Új Szó, 1997. április (50. évfolyam, 74-99. szám)

1997-04-28 / 97. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. ÁPRILIS 28. KOMMENTÁR Csodaváró Hamžík TÓTH MIHÁLY A múlt hét közepén már a politikailag képzettebb piaci kofák is gyanították, hogy ha Szlovákia bármelyik közjogi méltósá­ga külföldre utazik, hogy tárgyalásokat folytasson a NATO­tagság ügyében, az illetőnek ugyan megadják a kötelező tisz­teletet, diadalkaput azonban nem állítanak neki. Sőt az előz­mények alapján sejteni lehetett, hogy alaposan beolvasnak neki. Pavol Hamžík Washingtonban járt, és a szombati napi­lapok első oldalán ott virított a külügyminiszter mondata: „Ha tudom, hogy így beszélnek velem, el sem utazom." Hogy az inkriminált mondat ott pompázott azoknak az újságoknak a címlapján, amelyeknek szerkesztői nem nagyon lelkesednek a kormány kül- és belpolitikai vonalvezetéséért, az bizonyos értelemben a kárörvendés kifejeződése volt. Aki az előzmé­nyek ismeretében külügyminiszterként csodálkozik azon, hogy az amerikai diplomácia főtisztviselői, Albright asszony­nyal az élen, 1997 áprilisában szókimondó stílusra vetemed­nek Szlovákia NATO-felvételéről szólva, az vagy a tájékozat­lant mímeli, vagy nagyon rossz formában van szellemileg. Sem az egyik, sem a másik nem válik dicsőségére egy külügy­miniszternek. A Nyugat rendelkezik olyan eszközökkel, ame­lyek segítségével viszonylag könnyen nyilvántartja, hogy az elmúlt években hány demarsot juttattak el Pozsonyba, hány­szor kifogásolták, hogy a kormány általi hatalomgyakorlás nem egészen van összhangban a civilizált államvezetés nor­máival, és hányszor figyelmeztettek arra, hogy a jószomszédi kapcsolatok szavatolása érdekében tanácsos volna tisztessé­gesen, törvényekkel szabályozva rendezni a magyar kisebb­ség helyzetét. Annak alapján, ahogy a szlovák kormány a nyu­gati fővárosokból érkező baráti figyelmeztetésekre reagált (pontosabban: nem reagált), elképzelhető, hogy Washington­ban abból indultak ki, hogy ezúttal célszerű lesz, ha nem a diplomácia „virágnyelvét" használják, hanem köntörfalazás nélkül közlik, hogy mi gátolja Szlovákia felvételét. Könnyen meglehet, hogy emiatt sértődött meg Hamžík. Aki mégiscsak külügyminiszter, s joggal elvárja, hogy akként beszéljenek ve­le. Csakhogy ha így gondolkodik, akkor viszont nincs sok ér­zéke a realitások iránt. Ugyanis a NATO nem vitaklub, amely­ben bárki bármilyen igét hirdethet következmények nélkül. Furcsa módon a kormánylap, a Slovenská Republika első ol­dalán is Hamžíkot idézték: „Ha tudom..., el sem utazom." Csak nem arról van szó, hogy külügyminiszterünk sértődött­ségét össznemzeti sértődöttséggé próbálják fejleszteni, ismét állítva, hogy összeesküdött a világ a kis Szlovákia ellen?! Jogunk és jövőnk SZILVÁSSY JÓZSEF Máshol megörülne az ember, ha azt olvasná, hogy elké­szült az új oktatásitörvény­tervezet, amely teljes mér­tékben tiszteletben tartja a kisebbség érdekeit. Csakhogy ezt a hírt pénteken a szlovák állami hírügynökség adta ki, a hírforrás pedig a Szlovák Nemzeti Párt, s ezért öröm helyett üröm és kétely áraszt el, hiszen évtizedek óta min­den szlovák nacionalista a ki­sebbség érdekeit hangoztat­va iparkodik lerombolni ha­zai magyar iskoláinkat. Any­nyi viszont bizonyosnak lát­szik, hogy az eredeti javas­latot a kormány visszaadta a