Új Szó, 1997. március (50. évfolyam, 50-73. szám)
1997-03-01 / 50. szám, szombat
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. MÁRCIUS 1. VENDÉGKOMMENTÁR Élelmiszerszámlák Az a tény, hogy Szlovákiában az élelmiszerpiac még mindig szilárd, kisebb csoda, hiszen az utóbbi hét évben az ágazatnak több érzéketlen beavatkozást kellett elviselnie. Hatásuk hosszabb távú, mint feltételezték. Az élelmiszerekre fordított évközi kiadások hivatalosan csökkentek ugyan, de hazánkban a lakosság összkiadásának csaknem 36 százalékát még mindig az élelmiszerköltségek alkotják. A fogyasztók azt kérdezik, miért kell ennyi pénzt élelemre költeniük. Sokan nem tudatosítják, hogy a piacgazdaság bevezetésével nemcsak a mezőgazdasági dotációk összege csökkent, hanem az állam elállt az élelmiszerek negatív fogyasztói adójának támogatásától is. 1990-ig főleg a tej- és a marhahúsfogyasztás támogatása volt jelentős, ezért kerülhetett a tej 2, a marhafartő 45 koronába. Ma, amikor ennek többszörösére emelkedtek az árak, a vásárló nemcsak azért fizet többet, mert megszűnt az említett negatív adó, hanem azért is, mert teljesen liberalizálódott a környezet, amelyben az élelmiszerelőállítás folyik. Tehát az Jozef Sedlák élelmiszerárakban az átalakításért fizetett számla is tükröződik. Mi rejlik e számla mögött? Például az ágazat teljesítőképességének csökkenése: 900 millió liter tejjel kevesebbet állítunk elő, és egymillió tonnával kevesebb gabonát termelünk, mint 1989-ben. Ez annak a következménye, hogy sok üzem már több éve vagyona felélésével termel. Aminek okát nem lehet csak a támogatás csökkenésében keresni, jobban meg kellene vizsgálni a vállalatok vezetőinek, menedzsereinek munkáját. És azt is, ki maradt még ezekben az üzemekben. Hiszen a műszaki-gazdasági dolgozók számának csaknem 60 százalékos leépítése a vezetői munka minőségére is hatással van. Baco miniszter, amikor 1992-ben elfoglalta tisztségét, 5-10 évben határozta meg az ágazatban uralkodó viszonyok stabilizálását. De már most biztos, hogy ez a folyamat elhúzódik, és módosításra szorul az 1993ban meghirdetett agrárpolitikai elgondolás. A szerző a Pravda munkatársa. JEGYZET A helyzet változatlan HORVÁTH GABRIELLA Pavol Hamžík külügyminiszter e heti brüsszeli tárgyalásai arról tanúskodnak, hogy eredménytelen a kormány sikerpropagandája. Az EU diplomatái méltatták ugyan az ország gazdasági eredményeit, viszont számon kérték az emberi jogok, a sajtószabadság és a demokratikus alapelvek megtartását. Különösen azt nehezményezték, hogy a kormány nem teljesíti ígéreteit. Hans van den Broek kerek perec kimondta: azt várták, hogy Szlovákia megalkotja a kisebbségi nyelvek védelméről szóló törvényt. Külügyminiszterünknek az a válasza, hogy ehhez jelenleg nincs meg a belső politikai közeg, képzeletszegénységről árulkodik. Brüsszelben is tudják, hogy e törvényjóváhagyásához az ellenzék szívesen segédkezet nyújtana. Elcsépelt volt Hamžík azon tiltakozása is, hogy a koppenhágai kritériumok megtartását az EU ne csak Szlovákiától, hanem a többi jelentkezőtől is kérje számon. Kétségtelen, hogy elődei - Kňažko, Moravčík és Schenk - amíg nem szembesültek az európai értékrenddel - nagyobb meggyőző erővel léptek fel a mečiari politika védelmében. Némi túlzással azt mondhatnánk, ők a rend és a törvény hatalmát megtapasztalva vesztették el hitüket az önkényuralomban. A diplomáciai tapasztalatokkal rendelkező Hamžíkot azonban keményebb fából faragták. Karrierdiplomataként nem okoz számára problémát, hogy kiszolgálja ezt a kormányt. Azt mondja, amit kormánya hallani akar tőle. A cseh sajtóirodának adott legutóbbi nyilatkozata szerint nyugodtak lehetünk: Szlovákia továbbra is esélyes a belátható időn belüli NATOcsatlakozásra. Ha ez mégis meghiúsulna, azért szerinte a kormány rosszakaróit, mindenekelőtt az ellenzéket terhelné a felelősség. Brüsszeli és más mértékadó elemzések szerint viszont Szlovákia NATO-tagságának az esélyei minimálisak, mert országunkban hiányzik a demokratikus politikai kultúra. Félreértés ne essék: a demokratikus politikai kultúra hiányát nem az ellenzéken kérik számon, hanem a kormányon. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektonikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme-Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 4ÜUJLÜ - Eddig az ágyban mindig a feleségüket szidták, most meg egyre gyakrabban ott is a kormányt szapulják! (Lehoczki István karikatúrája) A civil ellenállás győzelme és az indulatok levezetése Dunaszaurusz vagy... A vízlépcső építését kezdettől fogva aggodalmak kísérték. Egyesek gazdaságtalansága, mások feltételezett környezeti kárai miatt támadták a beruházást. SZILÁGYI A. JÁNOS A magyar-szlovák közös vízlépcsőterveket meghiúsító civil ellenállás a '80-as évek elején kezdett szerveződni. Vargha János biológus a Búvár című természetvédelmi hetilap újságírójaként '80-ban találkozott először az erőmű ügyével. Vargha arra a meggyőződésre jutott, hogy a síkvidéki erőműrendszer építését gazdaságilag semmi sem indokolja, megvalósítása a termelt energiához képest aránytalanul drága. A beruházást elsősorban környezetvédelmi szempontból tartotta elvetendőnek. Ma azt vallja: beláthatatlan kockázattal járt volna a vízlépcsőrendszer eredeti tervek szerinti működése. A legsúA szervezkedés 1985ben vezetett a Duna Kör létrehozásához. lyosabb problémát a Duna kavicsságya alatt húzódó ivóvízkészlet elszennyezése jelenti. A folyó eredeti állapotának megbontása, Bős üzemeltetése különösen a Szigetközben Nagymaros nélkül is már jóvátehetetlen károkat okozott. Az erősödő vízlépcsőellenes szervezkedés csupán 1985-ben vezetett a Duna Kör létrehozásához. A külföldön jelentős publicitást kapó Duna Kör tevékenységét a következő OLVASÓI LEVELEK A leggyengébb láncszem Bugár Béla, az MKDM elnöke az Új Szó február 20-i számának 5. oldalán kijelentette: „A Demokratikus Baloldal Pártja azáltal, hogy önálló tárgyalásra készül Vladimír Mečiarral, ismételten bizonyítja, hogy az ellenzék leggyengébb láncszeme." Nyugtalan érzéseim lettek, hiszen ugyanebben az újságban a címoldalon meg ez állt: „Jozef Kaiévben alternatív Nobel-díjjal ismerték el. Az évtized végére Nagymaros műszaki-környezetvédelmi kérdésből fokozatosan a társadalmi átalakulás egyik szimbólumává vált. Az 1956-os forradalom óta legnagyobb tömegdemonstrációkat 1988-89ben a Duna Kör szervezésében tartották. Az erősödő társadalmi nyomás ellenére a '80-as évek közepétől mindkét oldalon folytatódott az építés. Az utca hangjától azonban az országgyűlés már nem függetlenítette magát. Az 1988as emlékezetes „felállásos", név szerinti parlamenti szavazáson azonban még a képviselők többsége - az MSZMP utasításának megfelelően - megszavazta a beruházás folytatását. Ebben szerepet játszott, hogy Maróthy László környezetvédelmi miniszter a „vízlépcsőt és demokráciát" jelszó hangoztatása mellett azt állította: ha nem épül meg a nagymarosi erőmű, pár év múlva veszélybe kerülhet Budapest áramellátása. Az építkezés mellett kardoskodó Horn Gyula külügyi államtitkár kijelentette: ha felbontjuk a nagymarosi gát építését végző osztrák DoKW céggel kötött szerződést, Magyarország elveszíti a Nyugat anyagi támogatását. Zsigmond Attila (MDNP) azok közé tartozott, akik a beruházás azonnali leállítása mellett voksoltak. Ő egyébként élete egyik legnagyobb csalódásának tartja a szavazás eredményét. A tüntetések ellenére Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes '89 februárjában megállapodást írt alá a vízlépcső gyorsított ütemű kivitelezéséről. Közvetlenül a nagymarosi gát betonozásának megkezdése előtt, 1989 májusában a Némán miniszterelnök-helyettes a magyar kisebbség problémáiról tárgyalt az MPP vezetőivel". A cikkből kiderül, tárgyalás ugyan volt, de semmi sem történt. Á többször fölvetett problémára, hogy a három magyar párt tömörüljön egy jogi szubjektumba (unió), olyan válasz érkezett az MKDM és az MPP elnökének részéről, hogy a Magyar Koalíció jól működik. Hallottam a három pártelnököt beszélni Kassán. Az kiderült, hogy a Magyar Koalíció nem működik jól, a pártok külön-külön szeretnének működni. Megdöbbenémeth-kormány „ökológiai szükséghelyzetre" hivatkozva döntött a Nagymaros ideiglenes felfüggesztéséről. Júniustól szüneteltették a munkát Dunakilitin is, 1989 októberében pedig parlamenti határozat született a nagymarosi vízlépcső teljes leállításáról. De az utolsó