Új Szó, 1997. március (50. évfolyam, 50-73. szám)

1997-03-11 / 58. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁRCIUS 11 KOMMENTÁR Tüntetés, kitüntetés FEKETE MARIAN Szlovákia és az európai demokratikus berendezkedésű álla­mok között van egy szembetűnő különbség: ha Ausztriában feldúlnak egy zsidó temetőt, ha Párizsban a Szajnába dobnak egy színes bőrűt, az ilyen atrocitások ellen szervezett tünteté­sek élén az ország miniszterelnöke vagy más, hasonló rangú alkotmányos tényező tüntet. Szlovákiában az ilyen tüntetések résztvevői ellen a rendőrség lép fel, ugyanakkor toleráns a tüntetők ellen támadó bőrfejűekkel szemben. Alighanem más volna a helyzet, ha az ilyen tüntetések élén Mečiar, Gašparo­vič vagy akár Kováč ballagna. Gašparovič, a "parlament elnöke azonban ült olyan rendezvé­nyen -jelenlétével kitüntetve -, amelyet a Matica slovenská szervezett meg, egészen véletlenül Jozef Tiso elvbarátai 1945. január 15-i nagy találkozójának 50. évfordulóján. Ön­magába véve már ez is elegendő ok lehetne arra, hogy Szlová­kiában újraalakuljon és minél hatékonyabb tevékenységre tö­rekedjen egy B'NEI B'FUTH-féle humanitárius szervezet. Az alig egy héttel ezelőtti sajtóértekezletükön terjesztett, a szlo­vákiai zsidók elleni támadások háromoldalas felsorolása sok újságíró számára meghökkentő volt, holott ebben az összeál­lításban nem szerepelt az összes olyan zsidóellenes támadás, amelyről a szlovákiai sajtó, - az Új Szó is - tudósított. A nyil­. vánvaló tények, a sajtóban is megjelent hírek fölött a vádha­tóságok, bíróságok szemet hunynak, vagy politikai szándék hiányában nem tudnak dönteni. Azt, amit a zsidók éltek meg, évtizedek óta tapasztalhatjuk mi is. Érdemes lenne odafigyelni a zsidó közösség tapasztalatai­ra, amelyek arról szólnak, hogy az ilyen támadások mindig csak újabb támadások előkészítésére szolgálnak. Az állami szervek mintha támogatnák ezt olyan „nyomozásokkal" is, amelyek mindig azt derítik ki, hogy a brutális zsidó-, cigány­vagy magyarellenes támadásoknak semmiféle indítékuk nem volt. A közvélemény egy része örül az ilyen Sherlock Holmes-i eszmefuttatásoknak, és egyáltalán nem tudatosítja azt, hogy ami ma egy kisebbségivel történik meg, az holnap vele történ­het meg - ha csak egy picit is más, mint a többiek. J ECYZET Habos torta puskaporral GÖRFÖL ZSUZSA Enver Hodzsa volt diktátor kardiológusa a posztkommu­nista Albánia elnöke lett. Ti­pikus kelet-európai jelenség. Sali Berishához a honi és kül­földi közvélemény mégis nagy reményeket fűzött, hi­szen ő nem a kommunisták­ból lett szocialisták, hanem a magát demokratikusnak ne­vező ellenzék egyik vezére volt. Az albánok abban is re­ménykedtek, hogy orvosként majd valóban a társadalom pulzusán tartja a kezét, és ér­zékelni, gyógyítani fogja a bajokat. Sajnos, a doktor még a tüneti kezelést is elhanyagolta. A tavalyi választások botrányo­san rossz megszervezése, a szinte leplezetlen csalások és hamisítások, a honi és külföl­di bírálatok elutasítása azt a benyomást keltette, hogy Be­risha nemcsak orvosa volt, hanem tanítványa is az egy­kori vezérnek. Kétségtelen, hogy az elmúlt években óriá­si változások mentek végbe Albániában, de szaporodtak az aggodalmak is. A piramis­játék látványos összeomlása csak az a bizonyos utolsó csepp volt a pohárban. A csa­lás kormányzati engedéllyel és támogatással zajlott. Az ellenzék elhallgattatása pe­dig tipikusan sztálini módon - a titkosrendőrség segítsé­gével. Tagjait Berisha észa­kon, saját szülőföldjén tobo­rozta, s a déliek, a „mások" ellen uszította. Ezért is veszé­lyes