Új Szó, 1997. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1997-02-01 / 26. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. FEBRUÁR 1. VENDÉGKOMMENTÁR A mi málconyunk Többet beszélünk mellé, mint amennyi ildomos, és a kelleténél többen hiszik önmagukról, hogy az igazság tekintetében az etalon kizárólagos birtokosai. Majdnem leírtam, hogy úgy folyik szlovákiai magyar vonalon az illetékesnek beállított szájtépés, mintha fizetnének érte. . Holott fizetnek érte. Különféle szövetségekben, politikai mozgalmakban és pártokban, mindenféle rendű és rangú intézményekben, egyletekben, de még a szerkesztőségekben is. Sokan profitáltak már a mellébeszélésből társadalmi „berendezkedéstől" függetlenül, és még fognak is... A következmények általában elkerülhetetlenek. Sőt az esetek többségében visszafordíthatatlanok. Hogy konkrét legyek: itt van például az unió körüli szájtépés. Nyugalom volt, békesség honolt, már-már szürkék voltak a hétköznapjaink. (A szlovákiai magyar égbolt alatt...) Előjöttünk az unióval - a szlovákiai magyar parlamenti pártok egyesülésével -, s hetek óta ezt a gumicsontot rágjuk pro és kontra. Ha időszerű az ügy, ha nem... Közben meg elhaladt mellettünk a karaván harsány ugaBarak László tás közepette. Magyarán: amíg az aktuson, az egyesülésenjárt az eszünk, pácban hagytuk a szlovákiai magyar pedagógust. A kizárólagosan államnyelven kiállíttatott bizonyítványok ügyében. No meg a szülőket is. Amikor csemetéink meghozták azokat-no jó, egy héttel a visszafordíthatatlan esemény előtt kezdtünk töprengeni, hogy mi a teendő. Kínos, de nyilvánvaló, hogy illetékes politikusaink, s hogy ne csak ők vigyék el a balhét mindig: ügyeletes értelmiségieink, a saját bevallásuk szerint minden szekértáboron kívül álló orákulumok (mindentudó bölcsek) permanens tettvágyából csak annyira futotta, hogy szolidaritást vállaltak az evidens szenvedő alanyokkal, magyar tannyelvű iskoláink igazgatóival. A nyilvános bizonyítványelégetésekre való ösztönzést csak azért említem meg, mert a ránk jellemző kétségbeesést, kapkodást és nem utolsósorban az események utáni kullogást, rögtönzést bizonyítja. Elnézést! A szerző a dunaszerdahelyi NAP Kiadó igazgatója Itt írd alá... KERTÉSZ GÁBOR Pocsék jós lettél, öregem, mostanára: ha kérdezlek, összkomfortos kristálygömbödbe bújsz, s onnan szajkózod látszólagos bűntudattal a dicső jövendőt, mely felér egy átokkal is. Ha legalább eredeti volna a pátoszszagú zagyvaság, mit összehordani méltóztatsz - de nem az: ősidők óta mókuskerékben táncol a jövendölés, hogy lesz még ez jobb is, sokkal jobb is, már csak párat, már csak egyet, már csak egy kicsit kell aludnunk. Hiszen már nem is alszunk... És akkor mi van? Sokasodnak a fogatlan nappalok és a sárfalszagú éjszakák. Sokasodnak lelkünk ráncain a keresztek, és a temetőkben sem győzik ásni a sírokat. Sokasodnak a megvakult gondolatok, a védekező támadás stratégiájával próbálunk előbbre jutni, előbbre, ahol majd jobb lesz, sokkal jobb. Még hogy nem az ígéret földje a lét! Nézz csak a hátad mögé: ígérethegyek tornyosulnak az égig már, soha be nem teljesült megváltást örököltél, s ezt adod te is tovább. Lesz még ünnep, kolbászból lesz a sövény. Várnak a friss dimenziók, és vár a szabadság. A szabadság. Blöff ám ez is, pocsékjós öregem. Tudod, kik