törvény-előkészítő tanács­nak, s az elkészítette a módo­sított változatot. Még nem derült ki, hogy a szlovákiai magyar szülők, pedagógusok és külföldi szakemberek tilta­kozásának eredményeként a tervezetből kihagyták-e a bennünket sújtó, alkotmány­ellenes részeket. Az elmúlt héten csaknem minden ma­gyar tannyelvű iskolában szülői értekezletet tartottak anyanyelvi oktatási rendsze­rünk védelmében, szomba­ton pedig Érsekújvárott meg­alakult a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége, amely az egyik legjelentősebb társa­dalmi szervezetünk lehet. Jo­gainkat és jövőnket védjük mindezzel. Szlovákiában már évtizedek óta létezik al­ternatív oktatás, hiszen a déli régiókban minden szülő sza­badon dönthet: magyar vagy szlovák iskolába adja-e gyer­mekét. Emberi és szabadság­jogait sértenék meg azzal, ha ezt a lehetőségét korlátoz­nák. Komenský egykori hazá­jában pedig nyilván nem kell - pedig lehetne, sok-sok ténnyel - igazolni, hogy a gyermek valójában akkor tud érvényesülni, s akkor képes kellő tudást, kreatív képessé­get szerezni, ha anyanyelvén tanul, s erre alapozza a többi nyelv, köztük a szlovák elsa­játítását. A szülők még re­ménykednek a kormány poli­tikai józanságában. De nem tágítanak. Iskoláinkat, jövőn­ket minden törvényes esz­közzel megvédjük. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán -gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Tetjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. isternet.sk/ujszo - Gerinctelen ember vagyok. Ma jól megélek politikusként, de a jövőmre is gondolok, s ha veszítünk a jövő évi választásokon, akkor jó pénzért cirkuszi fellépést vállalok... (Szalay Zoltán karikatúrája) Bodrogközi fórum Jogsértő lépések Királyhelmec. A Csemadok te­rületi választmánya pénteken bodrogközi fórumot szervezett. A résztvevők felemelték szavu­kat a dél-szlovákiai magyar kul turális szervezetekkel és oktatá­si intézményekkel szembeni diszkriminatív lépések ellen. El­ítélték az oktatási törvény ter­vezetét, mivel olyan megszorí­tásokat helyez kilátásba, ame­lyek az anyanyelvű oktatás fo­kozatos megszűnését idéznék elő. Tiltakozó nyilatkozatukban Ondrej Nemčok oktatási minisztérumi államtitkár és a tárca intézkedéseit az emberi és kisebbségi jogok megsértésé­nek minősítik. A jóváhagyott dokumentumot eljuttatják a köztársasági elnökhöz, a parla­ment és a kormány elnökéhez, valamint az oktatási miniszter­hez is. (katócs) A Szlovákiai Magyar Szülök Szövetségének alakuló közgyűlésén nyilatkozatot fogalmaztak meg Az anyanyelvi oktatás mellett A Szlovákiai Magyar Szü­lők Szövetsége nyilatko­zatban tiltakozik a jelenle­gi kormányzat kisebbség­ellenes, jogszűkítő okta­táspolitikája ellen. ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A szervezet szombaton tartott alakuló közgyűlésén megfogal­mazott nyilatkozatban ez áll: „Nem értünk egyet azokkal az intézkedésekkel, melyek meg kívánják gátolni a szülőket ab­ban, hogy gyermekeik számára anyanyelvi művelődést nyújtsa­nak. Követeljük, hogy az oktatá­si minisztérium - összhangban alkotmányos jogainkkal és az eddigi gyakorlattal - biztosítsa a kétnyelvű bizonyítványok ki­adását gyermekeink számára. A leghatározottabban tiltakozunk a minisztérium azon szándéka ellen, hogy a készülő oktatási törvény segítségével erőszakos módon bevezesse