Új Szó, 1997. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1997-02-20 / 42. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1997.FEBRUÁR 25. KULTÚRA ­Oktatás 9 Születésnap, jubileumi előadás, sztrájkhangulat. Mindez egy este, a pozsonyi Hviezdoslav Színházban Lázmérő marad a színház SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Mefistofeles (19) HVIEZDOS­LAV SZÍNHÁZ: Becket (19) KIS SZÍNPAD: Amikor táncolt... (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Az anya (19.30) ÚJ SZÍNPAD: Lu­xemburg grófja (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Ágacska (10) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Space Jam (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 OB­ZOR: Matilda (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 MLADOSŤ: Értelem és érzelem (am.) 15,17.30 Ötvenhárom hideg nyara (or.) 20 CHARLIE CENTRUM: Space Jam (am.) 16,17.45 Ma­tilda (am.) 17, 18.45 Sekély sír (am.) 19.30, 21 Jade (am.) 20.30 Három szín: vörös (lengy.) 19 Száll a kakukk fészkére (am.) 19.15 ISTROPOLIS: Szürkülettől pirkadatig (am.) 15.30,18, 20.30 KASS A DRUŽBA: Space Jam (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Matilda (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Matilda (am.) 15.45 Evita (am.) 18, 20.15 ÚSMEV: Nappali fény (am.) 16, 18, 20 IM­PULZ: Az ártatlanság portréi (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY-LUX: Az utolsó emberig (am.) 17.30,20 KOMÁROM-TATRA: Különös napok (am.) 17,19 ÉRSEKÚJ­VÁR - MIER: Kazaam (am.) 17, 19.30 PÁRKÁNY - DANUBI­US: Tisztító tűz (am.) 18 ZSELÍZ - MOZI: A bölcsek kövére (am.) 18 RIMASZOMBAT - ORBIS: Mennyei foglyok (am.) LOSONC - APOLLO: Veszélyes őrültségek (am.) 17, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Egy szép napon (am.) 16.30,19. Feltételeik teljesítését követelik a színházak Február 20-ig várnak Születésnap sztrájkhangulatban: Diana Mórová Különös hangulatban zaj­lott az Eszenyi Enikő ren­dezte Ahogy tetszik 25. előadása a Nemzeti Szín­házban. Az örömben ott volt az üröm is. SZABÓ G. LÁSZLÓ A két part, a kulturális minisz­ter, illetve a színház főigazgató­ja és a prózai társulat közti el­mérgesedett viszony a színészek játékát ugyan nem befolyásolta, kedélyállapotukat azonban ala­posan felkavarta. Az új igazgató kinevezése körüli (politikai szí­nezetű) botrány hatalmas hullá­mokat kavar. Ilyen helyzetben a Rosalindát alakító Diana Móro­vá sem úgy ünnepelte huszon­valahányatok születésnapját, ahogy szerette volna. A kirobba­nó sikerű előadás után gazda­gon megterített asztalhoz hívta kollégáit, hogy a „végső csata" előtt erőt gyűjtsenek, s ki tudja, hányadszor biztosítsák egymást összetartozásukról és egyet aka­rásukról. Felszabadultság he­lyett azonban feszültség és nyugtalanság ült az arcokon. Stano Dančiak mindennek el­lenére határozottan arról be­szélt: - Ezeknek az embereknek igenis meg kell mondani, hogy a szocializmus és a kommuniz­mus megdőlt már Európában. Annak pedig, aki itt, a színház­ban akarja felújítani ezeket a de­magóg eszméket, nincs esélye. A kulturális miniszter ugyanúgy, mint a színház tavaly kinevezett főigazgatója, Miroslav Fischer a Felszabadultság he­lyett azonban feszült­ség ült az