Új Szó, 1997. március (50. évfolyam, 50-73. szám)

1997-03-11 / 58. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1997. MÁRCIUS 12. KULTÚRA - Oktatás 9 Szigorúan őrzött bejáratok. Színészek a jegypénztárban. A sztrájk folytatódik Próba van, fizetés nincs? Új fordulatot vett a minap a Szlovák Nemzeti Színház főigazgatója és a prózai társulat közti elmérgese­dett viszony. Miroslav Fi­scher március 7-i dátum­mal megírta levelét. SZABÓ G. LÁSZLÓ Elképesztőek a sorok. A külső szemlélőből hangos nevetést, az érintettekből szótlan döbbene­tet váltanak ki. „A színház alkal­mazottja nyilatkozataival nem sértheti a Nemzeti hírnevét. (...) A Hviezdoslav Színház és a Kis Színpad portáján szigorítom az ellenőrzést. (...) Az irodai fax és a telefon csak hivatalos ügyben vehető igénybe." A levélnek ter­mészetesen „neve" is van: Zára­dék a kollektív szerződéshez. Al­címe: A Szlovák Nemzeti Szín­ház alkalmazottainak etikai el­vei. A sorok között van mit ol­vasni. Martin Porubjak, a színház fődramaturgja e szomorú hely­zetben is kellemes hangulatú próbákat vezet. Viliam Klimáček átírásában Janko Jesenský De­mokraták című darabját állítja színpadra. Nem ez az első ren­dezése. Turócszentmártonban, Nagyszombatban, Prágában és Bécsben is dolgozott már ilyen minőségben. - Paradox helyzet ez a mostani. Sztrájkolunk ugyan, de a szín­ház éli a maga életét. Délelőtt tíztől délután kettőig próbá­lunk, aztán este hattól tízig ­előadás helyett - folytatjuk. Na­pi nyolc óra munka anélkül, hogy bárki kiesne a szerepéből. Ilyen lehetőség ritkán adódik a színész életében. Ennyire inten­zíven, a szokásos körülmények között, nincs lehetőségük dol­gozni. Tényleg igaz a mondás, mely szerint van jó minden rosszban. A színész természete­sen közönség előtt szeret játsza­ni. Üres nézőtér láttán úgy érzi magát, mintha mindkét kezét le­vágták volna. Közönség pedig nincs a próbákon. A bemutató napját április 5-re tűztük ki. Ad­digra, remélem, rendeződnek a ...e szomorú helyzet­ben is kellemes hangu­latú próbákat vezet. dolgok. Ez idő tájt azonban csak a re­mény marad. A tények ugyanis egyre fájdalmasabbak. Tudniil­lik Miroslav Fischer egy másik levelet is írt Peter Mikulíknak, a prózai társulat jelenlegi igazga­tójának, aki az évad végén Juraj Slezáčeknek adja át a székét. A levél drákói döntésről beszél: február 28-tól, a sztrájk első napjától kezdve ne várjanak fi­zetést a színház alkalmazottai. Fizetés ugyanis nem lesz. Amíg sztrájkolnak, egyetlen fillért sem kapnak. - Fischer úr talán még nem tud­ja, elkapkodott ítélete jogelle­nes, hiszen a társulat tagjai min­dennap ugyanúgy végzik a dol­gukat, mint egyébként. De ha már az esti próbákat nem tekinti teljes értékű munkának, a fize­tés jelentős hányadára akkor is jogosult mindenki. Még a műszakiak is, akik velünk együtt dolgoznak. Abszurd döntésének sajnos párja is van. A díszlet­munkásoknak a múlt héten an­nak ellenére is fel kellett építeni­ük az esti előadás színpadképét, hogy mindannyian tudtuk: nézők nem lesznek, hiszen sztrájkolunk. De hogy borsot törjön az orruk alá, Fischer úr el­rendelte, hogy a díszletet igenis fel kell állítani, a próbát pedig csak jóval hét után kezdhetjük el, amikor a műszak már lebon­totta. Meg kellett várnunk, míg az óra elüti a hetet, és csak az­után" tehették szabaddá szá­munkra a színpadot. Erről ne­kem A domb című angol film