Új Szó, 1997. március (50. évfolyam, 50-73. szám)

1997-03-03 / 51. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁRCIUS 3. Állami szaki TÓTH MIHÁLY Nem könnyű feladat manapság szakszervetzeti munkát végezni. Sem a privatizált munkahelyeken, sem az állami hivatalokban. Amikor a szakszervezeti konföderáció élén őrségváltás történt, és Ivan Saktor lett az elnök, az egyik elemző arra a következtetésre jutott hogy valamennyi szakszövetség közül az államigazgatásban dolgozóké a legszervezetteb. Az analízis kidolgozója azzal érvelt, hogy ez az a terület, ahol a tulajdonos személye, a munkaadó leginkább anonim. Ugyanakkor megjegyezte, hogy ez a körülmény sem mentesíti a szakszervezeti tagokat attól, hogy egy-egy átszervezésnél ki legyenek szolgáltatva a hatalom kényének-kedvének. Ivan Saktor, úgy tűnik, lényegesen radikálisabb szakszervezeti vezető Alojz Englišnél. Áz elmúlt hetekben több esetben is tapasztalhattuk, hogy Mečiar miniszterelnök ezt fölöttéb nehezményezi, és nyilvánvalóbb volt, hogy ilyen helyzetben előbbutóbb ellenlépésre szánja el magát. Ma már nyílt titok, hogy a Saktor vezette szakszervezetek bekeményítésére úgy válaszol a kormányfő, ahogy annak idején, a kapitalizmus fejletlenebb stádiumában volt szokás válaszolni az akkori szakszervezetek nyomására. Állami, lojális, vagy ha úgy tetszik, a munkaadók által irányított szakszervezetet hoznak létre. Egyelőre ott, ahol a legnagyobb ugyan a szervezettségi arány, de ahol egyúttal a munkavállalók kiszolgáltatottsága is a legnagyobb. Az államigazgatásban. A módszer alapján előre megjósolható, hogy az iskolaügy lesz a következő terület. A jelenlegi szakszervezetek, még a radikálisabb Ivan Saktor vezetésével is, nem egészen hasonlítanak a Nyugaton működő szakszervezetekhez. Ami nem is csoda, hiszen a csehszlovákiai alkalmazotti érdekvédelem a kommunizmus évtizedeiben teljesen elsorvadt. Időbe telik, amíg a munkavállalók közül megfelelő számban kikerülnek a rátermett vezető személyiségek. És időbe kerül, amíg a gazdaságban normális viszonyok váltják fel a vadkapitalista viszonyokat. Ha a kormánynak sikerül bármely területen állami szakszervezeteket létrehozni, az visszalépés lesz arrafelé, ahol a pártállam alatt voltunk. A munkavállalókon is múlik, sikerül-e Ivan Saktor csapatának meghiúsítania a hatalom legújabb mesterkedését. JEGYZET A kisember unokája BODNÁR GYULA Azelőtt Husákék beszédeivel volt tele az újság, ma Mečiarral van tele. Igaz, nem Mečiar beszédeivel, hanem a róla, illetve a praktikáiról szóló cikkekkel. Mi a különbség? - kérdi a kisember; amazokra sem figyelt, ezek sem érdeklik. Már nem. Sőt a bérből élő kisember, akit nevezhetünk Józsinak vagy Jožónak, ma már úgy gondolja, meglett volna rendszerváltás nélkül is. Demokratikus centralizmus és tervgazdálkodás, parlamentáris demokrácia és piacgazdaság egykutya - mondaná, ám, s az egészben ez a tragédia, ma már ezt sem mondhalja, mert a rendszerváltás, legalábbis a rendszerváltásnak ez a fajtája neki semmit nem hozott, annál többbet vittvett el tőle, s okkal érzi magát a változás áldozatának. Még szerencse, hogy annak idején sikerült tetőt húznia a feje fölé. De mi lesz a gyerekekkel? Mit tud majd nekik adni? - moccan a kisemberben mint szülőben a kérdés, és kínozza egyre gyakrabban. Ahhoz a néhány ezer koronához is kénytelenek voltak hozzányúlni, amit a vagyonalapi kötvényekért kaptak. De ha még sikerült is volna megőrizni, mit kezdenek vele, amikor az egyszerű lakótelepi lakások