesztésre áll. Számos egyértelmű nyugati üzenetet kapott: gyökeres belpolitikai változások és a népszavazás zavartalan lebonyolítása nélkül a nyugati partnerek még tárgyalni sem ülnek le Szlovákia euro-atlanti integrációjáról. Mindezek nyomatékosítására állítólag nyugati megfigyelők is érkeznek a jövő hét végén országunkba. Mečiar két kormánypárti csatlósa még inkább tetézi a bajt, ezért a kormányelnök az egyszer már bevált forgatókönyvet megismételve igyekszik manőverezni, megszabadulni a csődtömegtől, békülékenyebb hangot megpendítve jó starthelyzetet teremteni önmaga és mozgalma számára a következő választásokhoz. A politikai tárgyalásoknak a demokratikus országokban nincs értelmes alternatívájuk. Szlovákiában sincs. A döntő kérdés az, hogy a felek miről egyezkednek. Három esztendő törvénytelenségeiért, tragikus hibáiért ugyanis a feketelevest a kormánypártiaknak kell kikanalazniuk, méghozzá fenékig. Erről egyetlen tárgyaláson sem szabadna megfeledkezni. JEGYZET Újabb szégyen FEKETE MARIAN Az alkotmánybíróságnak a keddi határozatával ismét (ki tudja, hányadszor) sikerült nyilvánosan megszégyenítenie a kormányt, páratlan jogi baklövéseken rajtakapnia a DSZM jeles jogtudósait. Ezek a nevük előtt és után mindenféle tudományos képzettségre utaló titulusokat használójogász politikusok még néhány nappal ezelőtt is azt állították, hogy a kormány mint a népszavazás megszervezéséért felelős szerv utasíthatja a belügyminisztert a népszavazási lapok terjesztésének szabotálására. Az alkotmánybíróság éppen azért (is) utasította el Mečiarék beadványát, mert a kormányt semmiféle kötelezettségek nem terhelik, semmiféle jogkörök sem illetik meg a népszavazással kapcsolatban. Krajči belügyminiszter hihetetlenül nehéz helyzetbe került. Az alkotmánybíróság a határozatában nem mondja ki, hogy érvénytelen az a kormányhatározat, amely őt a népszavazási lapok terjesztésének szabotálására kötelezi. Legfeljebb az alkotmánybírósági határozat indoklása tehet említést arról, hogy a kormánynak a népszavazással kapcsolatban semmiféle hatáskörei sincsenek, és ilyen esetben ez csak egy nyilvánvaló, eddig is nagyon jól ismert tény megállapítása. A belügyminiszter még mindig kötelezve érezheti magát a kormányhatározat által. Ugyanakkor őt elsősorban a törvény és a Központi Népszavazási Bizottság több határozata is kötelezi. A szabad választás lehetősége a minisztert is megilleti; választhat a nyilvánvaló törvénysértés és a törvény egyértelmű követése között. A lehetőségek közötti szabad választás persze felelősséggel jár - ebben az esetben a büntetőjogi felelősség is számításba jöhet. A DSZM funkcionáriusából miniszteri posztra juttatott Krajči viszont még azzal sem védekezhetne, hogy ő csak parancsot teljesített. A DSZM egyelőre még nem katonai szervezet. Talán ezért is bizakodhatunk most már abban, hogy a népszavazás mégiscsak a törvény által megállapított játékszabályok szerint történik majd. I . Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teqeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz üaőe, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo Ballagások időszaka. Békési László és Pető Iván kérdése Horn Gyulához. (Papp Gábor karikatúrája) TALLÓZÓ PRAVDA - NATO-ba lépésünket követően igyekszünk majd szorosan együttműködni valamennyi szomszédunkkal. Nem hinném, hogy ez a lépés például a lengyel-orosz kapcsolatok elhidegüléséhez vezetne - nyilatkozta a lapnak Józef Oleksy, a Lengyel Szociáldemokrata Párt elnöke. Rámutatott: az Oroszországgal való gazdasági együttműködés óriási fejlődésnek indult az utóbbi években, a kereskedelem évente meghaladja a másfél milliárd amerikai dollárt. - Orosz tárgyalópartnereinknek mindig hangsúlyozzuk, hogy NATO-ba lépésünket követően nem kell lerombolni a kitűnő kereskedelmi