mindig a szabadok? A kóbor kutyák. Szabad beléjük rúgni... Csak azt nem értem - de ha érteném, sem értem, miért volna jó az nékem -, hogy ha már az emberi faj ily szépen kiválasztatott, miért nem törődik azzal, mi oly gyermekien egyszerű: itt és most ünnepelni a mindennapok boldogságát. Miért mindig a politikai akarat függvénye a csekélyke ránk szabott idő? Hamuban sült glóriádat rágcsálod, virrasztva összkomfortos kristálygömbödben, pocsékjós öregem. Csak úgy mellesleg jegyzem meg, a politikai jóakarat most jött fel liften. Már az ajtóban áll. Hajnalban érkezik, mint rendesen. Elviszi kristálygömbödet, kapsz helyette kárpótlási jegyet, amivel kitörölheted kontaktlencséid mögül a könnyeket. Alá ne írd! Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezetó: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektonikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme-Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Nem értem, miért dühöngsz, szivi. Egészen mostanáig rám sem hederítettél, pedig hetek óta rágtam a füledet, hogy nincs mit fölvennem a farsangi bálba! (Ján Stano rajza) Az Új Szó a háború utáni első kiáltás volt a dél-szlovákiai magyar pusztában Ötvenedik évfolyam Kezemben az Új Szó idei első száma. Bár nem szokásom a fejléc kiegészítő szövegének olvasása, bizonyára az olvasóé sem, most mégis ezt teszem. ZSILKA LÁSZLÓ Elbűvölve nézem a mágikus számot: ötvenedik évfolyam! Valóban igaz? Ennyi idő, közel két emberöltő telt el az első szám megjelenése óta? Hazai magyar újság a jogfosztottság, a hontalanság évei után! Hát valóban élünk? - tettük fel a kérdést magunknak és egymásnak, mint a túlélésükért küzdő hajótöröttek a mentőhajó feltűnésekor. A magyar lap a magyarellenes politika csődjét, a nacionalista őrjöngés túlélését jelentette. Ezernyi emlék tör fel a lassan feledésbe homályosuló múltból. A meglepően nagy, közel százezres példányban megjelenő első számot a szó legszorosabb értelmében szétkapkodták. Az Új Szó a háború utáni első kiáltás volt a dél-szlovákiai magyar pusztában. Kiadását az alig három héttel korábban kinevezett szerkesztőség négy tagja készítette elő, akik semmiféle szerkesztői Semmiféle szerkesztői tapasztalattal sem rendelkeztek. tapasztalattal sem rendelkeztek. Lőrincz Gyula, az első főszerkesztő is azzal a kifogással próbált kibújni e pártmegbízatás alól, hogy ilyen munkát még soha nem végzett. Az első szám magyarságunk számára kibontakozást sugalló értékét az se csökkenti, hogy a nyomdagép beindítását alapos cenzúra előzte meg. A pártközponti elbírálók a túl „magyarEgység - kétség Az Együttélés kassai szervezete által kezdeményezett lakossági fórumon (lásd az Új Szó 1997. január 20-i számát) A Magyar Koalíció pártvezetői a szlovákiai helyzetről... címmel tartottak bevezető előadásokat, mégpedig sorrendben A. Nagy László, Bugár Béla és Duray Miklós. A számos hozzászólás rámutatott a problémákra - a pénzelvonástól a nyelvtörvényig, - amelyekkel a „kisebbségi" magyarság létét nak" tűnő vezércikk egyes részeit törölték, másutt kiegészítették. A fejléc mellett elhelyezett Gottwald-kép párjául az eredetileg tervezett Rákosi helyett Sztálin képét tették. Az akkori hivatalos szájíznek megfelelően. Az újságot ugyan a párt adta ki, de az általa felszított magyarellenes légkörben, tartva