Új Szó, 1997. május (50. évfolyam, 100-124. szám)

1997-05-13 / 108. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1997. MÁJUS 13. KULTÚRA ­OKTATÁS 9 Kis Sándor: Képek ismeretlen református egyházak történetéből Kálvinisták a nagyvilágban Az elmúlt fél évszázad po­litikai légköre egyáltalán nem kedvezett az egyház­történeti munkálkodás­nak. VÖRÖS PÉTER Mert tény, hogy az ideológiai gá­tak, a hatajom korlátozó ár­mánykodásai, a cenzúra és a kö­zömbösség okozta károk ma még szinte felbecsülhetetlenek, de mielőbbi helyreállításukra van remény. Annál is inkább, mert ma már köztudott, hogy a kuta­tók, egyháztörténészek és tudós prédikátorok a mesterségesen „éltetett" szellemi sötétség évti­zedeiben sem tétíenkedtek. Ékes példája ennek a Magyarországi Református Egyház Doktorainak Kollégiuma Egyháztörténeti Szekciójának érdemdús tevé­kenysége, valamint a Debreceni Református Teológiai Akadémia Egyháztörténeti Tanszékének publicitást elősegítő Tanulmányi Füzetei. Legutóbb a Magyarországi Re­formátus Egyház Zsinati Irodájá­nak Tanulmányi Osztálya gondo­zásában (Budapest, 1993) látha­tott napvilágot Kis Sándor: Ké­pek ismeretlen református egy­házak történetéből című tanul­mánygyűjteménye. „Új világra nyit ablakot ez a munka. Még a magyar reformátusság körében is meglehetősen ismeretlen re­formátus egyházak történetét, je­len életét mutatja be" - olvashat­juk a sorozatszerkesztő, dr. Csohány János professzor tollá­ból. Kis Sándor (1924) orosházi re­formátus lelkipásztor önszorga­lomból sajátította el a lengyel nyelvet. Érdeklődése mellett ez a nyelvi többlet tette lehetővé szá­mára, hogy a nem magyar anya­nyelvű református egyházak tör ténetét - jelenét kutassa, tanul­mányozza, rögzítse és megírja. Kis Sándor kötete lengyelből for­dított, vagy eredeti lengyel forrá­sok alapján készült tanulmányo­kat tartalmaz. Az olvasmányos stílusban és népszerűsítő szán­dékkal megírt kis dolgozatok szerzője könyvének hetvennégy oldalán foglalkozik a lengyel re­... erősítik és árnyal­tabbá teszik az általa leírtakat. formátusság történetével - nap­jainkig. Lengyel reformátusság­ról beszélni és ími - sokak szá­mára talán nonszensz. Mert „A reformáció lengyelországi hatá­sáról szinte szó sem esik. A len­gyel népet elkönyvelte a köztu­dat, mint egyöntetűen katolikus népet, holott ez nem volt mindig Kis Sántfoi' MLépek ismeretiem reforméktuM történetéboi így. A jelenlegi néhány ezres re­formátusság csupán elenyésző maradéka az egykor jelentős lét­számú református egyháznak. Mind a hitélet, mind a kultúra, mind a politika terén figyelemre méltót alkotott a lengyel refor­mátusság." Az a három tanul­mány, - Jerzy Stahl: A reformá­tus egyház történetének vázla­ta..., Miroslaw Korolko: A sandomiri egyezmény, dr. Andrzej Kempfi: Królewieci két levél... - amelyet lengyelből for­dított és felvett könyvének ezen részébe Kis Sándor, jelentősen gazdagítják, erősítik és árnyal­tabbá teszik az általa leírtakat. Majd Reformátusok a piréneusi félsziget országaiban címmel rö­vid egyháztörténeti beszámolót olvashatunk (75-82. old.) a spa­nyol és portugál reformátusok életéről. A dolgozatból megtud­hatjuk, hogy a spanyol reformá­tus „egyházak"! jól megszerve­zett keretek között munkálkod­nak, míg „A portugál reformá­tusság léte szinte kuriózumként hat, hiszen az Ibériai-félsziget két neolatin népe sziklaszilárdan állt a reformáció hullámveré­sében. A világhódító portugál és spanyol hatalom inkvizíció segít­ségével minden evangéliumi megújulást elfojtott. A könyv zá­ró fejezete (82-91. old), Refor­mátusok Dél-Kóreában cím alatt izgalmas és felemelő olvasmány, pontosabban: „Dél-Kórea óriási református egyházára egyene­sen rácsodálkozik az olvasó. Né­hány évtized alatt sokmilliós re­formátusság nőtt ki szinte a sem­miből (...)"