Új Szó, 1997. március (50. évfolyam, 50-73. szám)

1997-03-14 / 61. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁRCIUS 14. KOMMENTÁR A kettő nem négy HORVÁTH GABRIELLA Egy-egy bonyolult törvény több tucatnyi módosító javaslatának elbírálásakor előfordulhat, hogy a képviselők egyike-másika megtéved, és olyan módosítást hagy jóvá, melynek messzemenő következményeit a szavazás pillanatában nem látja. A jogszabályok útvesztőjében jártas honatyákkal is megtörtént már ilyen malőr, nemhogy a Munkásszövetség képviselőivel, akiktől közismerten távol áll az analitikus gondolkodás. Annyira azonban ők sem földhözragadtak, hogy ne tudnák: a kettő kevesebb, mint a négy. Az a módosító indítvány, melyről szerdán szavazott a törvényhozás, világosan kimondta: csak a Szlovák Takarékpénztár és a Szlovák Biztosító magánosítását függesztik fel 2003-ig, tehát az Általános Hitelbánk, valamint a Fejlesztési és Beruházási Bank privatizálása előtt szabad az út. A Munkásszövetség elnöke három klubtársával együtt támogatta ezt a kormányjavaslatot, így az megkapta a kellő támogatást. Ha Ján Ľupták komolyan gondolta, amit mondott, hogy megtévesztették, és nem tudta, miről szavaz, fel kell tenni a kérdést: három kollégájával egyetemben mi keresnivalója a parlamentben? A történtek után az volna a legkevesebb, hogy bejelentse: méltatlannak érzi magát pártja parlamenti képviseletére és vezetésére. Egy pártelnök részéről ugyanis megbocsáthatatlan az ilyen „tévedés", amely súlyosan sérti a Munkászövetség érdekeit. Ne felejtsük el, hogy a mozgalom választási programjában fontos célkitűzésként szerepel a bartkprivatizáció megakadályozása. Ha Ľupták valóban nem tudta, mennyi a négy mínusz kettő, a jövő héten lehetősége nyílik a hiba kijavítására. Az ellenzéki képviselőkkel ugyanis elérheti, hogy a bankok ügyét újra napirendre tűzze a parlament. Ha ezt elmulasztja, beigazolódik az a gyanú, hogy a munkásképviselők februári és márciusi magatartásának hátterében a szavazataikkal való kupeckedés húzódott meg. Kozlík miniszter nem tartotta titokban, hogy az elmúlt napokban több ízben tárgyalt Ľuptákékkal, és megállapodásra jutottak. A bankok magánosítását - mint mondta - politikai garanciákhoz kötötték, és szavatolják a pénzintézetek ellenőrzését is. Ennyit mondott. S vajon mit hallgatott el? JEGYZET Egy úr a 200-ből TÓTH MIHÁLY Amerikában minden különleges teljesítményről listát vezetnek. A leggazdagabbakról is. Ezek 200-as névsorában van egy budapesti születésű ember, Soros György, aki az előkelő 43. helyet foglalja el. Nemrégiben elmondta: öt dollárral a zsebében 1947ben szökött ki Magyarországról. Olyan gazdasági szakemberré fejlődött, aki nemcsak a volt szocialista tábor egykori vezetőivel mondatta ki időnként, hogy „mit akar itt ez a George Soros?", hanem az immár egypólusúvá lett világ vállalatbirodalmainak vezéreit is meg-meglepi furcsa nyilatkozataival. Gorbacsovot, Husákot, Kádárt, de talán még Kína vezetőit is azzal késztette fejtörésre, hogy takaros vagyonából dollármilliókat ajánlott fel a megvalósult szocializmusban működő fiatal szakemberek továbbképzésére, alapítványok működtetésére. Persze nem verte dobra, hogy hozzá akart járulni néhány ezer ember felkészítéséhez a kommunizmus utáni idő-szakra. Néhány hete a tőrőlmetszett milliárdosokat is meglepte. Kapitalista veszély című tanulmányának megállapításai nagy megrökönyödést váltottak ki mind a fejlett Nyugaton, mind azokban az országokban, amelyek nem is nagyon enyhe túlzással „új demokráciákként" vonultak be a köztudatba. Valóban nem könnyű megérteni, hogy egy sikeres nagytőkés, aki mindent, amit elért, a kapitalizmus lehetőségeinek köszönhet, ezt a rendszert bírálja. Erre valószínűleg az a tény adja meg a választ, hogy Soros György ereiben közép-európai vér csörgedez. Mint Brzezinski és Kissinger ereiben is, akik szintén Európának erről a tájékáról származtak el, így nem közvetítők (diplomáciai jelentések) révén szereztek ismereteket régiónk viszonyairól. Soros egyik leglényegesebb felismerése, hogy a középeurópai polgári társadalmak eredményes építésének legnagyobb ellensége a nacionalizmus és az összeomlott rendszer szociális vívmányainak leépítése. Még egy