Új Szó, 1997. április (50. évfolyam, 74-99. szám)

1997-04-09 / 81. szám, szerda

2 Gazdaság ÉS fogyasztók - HirdeTÉs ÚJ SZÓ 1997. ÁPRILIS 10. KOMMENTÁR Fekete kandúr, sötétben TÓTH MIHÁLY Idestova egy hete került a lapok első oldalára a Szlovák Gázipari Vállalat jövőjének, működése átvilágításának a kérdése. Az ellenzék gazdasági szakértői és az újságírók azóta arra az emberre emlékeztetnek, aki koromfekete macskát próbál nyakon csípői egy sötét teremben. Találgatnak. Miért éppen Ján Ducký lett a vállalat vezérigazgatója? Milyen tervei vannak Moszkvának Szlovákiával? Az orosz gázipar miért üti a vasat, hogy a szakmában közös vállalat jöjjön létre? Fennáll-e a veszélye annak, hogy az új vezérigazgató esetleg majd dotálja némely pártok választási kampányát? És így tovább. Előre meg merem jósolni, hogy a „macskavadászok" előbbutóbb feladják. Egy olyan országban, ahol még egy falusi patika privatizációját sem sikerült sehol teljesen átláthatóvá tenni, minden ilyen vállalkozás eleve kudarcra van ítélve. Ilyen viszonyok között tanácsos lenne, ha a kíváncsiskodók a helyzet teljes feltérképezésének ambicionálása helyett kissé hátrébb vonnák az agarakat, és következtető módszerrel próbálnák kideríteni a kormány törekvéseinek lényegét. A cseh államkasszát sem veti fel a pénz. Ennek ellenére Prága évek óta jelentős erőfeszítést tesz, hogy több lábra állítsa a földgáz- és kőolajbeszerzést. Olyan vezetéket épít, amelynek a „másik vége", mondjuk, a norvégiai szénhidrogén-lelőhelyek vagy a nyugat-európai kikötők táján van. Még akkor is így tesz, ha közismert, hogy a nyugati energiahordozó drágább a szibériainál. Szlovákia viszont még csak nem is jelezte, hogy bármit is tenni akarna az egyoldalú függőség felszámolására. Ducký a Gazprommal közös céget készül alakítani, hogy Szlovákia a távlati szerződésekben rögzített mennyiségen kívül is vásárolhasson. A nyereséget fele-fele arányban osztanák el. E vállalkozás - így Ducký - azért lenne előnyös Szlovákia számára, mert Oroszország a nyereség 40 százalékáért tőlünk vásárolna termékeket. Papírforma szerint mind Moszkva, mind Pozsony piacgazdaságot épít. Nos, el lehet képzelni azt a piacgazdaságot, amelyben az állam dönti el, hogy miként működhet a piac. Mert erről van szó, csak burkoltan kifejezve. Szlovákia végrehajtó hatalma kitette az indexet jobbra (Nyugat felé), de olyan autóban ül, amelynek kormánya csak balra fordítható. Mintha sohasem hallotta volna ez a társaság azt a kifejezést, hogy biztonsági kockázat. Vagy ők így érzik maguJECYZET Čuhaj! MALINÁK ISTVÁN Szándékosan hagytam el az ihajt: a csuhaj mekcsenyesítésével pedigjelzem elragadtatásomat Slota úr ötlete iránt. Ö a tettek embere! Mindenféle liberálisok meg demokraták csak siránkoznak: Szlovákia így kimarad a NATO-ból, meg úgy nem jut be az EU-ba se. Csak darvadozunk? A kutya sem fog rólunk tudni? Hát fog! Lesz itt akkkora buli Le Penék, Funarék, Zsirinovszkijék (stb.) részvételével, hogy Szlovákia menten a világlapok címoldalára kerül! Ezért bántják az egyetlen embert, akinek legalább valami eszébe jutott, hogy láthatóvá tegye Szlovákiát? Csak semmi fanyalgás, Le Penék jönnek, és a vendég az vendég. Elgondolkodott-e már valaki azon, milyen programot szervezzenek nekik? Segítsünk Slotának néhány ötlettel. Az I. Nemzetközi Rasszista Kongresszus küldöttségvezetőit el lehetne vinni Privigyére. A program: 1. A romák fekete kenyérrel és sóval köszöntik a vendégeket. 