ára félmillió korona körül kezdődik?! Persze gyermekei is indulhatnának nulláról, mint ők egykoron, de nem itt és most, ahol, illetve amikor a rajthoz tulajdonképppen minden feltétel hiányzik a kisember fiának esetében. A helyzetet mindennéljobban érzékelteti, hogy Szlovákia történetében soha olyan kevés gyermek nem született, mint az elmúlt évben, hatvanvalahányezer összesen, harmincezerrel kevesebb, mint néhány esztendővel ezelőtt. Fokozatosanjutottunk ide. Idáig. Papok hívták fel rá a figyelmet egy minapi sajtóértekezleten - a pénzhiányban, lakáshiányban, a munkahelyhiányban jelölve meg a katasztrofális méretű csökkenés okát. Végeredményben a nyomorban, a bizonytalanságban. Látva-hallva ezt a bérből élő kisember azóta újabb kérdésen töpreng, s ez talán a legfájdalmasabb valamennyi közül: lesz-e neki valaha unokája? A szerző újságíró, a nagymegyeri SPTV munkatársa. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dare, Košická 1,813 81 Bratislava. Ujságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Drágám, ahogy naponta végighallgatom a politikusokat, egyre inkább az a véleményem, hogy kerge marhák nem csak az állatok között vannak. . (Gossányi Péter karikatúrája) Különmegállapodás helyett a döntés a Hágai Nemzetközi Bíróságra vár Dunaszaurusz vagy.. A nagymarosi építkezés leállítása után sem mondtak le Csehszlovákiában a vízlépcső megvalósításáról. A határ túloldalán, Bősön 1989 után is változatlan intenzitással dolgoztak. SZILÁGYI A. JÁNOS A prágai bársonyos forradalmat követően átmenetileg megingott a szlovákiai vízlépcsőlobby helyzete is. Számos vízműellenes demonstrációra került sor, a Csallóköz lakossága mások támogatásával a felvízcsatorna mentén tiltakozásképp élő láncot alkotott. Egy alkalommal a szlovákiai és ausztriai zöldek összehangolt megmozdulása ellen a kommandósokat is bevetették. Ám Pozsonyban rövidesen megváltoztak az erőviszonyok: Vladimír Mečiar személyében az erőmű építését támogató politikus került hatalomra. Magyarországon viszont minden párt elfogadta, hogy a dunai erőműrendszert nem szabad megépíteni, mielőbb meg kell kezdeni a Dunakanyar helyreállítását. A vízlépcső és a Szlovákiával való kompromisszum mellett érvelők szava süket fülekre talált. 1990 novemberében megegyezés született Ausztriával a nagymarosi vízÁm Pozsonyban rövidesen megváltoztak az erőviszonyok... lépcső leállítása miatt fizetendő költségekről: a magyar kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy a 2,65 milliárd schillingnyi hitelt, valamint annak kamatait villamos energia szállításával törlesztik. Szlovákiában időközben megkezdődött a közös erőműterv átdolgozása, bár Pozsonyban továbbra sem mondtak le az államszerződésben foglaltak megvalósításáról. Szeptemberben Csehszlovákia környezetvédelmi minisztere budapesti tár-' OLVASÓI LEVELEK Más szemszögből Az Új Szó február 21-i számában Pazonyi Tibor sorait olvasva arra gondoltam, hogy nem árt más szemszögből is megnézni a történteket. Hű nézője vagyok a Markízának, és azon a napon én is tanúja voltam annak, amint Vadkerti Andrea kollégája bejelentette, hogy ezentúl kolléganőjét Vadkertiovának fogják szólítani. Láthattuk, amint Andrea egy picit elhúzta gyalásán hét tervváltozatot terjesztett a magyar fél felé, köztük a Duna elterelését eredményező akkor B, később C variánsként ismert elképzelést. A magyar kormány nem foglalt állást a javaslatokról, hanem tárgyalásokat kezdeményezett Csehszlovákiával az 1977-es államközi szerződés