Új Szó, 1997. április (50. évfolyam, 74-99. szám)

1997-04-19 / 90. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. ÁPRILIS 19. VENDÉGKOMMENTÁR Beteges szellem Városlakó lévén híve vagyok a zöldövezetek kialakításának, a fű-fa-virág ápolásának és védelmének. Csakhogy az a FA (Felvidéki Autonómia, közigazgatásilag Magyarországhoz tartozna), amelynek gyökereit egy meglehetősen gyanús röplap utasításai szerint óvflunk kellene, nem kedvemre való. Mert nem szeretem, ha megkérdezésem nélkül akar hovatartozásomról, állampolgárságomról dönteni valaki, akiről semmit sem tudok. Az úgynevezett Felvidéki Polgári Mozgalom - amely röplapjában értem-értünk, félmilliónyi szlovákiai magyarért kész hadakozni a szlovák és a magyar kormánnyal, a nemzetközi közvéleménnyel, alapvető emberi jogainkról és 80 éves elnyomásunkról, egészséges nemzeti szabadságvágyunkról beszél - számomra ismeretlen. Nem tudom, hol és mikor alakult, kikből áll, mit képvisel, és főleg: miért akarja felvállalni a mi ügyünket. Miközben ezzel senki sem bízta meg. A röplapban is emlegetett alapvető emberi „szabadságjogainkhoz" az is hozzátartozik, hogy szabadon válasszuk meg képviselőinket. Hiszen ez a demokrácia lényege. Én tehát tudni akarom, ki fog engem bármilyen ügyben is képviselni. Szerencsére a szlovákiai magyarok között egyre Nagy Ildikó gyarapszik azok száma, akik jól képviselnek bennünket itthon és külföldön egyaránt. Tájékozottak, ismerik a honi helyzetet, az itt élők nézeteit. Tudják nyelvünket, jól beszélik a szlovákot, sőt: szükség esetén az angolt, németet, oroszt is. Őket elfogadom. De azt nem, aki engem, szlovákiai magyart „megszóllít", aki szerint „ne hagyjuk magunkat az ellenpropagandának befolyásolni", aki „visszacsatlakozásról" beszél, és akinek „bizotsága" van, nem pedig bizottsága. Nem vagyok szőrszálhasogató, de ez a néhány szarvashiba is elgondolkodtatna, ha mérlegelném a FA támogatását. De nem mérlegelem. Nyilvánvaló provokációról van szó. A röplap nem véletlenül jelent meg a napokban, a dél-szlovákiai magyarok kitelepítésének félszázadik évfordulóján. Legföljebb kissé megkésett. Nem véletlenül uszít. Hiszen milyen jó lenne bizalmatlanságot szítani a szlovákiai magyarok ellen, éket verni a Magyar Koalíció és a Kék Koalíció jól alakuló együttműködése közé. A kertészek tudják: a beteg fát ki kell vágni, hogy megmentsük a kertet. Ezt kell tenni ennek a röplapnak a szellemével is. A szerző a Kossuth Rádió pozsonyi tudósítója. ic f VTet iCU

T tCI Kinek nem mobilja.... KERTÉSZ GÁBOR Olyan, mint a járvány, de gyorsabban terjed. Van, aki már meg sem tud jelenni úgy, hogy ne szedné elő, ne markolászná - mindegy, hogy hol: utcán, peronon, moziban, étteremben. Lehetőleg mindig ott, ahol sokan látják. A tünetet - én mobiltelefonitisznek hívom - így diagnosztizálta egy etikettszakértő: egy ember a fülére tapasztott mobiltelefonnal nyilvános helyen nem más, mint gyógyíthatatlan exhibicionista. Nem véletlenül idéztem illemtantudort. Gondoljunk csak a vezetékes telefonok békebeli idejére. A „drótosnak" úgy 1880 óta már nagyjából kialakult az illemtana. Már nem volt kérdés, mit tesz a jól nevelt ember, amikor a jelenlétében valaki telefonhívást fogad. Megpróbált nem odafigyelni. Kibámult az ablakon, és stírölni kezdte a szemközti ház roggyant tűzfalát. Mindez már a múlté. Nem menekülhetünk a mobiltelefonálóktól, akik teli torokból zengenek, mintha nem bíznának a digitális technikában... A fontosság szimbóluma lett a zsebketyere: én vagyok a Nagyember, akit állandóan keresnek. Ugyancsak illemszakértőnk mondja: „Akire mindenhol rá lehet telefonálni, és akinek mindenhol jelentkeznie kell, az a személyzet." A másik típusnak mindenhonnan telefonálhatnékja van. Ötletei, utasításai soha nem akkor törnek elő, amikor kell, tehát munkaidőben. A csekélyke gondolat nem marad meg az agyában másnap reggelig - lila zakójából előkapja a modilit, és egy hívással könnyít magán... Persze lehet hasznos is a mobiltelefon. Megfelelő kézben akár életeket is menthet. Csak tanulnunk kell még a használatát. A mobiltelefonitisz kinőhető, de sok múlik a nevelésen is. Már gyerekkorban el kell kezdeni. Egész pöttömkorban. Akár már a bilin. Naná, hogy mobilin... