Új Szó, 1997. április (50. évfolyam, 74-99. szám)

1997-04-02 / 75. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ŰJ SZÓ 1997. ÁPRILIS 2. KOMMENTÁR Folyamatos múlt TÓTH MIHÁLY Valaki eljáratta a száját, s kiszivárgott a hír, hogy a központi államigazgatási szervek káderesei, finomabban: személyzetisei agytágításon vettek részt, mert a legeslegfőbb káderesek úgy döntöttek, hogy az állami alkalmazottakról szóló törvény kidolgozásával párhuzamosan sort kerítenek a közhivatalnokok alkalmasságának értékelésére is. Ez tulajdonképpen nem is hír, hiszen a folyamat már évek óta zajlik. Sőt évtizedek óta, ha úgy.értelmezem a jelenséget, ahogy öreg barátom, K. M. értelmezte 1971 tavaszán, amikor alatta is, alattam is erősen ingani kezdett a szerkesztőségi szék. Tíz ujján nem tudta összeszámolni, hogy életének nem egészen 7 évtizede alatt hányszor káderezték. „Tudod - mondta derűs arccal -, a káderezés olyan, mint az önkielégítés. Aki egyszer kamaszkorában hódolni kezd az onániának, azzal még akkor is elő-előfordul házasélete során, hogy a »kézzel fogható« megoldást választja, ha hét vármegye szépe fekszik mellette a hitvesi ágyban." Valószínű, hogy a káderezés K. M. által megfogalmazott „definíciója" még lábjegyzetként sem kerül bele a jelenségről írandó tudományos igényű tanulmányokba. Ehelyett - mint minden rendszerváltás után - kiválóan képzett szerzők mindannyiszor kimutatják, hány ember szaktudása nem veszett volna kárba, ha az előző rezsim nem káderez oly féktelenül. A hatalomra került politikusok pedig kijelentik: soha többé ilyet, mostantól kezdve csak a tudás és a rátermettség számít! Itt fekszik a hatalom „ágyában" a szépséges menyecske, a demokrácia, és már több mint fél évtizede folyamatosan megalázzák. Ugyanúgy, mint a háború utáni három évben, hasonlóan, mint 1948 és 1968 között, és cudarabbul, mint az 1968at követő két évtized tisztogatásainak bármelyik hullámában. A fő szempont most is a politikai hovatartozás, de nehezíti a kikáderezettek helyzetét, hogy aki egyszer, mondjuk, 50-55 éves hivatalnokként a könnyűnek minősítettek kategóriájába kerül, az igen nagy valószínűséggel feliratkozik a reménytelenül munkanélküliek listájára. Folyik Szlovákiában a gerincropogtatás, és - pontosan úgy, mint már annyiszor - ez-úttal is a legkeményebb jelleműekre nehezedik a legnagyobb nyomás. És persze azok ússzák meg legkönnyebben, akik nem csinálnak gondot a kabát kifordítása miatt. Hét év telt el a rendszerváltás óta. Azóta az államigazgatásban is lett volna elég idő arra, hogy a szakértelem legyen döntő szempontja a minősítésnek. A rendszerváltók azt mondták: mi nem vagyunk olyanok, mint ők voltak. Ez is közrejátszott abban, hogy ismét ők kerültek hatalomra. Nem tudtak leszokni arról, amire kamaszkorukban rászoktak. JEGYZET Utolsó tangó MOLNÁR NORBERT Vannak dolgok, amelyeket ép ésszel nehéz felfogni, például ha valaki tangót játszat magának, és kazacsokot jár. A kormányprogram külügyi részének tangója (kettőt előre, egyet hátra) egyértelműen a nyugat-európai integrációt jelöli meg fő célkitűzésnek. A kormánypárti képviselők viszont itthon kazacsokot járnak. Az Eduard Kukán által beterjesztett határozatot - hogy a képviselők ajánlják a polgároknak a NATO-ba való belépést - nem támogatták, pedig csupán a kabinet programjának megerősítését kérte. No meg a NATO-népszavazás értelmetlenségének élét próbálta tompítani. Enyhén skizofrén helyzet. A koreográfus elmegy Párizsba utat egyengetni, közben idehaza táncosai félrelépnek. Mečiar Párizsban tangózott. 1994 óta először talált nyugati partnert. Bár a kettős nem igazán sikerült hibátlanra, a francia itt-ott rálépett a lábára, de no problem. Megtaposott cipővel is lehet dicsekedni. A franciák azért óvatosak voltak. A demokráciáról vagy jót, vagy semmit, a NATO madridi csúcsa túl közel van - tehát nem kecsegtettek -, az EU-belépés még túl távol, majd abban segítenek. Közben az integrációért felelős parlamenti bizottság alelnöke Pozsonyban nemmel szavaz a NATO-referendum igenajánlására. S vele együtt nézetkollégái nagy része is. Ján Ľupták egyszer már elnézést kért választóitól, mert megszavazta a bankprivatizációt. Vajon ezt a szavazást is sűrű bocsánatkérések követik, vagy csak egyszerűen mindenki kimutatta foga lepedékét? Mečiar kissé fárad tan és diadalittasan hazatért Párizsból, tangózott egy jót, míg itthon kazacsokoztak egyet. Akad-e ezek után valaki Nyugaton, aki hajlandó lesz tangóra felkérni a miniszterelnököt? Félek, ez a párizsi volt az első és utolsó tangó. Ezután... Szóló! Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 82006

