Új Szó, 1997. április (50. évfolyam, 74-99. szám)

1997-04-19 / 90. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. ÁPRILIS 19. VENDÉGKOMMENTÁR Beteges szellem Városlakó lévén híve vagyok a zöldövezetek kialakításá­nak, a fű-fa-virág ápolásának és védelmének. Csakhogy az a FA (Felvidéki Autonómia, közigazgatásilag Magyaror­szághoz tartozna), amelynek gyökereit egy meg­lehetősen gyanús röplap utasításai szerint óvflunk kel­lene, nem kedvem­re való. Mert nem szeretem, ha meg­kérdezésem nélkül akar hovatartozá­somról, állampol­gárságomról dön­teni valaki, akiről semmit sem tudok. Az úgynevezett Felvidéki Polgári Mozgalom - amely röplapjában ér­tem-értünk, félmilliónyi szlovákiai magyarért kész ha­dakozni a szlovák és a ma­gyar kormánnyal, a nemzet­közi közvéleménnyel, alap­vető emberi jogainkról és 80 éves elnyomásunkról, egész­séges nemzeti szabadságvá­gyunkról beszél - számomra ismeretlen. Nem tudom, hol és mikor alakult, kikből áll, mit képvisel, és főleg: miért akarja felvállalni a mi ügyün­ket. Miközben ezzel senki sem bízta meg. A röplapban is emlegetett alapvető emberi „szabadságjogainkhoz" az is hozzátartozik, hogy szaba­don válasszuk meg képvi­selőinket. Hiszen ez a de­mokrácia lényege. Én tehát tudni akarom, ki fog engem bármilyen ügyben is képvi­selni. Szerencsére a szlováki­ai magyarok között egyre Nagy Ildikó gyarapszik azok száma, akik jól képviselnek bennünket itthon és külföldön egyaránt. Tájékozottak, ismerik a honi helyzetet, az itt élők nézeteit. Tudják nyelvünket, jól beszé­lik a szlovákot, sőt: szükség esetén az angolt, németet, oroszt is. Őket elfogadom. De azt nem, aki engem, szlovákiai magyart „megszól­lít", aki szerint „ne hagyjuk ma­gunkat az ellen­propagandának befolyásolni", aki „visszacsatlakozás­ról" beszél, és aki­nek „bizotsága" van, nem pedig bizottsága. Nem vagyok szőrszálhasoga­tó, de ez a néhány szarvashi­ba is elgondolkodtatna, ha mérlegelném a FA támogatá­sát. De nem mérlegelem. Nyilvánvaló provokációról van szó. A röplap nem vélet­lenül jelent meg a napokban, a dél-szlovákiai magyarok ki­telepítésének félszázadik év­fordulóján. Legföljebb kissé megkésett. Nem véletlenül uszít. Hiszen milyen jó lenne bizalmatlanságot szítani a szlovákiai magyarok ellen, éket verni a Magyar Koalíció és a Kék Koalíció jól alakuló együttműködése közé. A kertészek tudják: a beteg fát ki kell vágni, hogy meg­mentsük a kertet. Ezt kell tenni ennek a röplapnak a szellemével is. A szerző a Kossuth Rádió pozsonyi tudósítója. ic f VTet iCU T tCI Kinek nem mobilja.... KERTÉSZ GÁBOR Olyan, mint a járvány, de gyorsabban terjed. Van, aki már meg sem tud jelenni úgy, hogy ne szedné elő, ne markolászná - mindegy, hogy hol: utcán, peronon, moziban, étteremben. Lehetőleg mindig ott, ahol sokan látják. A tünetet - én mobil­telefonitisznek hívom - így diagnosztizálta egy etikettsza­kértő: egy ember a fülére tapasztott mobiltelefonnal nyilvá­nos helyen nem más, mint gyógyíthatatlan exhibicionista. Nem véletlenül idéztem illemtantudort. Gondoljunk csak a vezetékes telefonok békebeli idejére. A „drótosnak" úgy 1880 óta már nagyjából kialakult az illemtana. Már nem volt kér­dés, mit tesz a jól nevelt ember, amikor a jelenlétében valaki telefonhívást fogad. Megpróbált nem odafigyelni. Kibámult az ablakon, és