Új Szó, 1997. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1997-02-20 / 42. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ŰJ SZÓ 1997. FEBRUÁR 20. KOMMENTÁR Sajátos próbálkozás FEKETE MARIAN A népszavazás, a petíció intézménye a demokratikus államok­ban kiválóan működik. Ám a szlovákiai tapasztalatok egészen másról szólnak. 1990-ben a Matica 80 ezer aláírást gyűjtött össze annak érdekében, hogy a kisebbségi nyelvek használa­tát korlátozza. 1994-ben Mečiarék petíciós mozgalmat kezde­ményeztek, hogy engedetlen képviselőiket kiebrudalhassák a parlamentből. Ugyanabban az évben Ľupták javaslatára Szlo­vákia megélte történelme első népszavazását - és az állam­polgárok távolmaradásukkal mondtak nemet a balos agyré­mekre. Egy évvel később pedig a rendőrség zaklatta azokat, akik a DU petícijs íveit írták alá, ugyanakkor legalább 3 tanú bizonyította, hogy a Ľupták-féle munkásszövetség meghami­sította a választásokon való részvételhez szükséges aláíráso­kat tartalmazó petíciós íveket. Most újabb népszavazás előtt állunk, illetve lezárult egy újabb petíciós mozgalom. Az el­múlt héten a parlament három népszavazási kérdést hagyott jóvá. A köztársasági elnök közvetlen választásáról szóló petí­ciót pedig már több mint 350 ezren írták alá. Az alkotmány 95. cikkelye szerint a köztársasági elnök ilyen esetekben köte­les népszavazást kiírni. A Mečiar által 1994-ben szervezett ak­ciót nem követte népszavazás, mivel megállapították, hogy az íveken nincs meg a 350 ezer érvényes aláírás. Visszavágás­ként Mečiarék, amikor ismét hatalomra jutottak, olyan tör­vényt fogadtak el, hogy a petíciós íveket a parlament elnöké­nek kell átadni. Az alkotmánybíróság azonban hatályon kívül helyezte ezt a törvényi rendelkezést. Viszont Mečiar ebbe lát­hatóan nem hajlandó belenyugodni. Arra hivatkozva, hogy ő nem hiszi el a 350 ezer érvényes aláírás meglétét, hozzá akar jutni a petíciós ívekhez. Ha ez más országban demokratiku­san gondolkodó kormányfő kívánsága volna, nyilván nem volna semmi akadálya. Nálunk azonban sem az ellenzék, sem az államfő nem járul hozzá ehhez, mert joggal tart attól, hogy a kormánykoalíció helyi szintű, az ötvenes évek szellemében eljáró akciós bizottságai több mint 350 ezer ember ellen akár inkvizíciós eljárásokat is indíthatnának. Mečiar pedig az utol­só pillanatig ragaszkodni fog követeléséhez, de az aláírók névsorát akkor sem fogja megkapni. JEGYZET Nem ér a nevem... VOJTEK KATALIN Mi bajuk, milyen problémá­juk van a szlovákiai magya­roknak, hisz standardon felü­lijogokat élveznek, tehát tö­kéletesen meg lehetnek elé­gedve?! Ez volt refrén­szerűen visszatérő kérdése Dušan Slobodníknak, a par­lament külügyi bizottsága el­nökének a legutóbbi Lépések című tévéműsorban. A több­ségi Dušan Slobodníknak többségi státusából kifolyó­lag halvány fogalma sincs ar­ról, mi baja lehet egy kisebb­séginek, de azért szilárd meggyőződése, hogy semmi­lyen problémája nem lehet. Olyan ez, mint amikor fáj a fejem, és valaki mellettem folyton azt ismételgeti, kizárt dolog, hogy fájjon, sőt az az igazság, hogy kitűnően ér­zem magam, s egyáltalán, durva tapintatlanság ré­szemről fejfájásról beszélni. Dušan Slobodník könnyen ál­líthatja, hogy nem fáj a fe­jem, mert az övé csakugyan nem fáj. Az én fájós kisebbsé­gi fejemen azonban nem se­gít Slobodník úr ráolvasása, már csak azért sem, mert szinte naponta éri egy-egy durva ütés. Most például Mi­lan Ferko, a kultuszminiszté­rium államnyelvi főosztályá­nak vezetője ütött