Bratislava,

Prievozská 14/A,

P.O.BOX49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, v 'amint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint -Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Ujságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Slavkovská oktatási miniszter: - Miniszterelnök úr, megoldottam a nemzetiségi oktatásügy minden gondját-baját! A magyar iskolákba fajtiszta szlovák pedagógusokat küldünk kiemelt fizetéssel. Meglátja, milyen hatása lesz ennek a döntésemnek... (Szűcs Béla karikatúrája) TALLÓZÓ PRÁCA Vladimír Mečiar kijelentését, amely szerint Oroszország és az USA megegyezett abban, hogy Szlovákia nem lehet a NATO tagja, az USA már cáfolta, Oroszország viszont csöndben van. Meglepő, hogy Mečiar csak az Egyesült Államokat kritizálja, Oroszországot azonban nem. Feltehetjük a kérdést, hogy milyen jogon teszi ezt. národná obroda A Nemzetközi Valutaalap figyelmeztette Sergej Kozlík pénzügyminisztert, hogy a revitalizációs program következményeként romolhat a fizetési fegyelem a szlovákiai gazdaságban, növekedhet a költségvetési deficit, és romolhat Szlovákia nemzetközi megítélése. Az IMF szerint a törvény az állam beavatkozásaként fogható fel. Ilyen jogszabályt egyetlen fejlett országban sem hagytak jóvá. NATO-referendum: bizonyíthatjuk, hogy mi teljes egészében Nyugat-Európához kívánunk tartozni Igenlő szavazataink értelme a május végi népszavazáson Az emberben felvetődik a kérdés: van-e értelme szavaznunk a közelgő referendumon? A NATO világossá tette, hogy Szlovákia belépésének fő akadálya az ország politikai rendszere, ezért bárhogyan végződjön is a népszavazás, Szlovákia nem kerül az első körbe. ÖLLÖS LÁSZLÓ A NATO azt is leszögezte, hogy az új tagországok területére nem telepítenek atomfegyvereket, sem más támaszpontokat, így a második és a harmadik kérdésre adandó válaszainkkal sem a kérdések tartalmáról döntünk. Hát akkor mire szavazunk május végén? Az első kérdés esetében látszólag egyszerű a válasz: belépési szándékunkról. Ám ezt a szándékot - amint egy NATOdiplomata jelezte is - kétségessé teheti a másik két kérdésre adandó válasz. Ezek jól kitalált negatív kérdések. Az embernek az atomháborútól való természetes borzadására építenek, s arra, hogy nálunk a NATO védelmi doktrínáját szinte senki sem ismeri. Nevezetesen hogy a ... kétségessé teheti a másik két kérdésre adandó válasz. demokráciák csak olyan fegyverekkel védekezhetnek hatékonyan, amilyenekkel fenyegetik OLVASÓI LEVELEK Kit szolgál a televízió? Nagy érdeklődés előzte meg március l-jén a Spartak Trnava -FC Košice bajnoki rangadóját. A vidéken élő íabdarúgás-kedvelők örömmel várták, hogy ezt a rangadót megnézhetik a televízió képernyőjén. A mérkőzés előtt 24 órával azonban váratlan bejelentést hallottunk. A Markíza és a VTV tévétársaság vezetői nem egyeztek meg a közvetítés szabályaiban, ezért a Markíza tavasszal nem fog közöket. Hitler és Sztálin óta világos, hogy a félelem és engedékenység csak bátorítja a hódítót. Hát most a mai félelmünkre és óvatosságunkra építik a népszavazás üzenetének összezavarását. Ez a félelem három, nálunk jócskán gerjesztett hamis védekezésre épül. Az első szerint aki nem állomásoztat területén atomfegyvereket, arra ilyen fegyverekkel nem is lőnek. Hát majd éppen Szlovákiát hagynák békében egy esedeges atomháborúban itt, Európa közepén, Pozsony stratégiai helyzetének, ... ágyúból kilőhető atomlövedékekkel is rendelkeznek... a Kárpátok nem kevésbé fontos átjáróinak és sok másnak az okán! Ma már nemcsak rakétákkal, hanem akár ágyúból kilőhető atomlövedékekkel is rendelkeznek a nagyhatalmak. A második előítélet úgy szól, hogy atomfegyver nélkül túlélhetünk egy atomháborút. Nos, több mint két évtizede tény, hogy elég volna, ha csak az egyik szuperhatalom robbantaná fel összes atomfegyverét, már azzal elpusztítaná az egész földgolyót. Harmadik előítéletünkkel pedig azt hisszük, ha mi elutasítjuk az atomfegyvert, akkor azok is azt teszik, akik uralmuk alá szeretnének