Új Szó, 1997. április (50. évfolyam, 74-99. szám)

1997-04-16 / 87. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1997. ÁPRILIS 15. KULTÚR

A 16 Jaro Rihák Szomorú keringő című filmje a Szlovák Televízióban Képek Pavla emlékkönyvéből Régi, lassan feledésbe merülő hagyományait idézte fel hétfőn este a Szlovák Televízió l-es csatornája. Persze, tudom, hiábavaló azon siránkozni, hogy bezzeg valamikor minden héten új tévéjátékot kínált a közszolgálati (és egyetlen) tévé. Más időket élünk. MISLAY EDIT Olyanokat, amikor kivételes alkalomnak, emlékezetes eseménynek számít egy új szlovák tévéfilm. Más lapra tartozik persze, hogy Jaro Rihák rendező hétfőn este bemutatott Szomorú keringője, melyet Jana Bodnárová írása nyomán készített, akkor is megérdemelné a figyelmet, ha népes mezőnyben kellene érte küzdenie. Pedig látszólag nem sok dolog történik a filmben. Pavla, a szlovák fiatalasszony hirtelen fullasztónak érzi megszokott családi körét, s menekülni akar fárasztó kapcsolataiból. Legalább pár napra. Vissza gyerekkora egykori színterére, Budapestre, a hatalmas csigaházba, amely idegen és ismerős egyszerre. Vissza Zsuzsi nénihez, ahová Igaz, Bakócz úr világában Pavla volt „a kis angyal"... boldognak hitt emlékei húzzák. Az emlékekről persze időközben kiderülhet, hogy nem is olyan derűs, vidám és kivételes valamennyi. Igaz, Bakócz úr, az öreg fotográfus nosztalgikus világában Pavla volt „a kis angyal", de a hatvanas évek Budapestje, legalábbis Zsuzsi néni szoknyája mellől nézve, nem tűnhetett igazán gondtalannak. Pavla mégis ide menekül, valahányszor úgy érzi, ki kell törnie. Újra magába kell szívnia a város levegőjét, ahol önfeledt kislányként töltötte napjait. Szíve mélyén talán szívesen újra az a felszabadult bakfis lenne, aki tiszta tekintettel léphet az új napokba, s talán jobb irányba indulhatna... Nekem erről is szól Jaro Rihák halk szavú Szomorú keringője. Hétköznapi történet, mégis sajátos ízt kap, s különlegessé válik a rendező révén. Furcsa, de a film kockáit követve egyre gyakrabban jutott eszembe a kiváló szlovák rendező, Dušan Hanák neve. Pedig a témáikat tekintve nem biztos, hogy közös nevezőre tudnám hozni őket. Mégis, a látásmód, az a szeretetteli, de nem érzelgős stílus, mellyel hőseikhez közelednek - akik, bár első pillantásra talán olykor szürkének, mindennapinak látszanak, általuk pillanatok alatt színt kapnak sokban rokonítja őket. Jaro Rihák azt is bizonyította: otthonosan mozog a női lélek labirintusában. A nagyok közül Bergman tudta így „mozgóképbe zárni" egy nő arcának legapróbb érzelemmegnyilvánulásait. Tegyük persze hozzá, hogy ehhez Riháknak egy olyan színésznőre is szüksége volt, mint Eszenyi Enikő, aki szavak nélkül is megosztotta a nézőkkel Pavla lelkének valamennyi rezdülését. Táňa Kulíšková kitűnő szinkronja csupán az első percben volt meghökkentő (ami érthető, hiszen nekünk Eszenyi Enikőt a sajátos hangszíne is jelenti), később azonban észrevétlenül összeolvadt Pavla figurájával. Nagy érdeme a filmnek a kamera remek munkája: groteszk, indiszkrét, tolakodó, tapintatos és nosztalgikus egyszerre. E képekből születik meg a történet „lebegő" hangulata, mely a jó (könnyedén asszociáló) vágásnak és Andrej Šeban kitűnő zenéjének is köszönhető. Tudom: nem világrengető a megállapítás: Jaro Rihák készített egy jó filmet. Ez a fajta alkotás azonban hiánycikk manapság. Többet is megérdemelnénk. Egy-két szó indulatos kollégánkról Tóth Mihály születésnapjára BROGYÁNYI JUDIT Hadd nevezzem Tóth Mihályt egyszerűen kollégánknak. Úgy kollégája az újságíróknak, ahogyan az olvasóknak: naponta együtt dolgozik mindannyiunkkal. Tehát Tóth Mihály kollégánknak igen szép, sőt irigylésreméltóan érdekes könyvtára van gútori otthonában. Mást ne mondjak, jól