dollármilliárdosnak is jó adag bátorságra van szüksége ahhoz, hogy ezt kimondja. Tévedés ne essék, Soros György ezt a kapitalizmus érdekében mondta ki. • Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Ujságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. O, micsoda hegyek! - O, micsoda domborulatok! (Georgi Penev rajza) TALLÓZÓ PRÁCA A lap értesülései szerint Ján Jasovský, a Szlovák Posta igazgatója lesz Alexander Rezes közlekedési és távközlési miniszter utódja, Michal Kováč államfő azonban egyelőre nem válthatja le Rezešt. Kováč ugyanis csak javaslatot kapott Vladimír Mečiar kormányfőtől a miniszter leváltására. Arról sem Mečiar, sem maga Rezes nem értesítette őt, hogy a miniszter valóban benyújtotta lemondását. DIE PRESSE Egy válsággóccal kevesebb lesz a Balkánon: Magyarország és Románia tartósan rendezni akarja kapcsolatait, amelyeket évtizedeken át veszélyeztetett a két oldalon tapasztalható túlzott nacionalizmus - írja az osztrák lap. A szerző szerint ezt a rendezést szolgálta Victor Ciorbea román kormányfő első hivatalos külföldi útja, amely Magyarországra vezetett. A politikai vezető gárda értelemszerűen jut majd el az addig példa nélkül álló nemzetiségi törvényig A múlt századi rendszerváltók 1990 óta gyakran és sokat beszélünk a rendszerváltó elitről. Arról a sokféle társadalmi gyökerű és sokfajta eszmei-erkölcsi-politikai indíttatású vezető csoportról, amely így vagy úgy serkentette a változásokat. Erről kérdeztük Erdődy Gábort, a tudós történészt, aki a témáról írt nevezetes munkát. HOVANYECZ LÁSZLÓ A reformkor vezető alakjai erősen különböznek egymástól, hiszen az arisztokrácia és az úgynevezett táblabírói világ között szinte áthidalhatatlan a szakadék, de azért egészében egy nemesi réteg áll előttünk. Valóban, nagyon sokszínű, társadalmilag és eszmeileg erősen tagolt, ennek megfelelően sokféle elképzelést megfogalmazó, de valamiképp egységes politikai elitté összeálló csoportot láthatunk a mából visszanézve. Mindenekelőtt azonban azt szeretném hangsúlyozni, hogy ennek az elsősorban valóban nemesi vezető rétegnek a gondolkodását korántsem csupán a hazafiság határozza meg. A reformkornak, illetve az azt követő forradalomnak és szabadságharcnak és az ezekkel összefüggő nemzeti sikereknek az a titkuk, hogy a kor vezető politikusai teljes mértékben európai AM csak teheti, igyekszik megismerni Nyugat-Európát. látókörűek. Széchenyitől Wesselényiig aki csak teheti, igyekszik megismerni Nyugat-Európát, s az ott szerzett tapasztalatok ébresztik rá őket a korabeli Magyarország elmaradottságáOLVASÓI LEVELEK Leváltották a polgármestert A leváltott szürnyegi polgármester az 1990-es és az 1994-es önkormányzati választásokon az Együttélés színeiben indult. Mindkét esetben a legtöbb szavazatot kapta. 1971-től a hnb elnökeként dolgozott, és az említett időszak alatt több jelentős falufejlesztési programot valósira. Természetes tehát bennük a radikális változtatási szándék. De nem csupán erről van szó. Mert hiszen például Széchenyinél vagy Batthyánynál egyfajta arisztokratikus világkép a kiindulópont. A köznemesség, a „táblabírói világ" képviselőinél más. A lényeg azonban az - és az európaiság éppen ebben áll -, hogy a különféle árnyalatok a polgári életmód, a polgári eszmerendszer, a polgári mentalitás igenlésében találkoznak. Ellentmondásos a helyzet. Egyfelől a magyar elmaradottságot látják a kor vezető szereplői. Csak egy adatot említek: a Habsburg-birodalom ipari termelésének mindössze hét százalékát adja akkoriban - az egyébként fellendülőben lévő - Magyarország. Másfelől meg ott a nemzeti önérzetesség. Éppen ebben áll a nehézség: egyszerre mutatni nemzeti önérzetet és szembesülni az elmaradottsággal. Nemcsak gazdasági elmaradottságról van azonban szó, hanem a társasági élet, a kultúra és egyáltalán az élet minden területének visszamaradottságáról. Ezért igyekszik Széchenyi a lóversenyzést meghonosítani, amit utólag nézve nehéz forradalmi tettként vagy ahogy ma mondanánk, a modernizációs folyamat részeként minősíteni? Azt szolgálják az efféle akciók, hogy legyen a „mozgalomnak" megfelelő társasági, civilizációs alapja. Magyarán, a reformkori elit felismeri, hogy olyan új társadalmi