Új Szó, 1997. április (50. évfolyam, 74-99. szám)

1997-04-17 / 88. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1997. ÁPRILIS 12. P OLITIKA 1052 Ősbemutatót tartott Markó Iván új társulata, a tavaly alakult Magyar Fesztivál Balett Nem mind dzsungel, ami állati Ámulatba ejtő táncos pat­tan ki egy újgazdag feleség éjjeliszekrényéből Markó Iván legújabb koreográfiá­jában, A magányos zongo­rában. SZABÓ G. LÁSZLÓ A férjétől elhidegült, testi gyö­nyörökre vágyó asszonyka, miu­tán biztosra veszi férjeura mély­séges álmát, cigarettára gyűjt az ágyban. A tüzet azonban - re­mek ötlet - egy fiókból kinyúló férfikéztől kapja. De még ugyan­abban a percben, káprázatos gyorsasággal, mint valami cir­kuszi dobozból, kiugrik az Álomszerető és egy nagyon is ér­zéki pas de deux-t lejt a szere­lemre éhes ifjú feleséggel. Ezzel a jelenettel voltaképpen ki is merül Markó Iván ötlettára, pedig az est éppen hogy csak el­kezdődött. A magányos zongora egyetlen pozitívan értékelhető epizódja: Issovits István tánca. Elképesztő adottságaival, ele­gáns megjelenésével, testének leonardói tökéletességével, csi­szolt technikájával káprázatos élmény szemnek és léleknek. A többi, amit előtte és utána kap a néző: nem sok. Markó korábbi koreográfiáit ismerve: meg­lepően kevés. Én csak a hamis bókoktól, a műmeghatottságtól, a bazsajgók karától óvnám a mestert. Ha még nem veszítette el józan ítélőképességét, pár nap múlva talán ráébred: színes szappanbuborékokat kínál ma­radandó értékű koreográfiák helyett. A szándék persze ezút­tal is nemes: a hajléktalanok, a társadalom peremére szorult kisemberek kenyérharca ott, ahol nyakkendős vállalkozók, hirtelen felemelkedő milliomo­sok küzdenek egymással. A szándék nemes. Csak a meg­valósítás kisiskolás. Sem íve, sem dramaturgiája nincs a da­rabnak, így egyetlen gondolat­tól eltekintve - újgazdagék már réges-rég elhidegültek egymás­tól - az összes többi elsikkad. Hi­ába reszket-fázik-éhezik a kuká­ban fészkelő kolduskirály (Sze­keres Lajos), róla is inkább egy tizenvalahány évvel ezelőtti, fe­lejthetetlen Markó-balett, Az igazság pillanata jutott eszem­be, amelyben izzó-szikrázó Du­endét táncolt. De ez a Markó már nem az a Markó. Még akkor sem, ha a kö­zönséget ilyen-olyan trükkökkel hosszas tapsra készteti. Erre a produkcióra már a Nagycirkusz­ban sem mondanák, hogy „nem csalás és nem ámítás". Mert az. Bár, ha úgy vesszük, még a leg­jobb színházi előadás is csalásra és ámításra épül, ám jól csalni és mesterien ámítani tudni kell. Markó színházában, a Csörsz ut­cai dobozban azonban csak szí­nes csomagolást lát a néző. Csak színes csomago­lást lát a néző. „Ajándék" sehol. „Ajándék" sehol. A skatulya üres. A magányos (gép)zongora nem nekünk álmodik. Még több kételyt ébreszt az em­berben az est második darabja, A dzsungel. A parádés műsorfü­zet (két oldalán az önmagát, il­letve 50. születésnapját ünneplő M. I. életének 13 pillanatával) csábító vitalitásról, lenyűgöző és félelmet keltő őserőről és örök misztériumról beszél. A ko­reográfia az égvilágon sem­miről. Fecseg a felszín, de hall­gat a mély. Pókasszony vadászik ropogós hímrovarokra. Mada­rak nászát lessük benn, a sűrűben. Tigris és párduc küz­dene egymással, ha tudna. Ma­jomcsalád ugrál cél nélkül ide­oda. Vitalitásnak, őserőnek se híre, se hamva. Misztérium (já­ték)nak a szele sem éri el a szín­padot. A madárpár táncát (újra csak Issovits remekel) leszámít­va semmi érdekes nem történik. Ebben a dzsungelben egyedül a zene működik. Tradicionális dél-amerikai ritmusok mennek veszendőbe. Jelmez és díszlet: van. Mint mondtam: taps is a végén. Hosszú és hangos. Markó Iván új csapata, a Magyar Fesztivál Balett, „Európa legna­gyobb magánegyüttese", a (bi­zonyára nem a saját zsebéből) jószívű Kupa Mihály támogatá­sát élvező tizenöttagú társulat most tartotta első igazi bemuta­tóját. A közönség jelentős része továbbra is bízik a hosszú útról megtért „magányos vándor" al­kotóerejében. Irigylem őket. A „prágai tavasz" egyik tervezője és főszereplője