Új Szó, 1997. március (50. évfolyam, 50-73. szám)

1997-03-19 / 65. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁRCIUS 19. KOMMENTÁR Más vércsoport TÓTH MIHÁLY Imponáló, ahogy Lengyelország már évekkel ezelőtt egyér­telműsítette a NATO-bővítéssel kapcsolatos véleményét. A budapesti diplomácia megnyilvánulásai is megalapozott kie­gyensúlyozottságot sugallnak. Václav Klaus cseh miniszterel­nök pedig a napokban kényszerült rá, hogy félreérthetetlenül reagáljon a prágai orosz nagykövet ugyancsak félreérthetet­len fenyegetésére, amelynek az a lényege, hogy amennyiben Csehország tagjává válna a NATO-nak, azzal kell számolnia, hogy a Kreml felülvizsgálja az orosz-cseh gáz-, nukleá­risfűtőanyag- és fegyverzetszállítási szerződéseket. Klaus pontosan azt üzente vissza Jelcin csapatának, amit minden olyan közép-európai politikus üzent volna, aki a XX. század történelmi tapasztalatai alapján képes volt országa számára levonni a tanulságokat. Kijelentette: amennyiben nem derül ki, hogy Rjabov nagykövet .csak egyéni véleményének adott hangot, akkor a cseh kormány még az eddiginél is erőtelje­sebben síkraszáll a felvétel meggyorsításáért. Lehet, Rjabov Moszkva utasítására majd kinyilatkoztatja, hogy félreértésről van szó, és szavai nem a Kreml diplomáciájának irányvonalát tükrözték. Fél évszázad alatt azonban közelről volt szeren­csénk megismerni a moszkvai diplomácia finomságait, külö­nös tekintettel a „közeli külföldön" elterülő kis országokhoz fűződő kapcsolatok ápolására. Nálunk 1968 augusztusa óta még a legtejfelesszájúbb újságíró is tisztában van vele, hogy amit egy Prágában (Budapesten, Varsóban stb.) állomásozó orosz diplomata nyilatkozik (még ha árnyékszéken ülve teszi is), az az esetek 110 százalékában a hivatalos álláspontot tük­rözi. Ha visszavonják később a nyilatkozatot, ha megerősítik. A legkevesebb, amire számítani lehet, az az lesz, hogy Klaus meggyorsítja Csehországnak az orosz kőolaj- és gázszállítá­soktól való függetlenítését. Valószínű, hogy Rjabov nem is annyira Csehországnak szánta a figyelmeztetést, mint Szlová­kiának. Prága álláspontja a NATO-csatlakozás kérdésében annyira egyértelmű, hogy nem volt kétséges, miként reagál Klaus. Lányomnak mondom, hogy a menyem is értsen belőle. A figyelmeztetés inkább Szlovákiának szólt, és - teljesen fel­esleges volt. Hiszen a pozsonyi kormány enélkül is mindent megtesz, hogy a NATO-népszavazás előtt élénk színekkel ecsetelje, mi történhet akkor, ha Moszkva megharagszik ránk. Varsóban, Prágában és Budapesten tisztában vannak vele, mi lehet a következménye Oroszország kiszámíthatatlanságá­nak. Pozsonyban azonban más vércsoportba tartozó politiku­sok vannak most hatalmon. Én és a Weis nagyi POLÁK LÁSZLÓ Az utóbbi hetekben nem tud­tam teljes erőbedobással kö­vetni az eseményeket. Sajná­lom, nincs időm, mert jogi ta­nulmányokat folytatok. Igaz, csak úgy, autodidakta mó­don. Engem, kérem, mostan­ság a szlovák parlament által elfogadott törvény foglalkoz­tat. Az, amelyik a határon tú­li szlovákok helyzetét szabá­lyozza. A nevezetes törvény tanulmányozásakor hasított belém a felismerés: én egy határon túli magyar vagyok, és nincs róla papírom. Igaz, hogy van hátéemhám, egy­szer még lélekben miniszter­elnököm is volt. Na de papi­ros nyista. Sürgetnem kell te­hát többek közt Giczy, Tor­gyán, Lezsák urakat, kezde­ményezzenek valamit az ügyemben, s mintának kérjék el pozsonyi kollégáiktól a ha­táron túli szlovákokról szóló törvényt. Csak egyvalamire kell a képviselő urakat