Új Szó, 1997. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1997-02-06 / 30. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1997.FEBRUÁR 5. KULTÚRA 6 Negyvenezer forint működési pénzt kapott a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága Művészet kitágult határokkal Tavalytól a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága is tagja a Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetségének. Buták Andrást, a Társaságok Szövetségének elnökét e tagsággal kapcsolatos kérdésekről faggattuk. TALLÓSI BÉLA „Előbb talán arról szólnék, hogyan alakultunk, s mi a társaságok szövetsége? mondta Buták András. - Köztudott, hogy '49 után Magyarországon is létrehozták a művészeti szövetségeket. A '89-es rendszerváltásig ezeknek a szervezeti formáknak nem változott az alapvető struktúrája. Házon belül történtek változások, új szakosztályok jöttek létre, vagy szakosztályokon belül egy-egy csoport, de igazából egy központilag irányított, vezetett szervezetről volt szó. Már a nyolcvanas évek végéről vannak olyan dokumentumok, amelyek felhívták a figyelmet arra, hogy a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségén belül ezek a régi szervezeti formák nem működnek. '88 vége felé A művészek maguk találják meg, ki kivel akar szövetkezni. már rebesgetni lehetett, hogy esetleg Magyarországon is kialakulhat a többpártrendszer, tehát meg kell alkotni egy olyan törvényt, amely elősegíti az állampolgárok egyesülését. '89 januárjában jelent meg az egyesülési törvény, amely azért is érdekes, mert még a régi rendszer parlamentje szavazta meg. A törvény jóváhagyása után a régi képzőművészeti szövetségben megindult a tenniakarás, hogy alakuljunk át, hogy különböző érdekcsoportok jöjjenek létre úgy, hogy alulról építkezve a művészek maguk találják meg, ki kivel akar szövetkezni. '90-ben az akkori szövetség elnöke, dr. Németh Lajos művészettörténész kidolgozta az átalakulás programját, amely úgy hangzott, hogy a Magyar Képzőés Iparművészek Szövetsége át Az, amit mi kiépítettünk, nem személyekhez kötődik - mondja Buták András (Fotó: Prikler László) fog alakulni a különböző társaságok és szövetségek egyesületévé. A művészettörténész '91ben meghalt, és leállt az átalakulás folyamata. Tudniillik voltak, akik féltek, hogy ha nagyon elaprózódik a szövetség, akkor nem kapunk majd pénzt. A művészeti szövetségek ugyanis megszűntek, mint költségvetési szövetségek. '92-ben megalakult és jogi személyiségét megszerezte a Magyar Grafikusművészek Szövetsége, '93ban pedig a minisztériumtól megkapta az első támogatást, annak értelmében, hogy az egyesülési törvény lehetőséget ad arra, hogy az illetékes minisztériumtól vagy az Országgyűléstől működési pénzeket lehessen megpályázni. Erre aztán felfigyelt a többi szakosztály is. A grafikusok mintájára társaságok egymás után kezdték bejegyeztetni magukat. Aztán '95ben tizennégy társaság létrehozta a Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetségét. Az alapszabályba beépítettük, hogy amennyiben a magyar lakta vidékeken léteznek szerveződési formák, adjuk meg a lehetőséget, hogy be tudjanak kapcsolódni ebbe a munkába. S mivel a bíróság ezt jóváhagyta, megvan az a jogi keret, amelybe egy ilyen szervezet, mint a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága be tud épülni, s a magyarországi művészekkel szervezeti formában tarthat kapcsolatot. Léteztek kapcsolatok eddig is, de ezek zömében egyének között formálódtak. De a tartós kapcsolatfelvételt csak szervezeti formában lehet elképzelni. Az, amit mi kiA tartós kapcsolatfelvételt csak szervezeti formában lehet elképzelni. építettünk, és reméljük, hogy tartós lesz, nem személyekhez kötődik, hanem egy olyan jogszabályrendszerhez és egy olyan struktúrához, amely lehetővé teszi, hogy a mindenkori vezetők éljenek ezzel a lehetőséggel. S mivel mi tagja vagyunk a Művészeti Szövetségek Egyeztető Fórumának, ez tagja a koppenhágai központú Európai Művészek Tanácsának, ezen a vonalon a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága is képviselve van. Kulcskérdés volt a pénztámogatás. Létezett a félelem, hogy ha létrehozzuk a Társaságok Szövetségét, a tagegyesületek nem kapnak majd pénzt, hiszen ha a nagy kap, az majd adjon a kicsinek. Nagy örömünkre '96-ban minden tagegyesületünk kapott pénzt a benyújtott pályázatra, és a Szövetség is kapott. Mivel pályázat beadási ideje február, feltevődött a kérdés, mi történik egy olyan