Új Szó, 1997. február (50. évfolyam, 26-49. szám)
1997-02-03 / 27. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. FEBRUÁR 3. KOMMENTÁR Van négy hónapunk SZILVÁSSY JÓZSEF Kollégám kristálytisztán fogalmazott, amikor azt írta, hogy közös bizonyítványt kaptunk, mert mindannyian megmérettettünk: pedagógusok, szülők, politikusok, újságírók és más közéleti személyiségek. Nem lenne bölcs dolog egymásnak magatartásból jelest, vagy szekundát kikiáltani. Kötelességünk viszont a morális támogatáson túl minden jogi és egyéb segélyt megadni azoknak az iskolaigazgatóknak és pedagógusoknak, akik nem riadtak vissza a legkülönfélébb zsarolástól és nyomásgyakorlástól, nem csekély egyéni kockázatok árán is öntudatos polgárként kiálltak alkotmányos jogaink védelmében. Ők nemcsak világosan látják, hanem megfelelő egyéni következtetéseket vontak le abból a nyilvánvaló tényből, hogy ez a kormánykoalíció három éve cinkos alku következményeként tákolódott össze. Ennek pedig az a lényege, hogy közösen rombolják szét a demokratikus jogállam tartópilléreit, maguk közt osztják föl a plurális demokrácia minden fontos posztját, így aztán mindenben ők dönthetnek, s mindent ők ellenőrizhetnek, ezek után pedig szabadon harácsolhatnak, s a parlamenti demokrácia leple alatt kormánypárti diktatúrát vezethetnek be. Ebben az alkuban az oktatásügyi és a kulturális tárcát tudatosan azoknak adták, akik nemzetállami eszméiknek megfelelően a másság, a nemzetiségi intézmények és nemzetiségi jogok teljes leépítésére törekednek. Ma az egynyelvű bizonyítvány, holnap az alternatív oktatás bevezetése, holnapután nemzetiségi oktatási rendszerünk, kultúránk totális lepusztítása, ezzel együtt pedig Dél-Szlovákia tudatos állami gazdasági diszkriminálása: ezek a hazai magyarság létére törő forgatókönyv fejezetei. Adjunk hát meg minden emberi,jogi, akár anyagi támogatást is azoknak, akik nem lapítanak, nem magyarázkodnak, hanem bátor cselekedetükkel igyekeznek megakadályozni ezt az embertelen pusztítást. Hogy sosem maradjanak magukra és ne csökkenjen, hanem növekedjék a számuk. Ugyanakkor helytelen lenne, ha bűnbakot keresnénk egymás között, s egymással acsarkodnánk. Ebben a súlyos helyzetben minden szellemi potenciálunkat, erkölcsi erőnket létmentésunkre kell összpontosítanunk. Parlamenti pártjaink nem elégedhetnek meg közlemények fabrikálásával, s azzal sem, hogy unos-untalan azt hajtogatják: ezzel a kormánnyal, ezzel a minisztériummal nem lehet még tárgyalni sem. Szlovákiában még nem teljesen hatástalanok a jogállami és a politikai eszközök. Még mielőtt más lehetőségek híján radikális lépésekre szánnánk el magunkat, ezeket kell igénybe vennünk. Sokkal céltudatosabban és sokkal szakszerűbben mint idáig. Négy hónapunk van például arra, hogy észérvekkel bizonyítsuk: alkotmányos jogunk a kétnyelvű bizonyítvány igénylése. zetárulókra hallgatnak Washingtonban. Az ellenzéki gondolkodásúak viszont mérsékeltnek minősítik a krititikát. Keveslik, hogy az értékelők csak szőrmentén érintik a „demokratikus alapelvektől való elfordulás nyugtalanító jelenségeit", vagy „fajilag motivált gyilkosságokat", netán az ún. köztársaságvédelmi törvényekben rejlő veszélyeket. Bennünket, magyarokat jóleső érzéssel tölt el, hogy Washingtonban is tudnak róla, sérelmesnek tekintik a nyelvtörvény rendelkezéseit, és hogy a jelentés megemlékezik róla, miként faragják le egyre nagyobb mértékben sajtónk és kulturális intézményeink állami támogatását. Kérdés, hogy a Nyugat azok érvelését tekinti-e majd hitelt érdemlőnek, akik a szokványosnál nagyobb kisebbségi jogokkal argumentálnak, vagy azokét, akik tényekkel tudják bizonyítani, hogy a szlovákiai magyarok jogai 1918 óta (az 1945-1948as időszak kivételével) még soha sem voltak oly veszélyben, mint napjainkbán. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) • Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektonikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Távol Amerikától TÓTH MIHÁLY Az USA külügyminisztériuma évente minden egyes államra kivetítve felméri, mennyire tartják tiszteletben az emberi jogokat. Az 1996-os helyzetet is felmérte, és a jelentést nyilvánosságra hozta. Akár érdekfeszítő vasárnap délutáni olvasmánynak is tekinthetnénk a jelentést, ha az egész vaskos elaborátum az asztalunkra kerülne. Szórakoztató lenne arról olvasni, milyen a jogszolgáltatás mondjuk Szomáliában, vagy milyenek a börtönviszonyok Burmában. Lévén, hogy a hazai sajtó csak a Szlovákiára vonatkozó megállapításokat hozta nyilvánosságra, ezek alapján meg kell állapítanom, ez a fejezet egyáltalán nem vasárnap délutáni olvasmány. Ugyanis a kormánnyal rokonszenvezők a plafonig ugrálnak felháborodásukban, mondván: már megint a nemKözép-európai farsangi divat. Barna bőrdzseki, lezserül megkötött színes sál, lopott autó és jugoszláv kézigránát... (Lehoczki István rajza) Mennyit ér vajon a nyilatkozatözön és a szómágia hazai magyar közéletünkben A centralizáció kétes bűvöletkörében Ha az ember a szlovákiai magyar közélet és a szlovákiai magyar politika kapcsolatáról kíván beszélni, akkor egy meglehetősen összetett kapcsolatrendszer leírását kell megkísérelnie. ÖLLŐS LÁSZLÓ Az 1989 előtti, sokak számára egyetlen tapasztalat azt mutatta, hogy közélet és politika összefonódik. Minden politika. Pláne, ha magyar. De egyébként is. A két terület közt nincs éles határvonal, s amúgy is ez a hatékony, főleg az egyéni karrier vonatkozásában. 1989 novemberét követően új lehetőségek nyíltak a szlovákiai magyar politikai élet és közélet előtt. Lehetőséget kaptak, illetve lehetőséget szereztek a történelemtől, hogy kilépjenek a totalitárius pártállamnak és korporációnak szűkreszabott intézményes kereteiből, illetve túllépjenek az illegális és féllegális aktivitások szintén nem túl tág mozgásterén. Új politikai szervezetek születése és az új helyzet a többi kisebbségi társadalmi ...a tapasztalat azt mutatta, hogy közélet és politika összefonódik. szervezettel kialakítható kapcsolatuk vonatkozásában is új lehetőséget jelentett. Nos, azt hiszem, nem szükséges részletes eseménytörténeti összefoglaló ahhoz, hogy megállapíthassuk: a szlovákiai magyar politikai és társadalmi szervezetek viszonyát hét évvel a forradalom után is a korporatizmus jellemzi. A szlovákiai magyarok úgymond társadalmi szervezeteinek többsége összefonódik a politikai pártok valamelyikével. A személyi összefonódás a korporatizmus jól ismert receptje alapján történik, az adott társadalmi szervezet vezetőinek többsége az adott párt politikusa is egyben, s a többieknek is biztosított a lojalitása. A korporatizmus keményebb formájánál a társadalmi szervezet nem áll meg egy eszmei áramlat értékeinek terjesztésénél. Nyilatkozatai rendszeresen egybevágnak