2. A bőrfejűek megverik a romákat. Nyitrára is mehetnének. A program: bőrfejűek magyar diákokat vernek. A szünetben bőrfejűek magyar vagy magyarul beszélő kiskatonákat vernek. (Funart az első sorba ültetni, hogy jól lásson!) Bős se lenne kutya: 1 Magyar irredenták leleplezése, akik megpróbálják felrobbantani a zsilipkaput. 2. Őrizetbe veszik Bugárt, A. Nagyot és Durayt (lapáttal a kezükben), mert suttyomban vissza akarták terelni a Dunát. És mi lesz, ha néhányan magukkal hozzák az asszonyt? Kell valamilyen hölgyprogram is. Megvan! Főzőtanfolyamot nekik! A fő fogás: magyargulyás Slota módra. A Bősről odahurcolt magyar pártvezérek kicsontozásában a pártvezér hívei segédkeznek. Na? Akinek jobb ötlete van (például a zsidó temetőkről), az írja meg. A Szlovák Nemzeti Párt címére. n Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Mióta szigorították a közlekedési előírásokat meg a büntetéseket, ha alkoholt iszom, a kutyám rögtön elcsórja tőlem a slusszkulcsot! (Balázs-Piri Balázs karikatúrája) TALLÓZÓ PRÁCA A Matula-gyilkossággal kapcsolatban letartóztatott negyedik gyanúsított, Milan M. ismerőse cáfolja, hogy az eset a galántai Štefan M. megrendelésére történt volna. A lap számára nyilatkozó ismerős szerint Milan M. nemcsak a barátja és adósa volt Jozef Matulának, hanem közösen közvetítettek fiatal pozsonyi fiúkat a német és osztrák pornópiac számára. Matula halála azoknak állt érdekükben, akik a pornókazetták terjesztése mellett fiatal fiúkkal is üzleteltek a német ajkú országokban. Mindketten információkkal rendelkezhettek a felsőbb körökhöz tartozó homoszexuális közösségről is. Restellik, ahogy Gheorghe Funar hisztériás nacionalizmussá süllyeszti a nemes hazaszeretetet Kolozsvár - funari kelepcében A haladó román értelmiségiek, elsősorban a kereszténydemokrata és a liberális gondolkodók már az 1989-es változások óta sűrűn hangsúlyozzák: a funárok és a hozzá hasonló vadimtudorok szigetelték el Nyugat-Európától Romániát. MÁTHÉ ÉVA Ezt ismerhették fel a Román Nemzeti Egységpártban, amikor Funar helyére a gesztusaiban, szavaiban megfontoltabb Valériu Tabarát ültették a pártelnöki székbe. Funar nem kolozsvári születésű. A nemzeti toleranciájáról híres Bánságból, Bartók szülőhelyéről, Nagyszentmiklósról származik. De felesége egy olyan ortodox pap lánya, aki azon a vidéken teljesít vagy teljesített szolgálatot, ahonnan 1990-ben a felbőszített románok beözönlöttek Marosvásárhelyre. Azon a vidéken a magyarellenesség evidencia. Funar minden megnyilvánulása arra vall, hogy talán egyéni sikertelenségeket kompenzál hajmeresztő ödeteivel, hetvenkedéseivel. Lehet, hogy ő vagy családja konfliktushelyzetbe került maEgyéni sikertelenségeket kompenzál hajmeresztő ötleteivel. gyar nemzetiségű erdélyiekkel, exhibicionizmusát ilyen élmény is táplálhatja. (A romániai sajtóban többször jelentek meg utalások egy bizonyos Constantin Draganra, aki Ceausescuval is kapcsolatban állt, majd Ion Iliescu körül legyeskedett, és állítólag az egykori Vasgárda maradékát pénzeli Olaszországból, ahol dúsgazdag üzletemberként tevékenykedik. Romániában újságokat, rádió- és tévéállomást működtet, és semmi sem áll tőle távol, ami felkavarhatja a romáOLVASÓI LEVELEK Húsvéti kiállítás Hagyományőrző kiállítást tekinthettünk meg a szentpéteri alapiskola könyvtárában. Azt hiszem, szebb és hasznosabb szabadidő-foglalkozást