pillanatokban még maradt idő a nagymarosi part menti fasor kivágására. Mikolits Sándor, a nagymarosi erőmű főtervezője jelenleg a Térterv Kft. vezetőjeként a Még maradt idő a nagymarosi part menti fasor kivágására. Dunakanyar tájrehabilitációját irányítja. Ma is úgy véli, alaptalanok voltak a vízlépcső kapcsán megfogalmazott vádak. Az MTA vízgazdálkodási bizottságának ajánlása alapján 1978-tól megvizsgálták a beruházás minden lehetséges környezeti hatását. Mikolits hazai és külföldi tanulmányokra hivatkozva állítja: nem járt volna semmiféle veszéllyel az erőműrendszer működtetése. A duzzasztással és a szennyvíztisztítók megépítésével javult volna a hajózás és a víz minősége a Duna magyarországi felső szakaszán. Meg-győződése, hogy politikai megfontolások miatt áldozták fel a '80-as évek végén Nagymarost. Szerinte a környezetvédők és az MTA sokáig titkolt állásfoglalása csupán ürügy volt arra, hogy a hatalom az erőmű építésének leállításával levezethesse az indulatokat. (Folytatjuk) A szerző a Magyar Hírlap szakértője. semre Bugár Béla most alátámasztotta rossz érzéseimet. Hiszen ha az ellenzék leggyengébb láncszeme a DBP, azért, mert külön tárgyal, akkor ez azt jelenti, a Magyar Koalíció leggyengébb láncszeme az MPP, hiszen külön tárgyal. Kolesár Mihályné Kassa Önvizsgálat A katolikus egyház február 12étől, vagyis hamvazószerdától negyvennapos böjtöt hirdetett: bűnbánatra szólítja fel híveit. TALLÓZÓ MLADÁ FRONTA DNES A cseh védelmi minisztériumból olyan fontos dokumentumok tűntek el, amelyek nélkül nem készíthető fel a hadsereg a NATO-tagságra. A katonák szerint az anyagokról valaki elfeledkezett, és a trezorjában tartja, vagy esetleg véletlenül kiselejtezték őket. Az átálláshoz szükséges szabványokat Brüszszel 1994-től osztotta szét a Békepartnerséghez csatlakozó országoknak. SME A belügyminisztérium először azt állította, hogy a Gauliederügytől eltávolított galántai nyomozót, Molnárt azért váltották le, mert nem volt felsőfokú végzettsége. Amikor kiderült, hogy az utódjának sincs, a szóvivő a Galántáról kapott téves tájékoztatásra hivatkozott. Más nem történt, sőt Molnár büntetést is kapott, mert állítólag a SMEnek nyilatkozott. Az ilyen akciók demoralizálják a rendőrséget. A kormány ezzel az állam biztonságát veszélyezteti. Ez pedig szabotázs. PRAVDA A szakemberek szerint a tömegközlekedés összeomlott. Ezt a járműpark felújításának elmaradása okozta. Az autóbuszok átlagkora nyolc év, és 85 százalékukat már teljesen leírták. A közlekedési vállalatok jelenleg 5437 autóbusszal rendelkeznek, amelyek közül 3868 hatévesnél, 922 pedig tízévesnél is idősebb. Rossz állapotukra való tekintettel a járműpark felújítására évente 2,19 milliárd koronára lenne szükség. A cégek elsősorban nagyjavítással próbálkoznak, de ez az elöregedésre nem jelent megoldást. Most sokan a privatizációban reménykednek. A jelenlegi műszaki állapot miatt azonban az sem feltétlenül lesz gyógyír a problémákra. Kisebbségi jogok Párkányi felhívás A kisebbségi nyelvhasználati törvény kidolgozására, illetve elfogadására szólította fel a kormányt és a parlamentet a párkányi Szlovák-Magyar Baráti Társaság és a Helsinki Polgári Társulás regionális szervezete. A Jozef Slabák, Csicsay Alajos és Sóky János által aláírt felhívás ezenkívül követeli, hogy ebbe a munkába vonják be az összes nemzetiség képviselőit, vegyék figyelembe a nemzetközi szerződéseket, akadályozzák meg, hogy a különböző szintű hivatalnokok önhatalmúlag, illetve pártérdekek szerint értelmezzék a kisebbségekkel kapcsolatosjogszabályokat, végezetül pedig hassanak oda, hogy a kisebbségi nyelvhasználat szintje elérje az 1966-ost, főként a házasságkötések nyelvét és a kétnyelvű bizonyítványokat illetően. Ezen időszak alatt, úgymond, tilosak a zajos mulatozások, az egyház újra az elmélkedésre, az önvizsgálatra, a javulásra buzdítja a híveket. Milyen jó volna, ha az ország egyes vezetői is önvizsgálatot tartanának, és nem a hatalomvágy, a vagyonszerzés, az emberi jogok megsértése volna a fő céljuk! Milyen jó volna, ha a rágalmak helyett közös erővel valóban a demokrácia építésén és az ország fejlesztésén fáradoznának! Hiszen ezért választották meg őket. K. József Nádszeg