az általunk 1994-ben és 1995-ben egyértel­műen elutasított kétnyelvű, al­ternatív oktatást. Követeljük, hogy iskoláinkban - amelyek a mi adóinkból vannak fenntartva - továbbra is anyanyelvünkön történjék az oktatás. Partnerei kívánunk lenni az ál­lamigazgatásnak és az önkor­mányzatoknak iskoláink szín­vonalának az emelésében, a­zonban nem értünk egyet a mi­nisztérium alkotmányellenes intézkedéseivel, amelyeket kör­levelében Ondrej Nemčok ál­lamtitkár fogalmazott meg. Mi, szlovákiai magyar szülők, Szlo­vákia adófizető polgárai felszó­lítjuk a kormányt: tartsa tiszte­letben a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatához és az anya­nyelvünkön történő művelődés­hez való jogunkat. Ha jogos ké­résünket nem teljesítik, a törvé­nyesség tiszteletben tartásával, ám határozott belföldi és külföl­di ellenállással védjük meg ön­magunkat. Fociztak a Tupac Amaru tagjai, amikor felrobbant alattuk a parkett a japán nagykövet limai rezidenciáján Halál délután - akció sok kérdőjellel FODOR GYÖRGY Fociztak a Tupac Amaru tagjai, amikor felrobbant alattuk a par­kett a japán nagykövet limai re­zidenciáján - tízen rúgták a lab­dát, négyen őrködtek. Mind meghaltak - köztük tizenéve­sek, a forradalom eszmei hívei. A terroristák vállalják a kocká­zatot - csak a mozgalom Ham­burgból nyilatkozó állítólagos szóvivője lehet olyan ostoba, hogy a perui hatóságok bűnös akciójáról beszél. Talán a terro­ristáknak is mond valamit, hogy Peru népünnepéllyel ülte meg a túszdráma végét. Talán Ham­burgban is akad bíróság, ame­lyik elítéli a szóvivőt, s talán az is elismertetik, hogy a terroriz­mus nem ismer „területenkívü­liséget". Alberto Fujimori elnök pillanatnyilag triumfálhat, a ja­pánok kényeskedhetnek, mert állítólag megsértették a diplo­máciai jogot, amikor a perui kommandósok behatoltak Ja­pán területre" - de mindenki örül. Még a beruházók is, mert vége a beruházási bizonytalan ságnak. Csakhogy Fujimorinak ezután kell választ adnia né­OLVASÓI LEVELEK Családtagunk a lap Én és a férjem kedveljük az Új Szót. Az igazsághoz tartozik, hogy már 20 éve előfizetők va­gyunk, már akkor is azok vol­tunk, amikor még csak 50 fillér­be került. Már két alkalommal lemondtunk róla, de egy-két nap elteltével újra megrendel­tük. Hiányzott a családból, mintha egy családtag ment vol­hány kérdésre: mi van a perui halálosztogatókkal, akik egy­szerűen megölik az ellenzékie­ket? Mi van közeli munkatársá­val, akit kábítószerrel való üzér­kedés miatt mostanában keres­nek? Európából nézve úgy fest a helyzet, hogy pár embert meg­öltek, sokat kiszabadítottak. Csakhogy a terror természete más. Európában az ír Köztársa­sági Hadsereg diktálna Nagy­Britanniának; a korzikaiak dik­tálnának Párizsnak, és néhány délszláv terrorista diktálna Eu­rópának. A Közel-Keleten pár golyóálló mellény elég ahhoz, hogy változtassanak a kialku­dott békefolyamatokon. A ter­roristák felforgatják a világot? Fujimori elnökkel örülhetünk, hogy végül is nem sikerült fegy­verrel kényszeríteni a politikai rendszert saját tehetetlenségé­nek beismerésére. De azért áll­junk meg egy pillanatra. A poli­tikai terror nem ott kezdődik, hogy néhány fegyveres megtá­mad egy nagykövetségi épüle­tet. Britanniában az IRA akar választási csatát eldönteni rob­bantási fenyegetéssel. Az iszlám terror százával vágja át