a szlovák közvélemény reagálásától, nyilvánosan nem vállalta sajátjának. Igaz, magyarságunk is kétkedve fogadta a korábban kisebbségünk felszámolását szorgalmazó párt hirtelen pálfordulását. A tiszavirág-életű hetilap 1949. május 1-től már a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapjaként jelent meg. Közben példányszáSokszor malomkövek között őrlődve edződtünk. ma alaposan megcsappant, mert nyilvánosan is elzárkózott az annyira várt nemzetiségi érdekvédelem elől, mivel létrehozói szerint az nem a lap, hanem kizárólag a párt feladata lett volna. A szlovákiai magyar sajtó kezdettől fogva itt élő magyarságunk sorsának, a honi nemzetiségi politika alakulásának tükörképe és a kisebbségi sajtó helyzetének fontos mutatója. E vonatkozásban - és kizárólag ebből a szempontból - a különben rossz emlékű ötvenes és hatvanas éveket akár vissza is sírhatnánk. Az Új Szó csupán az első fecske volt. A későbbiek folyamán három hetilap, egy hetente kétszer, öt kéthetente megjelenő újság és tizenkét havilap kiadása követte. E központi költségvetésből támogatott lapokon kívül tíz járási újság is megjelent. A hatvanas évek végén a magyar újságok egyszeri példányszáma elérte a 320 ezret. Ám e nagy példányszám sem elégítette ki az érveszélyeztetik. A dél-szlovákiai gazdasági helyzet ismertetése kapcsán elkedvetlenítette a résztvevőket, hogy a három párt képviselői együttműködésük problémáit elemezték majd fél óráig. Ezzel kapcsolatban volt az egyik jelenlevőnek egy kérdése, amelyet sokan természetesnek, szükségesnek tartottak: hogyan lehetne az egységet megteremteni? A meglepő az volt, hogy A. Nagy László erre élesen azt válaszolta, ilyen egység csak a kommunista pártban volt... Szanyi József Kassa deklődést, mert papírhiány miatt valamennyi lap példányszámát korlátozták. Ha ehhez hozzászámítjuk a közel hetvenezres egyszeri példányszámban is kevésnek mutatkozó Magyarországról behozott öt napilapot és több mint húsz képeslapot, megközelítő képet kapunk a magyar sajtó iránti akkori érdeklődés méreteiről. Az itt felsorolt számadatokat de szívesen vetném össze a mai szlovákiai kisebbségi sajtó adataival! Sajnos, egyszerűen nincs mihez hasonlítanom. Átkozzuk a múltat, de mit hozott számunkra az oly fennhangon hirdetett demokrácia? Hacsak nem néhány ellenzéki, tehetetlenségre kárhoztatott pártot. Lapunk eddig nagyobb megrázkódtatások nélkül átélte a politikai földcsuszamlásokat, és dacolt az orkánszerű ellenszéllel is. Áldotta vagy verte a sors keze magyarságunkat, a lap mindenkor hű útitársa maradt. Szolgált kényszerből különféle urakat, ám apróbb kitérők, bukdácsolások ellenére hol eredményesebben, hol kisebb sikerrel mindig olvasói érdekeinek szószólója volt. Olvasói sem hagyták cserben lapjukat. Hétvégi magazinunk, az ünnepi köntösben megjelenő Vasárnap a jelenlegi mostoha körülmények ellenére is talán Európa legnagyobb példányszámban megjelenő kisebbségi lapja. Újságunk napjainkban ugyanúgy vívja küzdelmét fennmaradásáért, akárcsak olvasói. Az elmúlt fél évszázad politikai és társadalmi tusáiban, sokszor malomkövek között őrlődve edződtünk, miközben magyarságunkat és lapunkat becsülettel megőriztük. Közben politikusok hadai jöttek és távoztak, újra jöttek, és újra távoztak, de mi és a lapunk mindmáig fennmaradtunk. Mondhatnánk-e