Új Szó, 1997. március (50. évfolyam, 50-73. szám)

1997-03-03 / 51. szám, hétfő

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1997. MÁRCIUS 3. Találkozó a kávéházban Bárki, bármikor, bármilyen témával jöhet és leülhet az asztalomhoz. Mert az biztos:március 4-én, azaz holnap délután öt és este hét óra között a pozsonyi Lýceum kávéházban (a Konvent utcában, közel a Kalligram szerkesztőségéhez, szemben a Fórum szállóval) leszek. Nem feltéüenül kell beszélgetni, a hallgatás is lehet sokatmondó. Szeretettel: Dusza István Pályázat A Gyurcsó István Alapítvány és a Rákóczi Szövetség CiyőrMoson Sopron Megyei Szervezete március 7-én Dunaszerdahelyen a Kortárs Magyar Galériában és a Csemadok épületében tartja a szlovákiai magyarság történeti emlékei és mai életének felkutatására meghirdetett pályázat értékelését.ú. Filmnapok A Szlovákiában működő külföldi kulturális intézetek - a Szlovák Filmklubok Szövetségével karöltve - március 611-e között Európai Filmnapok címmel rendeznek fesztivált Pozsonyban és Epeijesen, ahol magyar filmek is láthatók, ú. SZÍNHÁZ KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Lengyel vér (19) MOZI POZSONY HVIEZDA: Space Jam (am.) 14.30 Nappali fény (am.) 16.30, 18.30, 20.30 OBZOR: Veszélyes őrültségek (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Übü király (cseh) 15, 17, 19, 21 CHARLIE CENTRUM: Matilda (am.) 17,18.45 Kolja (cseh) 20 Az utolsó emberig (am.) 20.30 Elemi félelem (am.) 17.30 A dolgok állása (ném.) 19 Krisztusi évek (szlov.) 19.15 ISTROPOLIS: Matilda (am.) 15 Evita (am.) 18, 20.30 DRUŽBA: Támad a Mars! (am.) 15.30,17.45,20 TATRA: Space Jam (am.) 15.30 , 17.45, 20 CAPITOL: Matilda (am.) 14, 15.45 Evita (am.) 18, 20.15 ÚSMEV: A bölcsek kövére (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Túl gyors és túl fiatal (am.) 16.15, 19.15 DEL-SZLOVAKI

A KOMÁROM - TATRA: Kaszinó (am.) 18 RIMASZOMBAT ORBIS: Matilda (am.) ROZSNYÓ - PANORÁMA: Veszélyes őrültségek (am.) 16.30,19 Színházi sztrájk Tiltakozás TASR-HLR Kassa. Szombaton a munkadadók részéről megnyilvánuló nyomás és megfélelemlítési szándék ellen tiltakoztak a színházi sztrájkban résztvevő keletszlovákiai régió színházainak képviselői a Kassai Thália Színházban megtartott találkozójukon. A tanácskozásuk után közzétett nyilatkozatukban kijelentik, hogy az elbocsájtásokkal való fenyegetődzés az alapvető emberi jogokat sérti meg, mivel a színházi sztrájk mindeddig egyetlen bíróság által sem volt törvénytelennek nyilvánítva. Továbbá követelik, hogy a sztrájkolóknak ne csökkentsék a bérét addig, míg a bíróság nem dönt másképpen. Kifejtik azt is, hogy szeretnék megismerni a kulturális intézmények fenntartására szánt állami költségvetési tételt is, amely a mai napig nem ismertes az érintettek előtt sem. Egyben elutasítják a színházak követeléseit politikai színezetűnek mondó kormányzati és kulturális minisztériumi kijelentéseket. A kelet-szlovákiai régió színházainak a témával kapcsolatos lépéseinek koordinátorává Vladimír Semant választották, aki eddig az eperjesi Jonáš Záhorský Színház sztrájkbizottságának a szóvivője volt. A kultúra és a színház barátainak március 6án a kassai Fő utcán utcaszínházi