kapcsolatokat - mondta a szociáldemokrata politikus. Oleksy a lap kérdésére válaszolva kitért arra is, hogy Szlovákia valószínűleg kimarad a NATO bővítéséből. Szerinte mindenekelőtt a belpolitikai problémákat kell megoldani, amelyek nagyban befolyásolják Szlovákia nemzetközi megítélését. Tovább kell haladnunk saját utunkon, amely a jobb, hatékonyabb önszerveződés útja kell legyen Emléknapunkat ünnepeljük Negyedik éve emlékezünk meg, Szlovákiában élő magyarok, Esterházy János 1942. évi nemes tettéről, negyedik éve kívánjuk emléknapunkon felmutatni mindenkinek, hogy a humánum, a demokrácia és az igazság számunkra olyan értékek, melyekhez minden körülmények között ragaszkodni fogunk. CSÁKY PÁL Mára elcsitultak azok a polémiák is, melyek résztvevőinek egy része azt kérdezte, szükségünk van-e ilyenre. Mind az emléknap ténye, mind a Pro Probitate díj odaítélése általánosan elfogadottá vált, s örömteli az a megállapítás is, hogy a díj évről évre nagyobb presztízsnek örvend. Ezek a tények is azt mutatják, hogy tovább kell haladnunk saA Pro Probitate díj odaítélése általánosan elfogadottá vált. ját utunkon, amely a jobb, hatékonyabb önszerveződés útja kell legyen, s amelynek része közösségi szimbólumaink létrehozatala is. Példaként hadd említsem meg: holnap Pécsett emlékművet avatnak a Magyarországról elüldözött németek emlékére, s ott a Magyar Koalíció parlamenti képviselőinek küldöttsége is elhelyezi majd koszorúját a szlovákiai magyarság nevében, a szolidaritás jegyében. A kétnyelvű meghívón, amelyet kaptunk, a magyarországi német önkormányzat címere ékesOLVASÓI LEVELEK Kulturált társalgás A szokásos péntek esti rádiós párbeszéd vendége Demeš úr volt. A nagy tudású, művelt ember figyelemre méltó dolgokat mondott. Érdekes volt megfigyelni a szlovák hallgatók reagálását. Ha a Mečiar-pártiak szerepelnek, azokat agyba-főbe dicsérik, ha az éjjeli társalgás vendégei az ellenzék soraiból kerülnek ki, akkor azokat többkedik; a program a magyar himnusszal kezdődik, utána azonban a magyarországi németek himnusza következik. Ezt követően mondja majd el ünnepi beszédét Göncz Árpád köztársasági elnök. Demokratikus társadalmakban tehát a társadalmat alkotó részközösségek önszerveződése a legtermészetesebb dolog; s ha mi erről eme torzult demokráciában lemondanánk, a jövőnkről mondanánk le. Az idén a mi emléknapunk is az emlékezés jegyében zajlik, a fél évszázaddal ezelőtt történt eseményekre tekintünk vissza. Nem múltbafordulás ez, mint ahogyan néhányan tartanak tőle, hanem kötelező emlékezés és tiszteletadás. Mint ahogy az sem múltbafordulás, hogy minden év május 8-án a második világháború végére emlékezünk. Mélyebb tartalmuk van az ilyen emléknapoknak. A fél évszázaddal ezelőtti kitelepítésekre és az úgynevezett lakosságcserére való emlékezés napjaink legidőszerűbb kérdéseivel kapcsolatban is állásfoglalást jelent. Nem mehetünk el szó nélkül például az olyan kiadvány mellett, amelyet az évforduló kapcsán a Számvevőszék szerint is a pénzünkből büntetendően rosszul gazdálkodó Kubko-Goral Kiadó jelentetett meg Ján Bobák tollából. A kiadvány címe: Lakosságcsere Cseh-Szlovákia és Magyarország között 1947-48, s tartalmát a legnagyobb jóakarattal sem lehet korrektnek nevezni. Azon túl, hogy magyar ármánykodásnak próbálja beállítani azt a tényt, hogy Magyarországról a legcsábítóbb ígérgetésekkel is csak alig több, mint 70 ezer személyt tudtak áttelepíteni, szinte idillikus kirándulásnak szeretné nyire szidalmazzák. Ilyenkor még a „babičkák" is felébrednek, betelefonálnak, hogy a világ legokosabb emberét, Mečiar urat ne merjék bántani. Demeš úr esetében két szlovák állampolgár telefonált Németországból. Onnan Szlovákia helyzetét jónak látták, s elmarasztalták a köztársasági elnököt, az ő környezetében lévőket tartják felelősnek a mai