közös megszüntetéséről. Hajósy Adrienn geofizikus a Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter felügyleletével működő vízlépcsőtitkárság szakértőjeként vett részt a hónapokig tartó kétoldalú megbeszéléseken. Megítélése szerint a tárgylalásokon sokáig jó esély mutatkozott a megegyezésre. Az Európai Közösség szívesen vette volna, ha szakértői bevonásával végzett vizsgálatok után születik meg a vízlépcsőről a politikai döntés. A csehszlovák kormány azonban nem volt hajlandó még erre az időre sem felfüggeszteni az építkezést. A tárgyalások 1991 decemberében végleg zsákutcába jutottak, a prágai kormány a C variáns megvalósításáról hozott döntést. A magyar kormány így az 1977. évi szerződés egyoldalú felbontásának kényszerhelyzetébe került. A szerződést azonban csak fél évvel később, 1992. május 25-i hatállyal szüntette meg. A magyar kormány minden erőfeszítése és a zöldek alaptalan reményei ellenére, a következő hónapokban elkészült a C variáns: 1992. október 25-én Dunacsúnnál mintegy 40 kilométernyi hosszúságban szlovák területre terelték a határfolyót. A Duna elrekesztése, a mellékágakat tápláló Öreg-Duna nagy részének a bősi csatornába vezetése a magyar oldalon, elsősorban a Szigetközben súlyos károkat eredményezett: kiszáradt erdők, sorvadó élővilág jelezték a pusztulást. Az Antall-kabinet az EU szakértőinek bevonásával háromoldalú tárgyalásokon próbálta Szlovákiától előbb a vízhozam 95 százalékának, majd kétharmadának átadását kikényszeríteni, de a szlovák ígéretek ellenére nem sikerült a a száját. Külsőleg így reagált, azt azonban nem tudhatjuk, hogy belül mit érzett. Tény, hogy nem csinált belőle tragédiát. És szerintem helyesen is tette. Egy olyan intelligens nő, mint Vadkerti Andrea nem verheti öklével az asztalt. Én úgy ítélem meg az esetet, hogy nem az a legfontosabb a mai körülmények között, hogy az embert miként szólítják. Itt most az ész játszik fontos szerepet. Vadkerti Andreát pedig szimpatikus, okos, nagyon tehetséges egyéniségként ismertük meg. Juhász Irén Kőhídgyarmat helyzeten javítani. Az eredménytelen egyezkedések után 1993 áprilisában a magyar és a szlovák kormány képviselői aláírták a Hágai Nemzetközi Bíróság elé terjesztendő különmegállapodást. A közös beadványban a felek a következő kérdésekben kérték a bíróság állásfoglalását: volt-e joga Magyarországnak 1989-ben leállítania a nagymarosi munkálatokat, majd 1992-ben egyoldalúan felmondani az államközi szerződést, illetve Szlovákiának működésbe helyezni a Duna elterelését jelentő C variánst, illetve melyek a fenti kérdésekben tett lépések jogkövetkezményei. A ... egyik ország sem volt hajlandó engedni álláspontjából... megállapodásban a felek a bíróság határozatát véglegesnek és magukra nézve kötelezőnek ismerik el, vállalva egyúttal, hogy a döntést követően azonnal tárgyalásokat kezdenek az ítélet végrehajtásának módozatairól. A hágai eljárás írásbeli szakasza a múlt év decemberében zárult le: a két ország szakértői több száz oldalas keresetben, illetve a másik fél dokumentumaira adott válaszokban sorakoztatták fel érveiket a vízlépcsővel kapcsolatos döntéseik alátámasztására. Eközben magyar oldalon elbontották a nagymarosi körgátat, három év alatt lényegében eltüntették a Dunakanyart elcsúfító építkezés nyomait. Két éve, a különmegállapodásban vállaltak megfelelően, a magyar és a szlovák kormány átmeneti vízmegosztási rendszert hozott létre. Bár az elmúlt másfél évben erőfeszítések történtek a megegyezés