arcokon. hatalom karja. Ők az „Urat" szolgálják. Végrehajtanak. Le­sújtanak. Pontosabban: lesújta­nának, ha engednénk. Fischer, kinevezése óta először, most, ezen a héten találkozott a Nem­zeti teljes társulatával. Az ope­ra- és a balettegyüttes munkáját magasra értékelte, rólunk, pró­zai színészekről sértően és leke­zelően nyilatkozott. Negyven percen át szinte köpködött ránk. Természetesen zárt ajtók mö­gött; újságírót be nem engedett. Negyvenöt színészt azonban nem tud manipulálni. Nem en­gedjük. Hiába hangoztatja, DUSZA ISTVÁN Pozsony. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében ma dél­után öt órakor Kiss Gy. Csaba és Karol Wlachovský irodalomtör­ténészek mutatják be Kovács Sándor Iván Vágy és emlékezet című tanulmány- és esszéköte­tét.. A könyvet a Széphalom Könyvműhely, a Felsőmagyar­országi Kiadó és a Nap Kiadó kö­zösenjelentette meg. Kovács Sándor Iván tanulmá­nyait olvasva hovatovább mind­egyre az volt az érzésem, hogy egy múltba vivő szellemi kaland­regény ágas-bogas történeteinek és a felfedező tudás hátborzon­gató gyönyörűségének foglyává leszek. Úgy számbavevő az író, hogy egyben szaporítja is a meg­számláltatott irodalmi felfedezé­seket; úgy kutatja a „felföldi író­kat", hogy egyben a korabeli Eu­rópát is feltálja számunkra; úgy öszegzi és illeszti egymáshoz az irodalomtörténet és a filológia módszereivel a múlt folyójából merített aranyrögöket, igazi és féldrágaköveket, hogy a kirakott hogy 920 emberből 45 vélemé­nye nem mérvadó számára, nem fogunk fejet hajtani előtte. Mi Emil Horváthot választottuk igazgatónak, ő Leopold Haverit állította a társulat élére. Aki a szavazatok alapján számításba sem jöhetett, hiszen mindannyi­an tudjuk, melyik párt trikóját viseli. Ľubomír Paulovič ellen azért léptünk fel tavaly, mert a kulturális miniszter „befutója" volt, Haveri kollégánk azonban még nála is magasabb helyen kopogtat. Ő Vladimír Mečiar embere. Marian Labuda úgy érzi, Fischer és társai nem állíthatják maguk­ról azt, amit ő. - Én szabadj ember vagyok, ők nem azok. Ók szolgák. A hata­lom hűbéresei, és most azt kap­ták feladatul, hogy megalázzák, vagy ahogy ők mondják, „meg­szelídítsék" a prózai társulatot. A mi összefogásunk ugyanis KOVÁCS SÁNUOK IVAN VÁGY ÉS EMLÉKEZET feüot.li fl»kt«M ŕ* .Xlrf^l j«*n( fcftttfcc* mozaikkép tájat, hazát, embert és gondolatot egyszerre mutat meg. A közel négyszáz oldalas kötet öt nagyívű tanulmánya és tizen­két „lďsebb" irodalomtörténeti esszéje közül bizonyára minden olvasó választ majd magának egyet-kettőt, amelyek mellett talán estéket is eltölt. Mint ahogy velem is ez történt a kö­tetnek címet is adó „Vágy" és veszélyes az ő szemükben. Pél­daértékű lehet más csapatok számára is. Ezért támadnak és ezért akarnak legyőzni bennün­ket. Csakhogy mi nem hátrá­lunk. Nekünk nem kell fentről kinevezett igazgató. Mi nem a kormánynak, hanem a nézők­nek szeretnénk megfelelni. Eb­ben a kiélezett helyzetben min­den megtörténhet. Még az is, hogy hetekig, hónapokig nem játszunk. Más lehetőségünk nincs a tiltakozásra, csak ez. A régi rendszerben ilyesmit nem engedhettünk volna meg ma­gunknak. Ha kimondtuk volna, hogy ezek bolsevista módszerek, rács mögé dugtak volna bennün­ket. Ilyesmitől ma már nem kell