stírölni kezdte a szemközti ház roggyant tűzfa­lát. Mindez már a múlté. Nem menekülhetünk a mobiltelefo­nálóktól, akik teli torokból zengenek, mintha nem bíznának a digitális technikában... A fontosság szimbóluma lett a zsebke­tyere: én vagyok a Nagyember, akit állandóan keresnek. Ugyancsak illemszakértőnk mondja: „Akire mindenhol rá le­het telefonálni, és akinek mindenhol jelentkeznie kell, az a személyzet." A másik típusnak mindenhonnan telefonálhat­nékja van. Ötletei, utasításai soha nem akkor törnek elő, ami­kor kell, tehát munkaidőben. A csekélyke gondolat nem ma­rad meg az agyában másnap reggelig - lila zakójából előkapja a modilit, és egy hívással könnyít magán... Persze lehet hasz­nos is a mobiltelefon. Megfelelő kézben akár életeket is ment­het. Csak tanulnunk kell még a használatát. A mobiltelefoni­tisz kinőhető, de sok múlik a nevelésen is. Már gyerekkorban el kell kezdeni. Egész pöttömkorban. Akár már a bilin. Naná, hogy mobilin... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. isternet.sk/ujszo - Tessék mondani, ha itthon töltöm a nyarat, akkor arra nem kaphatnék valamilyen hazai árkedvez­ményt? (Marabu karikatúrája) Nekünk arra kell törekednünk, hogy pontosan és világosan fogalmazzunk Politika és értelmiség A politizáló értelmiségi csupán olyan mértékben anakronisztikus jelenség, amennyire a politikai vi­szonyok azok, amelyek be­lekényszerítik őt a botcsi­nálta politikus szerepébe. GRENDEL LAJOS Nyugat-Európában ez az értel­miségi típus, nagyjából az 1968­as diáklázadásokat követően, szép csöndben kihalt. Utolsó reprezentatív, nagy alakjai: Jean-Paul Sartre, Michel Foucault, Heinrich Böll nincse­nek már az élők sorában. A poli­tizáló értelmiségire ma nincs társadalmi kereslet Nyugat-Eu­rópában. Nálunk, Európának a még csak nemrég felszabadult szegényne­gyedében másképpen áll a do­log. Ennek okát részben abban a fáziskülönbségben kell keres­nünk, amely térségünket évszá­zadok óta megkülönbözteti Eu­rópa nyugati felétől. 1989 óta Majd mindenütt az ér­telmiség volt a katali­zátor. Közép- és Kelet-Európa dinami­kus változásokon megy át. Ko­rábbi társadalmi berendezkedé­se felbomlott, az új viszont még nem konszolidálódott. Föderá­ciók estek szét, s romjaikon új, nemzeti államok keletkeztek. A gyors, nemegyszer követhetet­len változások, a társadalom szociális újrarétegződése, az új államok létrejöttét kísérő etni­kai feszültségek, a más-más gyökerű hagyományok összeüt­közése olykor szinte kaotikus OLVASÓI LEVELEK Visszaélések az alapítványnál Az ellenőrök számos hiányos­ságra bukkantak a kulturális tárcánál, valamint a Pro Slo­vakia állami alapítvány pénzé­nek felhasználása körül. Vajon az 1996 tavaszán végzett el­lenőrzések adatait miért csak a napokban, egy év elteltével tet­ték közzé? A Pro Slovakia kura­tóriumának a kulturális tárca jóvoltából az ismeretlenség ho­mályában rejtőző tagjai nem kényeztették el pozitív elbírá­állapotokat teremt. Térségünk­ben nem az értelmiség súlya és ereje volt az előidézője ezeknek a változásoknak, de majd min­denhol az értelmiség volt a kata­lizátora. Az értelmiségnek tehát ha nem is döntő, de azért jelen­tékeny szerep jutott a változá­sok kierőszakolásában. Hibát az értelmiség akkor követett el, amikor túlbecsülte súlyát és sze­repét a társadalomban, s