ju­tott az eszembe, amelyben az el­ítéltek teljesen értelmetlenül oda-vissza hordták a követ. A rendelkezés feleslegességét a múlt hét óta bizonyára Fischer úr is belátta, hiszen esténként most már időveszteség nélkül készülhetünk az új bemutatóra. S amíg a Kis Színpadon a De­mokraták próbái folynak, a Hviezdoslav Színházban a Lo­renzaccio bemutatója közele­dik. A társulat tehát folyamato­san dolgozik. - Egyvalamitől féltem csak az el­múlt hetek, hónapok során ­közli Martin Porubjak. - Hogy az idő múlásával lesznek, akik meggondolják magukat, felad­ják közös elhatározásunkat, és széthullik a csapat. Szerencsére nem ez történt. Én 1990-től dol­gozom a színházban. Emília Vašáryovától tudom, hogy a normalizáció éveiben is bizonyí­totta az együttes, hogy ha kell, igenis összetart. Voltak dara­bok, amelyek bemutatását egy­szerűen elutasították, de az is megtörtént, hogy nem mentek ki meghajolni az előadás végén, ha a nézőtéren ott ült Gustáv Husák és a szovjet nagykövet. A megtorlások természetesen nem maradtak el. Az idősebbek azonban ma sem félnek, a fiata­lok pedig duplán nem. A fizetés­megvonásba sem fog belenyu­godni senki. A jogtalanság miatt ismét lépni fogunk. Ezzel együtt mégis azt mondom: optimista vagyok. A helyzetnek most már tisztázódnia kell. Minden meg­oldásban ott a kompromisszum, nyilván ebben is ott lesz. De a főigazgató még mindig csak uta­sít, tárgyalni nem akar velünk. Este fél hét és hét óra között szí­nészek ülnek a két színház jegy­pénztárában. Előadás helyett mindennap friss helyzetjelen­téssel várják a nézőket. Újabb plakátokat jelentetett meg a kulturális tárca Dicsekszik a minisztérium MISLAY EDIT Pozsonyban, de minden bi­zonnyal az ország más városai­ban is, a kulturális minisztérium új plakátjaival találkozhat a fi­gyelmes járókelő. Sokan bizo­nyára arra is emlékeznek, hogy a minisztérium előző „reklám­hadjárata" (a magyar és a szlo­vák kisebbség létszáma feletti gondolkodásra buzdító plakát­jai) nem járt túl nagy sikerrel, a józan gondolkodású polgármes­tereknek köszönhetően sok helyről rövid időn belül eltűntek. Ez az új plakát egészen más han­got üt meg. Öles betűkkel hirde­ti: Értjük önöket, mert akarjuk t ...hogy mekkora összegről van szó, csak találgatni tudjuk. (Rozumieme vám, lebo chce­me). Az alcím azt is elárulja, mi­re vonatkozik e kijelentés: Meg­értés a szlovákiai kisebbségi saj­tó kiadásában (Porozumenie vo vydávaní národnostnej tlače na Slovensku). Tizenhat ukrán, cseh, német és magyar újság, fo­lyóirat címlapja illusztrálja a plakát szövegét, melynek célját nem nehéz megfejteni: „stan­dard feletti" nemzetiségi politi­káját igyekszik vele a kulturális minisztérium népszerűsíteni. Más lapra tartozik, hogy a szlo­vákiai nemzeti kisebbségek több százezres létszámához viszo­nyítva sok-e ez vagy kevés. Főként, ha az adóinkból befolyó nem kis összegekre gondolunk. A magyar kisebbség sajtóját pél­dául csupán a Barátnő, az Éle­tünk, a Tábortűz és az Irodalmi Szemle képviseli. Őket tehát minden bizonnyal támogatta bi­zonyos összeggel a Pro Slovakia alap. De hogy mekkorával, azt csak találgatni tudjuk, hiszen a Pro Slovakia pontos költségve­tését máig jótékony homály fedi (bár az Eletünk biztosan nem panaszkodhat, hiszen csupán három koronáért árulja lapját, s ez az összeg a mai gazdasági helyzetben még a nyomdakölt­séget sem fedezi). Még akkor is, ha