! - ott a Távol-Kele­ten. A kiváló magyar egyháztörté­nész-lelkész Kis Sándor jól mu­tatja be és kellően dokumentálja egy sorvadni látszó, egy virágzó és egy „fiatal keresztyénség", il­letve a világ három különböző pontján a hit megtartó ereje által munkálkodó néhány református egyház életét. Gazdagítva és ins­pirálva általa a megújuló egy­háztörténet-írásra másokat is. N. Tóth Anikó és Korpás Pál nyilatkozik lapunknak Feszültség az ipolysági gimnáziumban HALADIK JUHA Mint ismeretes, az oktatási mi­nisztérium azt ígérte, hogy a ki­lencéves alapiskolai oktatásra való áttérés miatt átmenetileg fe­leségessé váló tanárok sorsát megnyugtatóan rendezi. Ezzel szemben az Ipolysági Magyar Ta­nítási Nyelvű Gimnázium szlo­vák nemzetiségű igazgatója, Marián Sipőcz, az iskola három pedagógusát szeptembertől fe­leslegesnek minősített. Pálinkás Tibort nyugdíjba küldi, míg N. Tóth Anikó és Korpás Pál munká­jára az „iskola" szeptembertől nem tart igényt. Velük beszélget­tünk felmondásuk körülményei­ről és az annak nyomán kialakult helyzetről beszélgetünk. A napokban felröppent a hír, hogy N. Tóth Anikót az igazga­tó visszavette. Igaz ez? Igen, igaz. Április 23-án, szerdán délután kaptam meg a felmondá­somat, majd a következő héten, kedden az igazgató úr visszavon­ta. Mivel indokolta a döntését? Amikor a felmondásomat átadta, akkor azt mondta, hogy ő értéke­li ugyan a munkámat, de ez most nem érdekes, mivel látszám­felejleg vagyok és én jöttem ide utoljára. Ezt a döntését úgy hoz­ta, hogy még nem volt biztos semmi az óraszámokkal kapcso­latban. Miután kiderült, hogy mennyi óraszám lesz, és marad­tak fönn bizonyos órák, akkor szólt nekem, hogy heti 13 órát biztosít számomra. Ez azért nem teljes megoldás, mivel így csupán félállásban leszek. Az igazgató úr egyébként elnézést kért, amiért elsiette a dolgot a felmondással kapcsolatban. Korpás Pál felmondását azon­ban azóta sem vonta vissza. Gondolom, megfellebbezte a döntést. Igen, megfellebbeztem, és kér­tem az oktatási hatóságoktól az ügy felülvizsgálatát. Ugyanakkor a szakszervezet felsőbb fórumai­hoz is fordultam, és az igazgató­nak is elküldtem a fellebbezése­met. A jegyzőkönyben egyébként az áll, hogy mint magyarszakost bocsátanak el, közben én zöm­mel szlovákot tanítok, amióta itt vagyok az iskolában. Úgy gondolja, hogy a Nemčok­levél hatására cselekedett így az igazgató úr, miszerint a szlovák nyelvet kizárólag szlo­vák nemzetiségű tanárok tanít­hatják majd? Nagyon úgy néz ki a dolog. Azon­ban valószínűleg elkerülte az igazgató úr figyelmét, hogy én szlovák tankönyveket is írtam, amit a gimnazisták használnak az első évfolyamban; a szlovák nyelvtan társszerzője vagyok. Úgy látszik, ott nem számít, hogy magyar nemzetiségű vagyok. Egyébként az igazgató úr súlyo­san megszegte a kollektív szerző­désünk több pontját, miszerint már 3 hónappal az ilyen intézke­dések előtt erről beszélni kell a tantestületi gyűlésen, a szakszer­vezetnek pedig négy héttel előtte kellett volna tudni arról, hogy ki­ket akar elbocsátani az igazgató úr. Ez abszolút nem tötént meg; maguk a bizottsági tagok is meg­lepődtek, amikor eléjük terjesz­tette a már előre megírt jegyző­könyvet. Ön meglehetősen hosszú ideje van már a pedagógiai pályán. Szlovák tanköny­veket is írtam, amit a gimnazis- . . ták használnak. \\ Megszakítás nélkül 34 éve taní­tok az ipolysági magyar gimnázi­umban. Azt hiszem, hogy