a poli­tikai életbe közvetlenül, annak irányát megszabó tényezőként próbált meg beleszólni. Úgy is mondhatnánk: túllépte hatáskö­rét. Szlovákiában például olyan morális imperatívuszok szerint próbált meg politizálni, amelye­ket a morális kérdésekre kevés­bé fogékony és azok megértésé­re felkészületlen társadalom még vonakodva sem tudott elfo­gadni. Végső soron ez a szerep­tévesztés lett a veszte a novem­beri forradalmat követő első hó­napok eufóriája után. Távolról sem akarom azt mon­dani, hogy az értelmiségnek nincs semmi keresnivalója a po­litikai életben. Ám éppen a ko­rábbi tévedéseiből okulva kell, most már megfelelő távlatból, világosan látnia azokat a hatá­rokat, amelyeken belül maradva szavának újra súlya lehet. A nagy társadalmi változásokat ugyanis az értékek válsága, de legalábbis relativizálódása kísé­ri. Ilyenkor a helyzet diagnoszti­zálása a legnehezebb, márpedig az értelmiségnek éppen a helyes diagnózis megállapítása lehet az a feladata, amelyre más tár­sadalmi csoportok kevésbé al­kalmasak. A politikai életbe vagy a gazdasági szférába való belépése révén olyan partikulá­ris érdekek hálójába kerülhet, amelyek korlátozzák szellemi függetlenségét. Egyedül a füg­lásokkal a magyar kisebbség által benyújtott pályázatokat, hiszen pl. eddig egyetlen Cse­madok-rendezvény sem kapott anyagi támogatást! A parlament a kisebbségi kultúrá­ra csupán 58 millió koronát juttatott, ennek is a nagyobb részét magyarellenességükről ismert lapok kapták. Az adatok szerint az említett 58 millióból bőségesenjutott egyéb „létfontosságú és elengedhetet­len" kulturális dolgokra, mint autójavítás, porszívó és márkás italok vásárlása stb. Felmerül a kérdés: hol van a Hudec úr által az amerikai nagykövetnek írt levélben említett, állítólag a getlen értelmiséginek nyílik módja arra, hogy a káosszal fe­nyegető társadalmi-gazdasági folyamatok közepette azokra a morális értékekre mutasson rá, amelyeknek a figyelembevétele nélkül a változások nem terel­hetők mederbe, s a társadalmi viszonyok nem stabilizálhatók. A Szlovákiai Magyar Értelmiség Fórumának az ilyen szerep ad­hat legitimitást. Ez az a szerep, amelyet nem vállalhat más, sem a politikai pártok, sem a szak­mai szervezetek. Független, de­A magyar politikai kul­túra hagyományainak szellemében. mokratikus Szlovák Köztár­saságban szeretnénk élni, annak magyar nemzetiségű polgárai­ként, akiket mint etnikai-nem­zeti közösséget sajátos közössé­gi jogok illetnek meg. Olyan de­mokratikus jogállamban kívá­nunk élni, amely a különbözősé­gek tényét nemcsak szavakban ismeri el, hanem annak minden jogi, politikai és kulturális jel­legű következményével is szá­mol. Akinek a jogait naponta csorbítják, attól ne várják el a feltétlen lojalitást. Az értelmiségi szavának mindig akkora a súlya, amekkora az ér­telemnek a társadalomban. Márpedig az értelem deficitje a mai Szlovákia társadalmában a környező országokénál arányta­lanul magasabb. Éppen ezért és éppen nekünk arra kell töreked­nünk, hogy mindig pontosan és világosan fogalmazzuk meg mondanivalónkat. Az értelem méltóságával és határozottságá­val, a magyar politikai kultúra hagyományainak szellemében. nemzetiségeknek juttatott 1,5 milliárd korona és a már ismertetett módon meg­kurtított 58 millió közti különb­ség? Szabó Sándor