érdekében, egyik ország sem volt hajlandó engedni álláspontjából: a döntés tehát a Hágai Nemzetközi Bíróságra A szerző a Magyar Hírlap szakértője. Ová nélkül nem megy? Mint a Markíza-híradók állandó nézője február második hetében hirtelen rosszat sejtettem. Csak nem Vadkerti Andreával történt valami? - vetődött fel bennem a gyanú. Elvégre „szláv női mivoltának" megtagadásával mégsem lehet nálunk büntetlenül az ország kedvence? Február 17-én azután helyreállt a rend: Vlado Repčík oldalán ismét megjelent. Látszólag, mert már Vadkertiováként hangzott el a neve. Meg is tudtuk, miért. Huzavona Kassán Lemond a dékán? Kassa. A Pavol Jozef Šafárik Egyetem kettéválasztásáról intézkedő, sokak által vitatott parlamenti döntést követően a kassai és az eperjesi felsőfokú intézmény új önigazgatási testületet hoz létre. Kassán a múlt héten került sor a Šafárik Egyetem egyes karai tanácsának a megválasztására. A jogi fakultás tanácsának a megválasztása korántsem volt zökkenőmentes, és kérdéses, hogy az eredményt hitelesítike, vagy valaki megismételteti az eljárást. Történt ugyanis, hogy a választási bizottság - az oktatási minisztérium képviselőivel tartott tanácskozás után - a testület jelenleg alkotmánybírói tisztet is betöltő két tagjától megvonta a szavazati jogot. A két érintett, Štefan Ogurčák és Ján Klučka nem kommentálta a történteket, ellenben a jogi kar vezetésével megbízott Alexander Bröstl dékán és három helyettese lemondott tisztségéről. Szerintük az átmeneti időre szóló választási szabály nincs összehangban a felsőoktatási törvénnyel. A két alkotmánybíró ugyan már néhány éve nem az egyetem főállású alkalmazottja, ám mindketten továbbra is oktatnak, és a törvények értelmében továbbra is tagjai a tanácsnak. Alexander Bröstl azt nyilatkozta, hogy ha a választás eredménye jogerőre emelkedik, a továbbiakban nem vállalja a dékáni tiszt betöltését, (gazdag) Az Együttélés felhívása Pontatlan a gyűjtemény Pozsony. Az Együttélést továbbra is mélyen felháborítja, hogy az állami költségvetésben garantált, a nemzeti közösségek kultúrájának fejlesztésére szolgáló pénzösszeget a Pro Slovakia Alap használja fel olyan kiadványok megjelentetésére, mint a Hlas ľudu úgynevezett nemzetiségi melléklete. Egyúttal gyűjteményes kiadását és térítésmentes terjesztését is támogatja. Ezt a helyzetet még súlyosbítja, hogy a fordítások a nyelv szabályait figyelmen kívül hagyva a legrosszabb magyarsággal jelennek meg, illetve a jogszabályok és nemzetközi dokumentumok szlovák szövege sem pontos, s ezért félrevezető. Például a Dokumentumok Gyűjteménykötetében (2. sz., 61. old.) megjelent a községek kisebbségi nyelven való megjelöléséről szóló, 1991/191. sz. törvény szlovák szövege. Ez esetben a törvény 3. §-ának 1. bekezdésében a „nenachádza" szó helyett a „nachádza" szó olvasható, azaz nyilvánvalóan teljesen eltérő értelmű szó. Ezért az Együttélés azt javasolja, hogy az önkormányzatok és a polgárok ezeket a gyűjteményeket ne használják, (ú) Ferko úr, a mindenható nyelvtudor elrendelte, hogy aki szerepelni kíván nőként a tévé képernyőjén, tartozzék bármelyik kisebbséghez is, nevéhez „ová"-t kell biggyeszteni. Elvégre tisztázni kell minden néző előtt, milyen nemű - nem lehet bizonytalanságban hagyni a fiatal állam polgárait! Mert miképp lehet valaki olyan szemtelen, hogy magyar létére közszereplést vállal, ahelyett, hogy meghúzná magát. Áz nem számít, hogy okos és intelligens, ráadásul jól beszél szlovákul. Zsebik Ildikó Királyhelmec ,