Új Szó, 1997. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1997-02-20 / 42. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1997.FEBRUÁR 25. KULTÚRA Oktatás 9 Születésnap, jubileumi előadás, sztrájkhangulat. Mindez egy este, a pozsonyi Hviezdoslav Színházban Lázmérő marad a színház SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Mefistofeles (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Becket (19) KIS SZÍNPAD: Amikor táncolt... (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Az anya (19.30) ÚJ SZÍNPAD: Luxemburg grófja (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Ágacska (10) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Space Jam (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 OBZOR: Matilda (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 MLADOSŤ: Értelem és érzelem (am.) 15,17.30 Ötvenhárom hideg nyara (or.) 20 CHARLIE CENTRUM: Space Jam (am.) 16,17.45 Matilda (am.) 17, 18.45 Sekély sír (am.) 19.30, 21 Jade (am.) 20.30 Három szín: vörös (lengy.) 19 Száll a kakukk fészkére (am.) 19.15 ISTROPOLIS: Szürkülettől pirkadatig (am.) 15.30,18, 20.30 KASS

A DRUŽBA:

Space Jam (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Matilda (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Matilda (am.) 15.45 Evita (am.) 18, 20.15 ÚSMEV: Nappali fény (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Az ártatlanság portréi (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI

A DUNASZERDAHELY-LUX: Az utolsó emberig (am.) 17.30,20 KOMÁROM-TATRA: Különös napok (am.) 17,19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Kazaam (am.) 17, 19.30 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Tisztító tűz (am.) 18 ZSELÍZ - MOZI: A bölcsek kövére (am.) 18 RIMASZOMBAT - ORBIS: Mennyei foglyok (am.) LOSONC - APOLLO: Veszélyes őrültségek (am.) 17, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Egy szép napon (am.) 16.30,19. Feltételeik teljesítését követelik a színházak Február 20-ig várnak Születésnap sztrájkhangulatban: Diana Mórová Különös hangulatban zajlott az Eszenyi Enikő rendezte Ahogy tetszik 25. előadása a Nemzeti Színházban. Az örömben ott volt az üröm is. SZABÓ G. LÁSZLÓ A két part, a kulturális miniszter, illetve a színház főigazgatója és a prózai társulat közti elmérgesedett viszony a színészek játékát ugyan nem befolyásolta, kedélyállapotukat azonban alaposan felkavarta. Az új igazgató kinevezése körüli (politikai színezetű) botrány hatalmas hullámokat kavar. Ilyen helyzetben a Rosalindát alakító Diana Mórová sem úgy ünnepelte huszonvalahányatok születésnapját, ahogy szerette volna. A kirobbanó sikerű előadás után gazdagon megterített asztalhoz hívta kollégáit, hogy a „végső csata" előtt erőt gyűjtsenek, s ki tudja, hányadszor biztosítsák egymást összetartozásukról és egyet akarásukról. Felszabadultság helyett azonban feszültség és nyugtalanság ült az arcokon. Stano Dančiak mindennek ellenére határozottan arról beszélt: - Ezeknek az embereknek igenis meg kell mondani, hogy a szocializmus és a kommunizmus megdőlt már Európában. Annak pedig, aki itt, a színházban akarja felújítani ezeket a demagóg eszméket, nincs esélye. A kulturális miniszter ugyanúgy, mint a színház tavaly kinevezett főigazgatója, Miroslav Fischer a Felszabadultság helyett azonban feszültség ült az arcokon. hatalom karja. Ők az „Urat" szolgálják. Végrehajtanak. Lesújtanak. Pontosabban: lesújtanának, ha engednénk. Fischer, kinevezése óta először, most, ezen a héten találkozott a Nemzeti teljes társulatával. Az opera- és a balettegyüttes munkáját magasra értékelte, rólunk, prózai színészekről sértően és lekezelően nyilatkozott. Negyven percen át szinte köpködött ránk. Természetesen zárt ajtók mögött; újságírót be nem engedett. Negyvenöt színészt azonban nem tud manipulálni. Nem engedjük. Hiába hangoztatja, DUSZA ISTVÁN Pozsony. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében ma délután öt órakor Kiss Gy. Csaba és Karol Wlachovský irodalomtörténészek mutatják be Kovács Sándor Iván Vágy és emlékezet című tanulmány- és esszékötetét.. A könyvet a Széphalom Könyvműhely, a Felsőmagyarországi Kiadó és a Nap Kiadó közösenjelentette meg. Kovács Sándor Iván tanulmányait olvasva hovatovább mindegyre az volt az érzésem, hogy egy múltba vivő szellemi kalandregény ágas-bogas történeteinek és a felfedező tudás hátborzongató gyönyörűségének foglyává leszek. Úgy számbavevő az író, hogy egyben szaporítja is a megszámláltatott irodalmi felfedezéseket; úgy kutatja a „felföldi írókat", hogy egyben a korabeli Európát is feltálja számunkra; úgy öszegzi és illeszti egymáshoz az irodalomtörténet és a filológia módszereivel a múlt folyójából merített aranyrögöket, igazi és féldrágaköveket, hogy a kirakott hogy 920 emberből 45 véleménye nem mérvadó számára, nem fogunk fejet hajtani előtte. Mi Emil Horváthot választottuk igazgatónak, ő Leopold Haverit állította a társulat élére. Aki a szavazatok alapján számításba sem jöhetett, hiszen mindannyian tudjuk, melyik párt trikóját viseli. Ľubomír Paulovič ellen azért léptünk fel tavaly, mert a kulturális miniszter „befutója" volt, Haveri kollégánk azonban még nála is magasabb helyen kopogtat. Ő Vladimír Mečiar embere. Marian Labuda úgy érzi, Fischer és társai nem állíthatják magukról azt, amit ő. - Én szabadj ember vagyok, ők nem azok. Ók szolgák. A hatalom hűbéresei, és most azt kapták feladatul, hogy megalázzák, vagy ahogy ők mondják, „megszelídítsék" a prózai társulatot. A mi összefogásunk ugyanis KOVÁCS SÁNUOK IVAN VÁGY ÉS EMLÉKEZET feüot.li fl»kt«M ŕ* .Xlrf^l j«*n( fcftttfcc* mozaikkép tájat, hazát, embert és gondolatot egyszerre mutat meg. A közel négyszáz oldalas kötet öt nagyívű tanulmánya és tizenkét „lďsebb" irodalomtörténeti esszéje közül bizonyára minden olvasó választ majd magának egyet-kettőt, amelyek mellett talán estéket is eltölt. Mint ahogy velem is ez történt a kötetnek címet is adó „Vágy" és veszélyes az ő szemükben. Példaértékű lehet más csapatok számára is. Ezért támadnak és ezért akarnak legyőzni bennünket. Csakhogy mi nem hátrálunk. Nekünk nem kell fentről kinevezett igazgató. Mi nem a kormánynak, hanem a nézőknek szeretnénk megfelelni. Ebben a kiélezett helyzetben minden megtörténhet. Még az is, hogy hetekig, hónapokig nem játszunk. Más lehetőségünk nincs a tiltakozásra, csak ez. A régi rendszerben ilyesmit nem engedhettünk volna meg magunknak. Ha kimondtuk volna, hogy ezek bolsevista módszerek, rács mögé dugtak volna bennünket. Ilyesmitől ma már nem kell félnünk. A színházi sztrájk természetesen sosem egyenlő például a vasutasok sztrájkjával. Ezzel tisztában vagyunk. Az is nagyobb csapás lenne, ha a pékek állnának le. A színház, sokak„Emlékezet" fejezet két ősköltészeti tanulmányával, valamint a Tátra magyar költészetbeli megjelenéseit kutató „Kárpát szent bércére..." című szöveggel. Nem kevésbé vonzott a Szenei Molnár Albertról írt két tanulmány és a Szepsi Csombor Márton Európáját taglaló dolgozat. Amellett, hogy más témákkal együtt megismerhetjük Madách Imre és Arany János szliácsi emlékeit, valamint barátságát, helye van a kötetben a kortárs irodalomtörténet méltatásának is. Tőzsér Árpád Régi költők - mai tanulságok és Sziklay László A szlovák irodalom története kötetek méltatására is nagy figyelmet fordít Kovács Sándor Iván. Mindezeken kívül, a számomra mégiscsak teljesen ismeretlen Rákóczi László 1653 és 1658 között írt naplójának ismertetése és vizsgálata szerezte a legnagyobb örömet. Nemcsak azért, mert Kovács Sándor Iván széles látóhatárokra nyújt kitekintést, hanem a tanulmányban megrajzolt - szinte már regényes portré megrajzolása egyben tör(Prikler László felvétele) nak, nem ennyire fontos. De ha a színház kapuja zárva van, az jelez valamit. Ábban az országban valami biztos, hogy rosszul működik. A színház ugyanis a társadalom lázmérője. Es ha mi leállunk, az egy láncreakció kezdete lehet. Egy szikra, amely tüzet lobbanthat. Születésnapi gratulációk sztrájkhangulatban? - Nem is tudom, milyen arcot vágjak? - réved el Diana Mórová tekintete. - Örüljek vagy szomorkodjak? Hálás vagyok a sorsnak, hogy jó előadásokban, remek kollégákkal dolgozhatok, boldog vagyok, hogy az évad legjobb előadásaiban játszhatok. Ugyanakkor fáj, hogy itt egy ember, aki úgy bánik velünk, mint valami jöttmentekkel. Minden értéket, amit létrehoztunk, le akar söpörni, egy egész társulatot igyekszik tönkretenni. De mi nem hagyjuk magunkat... ténelmi nyomozás is. Az egykori Sáros megyei főispán naplója egyike azon kevés írásműveknek, amelyeket napjainkban ezt konkrétan 1990-ben - fedeztek