Új Szó, 1997. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1997-02-19 / 41. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1997. FEBRUÁR 14. PanoRámA GF L Nem vezetett eredményre a tegnapi találkozó Fischer főigazgató és a prózai társulat színészei között Mától: ismét sztrájk a Nemzetiben ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. Tegnap reggel 9 óra­kor Miroslav Fischer, a Szlovák Nemzeti Színház főigazgatója munkaértekezleten találkozott a színház dolgozóival, s úgy nyi­latkozott, hajlandó a prózai tár­sulat sztárjkbizottságával tár­gyalni. Egy héttel ezelőtt a szí­nészek felszólították Fischert, hogy tartsa be a szavát, és a pró­zai színház igazgatói posztjára meghirdetett pályázat győztesét nevezze ki az intézmény élére Leopold Haveri helyett, aki nem vett részt a pályázaton. A talál­kozót egyébként nem a dialógus jellemezte. Mint azt Marián La­buda színművész lapunknak el­mondta: - A találkozó nem ho­zott számunkra számottevő eredményt, mert egyoldalú volt. A főigazgató úr a Szlovák Nem­zeti Színház 930 alkalmazottja előtt elmagyarázta sikereit és nagyszabású terveit, s a prózai társulatot olyan színben tüntet­te fel, mint ezen sikeres munka fékezőjét. Vitára nem volt le­hetőségünk. Miroslav Fischer tegnap úgy nyi­latkozott, nem hiszi, hogy egy nap alatt sikerül megoldani a helyzetet. A Szlovákiai Színházi Szakszer­vezetek Szövetsége már hétfőn sztrájkkészültséget hirdetett az összes szlovákiai színházban. Legfrissebb információink sze­rint a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház prózai társulata mától nem tartja meg a meghirdetett előadásokat, (aye) „Játszani is engedd!" címmel zajlott a Magyar Színiiskolák Találkozója Budapesten Szeretni a holnap színházát A Magyar Színiiskolák Ta­lálkozóját Budapesten minden bizonnyal azért rendezte meg másodszor is a Lantos Erzsébet vezet­te HangÁr Oktatási Köz­pont éš Alapítvány, hogy a meghívottak megismerjék egymást. DUSZA ISTVÁN Valamit és valakit megismerni a színiiskolák esetében nem je­lenthet riiást, mint figyelmes je­lenlétet és a bemutatkozások nyomán folytatott szakmailag megalapozott vitát. Az idei szí­niiskolás találkozón mind­kettővel baj volt. A jelenlét eleve nem lehetett teljes, hiszen a vaj­daságiak a diák- és tanársztráj­kok miatt nem jöttek el. A ko­lozsváriak főiskolai kötelezett­ségeik miatt maradtak távol. Marosvásárhelyről pedig mint­ha kirándulásnak fogták volna fel a dolgot, amikor a negyven főt foglalkoztató előadásukat szerették volna utaztatni autó­busszal, kamionnal, aminek költségét a rendezők már nem tudták vállalni. A Kijevben tanu­ló magyar színinövendékek pe­dig nem érkeztek meg a találko­zó hivatalos befejezéséig. Láthattuk tehát a Színház- és Színművészeti Főiskola két előadását (Marivaux: Véletlen és szerelem játéka, rendezte: Al­mási-Tóth Tamás, valamint Ca­ragiale: Viharos éjszaka, rendez­te: Révész Ágota), a békéscsabai alapítványi színiiskola növendé­keitől Albee: Kényes egyensúly című drámáját. A békéscsabaival együtt három alapítványi ma­gániskola vett részt a találkozón. Kettő - a Theatrum Színiakadé­mia és a Goór Nagy Mária Szini­tanoda - budapesti székhelyű, de a három bemutatkozás egyike sem mérhető azzal a mércével, amivel a két színművészeti főis­Sokak számára felfigyel­tető volt, hogy az előadás magyarul és szlovákul folyt. kola előadásai megmérettettek. Pedig szemben a budapestiek két előadásával, a négytagú po­zsonyi kiscsapat ugyanolyan stú­diumjellegű produkciót hozott a találkozóra, mint a színitano­dák. Csakhogy a Csehov Cseresznyés­kertjének egyetlen jelenetének eredetileg kilenc variánsból álló rendezői stúdiuma helyett az ott látott hat változat is kerek egész­ként ható produkció volt. A Lopa­hint játszó Reiter Zoltán partnere a már fizikai megjelenésében is két különböző (barna-alacsony és szőke-magas) Vaiját megtes­tesítő Zuzana Potocká és Erika Moravcová voltak. Sokak számá­ra felfigyeltető volt, hogy az előadás magyarul és szlovákul folyt, mivel ebben az évfolyam­ban Reiter Zoltán az egyetlen magyar hallgató. Sikerük taps­ban is mérhető