rajta egy nagyot, amikor írásban fi­gyelmeztette a Markíza Tele­vízió vezetőségét, hogy be­mondónőjük, Andrea Vad­kerti neve többé nem han­gozhat el -ová végződés nél­kül, hanem kizárólag Andrea Vadkertiová alakban. S elég volt a kisebbségek adóiból is származó közpénzekből fi­zetett állami hivatalnok egyeden figyelmeztetése, a Markíza szót fogadott. Holott nincs olyan jogi norma, amelyre Milan Ferko hivat­kozhatna. Az anyakönyvi törvény engedélyezi a női vezetéknevek nem szlovák nemzetiségű viselőinek az -ová végződés elhagyását, s ezt az államnyelvtörvény nem hatálytalanította. Ferko úr most, a precedenst te­remtő sikeren felbuzdulva, minden „ovátlan" vezetéknév „ovásításához" ragaszkodni fog, körleveleket ír majd, és az állami hivatalnokok res­pektálni fogják rögeszméjét. A legintimebb tulajdonomba, a nevembe köt belé az állami bürokrácia, azt változtatja kényére-kedvére, és vidáman teheti. Hiába az anyakönyvi törvény, Ferko úr heppje győz. De ha egy állami tiszt­ségviselő megteheti, hogy semmibe veszi a törvények egyikét-másikát, mi késztet­heti a polgárt, hogy bárme­lyiket is tiszteletben tartsa? Főszerkesztő: Szilvássy .József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika -(5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbári Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/ A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektonikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APR1NT Rt. 02-es üze­me - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, vala­mint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediap­rint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bra­tislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Szöveg nélkül (Jelenszky László karikatúrája) Kisebbségi nyelvhasználat: új, európai szintű törvényt kell elfogadni Mennyi a harminchét? Több fórumon újra témá­vá vált a kisebbségi nyel­vek használatát szavatoló törvény megalkotása. CSÁKYPÁL A viták során elhangzott, hogy Szlovákiában több mint har­minc törvény garantálja a ki­sebbségi nyelvek használatának jogát. A közelmúltban az ameri­kai PER alapítvány segítségével néhány képviselőtársammal együtt megkaptam a kormány­nak a témával kapcsolatos elem­zését; ennek összefoglalóját sze­retném most a nyilvánosság elé támi. Először is azt kell megállapíta­nom, hogy a vonatkozó jogsza­bályokjegyzéke formálisan csu­pán 26 előírást tartalmaz, nem pedig 34-et, 36-ot vagy 37-et, mint azt az eddigi híradásokban hallhattuk. A csomag külön tar­talmazza a volt szövetségi em­berjogi alkotmánylevelet és a szlovák alkotmány 2. fejezetét ­annak ellenére, hogy gyakorla­tilag ugyanarról a szövegről van szó. A maradék 25 előírást 5 csoportba oszthatjuk. Az elsőbe tartozik például a honvéde­lemről szóló 92/1949. sz. tör­vény. Ebben azonban kisebbségi vagy nyelvi jogokról egyetlen ... 26 előírást tartal­maz, nem pedig 34-et, 36-ot vagy 37-et... szó sem találtatik. A következő csoportba azok az előírások tar­toznak, amelyek a diszkriminá­ció tiltását tartalmazzák; ezek a törvények azonban nem tartal­maznak pozitív kisebbségi vagy nyelvi jogokat. Az alábbi jogi normáról van szó: a külügymi­nisztérium 95/1974. sz. rende­OLVASÓI LEVELEK Kik a mieink? Tavaly Nyitrán kórházban fe­küdtem, s esténként megnéztük a hokimérkőzéseket. Ha jól em­lékszem, Nagyszombat és Kassa együttese játszott. A Nagyszom­bat vezetett, a riporter pedig így közvetített: „Naši vyhrávajú!" A „naši" alatt a Nagyszombat csa­patát