meg­kérnem. Ha koppintanak majd, rám való tekintettel a három felmenőre vonatkozó magyarságbizonyítási kötele­zettséget csökkentsék ket­tőre. Megnéztem ugyanis a családfámat, és az egyik üka­nyám Weis volt. Nem nagyon mertem tovább kapargatni származását, ezért inkább lobbyzok. A határon túli ma­gyarokról rendelkező tör­vényben tessenek már az ár­jaságot kettő nemzedékre csökkenteni! Mert ha nem, nekem lőttek. A Weis mama miatt. Igaz, ha lesz törvény, további bonyodalmakra is számíthatunk, na de majd megoldjuk. Gondok lesznek például azzal is, aki leírta, hogy „Anyám kún volt, apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az...", sőt pár versszakkal alább azt írja az illető, hogy „...török, ta­tár, szlovák, román kavarog e szívben..." (J. A. hamisítá­sát a szlovák-magyar megbé­kélés jegyében vállalom.) Na de ezeket a problémákat majd önök, a budapesti Ország­házban valahogy csak megoldják. Tessék, kérem, tu­datosítani, hogy nekem papír kell. Csak a Weis ükit próbál­ják valahogy megbundázni! 111 íl .••n...... ...... ... ... Főszerkesztő: Szílvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Me­diaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Miniszterelnök úr, a jó gazda tavasszal elmetszi az összes vadhajtást! (Szalay Zoltán karikatúrája) „Mibul telik ennek a Simeknek gyárra?" - kérdezi az egyszerű ember Karrierbűnözők Ha az önkiszolgáló bolt­ban zsebébe dug valaki egy májkonzervet, alkalmi szabálysértőnek tekint­hető. Ha rendszeresen, többszörös lebukás után is zsebébe dug egy májkon­zervet, visszaeső szabály­sértővé szégyenül. FARAGÓ VILMOS Ha erős felindulásból kést márt valaki felesége csábítójának szí­vébe, s eme cselekményének se hasonló súlyú előzménye, se ha­sonló súlyú folytatása nincs, ő is alkalmi bűnelkövető. Ha van előzmény, és van folytatás, ak­kor a késes ember visszaeső bűnelkövetővé züllik. E kétfajta késes azonos abban, hogy egyik is bűnös, másik is. És különböz­nek abban, hogy csak a másik bűnöző. Minden bűnöző bűnös, de nem minden bűnös bűnöző ­mondja az ismert axióma. Ha valaki egyetlenegyszer rabol ki egy bankot, de teljes életére megalapozza vele gondtalan gazdagságát, ugyanúgy alkalmi bűnelkövető, mint a késes férj, de cselekményének bizonyos motívuma alapján más kategó­riába is besorolható: a karri­erbűnözőkébe. Ez a bizonyos motívum pedig a siker. Ponto­... akkor a késes em­ber visszaeső bűnelkö­vetővé züllik. sabban szólva: az anyagi siker. A bankrabló példájából látható, hogy a cselekmény egyszeri (al­kalmi) volta nem kizáró ok, de mint Életkor és bűnözés című könyvében Molnár József egye­temi tanár írja: „Valószínű, ak­kor járunk közelebb az igazság­hoz, ha a többes elkövetés köve­telménye mellett szavazunk." A karrierbűnözés tehát anyagi si­kert hozó, „egy életszakaszra vagy életszakaszokra kiterjedő bűnöző aktivitás". A karri­erbűnöző kis tűn kezdi, ökrön OLVASÓI LEVELEK Gyógyszertár Nagykéren Végre teljesült a nagykériek hőn áhított vágya - gyógyszertár nyílt a faluban. Sajnos, a nagy faluban eddig hiányzott ez a nélkülözhetetlen létesítmény. A falu önkormányzata - a polgár­mesterrel az élen - minden tőle telhetőt megtett azért, hogy a patika működhessen. Helyet a művelődési központban találtak a Szent János Gyógyszertárnak. A lakosság teljes mértékben elé­végzi - írom én laikus szak­szerűtlenséggel - az ismert köz­mondást idézve. Molnár József könyvét és a defi­níciót pedig azért forszírozom, hogy ízlelgessük ezt a furcsa összetett szót, mely az angol­szászjogi