volt, ami nem volt általános jelenség a találkozón. Más oldalról viszont a magyaror­szági színészképzéssel is szembe­síthető volt az az összetett ered­mény, amely ennek a három di­áknak az árnyalt játékában már megmutatkozik. (Ennek össze­tevőire azonban majd egy másik írásban térek ki részletesebben.) Csalódottan távoztak a színészek, köztük Ladislav Chudík is, a tegnapi munkaértekezletről (Fotó: ČTK) A BÖNGÉSZÖ nyertese A Vasárnap 7. számában fel­tett kérdésre a héten 1058 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Kö­vesdi Károly, a Vasárnap ve­zető szerkesztője közjegyző jelenlétében sorsolta ki a sze­rencsés nyertes nevét. A hé­ten az 1500 koronát Lévai Jó­zsefné izsai olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Viktor Klima. (ú) Liz Taylor hatvanöt éves Az elmúlt hét végén ünnepel­te Hollywood elegáns Panta­ges színházában 65. születés­napját Elizabeth Taylor. A kétórás műsorban olyan hollywoodi nagyságok léptek fel, mint Michael Jackson, Hugh Grant, David Copperfi­eld és Rod Stewart. Megje­lent a közönség soraiban Ma­donna, Elizabeth Hurley és a filmvilág sok ismert sztárja. A 65. életévét február 27-én betöltő Elizabeth Taylor előrehozott ünneplésének szomorú oka van: a filmcsil­lag az elkövetkező napokban agyműtéten esik át. Jóindula­tú daganatot távolítanak el koponyájából. Az ünnepi esten fellépő Mi­chael Jackson elénekelte kü­lön erre az alkalomra írt „Eli­zabeth, I love you" (Eliza­beth, szeretlek) című dalát, Hugh Grant pedig ismertette a művésznő életrajzát, aki kilencévesen indult el máig is tartó színészi pályáján. Madonna „a csillagok legaranyosabbikának" nevezte kolléganőjét. Maga az ékszerekkel ékesí­tett smaragdzöld ruhában megjelenő Elizabeth Taylor hangoztatta, hogy a világon élő összes AIDS-betegről emlékeznek meg az esten, és köszönetet mondott a közönség áldozatkész­ségéért. (MTI) SZÍNHÁZ HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Háztűznéző (19) KIS SZÍNPAD: Szerencsétlen gyilkos (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Találkozunk Hawaii-ban (19.30) ÚJ SZÍNPAD: A hozomány nélküli lány (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Ágacska (10) MOZI POZSONY HVIEZDA: Space Jam (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 OB­ZOR: Star trek: Az első kapcsolat (am.) 15.30 Kolja (cseh) 18, 20.30 MLADOSŤ: Raszputyin (am.) 15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Veszélyes őrültségek (am.) 17, 20 Kölykök (am.) 18.30 Periszkóp fönt és lent (am.) 19 Jade (am.) 20.30 Három szín: vörös (lengy.) 19 Nyolc szempár (cseh) 19.15 ISTROPO­LIS: Alkonyól hajnalig (am.) 15.30, 18, 20.30 KASSA DRUŽBA: Első feleségek klubja (am.) 15.30, 17.45, 20 TAT­RA: Ez a mi dalunk! (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Space Jam (am.) 15.45,18,20.15 ÚSMEV: Egy szép napon (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Az ártatlanság portréi (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Az utolsó emberig (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Különös napok (am.) 17,19 ÉRSE­KÚJVÁR - MIER: Sekély sír (am.) 17, 19.30 PÁRKÁNY - DA­NUBIUS: Moll Flanders (am.) 18 RIMASZOMBAT - ORBIS: Mennyei foglyok (am.) LOSONC - APOLLO: Veszélyes őrült­ségek (am.) 17, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Miért nem kutya a macska? (am.) 16.30,19 Roberto Rodriguez egy mexikói ivóban rendezte meg a vámpírok bálját Szürkülettől pirkadatig A hollandiai Frízföld Terjeszti kultúráját MTI-HÍR A hollandiai Frízföld lakói mindig is közismertek voltak kulturális és etnikai identitásuk következetes védelméről, de az még a frízeket jól ismerőket is meglepte, amikor a közelmúltban „Fríz Nagykövet­ség" nyílt Amszterdamban... Tom Broekema, a „képviselet" ve­zetője, egyben tulajdonosa (!), szerint nincs pedig szó semmiféle túlzásról. Missziójuk nem a tarto­mány politikai képviselete kíván lenni7 hanem fríz kulturális köz­pont, ahol anyanyelven juthat­nak kiadványokhoz az Amszter­damban nagy számban élő frízek. Frízföld Hollandia északi tarto­mánya, félmilliós lakossága pe­dig Európa egyik legrégibb