félnünk. A színházi sztrájk ter­mészetesen sosem egyenlő pél­dául a vasutasok sztrájkjával. Ez­zel tisztában vagyunk. Az is na­gyobb csapás lenne, ha a pékek állnának le. A színház, sokak­„Emlékezet" fejezet két őskölté­szeti tanulmányával, valamint a Tátra magyar költészetbeli meg­jelenéseit kutató „Kárpát szent bércére..." című szöveggel. Nem kevésbé vonzott a Szenei Mol­nár Albertról írt két tanulmány és a Szepsi Csombor Márton Eu­rópáját taglaló dolgozat. Amel­lett, hogy más témákkal együtt megismerhetjük Madách Imre és Arany János szliácsi emlékeit, valamint barátságát, helye van a kötetben a kortárs irodalomtör­ténet méltatásának is. Tőzsér Árpád Régi költők - mai tanul­ságok és Sziklay László A szlo­vák irodalom története kötetek méltatására is nagy figyelmet fordít Kovács Sándor Iván. Mindezeken kívül, a számomra mégiscsak teljesen ismeretlen Rákóczi László 1653 és 1658 kö­zött írt naplójának ismertetése és vizsgálata szerezte a legna­gyobb örömet. Nemcsak azért, mert Kovács Sándor Iván széles látóhatárokra nyújt kitekintést, hanem a tanulmányban megraj­zolt - szinte már regényes ­portré megrajzolása egyben tör­(Prikler László felvétele) nak, nem ennyire fontos. De ha a színház kapuja zárva van, az je­lez valamit. Ábban az országban valami biztos, hogy rosszul működik. A színház ugyanis a társadalom lázmérője. Es ha mi leállunk, az egy láncreakció kez­dete lehet. Egy szikra, amely tü­zet lobbanthat. Születésnapi gratulációk sztrájkhangulatban? - Nem is tudom, milyen arcot vágjak? - réved el Diana Mórová tekintete. - Örüljek vagy szo­morkodjak? Hálás vagyok a sorsnak, hogy jó előadásokban, remek kollégákkal dolgozhatok, boldog vagyok, hogy az évad legjobb előadásaiban játszha­tok. Ugyanakkor fáj, hogy itt egy ember, aki úgy bánik velünk, mint valami jöttmentekkel. Min­den értéket, amit létrehoztunk, le akar söpörni, egy egész társu­latot igyekszik tönkretenni. De mi nem hagyjuk magunkat... ténelmi nyomozás is. Az egykori Sáros megyei főispán naplója egyike azon kevés írásművek­nek, amelyeket napjainkban ­ezt konkrétan 1990-ben - fedez­tek fel. Aligha tévedek, hogy igazából Kovács Sándor Iván ta­nulmánya helyezi el a magyar irodalom történetében. Igen­csak kajánkodva jegyzem meg: naplóíróként a politika történé­seit elhallgató és megkerülő Rá­Egyben a korabeli Eu­rópát is feltárja szá­munkra... kóczi László akár mai olvasók kedvence is lehetne. Feltéve, hogy megszeretik azt az általa használt nyelvet, amelynek elemzésére irodalomtörténeti­rónk oly nagy gondot fordított. Kovács Sándor Iván jóvoltából tehát újra egy jókora mozaik­részlet került elénk abból az iro­dalomtörténeti képből, amely­hez még mindig van mit keres­gélni, hogy teljes legyen. ÚJ SZÓ- és TA SR-HÍR Pozsony. A pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház helyzete már jó ideje nem egyetlen színház ügye. A Szlovákiai Színházi Szakszervezetek Szövetségének állásfoglalása egyértelmű: köve­telik a kultúra területén zajló transzformáció leállítását, vala­mint a színházak jogalanyiságá­nak visszaadását. Ha február 22-ig, azaz szombatig nem telje­sítik követeléseiket, meg­kezdődik az országos színházi sztrájk. Kassán Jozef Horváth, a Kelet­Szlovákiai Színház