happeninget rendeznek az egykori élelmiszer áruház előtti területen. Az ismertetett nyilatkozatot elküldik a Szlovákiai Szakszervezeti Konföderációnak, a Szlovákiai Színházi Szakszervezetek Szövetségének és a kulturális minisztériumnak. Beszélgetés az Ady-díjas Grendel Lajossal új regényéről és a kételkedésről Monumentális elmegyógyintézet Nemrég vette át Grendel Lajos író az Ady Endre-díjat, amit a Soros Alapítvány erre felkért kuratóriumának döntése alapján, évente egyszer több más díjjal együtt adnak át Budapesten. DUSZA ISTVÁN Értelmezni akartam a hírt, talán ezért jutott eszembe: miért költőről elnevezett díjat adtak egy írónak? Ez úgy van, hogy az Ady-díjat a nem magyar állampolgárságú magyar irodalmárok kapják, 1991 óta minden évben. Többek között a vajdasági Végei László, az erdélyi Szilágyi István is megkapta. Éz a díj egyike a Soros Alapítvány által kiosztott díjaknak. Tavaly jelent meg Vezéráldozat című válogatott novellákat közreadó köteted, majd röviddel utána egy másik is megjelent a könyvpiacon. Igen, tavaly karácsony előtt jelent meg az És eljön az Ó országa című regényem, amely eléggé terjedelmes. Nem szoktam ilyen terjedelmes prózákat írni, mint ez a regény, s elég sokáig írtam. Ennek volt valamilyen különösebb oka? Volt. Küzdöttem az anyaggal is, meg nem akartam elsietni a regényt. A másik objektív ok volt. Mivel a Kalligram Kiadóban elég sok munkám akadt, így legtöbbször csak a hétvégeken jutott időm a regényírásra. Aki majd elolvassa a regényt, és az elmúlt húsz-harminc évben itt élt, méltán érezheti úgy, hogy róla is szól ez az abszurd; felismeri önmaga félelmeit, gyávaságát vagy alakoskodását. Ha így lesz, akkor valószínűleg realista is a regényem. Ez a mi itteni világunk, ez a mi klímánk . . A dolgok úgy folySr tatódnak, ahogy annakelőtte. \\ s most nem csupán a mi szlovákiai magyar világunkra gondolok, hanem arra, amelyben megszülettünk, éltünk és élünk, amelyben látszólag történt egy fordulat 1989-ben, de valójában a dolgok úgy folytatódnak, ahogy annak előtte. Mint egy monumentális elmegyógyintézetet szerettem volna megfogalmazni ezt a világot, amelyben magunk is paranoiásan viselkedünk - annak következtében, hogy a közeg is paranoiás. Ehhez ezt találtam metaforaként a legmegfelelőbbnek. Nem szokásom a mű hőseiben , Igyekeztem sokoldalúan árnyalt és kidolgozott müvet írni." (Somogyi Tibor felvétele) az író személyét kutatni, mert úgysem vezet semmilyen célhoz. Ám az És eljön az Ó országa című regényedben egy helyen nem tudtam a személyes és a közös történelemtől elvonatkoztatni: az Elbeszélő a forradalom szónokaként önironikusan vívódik a történések felett. Nem sok magyar szónokolt akkoriban százezres tömeg előtt. Ez így van, de a lényeg azonban nem ebben van, hiszen a Richard Wagner fedőnevű szörnyűséges állambiztonsági tiszt alakjában egy olyan figurát akartam megteremteni, amelyhez hasonló több is élt ebben a közegben. A hajdani štb-ést, a hajdani titkosrendőrt, a volt besúgót, akit egyben demitizálni is akartam. Olyan figurát igyekeztem teremteni, aki miközben hátborzongató, ugyanakkor gyarlóságának, kicsinyességének emberközelisége megóvja az olvasót a fekete-fehér