értette. Mindenki föl volt háborodva: hát a kassaiak azok nem „naši"? Ezek szerint nem! A szocializmusban volt olyan jelszó, hogy vannak még hibák, lete a faji diszkrimináció tiltásá­ról, a külügyminisztérium 120/1976. sz. rendelete a pol­gári és politikai jogok nemzet­közi egyezményéről, az oktatási minisztérium 293/1991. sz. rendelete az iskolai szakfel­ügyeletről, a kormány 282/1994. sz. rendelete a tan­könyvek és tanszerek használa­táról, továbbá a 83/199. sz. tör­vény, amelyet társulási törvény­ként ismerünk, valamint a gyü­lekezésről szóló 84/1990. sz. és a petícióról szóló 85/1990. sz. törvény, illetve a 256/1992 sz. adatvédelmi törvény, a Polgári Törvénykönyv, a Büntető Tör­vénykönyv és a Munka Törvény­könyve. Ezekben a jogszabá­... ilyen megközelítés­ben érvényesek az egész világon... lyokban általában egymondatos vagy néhány szavas utalás talál­ható arra, hogy az adott kérdés­ben senkit sem szabad nemzeti­sége miatt hátrányos helyzetbe hozni. A harmadik csoportba tartoznak azok a törvények, amelyek né­hány szavas pozitív kisebbségvé­delmi - de nem nyelwédelmi ­kitételt tartalmaznak. Ilyen a 36/1978. sz. színházi, valamint a rádiós és televíziós műsorszó­rásról szóló 468/1991. sz. tör­vény. A maradék 11 jogszabályt két csoportba oszthatjuk. Az első csoportba azok a törvények tar­toznak, amelyek tartalmaznak ugyan nyelvhasználati jogokat bizonyos speciális esetekben, ám ezeket nem kisebbségi jog­ként, hanem a vonatkozó nem­zetközi konvenciók szellemében általános emberi jogként bizto­sítják minden olyan személy amelyeket majd kiküszöbölünk. Talán majd egyszer ez utóbbit is, és Kassa szintén a „miénk" lesz. Jala János Tompa Uniós elképzelések Leegyszerűsítve a következő­képpen foglalható össze a há­rom pártvezetőnek az unióval kapcsolatos álláspontja: Duray Miklós valóban fontosnak tart­ja - a parlamenti és helyhatósá­számára, aki a bíróság előtt anyanyelvét akarja használni. Ezek a jogok ilyen megközelítés­ben érvényesek az egész vilá­gon, s nincsenek állampolgár­sághoz kötve. Ilyen a bíróságok ügyviteléről szóló 99/1963. sz. törvény, a büntetőeljárásról szó­ló 141/1961. sz. törvény, az al­kotmánybíróságról szóló 38/1993. sz. törvény, valamint a bírókról és a bíróságokról szó­ló 335/1991. sz. törvény. Az utóbbi esetében például a 7. pa­ragrafus 3. bekezdése ennyit tartalmaz: „A bíróság előtt min­denki használhatja anyanyelvét. Törvény szabja meg, hogy a tol­mácsolással járó kiadásokat mi­kor állja az állam." A végére maradt az a hét jogsza­bály, amely valóban tartalmaz néhány mondatos pozitív szabá­lyozást a kisebbségi nyelvek használatával kapcsolatban. Ezek: a szlovák alkotmány 6. és 34. cikkelye, a Szlovák Televízi­óról szóló 254/1991. sz. törvény 3. paragrafusa 3. bekezdésének egy mondata, a Szovák Rádióról szóló 255/1991. sz. törvény 5. paragrafusának 2. bekezdése (szintén egy mondat) és a 29/1984. sz. oktatási törvény 3. paragrafusának 1. bekezdése. Ide tartozik továbbá a nevekről szóló 300/1993. sz. törvény, az anyakönyvezésről szóló 154/1994. sz. törvény és az úgy­nevezett táblatörvény, amely a 191/1994. számot viseli. Ez bizony nem sok, sőt az érvé­nyes nyelvtörvény kontextusá­ban messze nem európai álla­pot. Ez az elemzés egyben arra a kérdésre is magyarázatot ad, hogy ha valóban olyan sok pozi­tív tartalmú törvény létezik Szlovákiában, miért nem lehet összerakni belőlük egy komplex jogszabályt. A válasz egyszerű: nincs mit összerakni. Uj, euró­pai szintű törvény kell. gi választások