el sem tudunk képzelni annál, mint amit az iskola 7. és 8. osztályosai Vrábel Edit magyar szakos tanítónő irányításával megszerveztek. Láthattunk régi húsvéti képeslapokat, szebbnél szebb térítőkét, hímes tojásokat, szalniai belvizeket. Hozzáértő elemzők állítják: Funar az ő egyik eszköze.) Gondoljunk bele egy ilyen paranoiás ember lelkébe, aki ráadásul Kolozsvár első számú polgára, mit érez, amikor végigmegy a kincses város főterén, hogy a többi településrészről ne is beszéljünk. Először is szembesülnie kell a Mátyás-szoborral, melyről nyilvánvalóan tudja, hogy Fadrusz János készítette, és hogy Mátyást, az igazságost a magyarok a maguk legrokonszenvesebb vezetőjének tartják, és ezt tőlük akkor sem lehet elvitatni, ha bebizonyosodott, hogy apja valószínűleg román származású volt. Aztán óhatatlanul fel kell néznie a Szent Mihály-templomra, meg kell látnia rajta Zsigmond király címereit. Ott tornyosul előtte eltávolíthatatlanul ez a hatalmas, csodaszép kolosszus, melynek falai között Gál György kolozsvári történész könyve szerint - Báthory Zsigmondot harmadszor fejedelemmé ütötték, ahol Rákóczi Zsigmondot, Báthory Gábort, Bethlen Gábort uralkodóvá választották, Márton Áront pedig püspökké szentelték. És figyelmét semmi sem vonhatja el a Bánfíypalotáról, a gyönyörű, tizenhat tengelyes, barokk épületről vagy a Rhédey-palotáról, melynek báltermében 1792-ben az Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság megtartotta első nyilvános előadását, természetesen magyar nyelven. És látnia kell a Jósika-palotát, melynek emeletén sokáig a Nemzeti Kaszinó kapott helyet, és maga a városháza is a magyar történelem szerves része, lépcsőházából 1980-ban távolították el Báthory Kristóf és Rákóczi György címerét. Mindettől - és a titokzatos Házsongárdi temetőtől, e magyar történelmi panoptikumtól - ugyancsak álmatlan éjszakái lehetnek Gheorghe Funarnak, aki minden tettével a magyar múlt e masszív dominanciáját szeretné ellensúlyozni. Valahogyan románosítani, latinosítani, ha már a történelem kevétákat, sót még élő húsvéti nyuszit is. A kiállítás nevelő hatását fokozta a húsvéti asztal gazdag terítéke. Szabó Zoltánné Szentpéter Akadozó lapterjesztés Sajtókörökben ismeretes, hogy a Postai Hírlapterjesztő Vállalat milyen nagy összegeket kér és vág zsebre azért, hogy a lapokat terjeszti. Szinte minden szlovákiai lap bírálja ezt, de mivel monopolhelyzetben van, a füle rekét még Dragan pénzén sem lehet visszafordítani. A valódi román értelmiség az utóbbi hét évben egyszer sem tudott rábólintani görcsös igyekezetére, habár az értelmiségi elit soraiban is sokan vannak, főleg az erdélyi származásúak között, akiknek fáj az erdélyi szellemi központ, Kolozsvár magyar múltja. De belátják, hogy Funar nem szolgál az ügynek, hanem árt neki. Restellik, ahogy Funar hisztériás nacionalizmussá süllyeszti a nemes hazaszeretetet. Az olyan széles látókörű, racionálisan gondolkodó vezéregyéniség, mint a publicista Octavian Paler is teljesen értetlenül, ámulva fogadta, hogy Gheorghe Funart A betelepített románok választották újra Funart. 