látástól. Rendkívül tetszett nekem a kötetemről az Élet és Irodalomban megjelent kritikának a címe: Szindbád, a kommunista, amit igen találónak tartok Richard Wagnerre, a regény titkosügynökére. Aki attól olyan veszélyes, attól olyan felismerhetetlen, hogy igencsak köznapi emberi dimenziói is vannak. Nőzik, szereti a jó ételeket, iszik, néha egészen jó lírai gondolatai vannak, köznapi értelemben akár tehetségesnek is tartható, de a cselekedetei szörnyűek. Olvasva a regényt, mindvégig azokra a dolgokra döbbentem rá újólag, amelyek velem is megestek abban az ördöngös világban. Ennek örülök, mert ezt szándékosan kerestem. Senki nem tudja magát ártatlanul kivonni a történésekből. Érezze azt, hogy ő is cinkosa volt, és ma is cinkosa mindannak, ami ebben a hatalamas elmegyógyintézetben történik. Maga az Elbeszélő is cinkos, nem ártadan, nem egy pozitív hős, akit Richard Wagnerrel szembeállíthatsz. Mindnyájan részei voltunk annak a világnak, amelyből még álmainkban sem tudtunk elmenekülve Senki nem tudja ** magát ártatlanul kivonni a törté- > > nésekből. " ni, mert a mélytudatunk is függvénye volt a hétköznapjainknak. Elegendő, hogy tudtunk és tudunk kétekedni mindebben? Azt nem tudom, elegendő-e a kételkedni tudás. Az volt a szándékom, hogy minderről szatírát írjak, s a könyvnek több dimenziója szülessen meg. Ne csupán egy az egyben legyen szatíra, mint az Einstein harangjai voltak, hanem egy árnyaltabb, kidolgozottabb mű szülessen. Végezetül: Mi a véleményed arról az állításról, mely szerint ez a regényed könnyedebb hangvételű, eszközeiben az elfogadottabb dolgokkal keresi az olvasó kegyeit? Ezt én az olvasó józan ítéletére és kifinomult ízlésére bízom. Döntse el ő, hogy mi igaz ebből. Ez a regény és az előbb említett Einstein harangjai is mások, mint a korábbiakban írt prózáim. Nehéz erről nyilatkozni, mert maga a téma és a megformálás adja kezembe az írói eszközöket. Ma kétségtelenül közelebb áll hozzám Ionesco, mint ennek előtte Prust vagy Thomas Mann, mert egy olyan világban élek, amely Ionesco nevetségesen abszurd és abszurdan tragikus drámáit asszociálja bennem. Szégyent hoznak Hudec miniszterre? Szakadás a színfalak mögött A nyitrai Andrej Bagar Színház az egyike azoknak, amelyek nem csatlakoztak a színházi sztrájkhoz. Csütörtökön a szakszervezeti gyűlésén a művészegyüttes valamennyi tagja aláírta a színházi szakszervezetek felhívását, de másnap már úgy döntöttek, mégsem támogatják. E döntés előzménye egy a színház igazgatója által összehívott gyűlés volt, ahol tudatta minden színésszel és alkalmazottal: „A nyitrai színház azon kevesek közé tartozik, amelyek megőrizték jogalanyiságukat, és a kerületi hivatalok irányítása alá tartoznak, ezt pedig csakis Ivan Hudecnek köszönhetjük. Mint Nyitra szülötte és a színházunk nagy támogatója még a költségvetésünket sem csökkentette, nem hozhat rá szégyent éppen ez a társulat. " A dolog pikantériája, hogy a legtöbb szlovákiai színházban sztrájkolnak, de próbálnak, a nyitraiban nem sztrájkolnak, de próbálni sem fognak. Marián Pecko rendező, a besztercebányai bábszínház tagja szakmai becsületére hivatkozva visszamondta nyitrai vendégrendezését. (vrabec)