hajtani bennünket. Hát nem azt teszik. Éppen fordítva. Ingatagságunkat látva merészebbek lesznek. Leszerelni akkor hajlandók őket, ha a demokvetíteni egyetlenegy I. ligás mérkőzést sem. Ez a bejelentés hideg zuhanyként hatott a nézőkre, mert csak kevesen tudják a VTV adását fogni. A Markíza műsora sem látható minden háztartásban. Az állami televízió pedig nem sugározza a slágermérkőzéseket. Az adófizető polgárnak közömbös, hogy milyen ellentétek uralkodnak az egyes tv-társaságok és a labdarúgó-szövetség között. A magyarországi 2-es csatorna szombatonként délután vagy vasárnaponként délelőtt, esetleg hétfőnként 17 órai kezdettel közvetít mérkőzéseket, és így lehetőséget ad az érráciák erejét látják. Minden rettegésünk ellenére tény, hogy a harmadik világháború kirobbanásának éppen az atomfegyverek képezik a legfőbb akadályát. A hódításról álmodó diktátorok ugyanis biztosak lehetnek benne, hogy maguk is elpusztulnak. Csak a legdemagógabb hadurak állíthatják, hogy elrettentésükhöz hagyományos fegyverek is elegendőek. Magyarázatként álljon itt egy, a pozsonyi Komenský Egyetem katonai tanszékén történt eset. A nyolcvanas évek elején, amikor a kizsákmányoló imperialistákat kellett volna laposra vernünk, azt fejtegette egy alezredes, hogy egy ezrednek a riadó pillanatától számított húsz percen belül kell elhagynia a laktanyát. Majd arról beszélt, hogy ezek az imperialisták képesek voltak hasonló közép-hatótávolságú atomrakétákat telepíteni Nyugat-Európába, mint amilyeneket a Szovjetunió telepített hozzánk, s ezek 6-8 perc alatt nálunk vannak. Ekkor az egyik hallgató (aki mellesleg ma ismert újságíró) megkérdezte: „Mondja csak, alezredes elvtárs, taktikailag hogyan is jön össze ez a kettő, hogy nekünk húsz perc alatt kellene elhagynunk a kaszárnyát, az atomrakéták pedig már hat percen belül itt vannak?" Az alezredes ekkor ordítani kezdett, hogy majd ő elintézi a hadsereg harci kedvét aláásó ilyen senkiháziakat. A diák így védekezett: „Dehogy, alezredes elvtárs, eszembe nem jutna, én soha. Én, kérem, csak arra vagyok kíváncsi, mit vezényeljen egy parancsnok ebben a helyzetben, alezredes elvtárs. Vezédeklődőknek, hogy láthassák kedvenc csapatukat. Jó volna, ha nálunk is meghonosodna ez a gyakorlat. Vagy a közszolgálati televíziónak nincs szándékában, hogy minél több nézőt vonzzon a képernyők elé? Belányi János Deménd Nyissunk ajtót rájuk! Most újfent nehéz időket élünk. Tíz- és tízezrek egyensúlyoznak a létminimum határán, vagy már lejjebb is csúsztak. Az önkormányzatoknak van a legnyelje netalántán azt, hogy szuronyt szegezz?" Tudnunk kell, most nem a NATO-tagságról s nem is atomfegyverek és csapatok állomásoztatásáról döntünk, hanem arról az üzenetről, amit ki-ki a szlovákiai demokrácia híveinek és ellenségeinek küld. Aki úgy véli, hogy a szlovákiai demokráciát az egyértelmű és határozott üzenet segíti, szavazzon három igennel. S azok a szlovákiai magyarok, akik úgy gondolják, nekünk, magyaroknak különösen fontos, hogy bennünket az ország legnyugatorientáltabb, a NATO teljes védelmi doktrínáját elfogadó rétegének tartsanak a nyugati demokráciák, s így ők is fokozottan támogassanak minket az előttünk álló igen nehéz időszakban, szavazzanak ugyanígy. A három igennel ugyanis a nyugati demokráciákVezényelje netalántán azt, hogy szuronyt szegezz? nak azt üzenjük: mi nemcsak fél szívvel, tehát kritikus helyzetekben megbízhatatlanul kívánunk a NATO tagjaivá válni. Ezért érdekük is, hogy támogassanak minket, mivel nem teszik ingyen. Ezt a támogatást pedig nem tehetjük kockára, erre nagyon nagy szükségünk van, és lesz! A hazai és külföldi hódítóknak pedig azt üzenjük: a harcba maguk is belepusztulhatnak. Más szóval azt, hogy mi nem ijedünk meg, és szövetségeseink is vannak. Ha megegyezés helyett hódítani akarnak, féljenek ők! nagyobb áttekintésük arról, hogy kik szorulnak sürgős segítségre. Ennek tárgyilagos megítélésében a legcélravezetőbb a helyszíni látogatás. A röpke szemle, a baráti hangvételű beszélgetés sok mindent felszínre hozhat. Vegyünk annyi fáradságot, és nyissunk ajtót a szegénységben tengődőkre, magányos, beteges, idős embertársainkra! Az ilyen hozzáállás erősítheti önbecsülésüket, bizonyos mértékben gyógyír lehet a „velünk már senki sem törődik" álláspont feladására. Kovács István Pozsony