észlelhető: a gazda a pozsonyi antikváriumok szorgos búvára. Meg aztán ott vannak szanaszét halomban az újságok, az itteni magyar, a magyarországi, a cseh meg a szlovák lapok kötegei. Kihajtva, meggyűrve, szóval, tele az olvasás jeleivel. Közben pedig kollégánk Naturbuscht játszik velünk: elmondja, hogy pusztán az érzéseire hagyatkozik, tulajdonképpen nem tud semmit... Nem szabad hinnünk kollégánknak, Tóth Mihálynak. Igaz ugyan, hogy megélhette, hogy semmi nem úgy történt, ahogy korábban tanulta, olvasta, megélte, ki is ütötték a tollat a kezéből vagy két évtizede, de keserű tapasztalásai dacára - szerencsére - a történelmet jelentős adag öniróniával, humorral élte meg és írja meg. Hiszen tudhatjuk: életünk, kivált ez a kisebbségi lét aligha elviselhető humor nélkül. S kollégánk, Tóth Mihály minden játéka egy szuverén egyéniség megnyilvánulása. Indulatai mellett tudása és tájékozottsága támogatja őt. Humora sem öncélú, hanem a nagyképűség ellen szól. Azt hiszem, Tóth Mihály kollégánk nem szereti az önjelölt prófétákat és alaposan tanulmányozza a profi politikusok, meg komoly történészek műveit. Elsősorban, persze, arra a mindannyiunkat érdeklő problémára keresi a választ: mi a szlovákiai magyarság identitása. Nem költői víziók kísértik. Nagyon is realista, már-már földhözragadt módon foglalkozik a konkrét helyzetekből következő konkrét tennivalókkal. És mindig a felvilágosult polgárok pártján. Tóth Mihályt annak idején - mindannyian tudjuk, mikor - jobboldalinak minősítették és ki akarták iktatni a szlovákiai társadalmi létből. Holott baloldali volt. Mégsem használom ezt a meghatározást, mert kollégánk nem ideológiákban gondolkodik, hanem a bérből és fizetésből élő emberek érdekeit képviseli. Helyzetéből következően elsősorban a miénket, de nem hinném, hogy tévedek, azt állítva: minden szlovák állampolgárét is, akinek meg kell küzdenie a mindennapi létért. És azt is tudja: a mi magyarságunkat sem szólamokkal lehet „megváltani", hanem csak a demokrácia szlovákiai, sőt közép-európai erősítésével. Churchillnek talán igaza volt: a demokrácia nem ideális állapot, de könnyű volt Churchillnek bírálnia a demokráciát, annál nehezebb nekünk megküzdeni érte. Kollégánk sokszor indulatos. Túloz is. Kiabál is. Kollégánk olykor erősebben nyomja meg a tollát. Kollégánkkal sokszor vitatkozunk. De azért, mert olyan ember, akinek véleménye van. És nem tart igényt arra, hogy csak neki legyen igaza. Mert, ha valakire, hát rá érvényes Voltaire ismert tétele: lehetőségei szerint azon munkálkodik, hogy ellenfelének joga legyen félelem nélkül vitába szállni vele, szóval Tóth Mihály kollégánk a véleményszabadság pártján van. El sem hisszük, pedig tény: kollégánk ma 65 éves. Népzenei monográfia bemutatója Diósförgepatony. Az MTA VEAB Magyarságkutatási Munkabizottsága 1997. április 17-én, csütörtökön 10.30 órai kezdettel Diósförgepatonyban tart kihelyezett ülést a helyi kultúrotthonban. Az ülés napirendje Ág Tibor, Barsi Ernő és Koncsol László Kemény a föld a patonyi határba' című népzenei monográfiájának bemutatója. A könyv folklóranyagának kutatómunkáját az MTA magyarságkutató csoportja kezdeményezte. A kiadást Diósförgepatony önkormányzata és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatta. A kötet a dunaszerdahelyi Lilium Aurum gondozásában jelent meg. (ú) A BÖNGÉSZŐ nyertese A Vasárnap 15. számában feltett kérdésre a héten 1125 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Kovács Ilona, a Hang-Kép szerkesztője közjegyző jelenlétébén sorsolta ki a szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát Monostori Mária érsekújvári olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 1997. április 2-án. (ú) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Bohémélet (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Üvegre festve (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Dundo Maroje (11) MOZI POZSONY HVIEZDA: Ragadozók (am.) 15.30,18, 20.30 OBZOR: Csillagok háborúja (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Michael Collins (am.) 15.00, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: 101 kiskutya (am.) 16, 20.30 Lone star (am.) 18 Az ördög maga (am.) 18.30, 20.30 Kolja (cseh) 17.30 KASSA DRUŽBA: Az ördög maga (am.) 15.30,17.45, 20 TATRA: Evita (am.) 15.30, 18, 20.15 CAPITOL: Ragadozók (am.) 15.45, 20.15 Az ördög maga (am.) 18. DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY-LUX: Osztály, vigyázz! (am.) 17.30,20 KOMÁROM -TATRA: Michael Collins (am.) 17,19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Hosszú csók (am.) 19.30 GALÁNTA - MOZI: Az utolsó emberig (am.) 18 LÉVA - SLOVAN: Sekély sírhant (ang.) 19 JUNIOR: Kazaam (am.) 17, 19.30 RIMASZOMBAT - ORBIS: Támad a Mars! (am.) ROZSNYÓ - PANORÁMA: Hosszú csók (am.) 16.30,19 Tóth István alkotásain az elmúlás, az öregség, az emberi kapcsolatok tükröződnek. A Mécs László Alapítvány és a Márai Sándor Alapítvány támogatásával, április 19-én Meghívó az ipolysági találkozóra A csőlősztői újévi fórum folytatásaként 1997. ÁPRILIS 19-ÉN, szombaton, Ipolyságon egynapos találkozót rendezünk. A Mécs László Alapítvány és a Márai Sándor Alapítvány támogatásával szervezett fórum 10 órakor kezdődik a helyi, Park utcai Csemadok-házban. Program: 10.00 Köszöntő 10.05 Két előadás az új közoktatási törvénytervezettel kapcsolatosan és állásfoglalás 11.00 A Szlovákiai Értelmiségi Fórum (Fórum inteligencie Slovenska) szóvivőjének elemzése a szlovák-magyar kölcsönösségről 11.45 A Szlovákiai Magyarok Értelmiségi Fóruma szándéknyilatkozatának ismertetése és alapszabályának elfogadása 12.30 Ebéd 14.00 Vita 16.15 Az SZMÉF szándéknyilatkozatának elfogadása és zárszó E találkozóra minden érdeklődőt tisztelettel meghívunk. A szervezők nevében: ÁDÁM ZITA, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének pedagógiai főtanácsadója; BAUER GYŐZŐ professzor, a Szlovák Tudományos Akadémia Gyógyszerkutató Intézetének igazgatója; ERDÉLYI GÉZA, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke; FLÓRIAN KÁROLY professzor, a Kassai Műszaki Egyetem rektora; GRENDEL LAJOS, író, a Csemadok alelnöke; KONCSOL LÁSZLÓ, író; KÖVESDI SZABÓ MÁTóth István fotókiállítása a Hont Galériában Korunk krónikása RIA, színművésznő, a Kassai Thália Színház tagja; LÉNÁR KÁROLY esperes, a Pro Probitate (A Helytállásért) díj 1996-os kitüntetettje; MÉSZÁROS ANDRÁS, filozófus, a Komenský Egyetem Bölcsészkara magyar tanszékének vezetője; MIKLÓS LÁSZLÓ, a Szlovák Tudományos Akadémia Környezetvédelmi Intézetének tudományos munkatársa; MIKLÓSI PÉTER, újságíró; PÁLHÁZY BÉLA, szakorvos; REITER ISTVÁN, hegedűművész. K-366 ÚJ SZÓ-HÍR Új kiállítás nyílt a minap a Hont Galériában. A magyarországi illetőségű Tóth István, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze és az Évszázad Kiváló Fotóművésze legjobb alkotásait mutatja be ezen az önálló tárlaton. A világhírű művészt Kocsis Ernő festőművész mutatta be az ünnepélyes megnyitón. Tóth Istvánnak több mint 3000 kiállítása volt eddig. Különböző világhírű fotókluboknak a tagja szerte a világban. Fotóiból érezni, hogy szereti a földet és szereti az embereket. Kocsis Ernő korunk sajátos krónikásának nevezte a művészt. Felnőtt egy művész és ő szerény maradt; a munkája beszél róla. Amit eddig alkotott, már az egy hatalmas életmű, de reméljük, hogy még lezáratlan. Tóth István fotóművész rendkívül látványos kiállítása április 30-ig tekinthető meg. (haládik) Eszenyi Enikő, a Szomorú keringő Pavlája (Fotó: Katarina R. Kraichovich)