politikai pártjának nyilatkozataival a társadalmi támogatottság látszatát kölcsönözve egy-egy politikai lépésének. Pártja rendelkezésére bocsátja kapcsolatrendszerét, sőt mi több, részt vesz az adott párt szervezésében, bekapcsolódik anyapártja választási kampányaiba, és a sort folytathatnánk. Egyszóval, elsősorban mozgósító szerepet játszik, tehát szükség esetén mozgósítja a befolyása alatt levő társadalmi réteg vagy csoport tagjait politikai célok érdekében. Ezért persze az adott politikai párt védi is korporációját. Minden hatalmát és erejét latba veti, hogy döntéshozatali mechanizmusaiból kirekessze a többi párt támogatóinak befolyását. Párttámogatás persze járhat bizonyos előnyökkel, például hozhat némi pénzt a konyhára stb. Nos, a mostani szervezeti struktúra aligha fog változni, mégha több, nem éppen dicséretes következménnyeljárt is mostanáig. Először is a kemény korporatizmus az adott társadalmi szervezet társadalmi funkcióinak ellátását a második helyre tolja. Azok csak a szervezet politikai feladatait követhetik, illetve segédkezhetnek politikai feladatainak ellátásában. Az ilyen értékrend alaposan rányomja a bélyegét a szervezet érdemi társadalmi tevékenységére. Bármiféle változás, modernizáció csakis a politikai célok tükrében elfogadható, ami finoman fogalmazva is, rugalmatlanná teszi az ilyen szervezeteket. Arról nem is beszélve, hogy a politikai mozgósítás legismertebb eszköze a demonstráció, tehát jelszavak kitalálása, tiltakozásszerű közzétételük, kiáltványok, nyilatkozatok felhívások özöne. Azonban ezeknek legfeljebb érintőleges kapcsolatuk van az adott társadalmi szervezet tényleges cselekvési körébe tartozó, gyakorlati megoldásokat igénylő konkrét problémákkal, amelyek politikailag szürkék ugyan, de annál fontoTársadalmi szervezeteinek többsége összefonódik a politikai pártok valamelyikével. sabbak az egyszerű polgár mindennapi életében. A nyilatkozatözön ugyanakkor gyalaan elfedi e nem politikai feladatokat. Külön szeretnék említést tenni egy nagyon érdekes jelenségről, amit egy kiváló erdélyi értelmiségi találóan szómágiának nevezett. Ebben az esetben még csak nem is egy nyilatkozattól vagy jelszótól várjuk gondjaink megoldását, hanem egy-egy szó szinte mágikus hangoztatástól, gyakran anélkül, hogy a megléphető konkrét lépéseket meglépnénk. Persze, a politikai mozgósításnál nem ez a fontos. (Az újévi fórumon elhangzott előadás befejező részét holnapi számunkban közöljük). A szerző politológus, a Nyitrai Pedagógiai Főiskola oktatója Az önkormányzatokról Ismeretek átadása Budapest. Az önkormányzati tudásátadás esélyeiről a középkelet-európai régióban címmel háromnapos konferencia fejeződött be szombaton Budapesten. A Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) szervezésében hét ország hetven - köztük 16 szlovákiai - résztvevője a helyi és a másodfokú közigazgatási egységek működéséről, átalakításuk tapasztalatairól hallgattak előadásokat. Törzsök Erika, a HTMH elnökhelyettese a tudásátadást az anyagi segítségnél is fontosabbnak nevezte. Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára szerint a különféle deficitek mellett a legnagyobb hiány a helyi kezdeményező, szigetteremtő emberekből van. A magyarországi előadók beszámoltak az önkormányzatok optimálisabb működésének érdekében szervezett programokról. Konkrét példákon Székesfehérvár és Tatabánya esetét mutatták be. Az utóbbi például a szénbányák bezárása utáni gazdasági összeomlást leküzdve négy év alatt újra visszakerült az országos átlagszínvonalra. A térség többi országainak önkormányzati tapasztalatairól a romániai Kolumbán Gábor, a szlovákiai Öllős Árpád, az ukrajnai Tóth Mihály és a szlovéniai Kocon József számoltak be. A legközelebbi hasonló rendezvényen Erdélyben a másodfokú önkormányzatok munkájáról lesz szó. (tuba) Bankprivatizáció Márciusban történik? Pozsony. - A szlovák bankszakma minden megmentőjének azt üzenem, hogy tönkreteszik azt jelentette ki Vladimír Mečiar miniszterelnök. Ezzel azokra a kritikákra reagált, amelyek szerint a parlamenti tiltás letelte után (márciusban letelik) sem kellene privatizálni a négy legnagyobb hazai pénzintézet állami részesedéseit. Mečiar szerint ha erre nem kerül sor, Szlovákia nem lehet az OECD tagja. Ezt az információt szombaton nyilatkozatban cáfolta a Demokratikus Baloldal Pártja, rámutatva arra, hogy a bankprivatizáció nem történhet meg oly módon, mint ahogyan a Nafta Gbely eladása történt. Peter Weiss alelnök szerint az OECD-re való hivatkozás a nyilvánosság cinikus félrevezetése. A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank egyértelműen nem ajánlja a monopolhelyzetű Szlovák Takarékpénztár privatizációját, az Általános Hitelbank (VÚB) és az IRB esetében pedig elsőként a konszolidációt tartja szükségesnek. Weiss arra is felhívta a figyelmet, hogy Lengyelország és Csehország már tagja az OECD-nek, mégis nagyon óvatosan kezelik a nagybankok privatizációját. (ČTK ES TA SR) OLVASÓI LEVELEK A kultúra napján 1997. január 22-én, e nap Magyarországon a kultúra napja, Dorogon újból felléptek zséreiek. Mindez Dorog város és Zsére község közötti baráti kapcsolat jegyében volt megszervezhető. A kultúrprogram keretében vendégszerepelt a gyerekkórus csoportja, akik igen magas szintű műsort mutattak be. Többek között magyar népdalokkal léptek fel, természetesen zsérei népviseletben, majd karikatánccal folytatták és botostánccal fejezték be fellépésüket. A 25 tagból álló csoport nagy többsége az alapiskola tanulója, ám fiatal koruk ellenére fellépésükkel nagy sikert arattak Dorog város képviselői és a többi jelenlevő előtt is. Dorog város képviselői külön köszönetet mondtak nemcsak a szereplőknek, hanem a csoport szervezőjének és tanítójának, Jókai Máriának is, aki a műsort vezette és betanította. Gál László Zsére Rimaszecsi fenyőfák A beretkei fenyőfa kivágása kapcsán ragadok tollat. Nagyon is érthető a felháborodás a fáknak, a természet díszeinek megcsonkítása miatt. Sajnos azonban nem Beretke az egyeden hely, ahol az így van. En rimaszécsi vagyok, és nálunk sincs egyeden fenyőfának sem csúcsa, pedig az egyik lakótelepre talán 50 fát is telepített a község és a szövetkezet. De nemcsak a fenyőfák, hanem a többi fafajta is áldozatul esik a barbárok cselekedeteinek. A Rima partján már nem marad fűzfa, a temető szélén nemes akácok vannak, amiből már sokat kivágtak, vagy megcsonkítottak és eltüzeltek. Sajnos már vagy 15 éves, több gyönyörű gesztenyefát kivágtak és helyette nő a gaz. A falu ékességét, a hajdani, ősrégi patikát lebontották, hogy szemétdomb ékeskedjék az épület és az ezüstfenyők helyén. Beretkén legalább fáj ez valakinek, de itt senki nem törődik vele - talán csak Rybák doktor úr. Rigó Lászlóné Rimaszécs wmm;i