szá­momra ez egy totális bukás len­ne, ha valaki úgy köszönné meg a munkámat, hogy 3 évvel a nyug­díj előtt, megfelelő ok nélkül, egyszerűen kirúg az állásomból. Szerintem ez teljesen anti­humánus. Tudomásom szerint ön Ko­menský-díjas pedagógus. Igen, 1992-ben kaptam ezt a ki­tüntetést. Lehet, hogy ez is szálka az igazgató úr szemében. És va­lószínűleg az sincs ínyére, hogy a közéletben meglehetősen aktív vagyok, elsősorban mint az Ipolysági Városi Önkormányzat képviselője, ahol a kulturális és oktatási bizottságban tevékeny­kedem. Azonkívül szerkesztem és lektorálom a Honti Lapokat és a Hontianské listy-t. Úgy látszik, ilyesmire megfelelek, csak tanár­nak nem. Az igazgató úr ugyanis az iskola legutolsó pedagógusá­nak nevezett; ezzel magyarázta azt, hogy nem adott prémiumot. N. Tóth Anikó pedagógusi pá­lyafutása valamivel rövidebb időre tekint vissza. Hatodik éve dolgozom pedagó­gusként, tehát mögöttem nem áll olyan nagy múlt, mint a kollé­gám mögött. Második éve dolgo­zom ebben a gimnáziumban, de úgy érzem, hogy ez alatt az idő alatt nagyon sok mindent igye­keztem tenni ezért az iskoláért; tehát magyar versenyek, irodal­mi színpad, szavalóversenyek, énekkar vezetése terén stb. Vall­hatom azt, hogy a szabadidőm nagy részét az iskolának áldo­zom, tehát ezért esett rosszul az igazgató úr döntése. Eléggé elké­pesztő ez a módszer. Mondhat­nám úgy is, hogy nem humánus, hogy nem is tájékoztatott arról, hogy mire készül velünk kapcso­latban. Azt ugyan sejtettük, hogy az egy osztályra való csökkenés miatt nem lesz szükség ennyi tanerőre, mint most, de hogy kit fognak elküldeni, azt nem tud­tuk; az teljesen váratlanul ért. Nyilvánvaló, hogy ezek után megrendült a bizalmam iránta, mert ha egyik napról a másikra felmond nekem, aztán meg visz­szavonja, akkor már nem egé­szen tudok benne megbízni. Mi várható a továbbiakban? Azt hiszem, hogy ez az első eset tulajdonképpen és ez folytatódni fog, ha nem itt, akkor máshol. De jövőre nálunk is úgyanúgy csök­kenni fog az osztálylétszám, még inkább és nagyon valószínű, hogy sor kerül majd hasonló el­bocsátásokra. Találkozó a kávéházban Bárki, bármikor, bármilyen témával jöhet és leülhet az aszta­lomhoz. Mert az biztos:május 13-án, azaz ma délután öt és es­te hét óra között a pozsonyi Lýceum kávéházban (a Konvent utcában, közel a Kalligram szerkesztőségéhez, szemben a Fó­rum szállóval) leszek. Nem feltétlenül kell beszélgetni, a hall­gatás is lehet sokatmondó. Szeretettel: Dusza István SZlNHÁZ KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Légy jó mindhalálig (14.30) AAOZI POZSON Y HVIEZDA: Michael (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Jerry Maguire (am.) 15.30,18, 20.30 MLADOSŤ: Ragadozók (am.) 15 CHARLIE CENTRUM: Larry Flynt, a provokátor (am.) 17.30 Suttogj (cseh) 19 Gyilkos gyógymód (am.) 20.30 KASS A DRUŽBA: San Franciscó-i zsaru (am.) 15.30, 17.45, 20 TAT­RA: Michael (am.) 15.30,17.45, 20 DÉL-SZLOVÁKI A KOMÁROM - TATRA: Kőhíd (cseh) 17, 19 LÉVA- JUNIOR: Pokoli lecke (am.) 17,19.45 RIMASZOMBAT - ORBIS: Az an­gol beteg (am.) 17.45 Dante pokla (am.) 20 ROZSNYÓ - PA­NORÁMA: Gyilkos gyógymód (am.) 16.30,19 NAGYKAPOS ­ZEMPLÉN: Szürkülettől pirkadatig (am.) 19 Bemutató a Kassai Thália Színházban Klotild néni Korpás tanár úrnak mi erről a véleménye? Én azt hiszem, hogy ha ebben a gimnáziumban továbbra is Marián Sipőcz úr marad az igaz­gató, akkor a tanárok állandó zaklatásnak lesznek kitéve. Olyan ellentéteket szít a tanárok között, hogy feszültséget kelt­sen, amivel megosztja a tantes­tületet a pedagógusok között. Olyan légkört teremt, hogy