Királyrév A jövő emberei Autóbusszal utaztam a minap Párkányba. Akaratlanul is szem- és fültanúja voltam két kis srác beszélgetésének. Első­sök vagy másodikosok lehettek, és az iskolából mentek haza a szomszéd községbe. íme a pár­beszédük: „Mi van? Kiírattad magad a dokival? - Noná! A fa­TALLÖZÓ PRAVDA Szlovákiának, tekintettel jelen­legi nemzetközi helyzetére, nyilván nincs szüksége arra, hogy kiélezze kapcsolatait az Egyesült Államokkal. Ennek el­lenére a DSZM hetilapja éles nyilatkozatokban támadja az USA legfelsőbb szlovákiai kép­viselőjét, rendkívüli és megha­talmazott nagykövetét. Mert le­het-e másnak, mint éles támadásnak nevezni azt a kije­lentést, mely szerint Ralph Johnson, állítólag a belső felfor­gatásnak és az államcsínyek szervezésének avatott sza­kértője? - teszi fel a kérdést a lap. Emlékeztet rá: e mondat alá a kormánypárt képviselője írta a nevét. Természetesen ilyen vezetők véleményére oda­figyelnek a külföldi képvisele­tek, s ezek alapján alkotnak ké­pet a kormánykoalíción belül uralkodó hangulatról, az állás­pontokról. SME A Magyar Koalíció rendkívüli sajtóértekezletet hívott össze, s elhatárolta magát a fiktív szer­vezet által terjesztett magyar nyelvű röplaptól, melynek szerzői a felvidéki autonómia létrehozásának támogatására szólítottak fel. Megfontolt lépés volt ez a koalí­ció részéről - szögezi le a lap, s megállapítja: ha a magyar pár­tok nem tájékoztatták volna a közvéleményt a röplapról, ezt biztos megtette volna valaki más egy megfelelő kommentár kíséretében. A kormánypárti médiumok valamelyikében bi­zonyára megjelent volna a ma­gyar nyelvű röplap szlovák for­dítása, esetleg az eredeti szlo­vák szöveg, amelynek alapján megrendelésre készítették el a magyar változatot. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a magyar nyelvű röplap valódi címzettje nem a magyar kisebbség, hanem a szlovák választópolgár. Átgondolt provokációról van szó, célja a félelemkeltés. Azzal, hogy a magyar pártok elhatáro­lódtak a röplaptól, meghiúsítot­ták e provokáció szervezőinek elképzeléseit. SLOVENSKÁ REPUBLIKA „Egyenesen megható Max van der Stoel érdeklődése Szlovákia iránt"- írja a lap, amely úgy vé­li, a magyar kisebbséget képvi­selő politikusok számára „telhe­tetlen követeléseik" garantálója lett a kisebbségi főbiztos. A kormánylap nehezményezi, hogy van der Stoel meghall­gatta a magyarokat, akik ezút­tal az oktatásügyet „vették célba", s „elpanaszolták, hogy a magyar iskolákban néhány tantárgyat szlovák nyelven kel­lene tanítaniuk szlovák nemze­tiségű pedagógusoknak". A lap szerint „nehezen lehet megmagyarázni van der Stoel álláspontját", mely szerint ez a lépés az alkotmány, valamint az alapvető emberi és sza­badságjogok megsértését jelen­tené. tert is kiírták, akkor engem is le­het, nem? - És az autóval mi van? - Melyikkel? - Hát a pedá­lossal! - Ne tojjj be, meglesz. Öreganyám azt mondta, mi­helyt összegyűlik a lóvé, megve­szi. - Oszt hány ezer? - Úgy harminc körül. De a pedálon én majd állítok - lefűrészelem. - És hajtásid, az van? - Mi az hogy van, úgy nézek én ki? Még biztosításom is van." Röviden összegezve: nyolcéves srácok, kiíratás orvossal, pedálos autó, öreganyó, fűrészelés, 30 ezer, hajtási, biztosítás - a jövő em­berei! Ondró Ernő Kéménd

Next

/
Thumbnails
Contents