sikere érdekében - a Magyar Koalíció egy párt­szubjektummá való átalakítását. Bugár Béla sem záija ki ezt a le­hetőséget, csak szerinte előbb a koalíción belül kell kidolgozni ennek az új szubjektumnak a programját, szerkezetét. Viszont A. Nagy László teljes mértékben elégedett a Magyar Koalíción belüli együttműködéssel, a kö­zös politizálás hatékonyságával. Valahogy úgy fogalmazott, hogy jó beszélő viszony van az MK pártjai között... A kisebbségi többpártrendszer legelkötele­zettebb hívének, az MPP-nek NOVÝ ČAS Anna Nagyová, a kormányfő tit­kárságának volt vezetője ked­den egy órát töltött a pozsonyi rV-es sz. járásbíróság épületé­ben. Arról azonban nem volt hajlandó nyilatkozni, hogy mi­lyen célból járt ott. Egyes infor­mációk szerint válópert indí­tott, viszont egyetlen terem aj­tajára sem volt kifüggesztve, hogy a „Nagyová kontra Nagy" ügyet tárgyalnák, és a férjet sem lehetett felfedezni a helyszínen. Nagy úrnak nincs tudomása vá­lóperről. PRÁCA Valószínűleg új alvilági banda jelent meg Pozsonyban, s védel­mi pénzeket szed vállalkozók­tól. Elterjedt a hír, hogy vasár­nap a rendőrség különleges ala­kulatának tagjai razziát tartottak abban a vendéglőben, amelyet homoszexuálisok láto­gatnak. Távozásra kényszerítet­ték a vendégeket, majd állítólag bántalmazták a tulajdonost. Később kiderült, hogy csak úgy voltak öltözve, mint a komman­dósok; valójában bűnözőkről, valószínűleg védelmipénz-be­hajtókról volt szó. A nehézfiúk oroszul beszéltek. A szóban for­gó bárt látogatta a meggyilkolt Jozef Matula jogász, valamint a VTV és az SZTV két „titkos ta­núja", Miloš R. és Ľubomír K. El­képzelhető, hogy Miroslav Sýkora maffiavezér meggyilko­lása után új banda szed védelmi pénzeket a fővárosban. PRAVDA Ľuboš Jurík, Ivan Gašparovič házelnök szóvivője távozik he­lyéről, mivel „a továbbiakban nem hajlandó részt vállalni a kormánykoalíció politizálásá­ból". Jurík 1992-től volt Gašpa­rovič szóvivője, bevallása sze­rint először az 1994-es „hosszú kések éjszakája" után ingott meg, amikor a koalíció lehenge­relte a parlamenti ellenzéket. ­Nehezen viseltem el azt is, hogy a Szlovákiának címzett demar­sok elemzése helyett a koalíció belső és külső ellenségeket ke­resett, vagy elbagatellizálta a dolgokat. Az utolsó csepp a po­hárban a Gaulieder-ügy volt. Ivan Gašparovič valószínűleg politikai nyomásnak engedett, amikor lehetővé tette a törvény­sértést, de szerintem ő is helye­selte a képviselő eltávolítását. Ez súlyos politikai tévedés volt. Nyílt ellentét alakult ki köz­tünk, amikor beszélni kezdtem erről - nyilatkozta Jurík. SME A Szlovák Biztosító részvénye­sei ellenzik az rt. alapszabályá­nak a módosítását, mivel így megváltozhatna a biztosító többségi tulajdonosa is. Szóba került ugyanis, hogy vagyonala­pi kötvényekért is adnak majd biztosítói részvényeket, s ezál­tal a Nemzeti Vagyonalap elve­szítené jelenlegi 50,5 százalé­kát. A biztosító részvényeinek további 30 százaléka a kassai vasműhöz közel álló csoport tu­lajdonában van. azonban nem túl meggyőző az az érvelése, amely a kisebbségi egypártrendszert a kommunista diktatúra egypártrendszerével azonosítja, és ezért az egyesülés visszalépést jelentene a múltba. Ez szerintem még akkor sem volna helytálló, ha ne adj' Isten a Magyar Koalíció pártjai a Gyi­mesi-féle pártkezdeményezésbe olvadnának bele. Eszerint az RMDSZ-t a Ceausescu-féle ro­mán kommunista párt örökösé­nek kell tekinteni, ami ugye, hü­lyeség. Száraz Dénes Érsekújvár

Next

/
Thumbnails
Contents