fé­lelmet keltsen a tanárokban. Ez részben már eddig is sikerült ne­ki. Közeledik a tanév vége, két hét múlva itt vannak az érettsé­gik. Ez a feszült légkör kihat a tanárokra és a diákokra egy­aránt. Kérdezem, hogy milyen igazgató az, aki ilyen légkört te­remt egy olyan fontos aktus előtt, mint az érettségi és a fel­vételi vizsgák? Talán a kormány szándékai nem is egészen olyanok, mint ahogy néhány iskolaügyi be­osztott - igazgató, hivatalnok stb. - megpróbálja saját elkép­zeléseit megvalósítani. Szeretném hinni, hogy oktatás­ügyünk kerületi és központi tisztségviselői, s maga Slav­kovská miniszterasszony sem ért egyet egyes iskolaigazgatók és oktatásügyi hivatalnokok túl­kapásaival. De ha tolerálják eze­ket, vagy hallgatólagosan egyet­értenek a túlbuzgóság megszál­lottaival, akkor csak olyan kö­vetkeztetést szűrhetünk le ezek­ből a jelenségekből, hogy a szlo­vákiai oktatáspolitika tudatosan használt módszerei ezek. Örül­nék, ha oktatásügyünk felelősei leintenék és kellően megbüntet­nék mindazokat, akik a kor­mány oktatáspolitikájának hite­lét megfontolatlan intézkedése­ikkel rontják. Bátorkodom meg­kérni Slavkovská miniszter­asszonyt: ne engedje, hogy a magyar pedagógustársadalmat, az anyanyelvi oktatást igénylő szülőket és az életre készülő fia­inkat és lányainkat valakik fele­lőtlenül riogassák. A komoly, ér­demi oktató és nevelőmunká­hoz mindnyájunknak szüksége van a nyugalomra és ösztönző perspektívára. ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Szórakoztatónak, „májusinak" Ígérkezik a kassai magyar szín­ház újabb repertoárdarabja. Pólós Árpád, Kövesdi Szabó Má­ria, Dudás Péter, Bandor Éva, Fabó Tibor és művésztársaik ez­úttal Vaszary Gábor Klotild néni című bohózatát mutatják be. - Kétfajta férj van: az egyik, akit megcsal a felesége, a másik, aki még nem csalja...Honnan tudja, hogy nem csalják meg? Miért ilyen nyugodt? Mire épít? Té­nyeket mondjon nekem... Bizonyítékokat...Ott volt maga, amikor nem csalta meg magát? Látta? Ismeri a tüneteket? ­hangzik el a darabban. Lényegé­ben ezt a témát feszegeti a vígjá­ték. A bohózatban a „csalók" el­nyerik méltó jutalmukat, és az áldozatok megenyhülnek. Eb­ben segít az „Egy csók és más semmi", a „Van, aki bevallja", a „Szerelemhez nem kell kétség" és Eisemann Mihály számos is­mert slágere. A darabot Harsányi Harsányi Sú­lyom rendezi. Bemutató csütör­tökön este. (gazdag) E héten: Irigy Hónaljmirigy-koncertek Fergeteges show-műsor ÚJ SZÓ-INTERJÚ Tájainkra látogat Magyarország legnépszerűbb paródiacsapata, az Irigy Hónaljmirigy együttes, aki fergeteges show-műsorával méltán lett a szórakozásra vágyó közönség kedvence. A közeledő koncertek kapcsán Ambrus Zol­tánt, az együttes frontemberét kérdeztük. Mi újság az Irigy Hónaljmirigy háza táján? Nagyon örülünk, hogy végre a szlovákiai közönségnek is bemu­tathatjuk műsorunkat, hiszen májusban indult, nagyszabású koncertsorozatunk keretében Szlovákiában is fellépünk, május 15-én Dunaszerdahelyen, 16-án pedig Komáromban. Mire számíthat a közönség? A koncerteken elhangzanak majd az eddig ismert pop- és rockparódiák, de helyet kapnak a most elkészült feldolgozások, köztük az Aerosmith, a 4F Club, illetve a Happy Gang egy-egy száma is. Ezek a dalok már az új kislemezünkön találhatóak, melynek címe „Buliwood". Szlo­vákiába már nagyon készülünk, rengeteg jelmezt és kelléket ho­zunk magunkkal. Aki már ismer minket, biztosan nem fog csalód­ni, akivel meg először találko­zunk, annak rengeteg vidám meglepetésben lesz része, (vé) Dunaszerdahely és Komárom közönsége láthatja őket.

Next

/
Thumbnails
Contents