nép­csoportjának öntudatos örököse. Történelmük két évezredre nyú­lik vissza. Frízföld lakói máig ar­ról híresek, hogy ha hajlandók is együttműködni a hollandokkal, de nyelvüket, kultúrájukat szívó­san megőrizték velük szemben is Öntudatos különállásuk né­melyek számára különcködésnek hat, de ők is elismerik, hogy min­den alapjuk megvan erre: a frí­zek ugyanis nem csak büszke, de felettébb gazdag alattvalói is a holland koronának. TALLÓSI BÉLA Kegyetlen hajtóVadászattal kezdődik Roberto Rodriguez ro­ad movie-ja. Brutális, kéjjel el­követett gyilkolásokkal folytató­dik. Texas két haramia bűnözőjét, a bankrabló Gecko fi­véreket üldözi az FBI és minden mozgatható rendőri erő. Igazá­ból csak hallomásból tudjuk, hogy így van, mert üldöző egyenruhás egy szál sincs a film­ben. Csak a seriff, de őt néhány repülő baráttal rögtön a film ele­jén átküldik a túlvilágra. Mert a bankrabló fivérek istene a 44-es úr, amelyben - ahogy túszuk­Hőseink a korlátlan rossz birodalmában át­élik a poklok poklát. nak elmondják - hat apró barát várja, hogy akcióba küldjék őket. S ahogy figyelmeztetnek rá, nem jó haragban lenni ezek­kel a barátokkal, mert ha kien­gedik őket a tölténytárból, olyan gyorsak tudnak lenni, hogy kép­telenség elfutni előlük - ezt a fe­kete statisztikába felvett tizen­hat elnémított áldozat bizonyít­ja rögtön a film elején. Mivel­hogy a menekülő bűnözők lépte nyomán tűz és pusztulás borítja a mexikói határhoz vezető texa­si aszfaltút környékét. De aztán elérik a határt, átjut­nak Mexikó rendőrmentes öve­zetébe, s a road movie véget ér. De a vetítés nem. Mert amikor hőseink megérkeznek Mexikó egyik szürkülettől pirkadatig nyitva tartó italboltjába, ahová azzal invitálják a teherautós és motoros férfiembereket, hogy a mexikói éjszaka legszebb (az el­hangzó obszcén megnevezés he­lyett inkább csak azt írom) női popói között válogathatnak, egy új film kezdődik, a road movie hirtelen átcsap más műfajba, a horrorba. Hőseink innen már nem utaznak tovább, lezárul előttük a külvilág, s a mulató­ban, a korlátlan rossz birodal­mában átélik a poklok poklát. Mert ebben az italkimérőben az élő víz, az emberi vér a legked­veltebb szomjoltó. A mulató ugyanis - hiszik, nem hiszik - a huszadik század végén is létező vámpírok birodalma. A bál a vámpírok királynőjének kígyó­táncával kezdődik. S a testére tekeredő kígyóval, illetve hosszú csupasz combjaival a rosszra csábít. És persze kiket csábítgatna, ha nem a hősein­ket? A mezítelen királynő száj­ból szájba itatja whiskyvel az if­jabb Geckót, s amikor úgy érzi, annak kellő hőfokon izzik a vé­re, megkóstolja. S a mulató ven­dégei átalakulnak vérszopó szörnyekké, akiket csak úgy le­het szétfröccsenteni, felrobban­tani, porrá égetni, hogy faragott asztallábat döfnek a mellkasuk­ba, vagy szöget vernek kimar­kolt, még dobogó szívükbe. De még ez sem a vég. Mert miután elégnek, szétfröccsennek, el­folynak, mindig újraélednek, egyre undorítóbb formában. S hőseink puszta kézzel, helyen­ként védőgumiba (mert az van kéznél!) töltött vízbombákkal védekeznek. De hatásos a ke­resztbe tett két asztalláb is, ami olyan golyózáport zúdít a vám­pírokra, mint Rambo golyódará­lója. Szóval van itt minden. Gyilkolás, túszfogás, vámpírok bálja, halá­A Szürkülettől pirkada­tig már paródiának sem paródia. los harapások, erőszak fekete humorral leöntve. S a néző nem tudja, komolyan vegye-e, vagy George Clooney és Quentin Tarantino (Fotó: archív) csak hülyét csinálnak belőle. Mert a Szürkülettől pirkadatig már paródiának sem paródia. Legfeljebb valamiféle útkeresés: a paródia karikatúrájának a gro­teszkje vagy valami ilyesmi. Ro­berto Rodriguez új filmje, a Szürkülettől pirkadatig, amelyet Quentin Tarantino forgatóköny­véből rendezett, még a Despera­dónál is gyengébb. De ide is át­mentette a Desperado sztárjait ­Quentin Tarantinót, Salma Ha­yeket és másokat. Csak éppen Antonio Banderas hiányzik, he­lyette azonban ott van a Vész­helyzet sztárja, George Clooney. Ők hozzák a pénzt, becsalogat­ják a nézőt. A többi nem lénye­ges, a történetet el kell felejteni.

Next

/
Thumbnails
Contents