Új Szó, 1997. március (50. évfolyam, 50-73. szám)

1997-03-04 / 52. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1997.FEBRUÁR 25. KULTÚRA OKTATÁS 9 Most még vidáman játszanak, de nemsokára nekik is pályát kell választaniuk. Vajon helyesen döntenek? Vannak szerencsések, akiknek nincs szükségük tanácsra, milyen szakmát válasszanak (Fotó: Vlado Gloss) Álomfoglalkozások Nyitrai Magyar Akadémiai Esték Nyitra. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége - Nyitrai Főiskolai Alapszervezete, a Juhász Gyula Ifjúsági Klub és az Illyés Közalapítvány szervezésében folytatódik a Nyitrai Magyar Akadémiai Esték sorozata. Ma 18.30 órától dr. Soós István kandidátusnak, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete kutatójának előadását hallgathatják meg az érdeklődők „A magyar társadalmi fejlődés a Habsburg-magyar viszony tükrében 1780-1867 között" címmel. Az előadás helyszíne a Konstantin Egyetem Pl-es előadóterme (Nyitra, Tr. A. Hlinku 1) lesz. (ú) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Space Jam (am.) 14.30 Nappali fény (am.) 16.30, 18.30, 20.30 OBZOR: Veszélyes őrültségek (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Übü király (cseh) 15, 17, 19, 21 CHARLIE CENTRUM: Matilda (am.) 17, 18.45 Kolja (cseh) 20 Az utolsó emberig (am.) 20.30 Elemi félelem (am.) 17.30 A dolgok állása (ném.) 19 Szökevények és vándorok (szlov.) 19.15 ISTROPOLIS: Matilda (am.) 15 Evita (am.) 18, 20.30 KASSA DRUŽBA: Támad a Mars! (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Space Jam (am.) 15.30 , 17.45, 20 CAPITOL: Matilda (am.) 15.45 Evita (am.) 18, 20.15 ÚSMEV: A bölcsek kövére (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Túl gyors és túl fiatal (am.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Nixon (am.) 18 NAGYMEGYER SLOVAN: Boszorkányegylet (am.) 19 LÉVA - SLOVAN: Össztűz alatt (am.) 19 JUNIOR: Nappali fény (am.) 16,18

; 20 RIMASZOMBAT - ORBIS: Matilda (ang.) ROZSNYÓ PANORÁMA: Veszélyes őrültségek (am.) 16.30,19 Petőfi Sándor a grafológus szemével Miről tanúskodik a költő kezevonása? A nyolcadikosok és a negyedikes középiskolások súlyos döntés előtt állnak: merre, hogyan tovább? Rendszerint szüleik és a tanárok javaslataira hallgatva döntenek jövőjük felől. FIALA ILONA De vannak szerencsések, akiknek nincs szükségük tanácsra, mert már kiskorukban elhatározták, hova mennek, s elhatározásuk mellett ki is tartanak. Edit még nem járt iskolába, amikor először került kórházba. Azután még ötször-hatszor volt a gyermekosztály lakója, néha egy hónapnál is tovább. Már akkor eldöntötte: egészségügyi nővér lesz. Érdekes módon épp negatív tapasztalatai késztették erre a választásra. Edit ugyanis sosem érezte jól magát a kórházi környezetben, s egyik-másik nővér még nehezítette is a helyzetét. Kevesen voltak, akik szép szóval, mosollyal közeledtek a kis betegekhez. Edit már ötévesen tudta, mit és hogyan kellene csinálnia egy nővérnek, hogy a gyerekek könnyebben viseljék el az otthontól való elszakadást. Szülei a világért sem akarták erre a pályára engedni. Nyolcadikban olyan vézna volt még! Ezen VRABEC MÁRIA „Van fogalma arról, mennyibe kerül nekünk ez az egész?" - válaszolt újabb kérdéssel Henrieta Masaryková, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem humán tanszékének titkára, amikor arról kérdeztem, minek alapján döntöttek úgy, hogy éppen kétezer koronát ér egy szlovák nyelvvizsga. „Nézze, engem csak a vizsgák szervezésével bíztak