szakszerve­zetének elnöke a szlovák sajtói­ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium - MKM - (Budapest) pályázatot hirdet a határon túli magyar könyvek kiadásának tá­mogatására. Pályázati feltételek: A pályázattal elsősorban a hatá­ron túli kiadóknál megjelenő, határon túli szerzők műveit kí­vánjuk támogatni. Pályázhat minden olyan kiadó, kulturális műhely, egyházi szervezet, ala­pítvány, társadalmi szervezet, amely ilyen műveket kíván meg­jelentetni. A kész kéziratokat és a pontosan kitöltött pályázati űrlapokat az országonként meg­adott címre kérjük küldeni. Szlovákia: Madách-Posonium, 820 11 Bratislava, Devátinova 54, P. O. Box 19 A pályázati űrlap az országon­ként megadott címeken és az MKM ügyfélszolgálatán szerez­hető be. Kizárólag a formai követelmé­nyeknek megfelelő és pontos költségvetést, gazdasági számí­tásokat tartalmazó pályázatokat vehetjük figyelembe! A támogatás szempontjai: A bíráló bizottság előnyben ré­szesíti a nemzeti önismeretet szolgáló könyveket, a tudomá­nyos, egyházi, eredeti, illetve a magyar klasszikus és kortárs szépirodalmi művek és elsőkö­tetes szerzők műveit, valamint a hiánypótló kétnyelvű kiadvá­nyoknak a megjelentetését. A pályázat elbírálásánál magyar­országi kiadók esetében fontos szempont a határon túli tetjesz­tés biztosítására tett vállalás. rodának elmondta, hogy szom­batig várnak, majd a központ válasza után döntik el további lépéseiket. Jövő heti munkaér­tekezletükön szintén foglalkoz­nak e problémával. Megjegyez­te, hogy hasonló állásponton vannak az epeijesi Jonáš Zá­horský Színház szakszervezeté­nek tagjai is. A kassai bábszín­ház és a Romathan ugyancsak a kiváró taktika mellett döntött. Tegnap reggel 8 órakor Miros­lav Fischer, a Szlovák Nemzeti Színház főigazgatója fogadta a prózai társulat sztrájkbizottsá­gának tagjait. A találkozót teg­nap délutánig kétszer félbesza­kították. Az elbírálás formája: A beérkezett kéziratokat, pályá­zatokat országonként a helyi, szellemi és könyvkereskedelmi igényeket mérlegelve az Orszá­gos (Regionális) Kuratórium ké­szíti elő döntésre és továbbítja Budapestre a pályázatokat. Itt a Határon Túli Magyar Könyvki­adás Tanácsa összesíti az egyes országokból beérkezett pályáza­tokat és elkészíti a végleges ja­vaslatot. Döntést - az előkészítés alapján - az MKM Gazdálkodási Sza­Előnyben részesíti a nemzeti önismeretet szolgáló könyveket. bályzata szerinti kötelezettség­vállaló hoz. A gyűjtőhelyre a beküldési ha­táridő: 1997. március 31. Az Országos Kuratóriumoknak a Határon Túli Magyar Könyvki­adás Tanácsához 1997. május 15-ig kell eljuttatnia a rangso­rolt pályázatokat. A döntés várható időpontja: 1997 június eleje. A szerződéskötés várható időpontja - a korábbi támoga­tástól történő elszámolást kö­vetően -június végétől. Az MKM külön-külön szerződést köt a nyertes pályázókkal, amely az államháztartási tör­vény szerinti elszámolás feltéte­leit is tartalmazza. A pályázatok lebonyolítását az MKM Határon Túli Magyarok Főosztálya végzi. Címe: 1884 Budapest, Pf. 1. Ma mutatják be a Magyar Intézetben Kovács Sándor Iván: Vágy és emlékezet című kötetét Több mint irodalomtörténet Művelődési és Közoktatási Minisztérium Pályázat felhívás 1997

Next

/
Thumbnails
Contents