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. isternet.sk/ujszo - Tessék mondani, ha itthon töltöm a nyarat, akkor arra nem kaphatnék valamilyen hazai árkedvezményt? (Marabu karikatúrája) Nekünk arra kell törekednünk, hogy pontosan és világosan fogalmazzunk Politika és értelmiség A politizáló értelmiségi csupán olyan mértékben anakronisztikus jelenség, amennyire a politikai viszonyok azok, amelyek belekényszerítik őt a botcsinálta politikus szerepébe. GRENDEL LAJOS Nyugat-Európában ez az értelmiségi típus, nagyjából az 1968as diáklázadásokat követően, szép csöndben kihalt. Utolsó reprezentatív, nagy alakjai: Jean-Paul Sartre, Michel Foucault, Heinrich Böll nincsenek már az élők sorában. A politizáló értelmiségire ma nincs társadalmi kereslet Nyugat-Európában. Nálunk, Európának a még csak nemrég felszabadult szegénynegyedében másképpen áll a dolog. Ennek okát részben abban a fáziskülönbségben kell keresnünk, amely térségünket évszázadok óta megkülönbözteti Európa nyugati felétől. 1989 óta Majd mindenütt az értelmiség volt a katalizátor. Közép- és Kelet-Európa dinamikus változásokon megy át. Korábbi társadalmi berendezkedése felbomlott, az új viszont még nem konszolidálódott. Föderációk estek szét, s romjaikon új, nemzeti államok keletkeztek. A gyors, nemegyszer követhetetlen változások, a társadalom szociális újrarétegződése, az új államok létrejöttét kísérő etnikai feszültségek, a más-más gyökerű hagyományok összeütközése olykor szinte kaotikus OLVASÓI LEVELEK Visszaélések az alapítványnál Az ellenőrök számos hiányosságra bukkantak a kulturális tárcánál, valamint a Pro Slovakia állami alapítvány pénzének felhasználása körül. Vajon az 1996 tavaszán végzett ellenőrzések adatait miért csak a napokban, egy év elteltével tették közzé? A Pro Slovakia kuratóriumának a kulturális tárca jóvoltából az ismeretlenség homályában rejtőző tagjai nem kényeztették el pozitív elbíráállapotokat teremt. Térségünkben nem az értelmiség súlya és ereje volt az előidézője ezeknek a változásoknak, de majd mindenhol az értelmiség volt a katalizátora. Az értelmiségnek tehát ha nem is döntő, de azért jelentékeny szerep jutott a változások kierőszakolásában. Hibát az értelmiség akkor követett el, amikor túlbecsülte súlyát és szerepét a társadalomban, s a politikai életbe közvetlenül, annak irányát megszabó tényezőként próbált meg beleszólni. Úgy is mondhatnánk: túllépte hatáskörét. Szlovákiában például olyan morális imperatívuszok szerint próbált meg politizálni, amelyeket a morális kérdésekre kevésbé fogékony és azok megértésére felkészületlen társadalom még vonakodva sem tudott elfogadni. Végső soron ez a szereptévesztés lett a veszte a novemberi forradalmat követő első hónapok eufóriája után. Távolról sem akarom azt mondani, hogy az értelmiségnek nincs semmi keresnivalója a politikai életben. Ám éppen a korábbi tévedéseiből okulva kell, most már megfelelő távlatból, világosan látnia azokat a határokat, amelyeken belül maradva szavának újra súlya lehet. A nagy társadalmi változásokat ugyanis az értékek válsága, de legalábbis relativizálódása kíséri. Ilyenkor a helyzet diagnosztizálása a legnehezebb, márpedig az értelmiségnek éppen a helyes diagnózis megállapítása lehet az a feladata, amelyre más társadalmi csoportok kevésbé alkalmasak. A politikai életbe vagy a gazdasági szférába való belépése révén olyan partikuláris érdekek hálójába kerülhet, amelyek korlátozzák szellemi függetlenségét. Egyedül a füglásokkal a magyar kisebbség által benyújtott pályázatokat, hiszen pl. eddig egyetlen Csemadok-rendezvény sem kapott anyagi támogatást! A parlament a kisebbségi kultúrára csupán 58 millió koronát juttatott, ennek is a nagyobb részét magyarellenességükről ismert lapok kapták. Az adatok szerint az említett 58 millióból bőségesenjutott egyéb „létfontosságú és elengedhetetlen" kulturális dolgokra, mint autójavítás, porszívó és márkás italok vásárlása stb. Felmerül a kérdés: hol van a Hudec úr által az amerikai nagykövetnek írt levélben említett, állítólag a getlen értelmiséginek nyílik módja arra, hogy a káosszal fenyegető társadalmi-gazdasági folyamatok közepette azokra a morális értékekre mutasson rá, amelyeknek a figyelembevétele nélkül a változások nem terelhetők mederbe, s a társadalmi viszonyok nem stabilizálhatók. A Szlovákiai Magyar Értelmiség Fórumának az ilyen szerep adhat legitimitást. Ez az a szerep, amelyet nem vállalhat más, sem a politikai