meg, a döntés joga nem az enyém. De az igazság az, hogy a pedagógusok szakmai alkalmasságáról szóló törvény nem is határozza meg pontosan, kinek a szlovákvizsgáját kell elismernünk és kiét nem - ez a kerületi hivatalok tanügyi osztályának a feladata. Nyitrán az osztályvezető - Vladimír Ďuga úgy döntött, hogy szlovák nyelvből nosztrifikációs vizsgára kötelezhető minden pedagógus, aki nem Szlovákiában végezte a főiskolai tanulmányait, vagy nem szlovák nyelvű iskolában szerzett képesítést, de most ilyenben tanít. Igen, igaz, hogy ez leginkább a magyar pedagógusokat érinti, mert sok faluban megszűntek a magyar iskolák, de ez csupán a véletlen műve, a törvény nem ellenük irányult. Sokan azzal érvelnek, hogy szlovákból államvizsgájuk van, na de azért mindannyian tudjuk, hogy a magyar pedagógusokkal saját akaratával segített: naponta keményen tornászik, komoly izomerősítő gyakorlatokat végez. Ma már édesanyja érvelése, hogy nem bírna egy beteget felsegíteni az ágyról, nem állja meg a helyét. A másik ellenvetés az volt, hogy a nővérek nehéz és felelősségteljes munkáját nagyon rosszul fizetik. Editet ez sem tántorította el. Most harmadikos, az idén már gyakorlatra járnak a kórházba. Ilyenkor reggel ötkor kel, hogy idejében ott legyen a helyén. A gyakorlatot vezető nővér nem győzi őt dicsérni. Megígérte neki, hogy az érettségi után azon az osztályon biztosít számára helyet, amelyikhez a legnagyobb kedve lesz. Meglepődött, amikor Edit rögtön határozottan kijelentette, hogy a gyermekosztályra készül. Már több, mint tíz éve. Péter magyar-angol szakos tanár. Második éve tanít egy nagyközségben. Hét évvel ezelőtt, amikor pedagógusnak jelentkezett, még nem volt annyira hanyatlóban az oktatásügy, mint ma. Ismerősei abban reménykedtek, hogy az egyetem után valamelyik sikerágazatban talál majd jól fizetett munkát, hiszen angol nyelvtudásával bárhol érvényesülhet. De nem így történt. Péter kicsi kora óta tanár akkoriban elnézők voltak a vizsgáztatók is, mondván, úgyis magyar iskolában fognak tanítani. Most, hogy szlovák gyerekeket tanítanak, jogosan elvárható tőlük, hogy bizonyítsák az alkalmasságukat. A vizsgákat a pedagógiai módszertani központok vagy a szlovák tanszékkel rendelkező főiskolák és egyetemek jogosultak lebonyolítani, az érintett pedagógusok pedig a tanügyi hivatal felszólítása alapján jelentkezhetnek. A dolog vé... máshol a kerületben nem vizsgáztatnak még pénzért sem, nemhogy ingyen. gül is önkéntes, hiszen a saját fizetéséről mindenki önmaga dönthet. De a legnagyobb probléma az, hogy az említett törvény azt sem szabja meg, ki állja a vizsgák költségeit. Az oktatásügyi minisztériumtól egy koronát sem kaptunk erre a célra, pedig nekünk ki kell fizetnünk a konzultánsok és vizsgáztatók bérét, még maga a bizonyítvány nyomtatványa is pénzbe kerül. Ezért döntött úgy az egyetem vezetősége, hogy kétezer koronában szabja meg a vizsga árát és ezen kívül száz korona minden konzultációs óra. Persze, arra senki sem kötelezhető, hogy akart lenni. Talán olyasvalakinek a hatására, akitől annak idején sok tudást és sok szeretetet kapott. Ő se fukar ám! Bőven osztogatja a gyerekeknek az ismereteket, és szeretetet is kapnak tőle eleget. Lelkesen megdicséri a kamasz lurkókat, amint megcsillan bennük egy kis leleményesség, ügyesség. Pedig ők már meg is szokták, hogy eddig ...már ötévesen tudta, mit és hogyan kellene csinálnia egy nővérnek. .. csak szidta őket mindenki. Péter a tanítás után is