volt. Zdenék Mlynár igazságai és tévedései Egy tragikus életpálya E. FEHÉR PÁL Haláláról megemlékezett az egész világsajtó. Nem véletle­nül. Egy világméretű, ám tragi­kusan végződött kísérlet egyik tervezője és főszereplője volt. Az 1968-as „prágai tavasz" nem volt előzmények nélküli és foly­tathatatlan folytatása a Gorba­csov-féle „peresztrojkához" köti. Zdenék Mlynár azok közé a fia­tal cseh kommunista értelmisé­giek közé tartozott, akik hamar kiábrándultak a Sztálinhoz és diktatúrájához kötődő vallásos hitükből, s még inkább a dikta­túra rettenetes gyakorlatából, s azt gondolták: a rendszer meg­reformálható. Prágában érett meg „az emberarcú szocializ­mus" álma, az eurokommuniz­mussal folytatódott - mellesleg más cseh baloldali emigránsok­kal együtt maga Mlynár is tevőlegesen segítette e gondolat formálódását - és Mihail Gorba­csov szükségszerűen kudarccal végződött „peresztrojkája" már az utolsó kétségbeesett és el­lentmondásos próbálkozás volt, hogy mindazt, amit 1917-ben Pétervárott elkezdtek - súlyos évtizedek bűneivel és tévedései­vel megtetézve - a XX., s főleg a XXI. század társadalmának igé­nyeihez lehet igazítani. A cseh katonatiszt fia 1946-ban lépett be Csehszlovákia Kommunista Pártjába: lelkes volt és türtel­metlen, világmegváltó próféta. Moszkvában végezte a jogot, mellesleg Mihail Gorbacsov év­folyamtársaként és barátjaként. Már a szovjet fővárosban kez­dett rádöbbenni a jelszavak és a gyakorlat végzetes különbségé­re, amelyet Novotný pszeudo­sztalinizmusa iránt érzett undo­ra csak felerősített. Emlékez­zünk csak, hogy mi minden tör­tént a hatvanas években Prágá­ban! Vajon tisztán irodalmi ese­mény volt Franz Kafka rehabili­tálása? Vajon csak történelmi igazságszolgáltatás volt Tomáš Garrigue Masaryk filozófiájának újrafelfedezése? Vajon egy­szerűen taktikának nevezhető, amikor a francia baloldallal együtt kezdeményezték a mar­xisták és a keresztények párbe­szédét? Természetesen nem, s ezt Mlynár - az események résztvevője - tudta is. 1968-ban a központi bizottság titkára lett, s talán az egyetlen az akkori ve­zetésben, aki ideológiailag is fel­ismerte a „prágai tavasz" je­lentőségét. Megalkuvásokba kényszerült, de a lényeget il­letően tántoríthatatlan. Kizár­Fotó: CTK ták mindenhonnan, megfosztot­ták munkájától és amikor az elsők között aláírta a Charta 77­et, hazájából is kipenderítették. Ausztriában élt és most ott is halt meg 67. életévében, tüdőrákban az egyik bécsi kór­házban. Hátrahagyott két alapvető köny­vet. „A Kreml felől jő a fagy" - a „prágai tavasz" leghitelesebb története, minden kisebb téve­désével együtt, nélkülözhetet­len forrásmunka. Egy-két éve lá­tott napvilágot Mihail Gorba­csowal közösen írt cseh-orosz nyelvű beszélgetőkönyve. Eb­ben a szocialista reformeszmék indítékairól és kudarcairól szá­molnak be, úgyis, mint egykori cselekvő politikusok. Bízvást ne­vezhetjük dokumentumnak ezt a művet is. S mindkét munkából kiderül, hogy Zdenék Mlynár baloldali maradt, leszámolva il­lúzióval, szembenézve szemé­lyes felelősségével. Nem adta fel élete végéig a reményt, hogy a szocialista eszmék és az emberi szabadságjogok, a piacgazdaság és a szociálisan gondolkodó ál­lam eszméi egyesíthetők. Bízott a humanizmus és a progresszió világtörténelmi előnyében. Poli­tikai karrierje kudarccal végződött (a rendszerváltás után is sikertelen maradt), de az a gondolati ív, ahogyan értel­mezte korát, tanulságul szolgál­hat barátai és ellenfelei számára egyaránt. Egyik politikai ellenfelét idéz­ném, Petr Pithartot, aki halálhí­rét így kommentálta: „Sohasem volt cseh kisember. Tiszteltem őt, mint ama kevés emberek egyikét, akik nálunk is megho­nosították volna a baloldalisá­got és segíthették volna, hogy jobban európai értelemben vett baloldaliságról legyen szó." Vladimír Kokolia a zsinagógában Somorja. A napokban Budapest közönsége ismerkedhetett Vladimír Kokolia alkotásaival a Műcsarnokban. A Cseh Kultu­rális Intézet, illetve az At Home Gallery jóvoltából ezúttal ná­lunk is bemutatkozik