mást és többet a közelgő jubileum alkalmából? Nem rep-esek a szövegtől Lehetséges, hogy az utóbbi időben kezdek egy kicsit filozofálni? Azelőtt nem szoktam olyasmit észrevenni, mint amit néhány nappal ezelőtt hallottam a Juventus rádióban. Nos, az egész szövegre már nem emlékszem pontosan, de az a néhány sor, amit többször is ismételtek, megragadta a fantáziámat. Valahogy így szólt: „Oly hülyék az emberek, a homokban fekszenek", stb. A zene még PRAVDA „Feltételezzük, hogy idén a tejtermékek ára további 6-7 százalékkal emelkedik. A tejfogyasztás évi 165 kilogramm, ami korántsem elegendő. Ezért az állam úgy ösztönzi a tejtermékek fogyasztását, hogy minden egyes liter tejet 1 koronával támogat, ezzel olcsóbbá téve a tejet mint nyersanyagot. Márpedig ez nem elhanyagolható mértékű intervenció, 13-14 százalékos ártámogatásnak felel meg. Egyéb módon is szeretnénk támogatni a tejfogyasztást, különösen a gyerekek körében. Például fontolgatjuk, hogy az iskolákban tízóraira tejet kapnak. A többi élelmiszer-ipari terméknél csupán jelentéktelen árdrágulás várható. Összességében az élelmiszerek drágulásának nem szabadna meghaladnia az éves infláció mértékét" - nyilatkozta Peter Baco földművelési miniszter. PRÁCA Tény, hogy a termelékenység növekedési ütemének nagyobbnak kell lennie, mint a reálbér emelkedése. Azonban számos ágazatban a reálbér emelkedése ugyancsak elmarad a termelékenység javulásától. Például az építőiparban a bérek 15 százalékkal nőttek, a termelékenység pedig 22,7 százalékkal. Ezzel szemben a közlekedésben 4,5 százalékkal csökkent a produktivitás, de a bérek 16 százalékkal emelkedtek. Szlovákiában egyébként a közép-európai régióban a legalacsonyabbak a fizetések - mondta a lapnak adott interjújában Brigita Schmögnerová, a DBP alelnöke. národná OBRODA Egy átlagos háromszobás lakás mintegy 63 négyzetméter, egy négyzetméter átlagosan 11 500 korona, vagyis az említett alapterületű lakás 724 ezer koronába kerül. Az Állami Lakásfejlesztési Alap szabályai szerint, az, aki igényel a támogatásukból, annak az összeg 20 százalékával, esetünkben 140 ezer koronával kell rendelkeznie. Ehhezjön az 500 ezer koronás maximális kölcsön és a javasolt vissza nem térítendő 30 százalék, esetünkben 150 ezer korona, vagyis együttesen ez elegendő egy átlaglakás megvételéhez. SME A tizennégy hónapos kislányát huszonkét késszúrással megsebesítő Viera G. édesapja közölte: az öt gyermeke közül a leánya volt érzelmileg a legfejlettebb, nem tartozott a konfliktusokat kereső, robbanékony emberek kategóriájába, és anyaként Veronikáról is szépen gondoskodott. Arra a kérdésre, hogy akkor vajon miért követte el gyermekével szemben ezt a szörnyű bűntettet, a 36 éves anya édesapja a következőket válaszolta: „Lehetséges, hogy a szülési szabadsága idején nem járt rendszeresen pszichiátriai kezelésre." csak hagyján, el is kezdtem rá mozogni „rep" stílusban, de hát a szöveg! Kedves szövegíró úr vagy urak, azért ezt kikérem magamnak, sőt az embertársaim nevében is. Ha lehet, ne általánosítsunk. Azok, akik tényleg fekszenek a homokban - a napon-, biztos, hogy nem hülyék, hanem csak élvezik a természet adta gyönyörűséget és a pihenést. Azért ne vegyék olyan komolyan, amit most elmondtam - lehet, hogy ez a dal is sláger lesz valamikor... Ondró Ernő Kéménd