fel. Aligha tévedek, hogy igazából Kovács Sándor Iván tanulmánya helyezi el a magyar irodalom történetében. Igencsak kajánkodva jegyzem meg: naplóíróként a politika történéseit elhallgató és megkerülő RáEgyben a korabeli Európát is feltárja számunkra... kóczi László akár mai olvasók kedvence is lehetne. Feltéve, hogy megszeretik azt az általa használt nyelvet, amelynek elemzésére irodalomtörténetirónk oly nagy gondot fordított. Kovács Sándor Iván jóvoltából tehát újra egy jókora mozaikrészlet került elénk abból az irodalomtörténeti képből, amelyhez még mindig van mit keresgélni, hogy teljes legyen. ÚJ SZÓ- és TA SR-HÍR Pozsony. A pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház helyzete már jó ideje nem egyetlen színház ügye. A Szlovákiai Színházi Szakszervezetek Szövetségének állásfoglalása egyértelmű: követelik a kultúra területén zajló transzformáció leállítását, valamint a színházak jogalanyiságának visszaadását. Ha február 22-ig, azaz szombatig nem teljesítik követeléseiket, megkezdődik az országos színházi sztrájk. Kassán Jozef Horváth, a KeletSzlovákiai Színház szakszervezetének elnöke a szlovák sajtóiÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A Művelődési és Közoktatási Minisztérium - MKM - (Budapest) pályázatot hirdet a határon túli magyar könyvek kiadásának támogatására. Pályázati feltételek: A pályázattal elsősorban a határon túli kiadóknál megjelenő, határon túli szerzők műveit kívánjuk támogatni. Pályázhat minden olyan kiadó, kulturális műhely, egyházi szervezet, alapítvány, társadalmi szervezet, amely ilyen műveket kíván megjelentetni. A kész kéziratokat és a pontosan kitöltött pályázati űrlapokat az országonként megadott címre kérjük küldeni. Szlovákia: Madách-Posonium, 820 11 Bratislava, Devátinova 54, P. O. Box 19 A pályázati űrlap az országonként megadott címeken és az MKM ügyfélszolgálatán szerezhető be. Kizárólag a formai követelményeknek megfelelő és pontos költségvetést, gazdasági számításokat tartalmazó pályázatokat vehetjük figyelembe! A támogatás szempontjai: A bíráló bizottság előnyben részesíti a nemzeti önismeretet szolgáló könyveket, a tudományos, egyházi, eredeti, illetve a magyar klasszikus és kortárs szépirodalmi művek és elsőkötetes szerzők műveit, valamint a hiánypótló kétnyelvű kiadványoknak a megjelentetését. A pályázat elbírálásánál magyarországi kiadók esetében fontos szempont a határon túli tetjesztés biztosítására tett vállalás. rodának elmondta, hogy szombatig várnak, majd a központ válasza után döntik el további lépéseiket. Jövő heti munkaértekezletükön szintén foglalkoznak e problémával. Megjegyezte, hogy hasonló állásponton vannak az epeijesi Jonáš Záhorský Színház szakszervezetének tagjai is. A kassai bábszínház és a Romathan ugyancsak a kiváró taktika mellett döntött. Tegnap reggel 8 órakor Miroslav Fischer, a Szlovák Nemzeti Színház főigazgatója fogadta a prózai társulat sztrájkbizottságának tagjait. A találkozót tegnap délutánig kétszer félbeszakították. Az elbírálás formája: A beérkezett kéziratokat, pályázatokat országonként a helyi, szellemi és könyvkereskedelmi igényeket mérlegelve az Országos (Regionális) Kuratórium készíti elő döntésre és továbbítja Budapestre a pályázatokat. Itt a Határon Túli Magyar Könyvkiadás Tanácsa összesíti az egyes országokból beérkezett pályázatokat és elkészíti a végleges javaslatot. Döntést - az előkészítés alapján - az MKM Gazdálkodási SzaElőnyben részesíti a nemzeti önismeretet szolgáló könyveket. bályzata szerinti kötelezettségvállaló hoz. A gyűjtőhelyre a beküldési határidő: 1997. március 31. Az Országos Kuratóriumoknak a Határon Túli Magyar Könyvkiadás Tanácsához 1997. május 15-ig kell eljuttatnia a rangsorolt pályázatokat. A döntés várható időpontja: 1997 június eleje. A szerződéskötés várható időpontja - a korábbi támogatástól történő elszámolást követően -június végétől. Az MKM külön-külön szerződést köt a nyertes pályázókkal, amely az államháztartási törvény szerinti elszámolás feltételeit is tartalmazza. A pályázatok lebonyolítását az MKM Határon Túli Magyarok Főosztálya végzi. Címe: 1884 Budapest, Pf. 1. Ma mutatják be a Magyar Intézetben Kovács Sándor Iván: Vágy és emlékezet című kötetét Több mint irodalomtörténet Művelődési és Közoktatási Minisztérium Pályázat felhívás 1997