a neves cseh képzőművész. Munkáiból ma este nyílik kiállítás a somorjai zsinagógában, illetve az At Home Gallery-ben. A kiállított kollekció május 11-éig tekint­hető meg. (t-si) Megjelent az új Géniusz Szlovákia egyetlen magyar nyelvű magazinjában a tizennyolc keresztrejtvé­nyen és egyéb fejtörőkön túl Zs. Nagy Lajos Hadititok című humoreszkjét olvashat­ják, továbbá beszélgetést Soltész Rezső énekessel, totóinteijút a világ jelen­legi legjobb tini magasug­rójával, Medgyes Renátával, ezenkívül rengeteg viccet, anekdotát. A lap sztárven dége ezúttal a csinos Demi Moore, (ú) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Hófehérke és a hét versenyző (17) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Üvegre festve (19) KIS SZÍN­PAD: Szentivánéji szexkomédia (19) ÜJ SZÍNPAD: Mária evangéliuma (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Dundo Ma­roje (10.45,14.30) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Dante pokla (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: A bi­rodalom visszavág (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Túlélni Picassót (am.) 15,17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: 101 kisku­tya (am.) 16, 17 Michael Collins (am.) 20 Az ördög maga (am.) 18.30, 20.30 Kolja (cseh) 17.30 Föld és szabadság (sp.-ang.-ném.) 20 Szeszélyes nyár (cseh) 20.15 YMCA: A Bi­rodalom visszavág (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Suttogj (cseh) 15.30, 18, 20,30 ISTROPOLIS: Az ördög maga (am.) 15, 17.30, Gyilkos gyógymód (am.) 20 Dante pokla (am.) 18, 20.30 KASS A DRUŽBA: Zűr az űrben (am.) 15.30 Evita (am.) 17.45, 20 TATRA: Az ördög maga (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Gyilkos gyógymód (am.) 15.45, 20.15 Suttogj (am.) 18. ÚS­MEV: Dante pokla (am.) 16,18,20 IMPULZ: Valódi bűn (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY-LUX: Osztály, vigyázz! (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Michael Collins (am.) 17,19 ÉRSEKÚJ­VÁR - MIER: 101 kiskutya (am.) GALÁNTA - MOZI: Az utol­só emberig (am.) 18 ZSELÍZ - SPUTNIK: Támad a Mars! (am.) 18 LÉVA - JUNIOR: Übü király (am.) 17, 19.30 RIMASZOM­BAT - ORBIS: Csillagok háborúja (am.) ROZSNYÓ - PANO­RÁMA: 101 kiskutya (am.) 16.30,19 Április 19-én folytatódik az újévi fórum Meghívó az ipolysági találkozóra A csőlősztői újévi fórum folyta­tásaként 1997. ÁPRILIS 19-ÉN, szombaton, Ipolyságon egyna­pos találkozót rendezünk. A Mécs László Alapítvány és a Márai Sándor Alapítvány támo­gatásával szervezett fórum 10 órakor kezdődik a helyi, Park utcai Csemadok-házban. Program: 10.00 Köszöntő 10.05 Két előadás az új közok­tatási törvénytervezettel kap­csolatosan és állásfoglalás 11.00 A Szlovákiai Értelmiségi Fórum (Fórum inteligencie Slo­venska) szóvivőjének elemzése a szlovák-magyar kölcsönös­ségről 11.45 A Szlovákiai Magyarok Értelmiségi Fóruma szándék­nyilatkozatának ismertetése és alapszabályának elfogadása 12.30 Ebéd 14.00 Vita 16.15 Az SZMÉF szándéknyilat­kozatának elfogadása és zárszó E találkozóra minden ér­deklődőt tisztelettel meghí­vunk. A szervezők nevében: ÁDÁM ZITA, a Szlovákiai Ma­gyar Pedagógusok Szövetségé nek pedagógiai főtanácsadója; BAUER GYŐZŐ professzor, a Szlovák Tudományos Akadé­mia Gyógyszerkutató Intézeté­nek igazgatója; ERDÉLYI GÉ­ZA, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke; FLÓRIAN KÁROLY professzor, a Kassai Műszaki Egyetem rek­tora; GRENDEL LAJOS, író, a Csemadok alelnöke; KONCSOL LÁSZLÓ, író; KÖVESDI SZABÓ MÁRIA, színművésznő, a Kas­sai Thália Színház tagja; LÉ­NÁR KÁROLY esperes, a Pro Probitate (A Helytállásért) díj 1996-os kitüntetettje; MÉSZÁ­ROS ANDRÁS, filozófus, a Ko­menský Egyetem Bölcsészkara magyar tanszékének vezetője; MIKLÓS LÁSZLÓ, a Szlovák Tudományos Akadémia Kör­nyezetvédelmi Intézetének tu­dományos munkatársa; MIK­LÓSI PÉTER, újságíró; PÁL­HÁZY BÉLA, szakorvos; REI­TER ISTVÁN, hegedűművész. K-366 ­(Fotó: Schuch József) A magányos zongora. Balról az első: Issovits István

Next

/
Thumbnails
Contents