nyelvből keveredett át hozzánk (criminal career), s amelyet paradox volta tesz fur­csává. Pozitív fogalmat jelölő szó ölelkezik (és birkózik!) ben­ne egy negatív fogalmat jelölő szóval. A karriert csináló embert szorgalom és tehetség emeli si­keressé, ezért jogos társadalmi megbecsülés jár neki. A bűnözőt tisztességtelen eszközök segítik a sikerhez, ezért jogos társadal­mi megvetés a része. Indokolt-e hát egymáshoz illeszteni e két szót, ha contradictio in adiectót (ellentmondást a melléknév­ben) támasztunk vele? Azt gon­dolom, hogy jogos, de amit bizo­nyításul mondani fogok, az tel­jesen elszakad az összetett szó jogi értelmezésétől, az egy új­ságíró szabad társításos gondo­latcsapongása lesz csupán. Ha meg akarjuk nevezni a siker­re törekvő embert, azt kell mon­danunk róla, hogy karrierista. Érdekes, hogy ez a szó mily ke­véssé pozitív jelentésű. Sőt a magyar nyelvhasználatban ha­tározottan negatív emberfajtát illet. A karrieristát csaknem ak­kora társadalmi megvetés sújtja, mint a bűnözőt. Ami tehát el­lentmondásnak látszott az összetett szóban, az voltaképp alig-alig rejtett azonosság: a karrierbűnöző a karrieristák egyik válfajába tartozik, különb­ség legfeljebb az alkalmazott eszközök súlyosságában van. Az a karrierista, akire a Büntető Törvénykönyvben nincs parag­rafus, a könyökével tör sikerre; az a kerrierista, akire van parag­rafus, a pisztolyával - legalábbis a mai magyar laikus megítélés szerint... Lehet, hogy ez a meg­ítélés téves. Csökött magyar ha­gyományokból fakad. Mit ugrál ez itt? Aki magyar, nyugton van. Nem Amerikában vagyunk, ahol a karrierista a legkövetendőbb gedett a korszerűen berendezett és minden igényt kielégítő pati­kával. Köszönet mindenkinek, aki elősegítette a szép és nemes cél megvalósítását. Száraz Zsolt Nagykér Kiskatonák megverése Megdöbbenéssel vettük a hírt, hogy a nyitrai helyőrség kato­náit támadás érte csak azért, mert szórakozás közben magya­rul mertek egymás között be­szélni. Pedig hát ők nem csinál­társadalmi ideál. A karrier, ugye, rangszerzés vagy tulaj­donszerzés. Vagy mindkettő egyszerre. De hát rang? Nem azt sugallta betű, szó és kép, hogy vegyülnünk jó, kiválnunk rossz? Hogy az egyenlőség társadalma a cél? Hogy ne sztároljuk a tün­döklő képességű művészt sem? És hát tulajdonszerzés. Az egyén ne magának akarjon kü­lönrészt az országból, s akkor ... lehet, hogy a legma­ibb tapasztalások is befolyásolnak... övé lesz az egész. „Miénk az or­szág, magunknak építjük." Meg aztán Pierre Joseph Proudhon. Azt írta ez a francia nyomdai korrektor, hogy „A tulajdon lo­pás". És ha ez igaz, miért ne vol­na bűnös a tulajdonszerző karri­erista? Mert lehet, hogy a legmaibb ta­pasztalások is befolyásolnak bennünket. És itt érkezünk a té­ma legkényesebb részéhez. Hi­szen épp a tulajdonszerzés külö­nös idejét éljük. Vannak, akik eredeti tőkefelhalmozásról be­szélnek. Mások vadkapitaliz­musnak mondják. Hátha nem­csak Proudhonnak, hanem vele egybehangzón a dinasztiaalapí­tó John D. Rockefellernek is iga­za van. Állítólag azt mondta: csak az első millió dollár meg­szerzéséhez kell némi gazem­berség, a többi már tisztes üzlet­emberként is megszerezhető. Vajon nem az első millió dollár­nál tartanak még a mi eredeti tőkefelhalmozóink? „Mibul telik ennek a Simeknek autóra?" - kérdezte gyanakodva a magyar kabaré húsz évvel ezelőtt. „Mibul telik ennek a Si­meknek gyárra, villára, svájci bankbetétre?" - kérdezi vádlón a karrierből kimaradt ember most. És állítja, hogy ő ismerni véli a választ. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa. tak semmi rosszat, csak egy ki­csit szórakozni akartak, mint sok más ember. Azzal, hogy be­vonulásukkal teljesítik úgyne­vezett hazafias kötelességüket, egyben kimutatják a sokak által óhajtott lojalitásukat a Szlovák Köztársaság iránt. Úgy látszik azonban, hogy egyesek számára ez sem elég, mert ugye, a baj ott van, hogy mégiscsak magyar nemzetiségűek. Mert a másság nem illik a tiszta nemzetállam megálmodóinak forgatókönyvé­be. Sajnos, a nyelvtörvény kezdi meghozni azt a hatását, melyet megalkotói elvártak tőle. Saj­nos, a gyűlöletszítás jelenlegi TALLÓZÓ SME Belügyi források szerint Augus­tín ezredest felettesei megrót­ták azért, mert leállította a rendőri akciót a kulturális mi­nisztériumban. A rendőrtiszt megállapodott Ján Čarno­gurský és Ľudovít Černák parla­menti képviselővel, hogy tár­saságukban felkeresi Krajči bel­ügyminisztert. A kerületi rendőrparancsnokság székháza előtt a gépkocsiban hagyta őket, és az épületben találko­zott a miniszterrel, Polka állam­titkárral és Dlapa kerületi rendőrparancsnokkal. A forrás szerint amikor felettesei meg­tudták, hogy Černák és Čarno­gurský is vele van, kifogásaikat megalázó módon adták tudtá­ra, megvonták tőle az akció ve­zetését, majd hazaküldték alud­ni. Az épületet az oldalkijáraton kellett elhagynia, nehogy a kép­viselők meglássák. A képvi­selőket ezután Holdoš rendőrfőparancsnok kezdte győzködni, hogy hagyják abba a minisztériumi akciót. Augustín ezredest éjszaka három órakor berendelték a kerületi parancs­nokságra, s be kellett számolnia a helyzetről. Ezen jelen volt Puškáš ezredes, nagyszombati kerületi rendőrparancsnok, akit a belügyminiszter hetven em­berrel együtt a művészek elleni akcióra vezényelt a fővárosba. A helyzet láttán azonban ő is azt jelentette Krajči miniszternek, hogy nincs szükség keményebb fellépésre, hozzátéve, hogy az ügyet oldja meg a pozsonyi ke­rületi parancsnokság. PRAVDA Körmöcbányán sikerült lelep­lezni két zsarolót. A 19 éves Ró­bert N. és a 22 éves Martin D. vállalkozótól írásban több eset­ben követeltek 15-25 ezer ko­ronás vagyon-, illetve családvé­delmi pénzt. Egyúttal mind­kettőjüket megfenyegették, hogy ha nem fizetnek, kiirtják családjukat. NÁRODNÁ OBRODA A Szlovák Villamosművek be­terjesztette a pénzügyminiszté­riumba a villamos energia árá­nak emelésére vonatkozó javas­latát. A dokumentum 1997-re 25 százalékos átlagos emelést tartalmaz. A Szlovák Gázművek szóvivője szerint a cég a politi­kai döntésnek megfelelően idén nem emeli árait. PRÁCA A mohi atomerőmű közelében fekvő községek tiltakoznak az ellen, hogy a reaktorokat anél­kül helyezzék üzembe, hogy be­indításuk előtt eleget tennének a megfelelő törvényi előírá­soknak - áll a falvak képvi­selőinek pénteki verebélyi talál­kozóján elfogadott nyilatkozat­ban. Kifogásolják azt is, hogy a kormány nem hajlandó az atomenergia-felhasználás lé­nyeges problémáival foglalkoz­ni. Attól tartanak, hogy a hozzá­állás atombaleset esetén sem változik. légkörében ezek a dolgok kez­denek mindennapossá válni. Ha ehhez még hozzátesszük a ka­tasztrofális méreteket öltő bűnözést, a közállapotok rom­lását, akkor az ember elgondol­kodik azon, hogy hová is süllyedt ez az ország az elmúlt évek során. Sajnos, ebben az or­szágban a félelem légköre ural­kodik. De hogyne félnénk mi, kisemberek, ha már a hadsereg sem tudja magát megvédeni az ilyen jelenségektől, vagy leg­alábbis tehetetlen velük szem­ben? Németh Géza Alistál

Next

/
Thumbnails
Contents