hívei­na el. Igaz, ma már elég magas az előfizetési díj - én rokkant­nyugdíjas vagyok, a férjem je­lenleg munkanélküli-, de még így sem mondunk le róla. Mi mindent elolvasunk, ami benne van. A politika egy kicsit érthe­tetlen számunkra, de lehet, hogy ez már a korral jár, vagy talán más sem érti a mai belpo­litikát? Kérjük, közöljenek több orvosi és háztartási tanácsot, mert mindig találunk valami ér­dekes tudnivalót. Alapjában vé­ve jó az Új Szó tartalma. Agócsné nek torkát Algériában. Francia­országban az idegengyűlölet ma már választási tényező. Poli­tikai terroristák azok is, akik azt állítják, hogy akik nem „franciá­ul" beszélnek, azok ellenségek. Könnyű lelőni pár fegyverest, aki megtestesíti a terrort. A lát­hatatlan ellenség nehezen tá­madható. Tokióban cáfolták, hogy engedélyt adtak az akció­hoz - a diplomáciához azonban a titkos ügyletek is hozzátartoz­nak. A japán nagykövet perui rezidenciája jogilag japán terü­let - sérthetetlen. Talán a terro­risták elleni támadás is adalék ahhoz, hogy fegyveresek ne él­vezzenek területenkívüliséget. A diplomáciában létezik az im­munitás - de nem akkor, ha tet­ten érik a mentességekkel és ki­váltságokkal rendelkező nem­zetközi jogalanyt. Peruban pe­dig tetten érték a terrort. Helyi idő szerint délután ölték meg a Tupac Amaru fiatal tagjait. Akik olyan véget értek, amilyet ők másoknak szántak. Embereket raboltak el, és véleményüket úgy fejezték ki, hogy mások meggyőződését akarták elfojta­ni. Itt az ideje, hogy az Egyesült Valamit leejtett A lány legfeljebb 16 éves lehe­tett. Énnek ellenére cigarettával a szájában érkezett a villamos­megállóhoz. Mosoly ült az ar­cán, gondtalanul szívta magába a „vitaminokat", szinte élvezte. Befutott a villamos. A lány mie­lőtt felszállt volna a villamosra, a földre ejtette a félig elszívott cigarettát. Pedig a szemetesláda egy lépésre volt tőle. „Kisasz­szony, valamit leejtett" - szólí­Államok - amely különben szí­vesen söpröget hátsó udvará­ban - ne csak Kínát bántsa az emberi jogok megsértése miatt. Ideje már, hogy Japán, amely kínosan ügyel a belélegzett le­vegő minőségére, felvegye a maszkot, ha Fujimori rendsze­rének megítéléséről van szó. A perui drámának van még egy üzenete: élőben, a CNN jóvoltá­ból a helyszínről láthattuk a robbanásokat és a pusztulást. Kicsi lett a világ. Egy Nyírfa-ak­ció egy csapásra globális hír le­het. A polgár érdekeit szolgálja, ha a tömegtájékoztatás efféle „hatalomra" tör. A CNN megint áttört valamilyen gátat: kom­mentár nélkül, képekkel, füsttel és robbanásokkal terhes felvé­teleit vágta a néző arcába. Döntsön, aki egyáltalán dönteni akar. A polgár levonhatta a ta­nulságot - akár Peruban az utca embere: a terror sehová nem vezet, legfeljebb néhány rend­csináló kerülhet ki belőle győz­tesen. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa. totta meg udvariasan a közel­ben álló, mintegy nyolcvanéves férfi. - „A, az semmi, csak ciga­rettavég, a villamosra nem me­hetek fel vele, azért dobtam le a földre" - válaszolta mosolyogva a lány. Eltöprengtem: az ifjú hölgyike természetesnek veszi az egészségére ártalmas do­hányzást, a cigarettavég földre ejtését. Ugyan ki érti ezt? Mind­ezt mosollyal az arcán, szem­rebbenés nélkül tette. Közben egy lépésre állt a kukától. Iván Sándor Kassa

Next

/
Thumbnails
Contents