helyzetért. Szidták a Soros Alapítványt, mert meg voltak győződve arról, hogy a Szlovákiába befolyó pénzekkel csak az ellenzékieket és a rossz hazafiakat támogatják, beállítani a szlovákiai magyarok elhurcolását. A mai napon persze nem gusztustalan vitákat kell nyitnunk erről a kérdésről, ám nem szabad megfeledkeznünk arról, mi hogyan történt. Napjaink történelemhamisításai és egyéb sanda célú politikai történései mellett sem szabad közömbösen elmennünk. Nekünk tudnunk kell, Kirándulásnak állítaná be a szlovákiai magyarok elhurcolását. hogy a magyarok kitelepítése szülőföldünkről a durva erőszak megnyilvánulása volt, és az sem igaz, hogy minden magyarországi szlovák délibábos korzózásnak fogta fel a Szlovákiába való visszatelepítést. Ez ügyben számomra Ján Bobáknál sokkal hitelesebb Jakab Róbertné Štingeľ Máriának, a magyarországi szlovákok egyik vezetőjének visszaemlékezése (Szavak értünk és rólunk, Mikszáth Kiadó, Salgótarján 1995, 70. o.): „... A szertartás úgy zajlik, mint máskor, s csupán a vége felé kapok el néhány mondatfoszlányt a "végleges búcsúról«, az »elmenő és a maradó testvérekről«, azok elszakadásáról. Azután, számomra teljesen oda nem illő módon felhangzik a temetésekről ismert szöveg és dallam: »Uram, ó add, ha vándorutam majd véget ér...« És zokog az egész gyülekezet. Férfikönnyeket ritkán látok. Megdöbbenek, s már csak a viszszaúton, házunk előtt kezdek el újra kérdezősködni: »Miért sírtak Apkóék, Bartosék?« »Mert végleg elmennek itthonról" válaszol édesapám. »De hát mi köztük minket, magyarokat is. Hajtman Kornélia Nána Magyarok elbocsátása Szeretném önöket arról tájékoztatni, hogy Királyhelmecen újra beindult és hengerelt a kormánykoalíció gépezete, ugyanis újabb magyar nemzetiségű hivatalnokokat bocsátottak el egyik napról a másikra az állásukból. Hiteles forrásból tudom, hogy tíz alkalmazott kemiért sírtunk?« - értetlenkedem. »Mert mi nem megyünk haza« - hangzik olyan természetességgel, hogy érzem, tovább nem szabad kérdeznem. Azóta is sokszor hallom visszacsengeni ezt a két mondatot magamban. S ma már tudom, hogy valóban ez az ellentmondásos megfogalmazás volt az egyetlen logikus (?) magyarázat a fájdalmakra, amelyeket 1947-ben, a magyar-csehszlovák lakosságcsere kapcsán átéltünk. Akik akkor elmentek, itthagyták hazájukat; akik maradtunk, itthon maradtunk ugyan, de nem mentünk haza. S tudom, hogy bár önszántukból tették, tettük fogcsikorgató szenvedés volt mindenkinek. És milyen lehetett azoké, akik kényszer hatására tették ugyanezt?! Sokféle indoklást, magyarázatot, ok-okozati összefüggést, elfogadható és rosszindulatú érvelések és ellenérvek sorozatát hallottam, tanulmányoztam azóta, ismerem a történelmet. Ami azonban túlkiabált mindent, az édesapám csöndes hangja, amikor végigjártatva szemét már összecsomagolt családjának tagjain (eredetileg mi is az áttelepülni akarók listáján voltunk), kimondja magyarul a döntést: »a nagyvilágon e földön kívül nincsen számodra hely«. S mi maradtunk. Könyvszerető, olvasó ember volt, de versidézetet először - és utoljára - akkor hallottam tőle. Otthon mindig szlovákul beszéltünk, és ő is így próbálta megértetni velünk: édesanyámmal, bátyámmal, beszélni még csak éppen hogy tudó kishúgommal, hogy Magyarországon maradunk, ahol több mint kétszázötven éve éltek már elődeink, s hogy innen nem mehetünk el." rült az utcára. Ma Helmecen csak a kormánykoalíció tagjai, valamint Gyimesi csapata jut munkahelyhez. A magyar pártok tagjai, illetve támogatói, akik a valamikori körzeti hivatal szakembereit adták, tulajdonképpen mind el vannak bocsátva. Szlovákiai magyarok a járásban már sehol nem dolgoznak a közigazgatásban. Mi lesz velünk, ha még ügyeinket sem lesz hol intézni? Ugyanis szinte minden hivatalt a járási székhelyre költöztetnek. B. J. Királyhelmec