szervezettel, amely létrejön júniusban, és kéri hozzánk a felvételt, az honnan kap majd pénzt, hogy működni tudjon. Részben ez volt a helyzet a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságával is, amely az év második felében csatlakozott. Megoldottnak látszik a dolog, mert ha egy egyesület belép a társaságok szövetségébe, az tud neki pénzt adni. Mi a múlt évben kapott egymillióból 450 ezret osztottunk szét a társaságoknak, köztük a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának is juttattunk 40 ezer forintot. És ebben az évben is meg fogja kapni a pénzt, remélhetőleg többet. Ez működési pénz, hogy a társaság mit csinál vele, hogyan használja fel, az az ő dolga." Hiánypótló kiadvány: Blaskovics emlékkönyv a somorjai Méry Ratio Kiadó műhelyéből Történelem és turkológia találkozása VOROS PETER A magyar emlékkönyv-irodalom nagy múlttal, gazdag hagyományokkal rendelkezik. Annak ellenére, hogy ebben a műfajban szerkesztett-összeállított könyvekből elárasztottak bennünket az utóbbi években, csak elvétve akadt olyan gyöngyszem, amely maradéktalanul fennakadt volna a kritikai rostán. Egy-egy emlékkönyv alaphangját mindig az „ébren tartandó" emlékezés: az emlékkiállítás vezérelve adja meg. Nem volt ez másként az Ozogány Ernő szerkesztette Blaskovics emlékkönyv esetében sem, amely a somorjai Méry Ratio Kiadó (1995) gondozásában látott napvilágot. A jeles és nemzetközileg elismert turkológus 1910-ben született az Ógyalla melletti ímelyen. A komáromi bencés gimnáziumban érettségizett, s a török nyelvet önszorgalomból sajátította el. Hatalmas tudásának alapjait 1943-49 között kiváló intézetekben (Pozsony, Szeged, Budapest, Prága) szerezte meg. Apropó, Prága! Minderről egy rádiónyilatkozatában így vall Blaskovics tanár úr. (A 2. világháborút követően) „Prágába jöttem, '48 után, ahol Živka professzor meghallotta, hogy magyar vagyok, törökül is tudok, lelkesedéssel fogadott, mint jövendőbeli kollégát. Nála doktoráltam török nyelvből, turkológiából és hungarisztikából együtt, 1950-ben. Akkor meghívtak a Károly Egyetemre." S az egész történet itt kezdődik: kerek négy évtizeden át ívelt és íródott, és végérvényesen az 1990-ben bekövetkezett halálával zárult le. A Blaskovics emlékkönyv tehát egy gazdag, de nem eléggé méltányolt, s ma még talán felbecsülhetetlen értékű tudományos munkásság eddig még kötetben publikálatlan darabjait próbálja az olvasó asztalára tenni, s teszi mindezt úgy, hogy közben az ember és a kutató arcéle is felragyogjon. Tanítóskodás, tanszékalapítás, nyelvtanfolyamok szervezése, nyelv- és tankönyvek írása, szótárszerkesztés, egyetemi oktatás, a modern turkológia művelése, külföldi előadások, 24 könyv, mintegy 180 tudományos dolgozat és néhány? nemzetközi elismerés: ez mind belefért Blaskovics József életpályájába. Ez a mostani, hiánypótló Blaskovics emlékkönyv több a szokványos emlékkönyveknél, de sajnos kevesebb annál, mint ami átgondoltabb előmunkálatok eredményeként lehetett volna. Mert a könyv olyan anyagot foglal össze, amelyről a művelt(ebb) olvasónak már van tudomása. Hiányossága, hogy a Blaskovics-életművet nem egészíti további adalékokkal vagy új kutatási eredményekkel; a tanulmányok mellől hiányoznak a jegyzetek, valamint a terminológiai szójegyzék; hiánycikk a Blaskovicsról (és műveiről) szóló írások jegyzéke; de a fordító és műfordító Blaskovics is megérdemelt volna egy tanulmányt. Viszont az emlékkönyvet hasznosan egészítik ki a róla szóló fejezetek (Ozogány, Tóth Erika-Lacza Tihamér), az igényesen összeállított, három nyelvű (magyar, szlovák, német) Blaskovics-biográfia és -bibliográfia, valamint a 10 fekete-fehér fotóból álló képmelléklet. A közel másfél évszázados oszmán-török uralommal behatóan foglalkozó Blaskovics József egyik kiemelkedő írói erénye, hogy az egyszerű nép sorsát, életét és munkáját is taglalja műveiben. Mindent egybevetve, dicséret illeti mindazokat, akik a Blaskovics emlékkönyv című kiadvány „tükrében" - az útmutatás igényével - emberközelbe hozták azt a tudós-turkológus professzort, aki az európai és a hazai tudományosság és műveltség számára óriási munkát végzett. tüskevadász), mik a tervei Miss Dél-Szlovákiának, esetleg, hogy milyen volt a Csallóköz a középkorban. S ezen kívül még rengeteg információ, érdekesség, humor és rejtvények az Ifi legújabb számában. Mint rendesen! (-Ú-) Már kapható a februári Ifi Szóval és képpel jelent meg ifjúsági magazinunk legújabb száma is, és még mindig