a mostani válság, hiszen magában hordozza a Bosz­nia-vírust. Ezért az Európai Unió és az EBESZ nagy igyekezete, hogy megelőzzék a járványt, ezért kész az olasz külügyminisz­ter személyesen garantálni a vasárnap megszületett egyezményt az elnök és az el­lenzék között. Pedig amit kétnapi rohammunkával ki­sütöttek, az nem éppen von­zó falat. Berisha lényegében csak annyi engedményt tett, hogy belement egy ideigle­nes egységkormány megala­kításába és abba, hogy ne 45 napon belül, hanem kicsit később, júniusig tartsák meg az új választásokat. Erre a sü­letlen tortára szánt habként pedig hozzájárult ahhoz, hogy a felkelők egy hetet kapjanak a fegyverletételre és közkegyelmet. Már ha le­teszik a fegyvert. Pillanatnyi­lag erre nincs sok remény, az emberek már nem hisznek Berishának. És van még pus­kaporuk. E Stíl il %lir J.... íás Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Me­diaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Ujságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Pontosan úgy érzem magam, mint az ország. Szlovákiát a NATO-ba meg az Európai Unióba nem akarják fölvenni, engem meg munkába! (Gossányi Péter karikatúrája) A kormány és az ellenzék állításai: féligazságok hangoztatása mindkét oldalon Privatizációs abszurd Az is csak Szlovákiában fordulhatott elő, hogy egy liberális párt kezdeménye­zésére a konzervatív jobb­oldal a szélsőbaloldallal összefogva hozott tör­vényt a pénzintézetek ma­gánosításának hatéves ti­lalmáról. SÁNDOR ELEONÓRA Mi több, minderre a teljes ellen­zék és a kormánykoalíció egy ré­sze összefogásának köszönhe­tően került sor, ám a kormány ­a külügyi államtitkár szavainak tanúsága szerint - e lépés követ­kezményeiért semmiféle fe­lelősséget nem vállal. Most légy okos, Nyugat! A kormány, amely egyébként igen keveset ad az integrációs szervezetek szavára - merthogy Európába emelt fejjel, nem pedig térden csúszva akar bekerülni -, most naponta idézi az OECD illetékes bizottságai lesújtó véleményé­nek - a felét. Azt a felét, amely a magánosítási moratórium ked­vezőtlen következményeire fi­gyelmeztet. Az ellenzék a válto­zatosság kedvéért ugyanezen véleménynek a másik, és csak a másik felére hivatkozik, mond­ván, hogy az OECD nem írja elő a magánosítást. Ugyanez lett a sorsa a Nemzeti Bank állásfogla­lásának is: a kormány azt hang­súlyozza, hogy a Nemzeti Bank is privatizációt ajánl, az ellenzék meg azt, hogy a jegybank is óva­tosságot javasol. A kormányzati oldal nem hajlandó tudomásul venni, hogy az OECD elvárásai az átlátható, ellenőrizhető, a nyugati befektetőket nem kizá­ró privatizációval kapcsolato­sak, az ellenzék meg azt, hogy az átláthatóság, ellenőriz­hetőség, diszkrimináció-men­tesség olyan jelzők, amelyek magára a privatizációra vonat­koznak. Tehát az OECD igenis elvárja legalább a kereskedelmi bankok magánkézbe adását. A kormány állítólag komolyan OLVASÓI LEVELEK A filmvásznon sikerült Február 25-én az MTV l-es csa­tornáján egy '85-ben készült csehszlovák filmet néztem vé­gig. Ami megragadott, hogy nagyszerű nemzetközi színész­gárdával lett a téma megfilme­sítve. Egy csehországi község élete volt a film mondanivalója, még az „elvtársi" légkörben. A közölnivalóm lényege: a ma­gyar, szlovák, cseh emberek Csehországban megértették egymást. Gondolom, a forgatás szünetében nem korholták egy­aggódik az ország OECD-tagsá­gának veszélybe kerülése miatt. De annyira azért nem aggódik, hogy leült volna tárgyalni az el­lenzéki pártokkal, s feltárta vol­na előttük a magánosítási elkép­zeléseit. Az is furcsa, hogy míg a nyugati