tudatra van szükség, amely szakít azzal a parlagias, provinciális életmóddal, amely oly földhözragadttá tette a magyar nemességet is. Az említett magabiztosság éppen azért lehetett olyan erős, mert nem utópista, nem csupán forradalmi tott meg. A falu kicsi, a pénzügyi helyzete az utóbbi években nem tette lehetővé nagyobb akciók kivitelezését, ennek ellenére sikerült bevezetni a gázt. Az ön-. kormányzat képviselői a falufejlesztési akciók szervezésébe és irányításába a maguk módján kapcsolódtak bele. Inkább csak az ellenőrzést vállalták, ez voltaképpen a polgármester személye ellen irányult, azt tartották, a falufejlesztési akciókkal a saját meggazdagodását szolgálja. Azzal a céllal feketítették őt be, lelkesedésre támaszkodó, hanem a gyarlóságokat ismerő és megélő emberek sajátja. A reformkor vezető politikusainak nagyságát talán semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy óhatatlanul tudniuk kellett: a változások nem kímélik saját osztályukat sem. Az egyik leghatékonyabb érv a radikális polgári reformokkal szemben éppen az volt, hogy egy ilyen átalakulás nagy áldoA változások nem kímélik saját osztályukat sem. zatokkal jár. A romantikus „önfeláldozás" gondolata mellett persze ott van a jövőbeli önérdek felfedezése is. De hát ettől válik ez a gondolkodás modernné: felismerik a nehézségek, az áldozatok elkerülhetetlenségét, és ennek ellenére cselekszenek a jövő érdekében. Épp a modern gondolkodás jegyében válik lehetségessé ráébredni: a rendi kereteket szét kell robbantani, és össze kell fogni az átalakulás szempontjából nélkülözhetetlen, más társadalmi rétegekkel. Például a korszakban viszonylag gyönge, de figyelmen kívül semmiképpen nem hagyható ipari tőkéscsoporttal. A nemesi reformerek ekkoriban nagyon is tudatosan keresik a kapcsolatokat a nem nemesi rétegekkel. A magyar ipart óvó „védegylet" jelszó igen tudatosan kíván egy társadalmi mozgalmat megalapozni. Olyannyira, hogy az efféle mozgalmak a nemzetiségi ellentéteken is átívelnek. Ez pedig arra a hallatlanul fontos mozzanatára utal a reformkori elit gondolkodásának, amely szerint Magyarország csak akkor kapcsolódhat be igazán az európai fejlődésbe, ha megállapodik a határai között hogy lemondásra kényszerítsék. Ez végül sikerült is. A. I. Szürnyeg Szellemes nótaest Februárban a Szlovák Rádió magyar adásának nyilvános felvétele Párkányban volt. Ezen az esten a szellemesség mellett a jókedv uralkodott. A műsort Papp Sándor főszerkesztő, váélő nemzetiségekkel is. Ez a nyitottságnak egy olyan jele, amely mutatja: a politikai vezető gárda értelemszerűen jut majd el az addig példa nélkül álló nemzetiségi törvényig. De majd csak 1849-ben. Széchenyi és Wesselényi például már a reformkorban írott munkáikban felhívják arra a figyelmet, mennyire fontos, hogy a magyar nacionalizmus mértéket tudjon tartani. Az persze más kérdés, hogy a reformkorban a fő probléma a magyar függetlenség megteremtése. Ennek ellenére a legjobb koponyák a magyar radikalizmus mérséklésére hívják fel a figyelmet a nemzeti kérdésben. Szó sincs arról, hogy ez a korábbi gondolkodásban uralkodó mozzanat lett volna, de ahogy a reformkori gondolkodásban egyre inkább előtérbe kerül a polgári elem, úgy lesz egyre fontosabb a nemzetiségi kérdés is. Eddig inkább a nézetazonosságról beszéltünk. Ugyanakkor ismeretes, hogy kibékíthetetlen ellentétek voltak például Kossuth és Széchenyi, Egyre fontosabb a nemzetiségi kérdés is. Kossuth és Deák között. Ezek az említett politikusok eltérő származásának, társadalmi helyzetének következményei? Sok minden származtatható a társadalmi helyzetből. Nyilvánvaló, hogy Széchenyi vagy Batthyány a maga arisztokratizmusából következően sokkal nagyobb fenntartásokkal szemléli a népmozgalmakat, mint Kossuth. (Holnapi számunkban folytatjuk.) rosunk szülöttje vezette, az ő segítségével játszhattunk és nyerhettünk egy-egy kazettát. A tiszta népdalkincs mellett értékeink közé tartoznak a magyar nóták is. A változatos nótacsokrokat a magyarországi és hazai énekesek adták elő. Az est főszereplője a kitűnő hazai zenekar, Banyák István népi zenekara volt. E szellemes nótaest megérdemelte volna a nagyobb hazai közönséget. Hajtman Kornélia Nána