sokat foglalkozik a gyerekekkel, tánc- és színjátszókört vezet. Csak úgy, kedvtelésből. S ezt mindnyájan nagyon élvezik. Még az úgynevezett rossz tanulók is bekapcsolódnak a tréfába, s csodák csodája, egyre javul az előmenetelük - az összes tantárgyból. Péter anyja csak hallgat, amikor a falubeliek epésen megjegyzik, kár volt a fiúnak öt évig budapesti egyetemre járnia, ha most annyit sem keres, hogy családot alapíthasson. Majd csak elboldogul valahogy, mondogatja az édesanya magában. Az biztos, hogy Péter diákjai, akiket oly konzultációs órákat vegyen, aki sajnálja a pénzt, az készüljön fel egyedül. A jelentkező pedagógusokat a tanulmányi osztályon értesítik a feltételekről, ha nem tetszik nekik, mehetnek vizsgázni máshová. Lehet, hogy valamelyik főiskolán ingyen is van erre mód, de én személy szerint kétlem. Meg aztán logikát sem látok benne, hisz ez elsősorban a pedagógusok érdeke. Mivel más mód az ilyen fizetségek legálissá tételére nincs, azért választottuk az ajándékozási szerződést. Biztosíthatom afelől, hogy minden érintett önként írta alá, és egyáltalán nem értem, miért kell ebből olyan ügyet csinálni!" Nos, a dolog pikantériája csak annyi, hogy a szlovákvizsga aligha nevezhető önkéntesnek, ha a pedagógusokat 1997 június végéig kötelezik rá, ellenkező esetben pedig bércsökkentéssel vagy elbocsátással fenyegetik. Az sincs talán teljesen rendben, hogy a vizsgázni óhajtókkal először a tanulmányi osztályon kötelezően kifizettetik a kétezer koronát, aztán a vizsga után mintegy mellékesen - aláíratnak velük egy nyilatkozatot, amely szerint az összeget önként ajándékozták az egyeteminek. A tanulmányi osztály vezetője - Mária Vargová is igazolta, hogy amíg a jelentkező pedagógus nem fizeti ki az említett összeget, addig be sem írhatják szívvel-lélekkel tanít, felnőttkorukban másképp ítélik meg, érdemes-e továbbtanulni, kevés fizetésért sok tudást adni, mint most a szüleik. Márk szakácsnak készül, és ezt a család nehezen fogadja el. Az édesanya orvos, az édesapa bankigazgató-helyettes. Az idősebb fiú egyetemre jár, ahogy értelmiségi szülők gyerekéhez illik, s ha végez, ő is a bankszakmában helyezkedik el. De ez a Márk! Való igaz, hogy már kiskorában is szívesen forgolódott a konyhában, és tizenkét évesen finomabb ételeket készített, mint az anyja, de ez még nem jelenti azt, hogy feltétlenül szakácsnak kell mennie! - dohognak a szülők. Mert, ugyebár, kínos elmondani egy társaságban: a nagyobbik fiunk közgaszdásznak készül, a kisebbik szakácsnak. Utóbb még azt gondolhatják az emberek, hogy bukdácsolt a gyerek, ezért nem mehetett főiskolára, egyetemre. Pedig az az igazság, hogy Márk mindig jól tanult. Minden esélye megvolt, hogy „többre vigye", de ő „csak" szakács akar lenni, szegény bolond gyerek! Márk tudja, miért jelentkezett szakácsnak. Egyszerűen azért, mert azt akarja csinálni, amit szeret. Boldog ember! a vizsgázók névsorába, de amint mondta: ő „nem firtathatja, jogos-e ez az eljárás, mert felsőbb utasításokat teljesít". A száz koronás konzultációs órák körül sem olyan egyértelmű a helyzet, mert az eddig levizsgázott három csoport tizennégy abszolvense szerint a vizsgán mindegyiküktől megkérdezték, kivel konzultáltak és hányszor. A vizsgáztató bizottság elnöke állítólag többször is kijelentette, hogy „az ilyen felkészülés a pozitív és felelősségteljes hozzáállás bizonyítéka és ennek függvényében ítéli meg a vizsgázók szakmai tisztességét". Akinek pedig nem tetszik a