gazdasági szakértők előtt a bankok egy hónapon be­lüli privatizációjáról tavaly ja­nuárban tett ígéretének nem tel­jesítését Vladimír Mečiar a cseh fél ellenállásával indokolta, most ennek épp az ellenkezőjét állítja: a privatizáció késése mi­att nem lehet megállapodni a csehekkel. A DSZM-képviselők által a törvény parlamenti vitája során ismertetett kompro­misszumos javaslatokról nem zajlott pártközi egyeztetés, ahogy mindmáig nem került sor a kormányfő által kezdeménye­zett kerekasztal-tárgyalásra sem. Pedig ha Mečiar az ország jövőjét súlyosan befolyásoló, kardinális problémának tartja a kérdést, akkor az ellenzék takti­kázása ellenére sem lett volna szabad megsértődve elállnia a lehetőségtől, hogy minden érde­kelt fél komoly és nyílt vitában ismertethesse érveit és ellenér­veit. Ezért is nehéz megszaba­dulni a gyanútól: a pénzintéze­tek privatizációját nem elsősor­ban az OECD-tagság érdekében Az OECD véleménye fegyverként szolgál a belpolitikai harcban. sürgeti a kormány, a szervezet véleménye csak fegyverként szolgál egy belpolitikai harcban. Ám ez a fegyver nem gumipus­ka, és ezt az ellenzéknek is tud­nia kell. Azok a pártok, amelyek naponta háromszor számon ké­rik a kormányon az integrációs feltételek teljesítését, nem le­gyinthetnek az OECD illetékese­inek szavaira. Ahogy a jegybank véleményére sem, hiszen ez ide­ig ezt az intézményt a szakérte­lem, a kormánytól való függet­lenség bástyájaként emlegették. Furcsa lenne, ha éppen most vonnák kétségbe a hozzáértését. A jegybank állásfoglalása mel­lesleg az oly kívánatos kompro­misszum alapját is képezhetné. De meg meri-e kockáztatni az ellenzék, hogy miután a törvény elfogadását hatalmas győzelem­ként megünnepelte, miután többször kategorikusan nemet mondott a privatizációra, végül mégis - úgymond - meghátrál­jon? Nem vitás, kit terhel na­gyobb felelősség a kialakult helyzetért. Ha a kormánynak nyolcvanegy szavazata van a parlamentben, nem várhatja el az ellenzéktől, hogy az önként és dalolva fogja támogatását ad­ni a kormányzati elképzelések­hez. Arról nem is beszélve, hogy a DSZM önszántából kötött koa­líciót a szélsőséges pártokkal, sajnálatra tehát nem tarthat igényt. És főleg nehéz felelőtlen, országrontó makacssággal vá­dolni az ellenzéket akkor, ami­kor kormányzati részről sem hangzott el még ez ideig olyan nyilatkozat, amely a Nemzeti Bank álláspontjának elfogadá­sára utalna. Az ellenzéknek legi­tim joga a kormány megbukta­tására törekedni. De ha a követ­kező választások után maga sze­retne kormányt alakítani, meg­fontolhatná, érdemes-e ennek a jognak a nevében olyan párttal ­esetünkben a Munkásszövetség­gel - összefognia, amilyennel tőlünk egy országhatárral nyu­gatabbra szóba állni sem igen il­lik. Ahogy az Európai Unió nem és nem hajlandó megérteni, mi­lyen különleges politikai körül­mények gátolják a kormányt például a kisebbségi nyelvtör­vény elfogadásában vagy a tit­kosszolgálat ellenőrzésének biz­tosításában, úgy az OECD is csak a privatizációs tilalom té­nyét fogja figyelembe venni. A pozsonyi abszurd politikai hely­zet kívül esik a párizsi pénzügyi szakértők érdeklődési körén. Akkor is, ha az ellenzék próbálja meg elmagyarázni nekik. más nemzetiségét és anyanyel­vét. Tudom, hogy ez csak film­ben létezik. Nem lehetne róluk példát venni a valóságban is? Azon tűnődtem, hogy Mečiar és Slota urak, ha véletlenül vala­mikor látták ezt a filmet, ugyan milyen szemmel nézték a ma­gyar, szlovák és cseh művészek együttműködését. Vajda András Szete Egyre szűkülő jogainkról A rendszerváltás óta eltelt évek­kel arányosan