minden lélekben is fiatalnak szól. Hogy miről? A Kényes rovatban például arról, hogy mi mindent okozhat egy terhes lánynak a narkó, vagy hogy viselkedik egy osztály, ha az egyik osztálytárs gyilkossá válik. A hónap témája: Kabaré az egész világ! Benne Ihos József Ede bácsija, Hofi Géza és az Új Szó főszerkesztőjének kedvenc vicce. Olvashatnak a 20. század legnagyobb magyar gondolkodójáról, Hamvas Béláról, megtudhatják, mire jó a masszázs, hogyan lehet Mexikóban kaktuszt gyűjteni (ráadásul, ha komáromi a SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Cseresznyéskert (19) KIS SZÍNPAD: Vigyázzatok Leonnal! (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Holt lelkek (19.30) ÚJ SZÍNPAD: József és a színes, szélesvásznú álomkabát (19) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: A ház, Ahol jól érezzük magunkat (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Mona Marie mosolya (10,14.30) POZSON

Y HVIEZDA: Star Trek: Az első kapcsolat (am.) 15.30,18,20.30 OBZOR: A váltságdíj (am.) 15.30,18,20.30 MLADOSŤ: Kolja (cseh) 15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Veszélyes őrültségek (am.) 17, 20 Egyedül a rossz ellen (am.) 18.30, 20.30 A brooklyni vámpír (am.) 18 Három szín: fehér (lengy.) 19 Fekete Péter (cseh) 19.15 ISTROPOLIS: Az utolsó marad (am.) 15.30,18, 20.30 KASS

A DRUŽBA: Veszélyes őrültségek (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Star trek: Az első kapcsolat (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Sekély sír (ang.) 15.45, 20.15 Trainspotting (ang.) 18 ÚSMEV: Miért nem kutya a macska? (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Az ártatlanság portréi (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI

A DUNASZERDAHELY-LUX: Mennyei foglyok (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Moll Flanders (am.) 17, 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Veszélyes őrültségek (am.) 17,19.30 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Különös napok (am.) 18 RIMASZOMBAT - ORBIS: Teljes kockázat (am.) LOSONC - APOLLO: Ez a mi dalunk! (am.) 17, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Különös napok (am.) 16.30,19 Információk, tudnivalók tanároknak és szülőknek Megjelent a Katedra februári száma ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Hogy mennyire fontos az iskolázottság, a magasfokú képzettség, s milyen hatással van a munkaerőpiacra, a munkanélküliség égető problémájára, erről szól Bauer Edit vezércikke a Dobogó rovatban. Második részével folytatódik Ádám Zita tanulmánya az alkotóképesség fejlesztéséről, a kreativitás tényezőiről. Simon Attila egy új történelemtankönyv kapcsán arról elmélkedik, használjuk-e egyáltalán, s ha igen, milyen témaköröknél. Az Embernevelők rovatban Csicsay Alajos ezúttal Bordás Sándor az identitásról fejti ki gondolatait. Svecné Vörös Ilonát, számos módszertani tanulmány szerzőjét mutatja be, aki nyugdíjas óvónőként is aktívan tevékenykedik a pedagógusszövetségben. „Csak tettem a dolgomat..." - mondja Jakab István az 1996 decemberében kapott két kitüntetése kapcsán a lapnak adott interjúban, amelyben arról is vall, hogyan lett nyelvész, illetve hogyan látja nyelvi nevelésünk jelenlegi helyzetét. A tájnyelvi kiejtés problémakörét vizsgálja tanulmányában Lanstyák István, s kitér arra a kérdésre is, hogyan viszonyuljon a tanár a nyelyjárásias beszédhez. A Könyvek útja rovat A szlovákiai iskolarendszer kiadványt, a Katedra Társaság reformtervezeteit mutatja be, amely elsősorban politikusaink és az iskoláink megmaradásáért harcolók számára jelenthetnek szakmailag alátámasztott érvrendszert, ugyanakkor pedagógusaink is felhasználhatják munkájuk során. A Fórum rovatban Bordás Sándor az identitásról fejti ki gondolatait, és említést tesz a Márai Alapítvány Etnikai konfliktusok megoldása című programjáról, amelynek része volt az itt élő szlovákok és magyarok azonosságtudatának feltárása is. A Segítőben Németh Margit és Stredl Terézia ad tanácsot szülőknek, nevelőknek, ezúttal az iskolától félő gyerekekkel és a hatékony tanulással kapcsolatban. A Tan-tárgy rovatban dr. Herbert Woi írása olvasható az osztrák-szlovák oktatásügyi kapcsolatokról, Héder Ágnes tanulmányának harmadik része a kreatív játékokról, Horváth Géza okfejtése egy csupán látszólag lényegtelen számtani problémáról, továbbá egy új tankönyvcsalád bemutatásával és az óvodai beszédfejlesztés kérdésével is foglalkozik a Katedra.