1996-ban is polgármesterré ütötték. Semmilyen logikai magyarázatát nem találta annak, hogy a kolozsvári románság képes volt visszatapsolni őt e büszke, titokzatos, művelt város vezetőjévé újabb négy esztendőre. Amikor Paler e döbbenetét szavakba öntötte az egyik legrangosabb napilap, a bukaresti Romania libera hasábjain, emlékeimből beugrott egy jelenet, melyet annak idején bizonyos okokból elrejtettem lelkem mélyére, és ott betokosodott tüskeként mindmáig megmaradt. Valamikor a hetvenes évek vége felé a bukaresti tévé magyar adásának szerkesztőjeként a kolozsvári, nemrég létesített nehézgépgyárba mentem riportot készíteni. A titkárnő bejelentett az igazgatónak, mondván, hogy a Román Televíziótól vagyok. Az igazgató behívott, vele együtt egy falusi férfi volt az irodában, mint később megtudtam, egy móc ember (román hegylakó a Nyugati-Kárpátokból). Leültem, s az igazgató elnézést kért, előbb az atyafival végez. És következett egy körülbelül félórás politikai lecke. Elmagyarázta a botját sem mozdítja. Az ember akkor lepődik meg igazán, amikor a saját bőrén tapasztalja, hogy a magas összeg ellenére milyen hanyag munkát végez! Évek óta előfizetem a Boltos c. havilapot, azonban sokszor előfordul, hogy késve kézbesítik. A múlt év végén azzal koronázta meg ténykedését, hogy az októberi és a novemberi számot december végén egyszerre kaptam meg. Mivel szenvedélyes rejtvényfejtő vagyok, így még parányi esélyem sem volt arra, hogy a megfejtést lapzártáig eljuttassam a szerkesztőségbe. Arról nem is beszélve, hogy a móc embernek, hogy be kell állnia a nehézgépgyárba, és társait is magával kell hoznia, mert a gyárat azért építették, hogy elrománosítsák Kolozsvárt. (1910-ben a 60 ezer lakos 83,4 százaléka volt magyar, 13,4 százaléka román, a többi más nemzetiségű. Mára a lakosság száma meghaladta a 300 ezret, és csak 25 százaléka magyar nemzetiségű.) Elsorolta, hogy lakást, letelepedési támogatást kapnak, ami akkor felért egy kis vagyonnal. Amikor a móc ember kiment az irodából, megmondtam, hogy a magyar adástól jöttem, és eléje tettem névjegykártyámat, az igazgató elsápadt. Sürgősen elbúcsúztam tőle, a nehézgépgyári riport soha nem készült el. Hetekig betege voltam a hallottaknak. Ennyire töményen, nyíltan még nem szembesültem a kegyetlen valósággal. Miért mondtam ezt el? Mert a hetvenes-nyolcvanas években betelepített románok választották újra Funart. Akiket azért költöztettek oda, hogy úrrá legyenek a történelmi múlton, a magyarságon. Tisztelet a kivételnek, hiszen Kolozsváron élnek rendkívüli román intellektusok is. De nem ők vannak többségben. E betelepített tömeg magyarságképe, elhivatottságtudata egybevág Funar jelszavaival, azokban önmagára talál, és megnyugszik: valaki továbbra is azt a célt képviseli, amiért ők Kolozsvár lakosai lettek. Lehet, hogy Funar kolozsvári sikerének egyéb okai is vannak. Személyes tapasztalatomból kiindulva viszont ezt látom a legkézenfekvőbbnek. Bár társai most „tartalékállományba helyezték" a pártban, s a törvényekkel is meggyűlhet a baja, nem tartom valószínűtlennek, hogy a három év múlva sorra kerülő helyhatósági választás után ismét ő ül majd a kincses város polgármesteri székébe. A szerző a marosvásárhelyi Néplap munkatársa. legfrissebb információkhoz nem jutok idejében hozzá. A lapterjesztő hanyagságáról tanúskodik az is, hogy a pénzt előre bezsebeli, azzal viszont nem törődik, hogy a lapot ki is kézbesítse. így már december közepén kérte az idei előfizetési díjat, azonban március derekáig még egyetlen számot sem kaptam meg. Nem tudom, mit szólnának a lapterjesztő vezetői, ha egy üzletben előre kellene kifizetniük az árut, ám csak pár hónap elteltével szállítaná nekik a kereskedő. Nagy András Szimő