szűkülnek ki­sebbségi jogaink, identitásunk megőrzésének esélyei. Hogy helyzetünk tovább romlik, bizo­nyítja az a tény is, hogy már nem tartják szükségesnek a ki­sebbségi nyelvek használatának elfogadását a hivatalos érintke­zés területén. Sajnos, intézmé­nyeinkből, hivatalainkból las­san eltűnnek a magyar nyelvű feliratok, lásd például a Duna­szerdahelyi Járási Hivatalnak csak szlovák nyelven feltünte­tett megnevezését! A szlovák al­kotmány biztosítja a kisebbsé­gek számára az anyanyelven történő információs jogot. Vagy a Markíza Televízió bemon­dónőjének az esetét, ahol egy állami hivatalnok utasítására Vadkerti Andreából Vadkertio­SME A rimaszombati rendőrség ad acta helyezte az Igor Chamula házának felgyújtásával kapcso­latos ügyet. Chamula az SZNP magas rangú képviselőjeként összeveszett a járási DSZM-mel, ami miatt leváltották az oktatási minisztérium államtitkári poszt­járól, és azóta diplomata Belg­rádban. Az ügyben első-ként Jo­zef Šimkót, a Rimaszombati Já­rási Hivatal elöljáróját, egyben a DSZM járási elnökét hallgatták ki. Az államigazgatási posztok betöltésével kapcsolatos viták ugyanis Chamula és Šimko kö­zött végül személyes jelleget öl­töttek. PRAVDA Az előkészületben lévő NATO­referendum három kérdése több kétséget is felvet, sőt több jogász szerint nem felelnek meg annak a törvényi előírásnak, amely szerint kölcsönösen nem függ­hetnek egymástól. Ľubomír Fo­gaš arra is figyelmeztet, hogy nem egyértelmű, miszerint a NATO belépéssel valamely nem­zetközi szerződéshez csatlako­zunk-e, vagy szövetségre lépünk más államokkal. A második esetben ugyanis azt is népszava­zásnak kell jóváhagynia. Hozzá­tette: valószínű, hogy megfelelő magyarázat nélkül sok lesz az érvénytelen szavazat. Amennyi­ben ugyanis valaki az első kér­désre nemmel válaszol, akkor a többire sem válaszolhat igennel. NOVÝ ČAS A VTV péntek este sugározta a Titkos tanúk IV. című produkci­óját, és ahogyan az lenni szo­kott, ugyanez szombaton este megjelent a közszolgálati SZTV 1-en is. A műsor tartalmával fe­lesleges foglalkozni. Illusztráci­óként érdemes idézni a titkos vizsgálótisztet, aki bevezető­ként kijelentette, hogy semmi köze az iíj. M. K. elrablásával kapcsolatos nyomozáshoz, majd pedig nagyon elhivatottan értékelte egykori kollégái mun­káját. Nem tudni, mitől tartott a titkos nyomozó, és miért hin­nénk olyanoknak, akiknek még az arcát sem láthattuk. A magán VTV valóban azt sugározhat, amit akar, de nem így a közszol­gálati SZTV. A hírműsor be­mondója nézői telefonokra hi­vatkozott, most már csak az a kérdés, hogy mi módon sikerült elintézni szombaton a sugárzás­ra alkalmas másolat elkészíté­sét. Helyesbítés Hétfői számunkban a Hit és nemzet vértanúja volt című tu­dósításunkban tévesen az Ifjú Szivek együttes fellépéséről ír­tunk; Olmútzben egy másik e­gyüttes, a Corda Fratrum, a po­zsonyi ferences templom mellett működő magyar egyházi kórus lépett fel. A hibáért az olvasók és az együttes elnézését kérjük. vá Andrea lett. Sajnos, nagyot csalódtunk a Markíza vezetésé­ben, egy hivatalnok utasítását fontosabbnak tartotta a törvé­nyesség betartásánál. Tudjuk, hogy ezektől a dolgoktól nem lesz holnap olcsóbb a kenyér, de további megmaradásunk szempontjából ezek nagyon fontos tényezők. A háttérben olyan szlovák politikai erők te­vékenylednek, melyeknek érde­kük az itteni szlovákság és az itt élő magyarok közötti feszültség fenntartása, mert így próbálják elterelni a figyelmet azokról a problémákról, amelyeket ez a kormány képtelen megoldani. Németh Géza Alistál

Next

/
Thumbnails
Contents