demokratikus országokban az állampolgárnak joga van tud­ni arról, mire költi a pénzét az állam. (Mert a kormány, a mi­nisztérium esetleg abban a tév­hitben él, hogy ez a saját vagyo­na - pedig csupán azzal bízták meg, hogy gazdálkodjon ve­le...) Pedig jó lenne tudni konk­rét összegekről, mert akkor eset­leg nem kellene találgatnunk, hogy a plakátok kinyomtatása vagy a nemzetiségi sajtó támo­gatása került-e többe. Eléggé furcsa továbbá, hogy ott díszeleg a plakáton a Slovenská republika Nemzetiségi Újság című melléklete, melynek szín­vonalával, s magának az újság­nak a „megértő nemzetiségi po­litikájával" már megvannak a ta­pasztalataink. Akárcsak a Kub­ko-Goral Kiadó gondozta Slo­Öles betűkkel hirdeti az új plakát: Értjük önöket, mert akarjuk (Fotó: Prikler László) venský Juh című folyóirattal, amely szintén nem arról híres, hogy a nemzetiségek közötti megértést szorgalmazza. E té­nyek erősen rontják a plakát szlogenjének hitelességét. S akkor még nem is szóltunk azokról a kisebbségi sajtótermé­kekről, amelyek éppen az állami támogatás hiányában szűntek meg. Akkor vajon hol késett a megértés? Eléggé lehangoló, hogy a mi­nisztérium plakátokon kényte­len „öndicsérni" kisebbségi poli­tikáját. Talán hatásosabb lenne, ha szavak helyett a tettek be­szélnének helyettük. Dévai Nagy Kamilla előadóestje Nyitra. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Nyitrai Főiskolai Alapszervezete, a Juhász Gyula Ifjúsági Klub és az Illyés Közalapítvány szervezésében zajló Nyitrai Magyar Akadémiai Esték következő rendezvényén a márciusi ünne­pek alkalmából a világhírű magyar énekes-előadóművész, Dé­vai Nagy Kamilla lesz a vendég. A művésznő Magyarok fénye című műsorában végigvonul egész történelmünk: Szent Ist­ván és magyar himnuszokat, megzenésített verseket, népda­lokat, virágénekeket és katonadalokat hallhatnak 1997. már­cius 12-én 18.30 órai kezdettel azok az érdeklődők, akik ellá­togatnak a koncert helyszínére, mely immár hagyományosan a Konstantin Egyetem Pl-es előadóterme lesz. (ú) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Lammermoori Lucia (19) MOZI POZSO NY ____ HVIEZDA: Larry Flynt pere (am.) 15.30, 18, 2.0.30 OBZOR: Kolja (am.) 15.15, 17, 18.45, 20.45 MLADOSŤ: Sekély sír (ang.) 15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Larry Flynt pere (am.) 18, 20.15 Moll Flanders (am.) 18.15, 20.30 A kert (szlov.) 17.15 Párizs-Texas (ném.) 19 Viszontlátásra a pokol­ban, barátaim (szlov.) 19.15 ISTROPOLIS: Matilda (am.) 15 Evita (am.) 18, 20.30 KASS A DRUŽBA: Nappali fény (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Larry Flynt pere (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Támad a Mars! (am.) 15.45,18, 20.15 ÚSMEV: Twister (am.) 16, 18, 20. IM­PULZ: Túl gyors és túl fiatal (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A KOMÁROM - TATRA: Veszélyes őrültségek (am.) 17, 19 NAGYMEGYER - SLOVAN: Közös többszörös (am.) 19 PÁR­KÁNY - DANUBIUS: Matilda (am.) 18 LÉVA - SLOVAN: Star Trek: Az első kapcsolat (am.) 19 JUNIOR: Veszélyes őrültsé­gek (am.) 16, 18, 20 RIMASZOMBAT - ORBIS: Kolja (cseh) ROZSNYÓ - PANORÁMA: Az alvók (am.) 16.30, 19 NAGY­KAPOS - ZEMPLÉN: Jack (am.) 18 Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége Már félszáz tagja van ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Noha a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége (SZMSZSZ) már 1996. május 17-én hivata­losan be lett jegyezve a belügy­minisztériumban, a magyar ok­tatási nyelvű iskolák szülői munkaközösségei csak most, az ominózus félévi bizonyítvány­osztás után kezdenek iránta iga­zán érdeklődni. Mint Takács Zsuzsa, a szövetség előkészítő bizottságának tagja lapunknak elmondta, jelenleg több mint öt­ven tagja van a szülőket tömö­rítő országos érdekvédelmi szer­vezetnek, és egyre újabb kollek­tívák jelentkeznek A szövetség első közgyűlése áp­rilis 26-án lesz Érsekújvárban. Ezen azok a szülői szervezetek képviseltethetik magukat, ame­lyek március 31-ig elküldik a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége címére a szervezet megalakulását igazoló, a be­jegyzéshez szükséges iratokat. „Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne jelentkezhetnének március 31-e után is a szülői kö­zösségek, mindenkit örömmel fogadunk" - hangsúlyozta Ta­kács Zsuzsa. Elmondta azt is, hogy mivel az SZMSZSZ saját anyagi eszközökkel nem rendel­kezik, s ezek hiányában nem utazhat, nem járhatja az orszá­got, ezért a szülőknek kell odafi­gyelniük, hogy az egynyelvű bi­zonyítvány és a tanügyi szervek diszkriminatív intézkedései el­len indított petíciót minél töb­ben írják alá. -vk­A Kortárs Magyar Galériába várják a gyerekek rajzait A j áték örömével ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Dunaszerdahely. Immár ha­gyományosan, kétévenként ren­dezik meg a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában a gyermekkönyv-illusztrátorok ki­állítását a Duna Menti Tavasz idején. A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának egyik korábbi tanácsülésén úgy határoztak, hogy a közbeeső év­ben a gyerekek rajzaiból rendez­nek kiállítást, ugyancsak a Duna Menti Tavaszhoz kötődve. A Szlovákiai Magyar Kép­zőművészek Társasága, illetve a Duna Menti Tavasz szervezőbi­zottsága ennek értelmében ren­dezi meg gyerekek számára azt a képzőművészeti versenyt, amelyre április 15-ei beküldési határidővel várják az alapisko­lások képzőművészeti alkotásait - alsó tagozatosok (1-4. évfo­lyam), illetve felső tagozatosok (5-8. évfolyam) kategóriában. A munkákat a galéria címére (Kortárs Magyar Galéria, P.O. BOX 16, Dunajská Streda) kell elküldeni. A versenyen festménnyel, rajz­zal és térbeli alkotásokkal lehet indulni. A beérkezett alkotáso­kat művészettörténészekből és képzőművészekből álló szakmai zsűri bírálja el, s a legjobb mun­kák alkotóit értékes díjakban ré­szesíti. Az értékelésnél, ahogy Weszt­róczy Éva művészettörténésztől megtudtuk, elsősorban azt ve­szik figyelembe, hogy milyen szinten valósul meg az egyes műfajokon belül a gyerekek ösz­tönös, természetes viszonyulása a színekhez és a formákhoz. A kiállításon való bemutatkozás­sal ugyanis a rendezők elsősor­ban annak a lehetőségét szeret­nék megteremteni, hogy a gye­rekek a játék örömével tapasz­talják meg az egyes műfajok ki­fejezésbeli tartományait. Hogy az alkotás vizuális gondolkodás­ra ösztönözze őket, kifejezve sa­ját egyéniségüket. Talán csak annyit tegyünk hozzá, bizonyá­ra a rajztanárok is kihasználják a lehetőséget, és ösztönözni fog­ják tanulóikat, hogy átéljék a verseny, a megmérettetés, az al­kotás és a kiállításon való bemu­tatkozás örömét, (tallósi) Martin Porubjak: „A helyzetnek most már tisztázódnia kell..." (Fotó: Prikler László)

Next

/
Thumbnails
Contents