dolog az egyedül a sóhivatalba mehet panaszkodni, szeptembertől pedig a munkaügyi hivatalba segélyért, mert máshol a kerületben nem vizsgáztatnak még pénzért sem, nemhogy ingyen. És hogy még teljesebb legyen a kép - a nosztrifikáció az idegen szavak szótára szerint „a külföldön szerzett bizonyítványok vagy szakvizsgák hazai elismerése, érvényesítése. Az eddigi tizennégy nyitrai vizsgázó közül tizenketten, ugyanezen az iskolán végeztek, csak akkor még pedagógiai tanszéknek hívták, és csak ketten Csehországban, ami annak idején még szintén nem számított külföldnek. Legalább máshogy nevezték volna el az egészet. DR. GUGENBERGER TAMÁS Egy 1906-ból származó Vasárnapi Újságban bukkantam rá Petőfi Sándor egyik levelének a fotókópiájára. A levelet Petőfi eperjesi tartózkodása alatt írta Novelly József gyógyszerész gyakornoknak. Tartalma a költő számára talán fontos volt, de nincs nagyobb irodalomtörténeti jelentősége. Értéke abban áll, hogy Petőfi Sándor kezevonását őrzi. Egy grafológus számára ez a néhány sor nagyon érdekes. Grafológiai szempontból sokkal többet elárul Petőfiről. Első pillantásra látszik, hogy a levélkét gyors kézzel írta. Ebből és az írás ritmusából kitűnik, hogy írója nyugtalan, kissé kalandvágyó, kissé különcködő (ami egy költőnél természetes) természetű volt. Felfedezhetők a grafológiai jelek alapján a részletekhez tapadás és a külvilágtól való félelem jegyei is. Hogy Petőfi lobbanékony volt, az talán mindenki előtt ismeretes, de a grafológiai jelekből ítélve lobbanékonysága szalmaláng természetű volt. Életrajzából tudjuk, hogy sok mindenbe belefogott, volt katona és vándorszínész is. Ez a kalandvágyó természetének és talán a kitartás hiányának is tulajdonítható. Más jelek alapján igen éles megfigyelőképességgel rendelkezett, tépelődő és könnyen lelkesedő volt. Petőfi soraiból kitűnik még igazságszeretete és nyílt természete, őszintesége és önzetlensége, mindemellett azonban szeretett szerepelni, meglehetősen nagy volt az önbizalma (tudatában volt tehetségének), öntudatos, céltudatos volt, akit fűtött a tettvágy. Tettvágya 1848 márciusában, majd a szabadságharc alatt bontakozott ki. Sorai alapján ítélve kissé mazochista, meggondolatlan, tárgyilagos volt, kiváló asszociáló képességgel rendelkezett. Hajlamos volt a túlzásokra is. Soraiból kitűnik a türelmetlensége. Nagyon nagy volt a koncentráló képessége és a mozgékonysága. Eredeti gondolatTépelődő és könnyen lelkesedő volt. menet, erős megérzés, intuíció jellemezte. Sorain kívül önfeláldozó természetéről egész élete és korai halála is tanúskodik. Könnyen bele tudta magát élni magát mások helyzetébe, együttérzése is fejlett volt, ez a verseiből is kitűnik. Gondoljunk csak „A szegény rab" című költeményére. Szerette a változatosságot. Sorai ezen kívül szellemi rugalmasságról, gyors döntési képességről, kreativitásról, szellemi önállóságról, szeszélyesség-ről, hevességről, gyors felfogó képességről tanúskodnak. Ugyanakkor kissé kapkodó természetű is lehetett. Mindamellett erős akarattal rendelkezett és nagy volt a buzgalma. Erről terjedelmes munkássága is tanúskodik. Végül soraiból ki-tűnnek azok a jelek is, melyek egész költői munkásságára jellemzőek voltak: természetesség, egyszerűség, világosság, érthetőség, jó forma és szépérzék. Petőfi Novelly Józsefnek írott levélkéje (Fotó: archív) Nyitrai Konstantin Egyetem: kétezer korona a vizsga és száz korona minden konzultációs óra Akinek nem tetszik, menjen máshová