pártok, sem a szakmai szervezetek. Független, deA magyar politikai kultúra hagyományainak szellemében. mokratikus Szlovák Köztársaságban szeretnénk élni, annak magyar nemzetiségű polgáraiként, akiket mint etnikai-nemzeti közösséget sajátos közösségi jogok illetnek meg. Olyan demokratikus jogállamban kívánunk élni, amely a különbözőségek tényét nemcsak szavakban ismeri el, hanem annak minden jogi, politikai és kulturális jellegű következményével is számol. Akinek a jogait naponta csorbítják, attól ne várják el a feltétlen lojalitást. Az értelmiségi szavának mindig akkora a súlya, amekkora az értelemnek a társadalomban. Márpedig az értelem deficitje a mai Szlovákia társadalmában a környező országokénál aránytalanul magasabb. Éppen ezért és éppen nekünk arra kell törekednünk, hogy mindig pontosan és világosan fogalmazzuk meg mondanivalónkat. Az értelem méltóságával és határozottságával, a magyar politikai kultúra hagyományainak szellemében. nemzetiségeknek juttatott 1,5 milliárd korona és a már ismertetett módon megkurtított 58 millió közti különbség? Szabó Sándor Királyrév A jövő emberei Autóbusszal utaztam a minap Párkányba. Akaratlanul is szem- és fültanúja voltam két kis srác beszélgetésének. Elsősök vagy másodikosok lehettek, és az iskolából mentek haza a szomszéd községbe. íme a párbeszédük: „Mi van? Kiírattad magad a dokival? - Noná! A faTALLÖZÓ PRAVDA Szlovákiának, tekintettel jelenlegi nemzetközi helyzetére, nyilván nincs szüksége arra, hogy kiélezze kapcsolatait az Egyesült Államokkal. Ennek ellenére a DSZM hetilapja éles nyilatkozatokban támadja az USA legfelsőbb szlovákiai képviselőjét, rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. Mert lehet-e másnak, mint éles támadásnak nevezni azt a kijelentést, mely szerint Ralph Johnson, állítólag a belső felforgatásnak és az államcsínyek szervezésének avatott szakértője? - teszi fel a kérdést a lap. Emlékeztet rá: e mondat alá a kormánypárt képviselője írta a nevét. Természetesen ilyen vezetők véleményére odafigyelnek a külföldi képviseletek, s ezek alapján alkotnak képet a kormánykoalíción belül uralkodó hangulatról, az álláspontokról. SME A Magyar Koalíció rendkívüli sajtóértekezletet hívott össze, s elhatárolta magát a fiktív szervezet által terjesztett magyar nyelvű röplaptól, melynek szerzői a felvidéki autonómia létrehozásának támogatására szólítottak fel. Megfontolt lépés volt ez a koalíció részéről - szögezi le a lap, s megállapítja: ha a magyar pártok nem tájékoztatták volna a közvéleményt a röplapról, ezt biztos megtette volna valaki más egy megfelelő kommentár kíséretében. A kormánypárti médiumok valamelyikében bizonyára megjelent volna a magyar nyelvű röplap szlovák fordítása, esetleg az eredeti szlovák szöveg, amelynek alapján megrendelésre készítették el a magyar változatot. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a magyar nyelvű röplap valódi címzettje nem a magyar kisebbség, hanem a szlovák választópolgár. Átgondolt provokációról van szó, célja a félelemkeltés. Azzal, hogy a magyar pártok elhatárolódtak a röplaptól, meghiúsították e provokáció szervezőinek elképzeléseit. SLOVENSKÁ REPUBLIKA „Egyenesen megható Max van der Stoel érdeklődése Szlovákia iránt"- írja a lap, amely úgy véli, a magyar kisebbséget képviselő politikusok számára „telhetetlen követeléseik" garantálója lett a kisebbségi főbiztos. A kormánylap nehezményezi, hogy van der Stoel meghallgatta a magyarokat, akik ezúttal az oktatásügyet „vették célba", s „elpanaszolták, hogy a magyar iskolákban néhány tantárgyat szlovák nyelven kellene tanítaniuk szlovák nemzetiségű pedagógusoknak". A lap szerint „nehezen lehet megmagyarázni van der Stoel álláspontját", mely szerint ez a lépés az alkotmány, valamint az alapvető emberi és szabadságjogok megsértését jelentené. tert is kiírták, akkor engem is lehet, nem? - És az autóval mi van? - Melyikkel? - Hát a pedálossal! - Ne tojjj be, meglesz. Öreganyám azt mondta, mihelyt összegyűlik a lóvé, megveszi. - Oszt hány ezer? - Úgy harminc körül. De a pedálon én majd állítok - lefűrészelem. - És hajtásid, az van? - Mi az hogy van, úgy nézek én ki? Még biztosításom is van." Röviden összegezve: nyolcéves srácok, kiíratás orvossal, pedálos autó, öreganyó, fűrészelés, 30 ezer, hajtási, biztosítás - a jövő emberei! Ondró Ernő Kéménd