Új Szó, 1997. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1997-01-09 / 6. szám, csütörtök
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JANUÁR 9. Ördögi kör V. KRASZNICA MELITTA Az ember már szinte apatikus beletörődéssel veszi tudomásul, hogy napról napra kúsznak fel az árak. Esetenként keserűen felsóhajt: ezentúl ez vagy az az élelmiszer-féleség is lekerül az étlapjáról. A gond csak az, hogy itt már korántsem kaviárról, libamájról, esetleg téliszalámiról van szó. Egyre többen kénytelenek lemondani azokról az alapvető élelmiszerekről is, amelyek mellőzése már az egészség rovására megy. A tej és tejtermékek árának év eleji emelése előre látható volt, hiszen január elsején módosították a tej felvásárlási árát. Ezentúl az állam az eddigi 6,60 korona helyett 7,30-as felvásárlási árat garantál a termelőknek a tej literéért. Az árspirál pedig csak a fogyasztóknál áll meg. Közben persze az összes láncszem - a feldolgozó, a nagykereskedő, a kiskereskedő - megtoldja néhány fillérrel az árat, hiszen egyik sem akar veszíteni az üzleten. így lesz a hetvenfilléres alapáremelésből 1-1,50 koronás többlet - sőt a sajt esetében a fajtától függően 3-6 koronás pluszról beszélhetünk -, mire a tej, illetve a tejtermék a fogyasztóhoz kerül. Ő is szívesen benyújtaná a főnökének a többletszámlát - már ha van egyáltalán munkahelye -, hogy márpedig ezentúl a megnövekedett költségekre való tekintettel fizetésemelést kér. De sajnos, a gyakorlatban ez nem így működik. Mindennek a levét a vásárló issza meg... Illetve dehogy issza, hiszen ezentúl még kevesebb tejet vásárol majd. Persze a képlet nem ilyen egyszerű, ugyanis a kisgyermekes családok ezentúl is kénytelenek lesznek megvenni a napi egy, két, három liter tejet - a csemeték számától függően. Legfeljebb egy évvel tovább hordja a gyerek a már tavaly is cserére érett lábbelit, és színes foltokkal a lyukas térdű nadrágot is újjá lehet varázsolni. Joghurtot, túrókrémet meg legfeljebb születésnapi ajándékként kap a gyerek. A vegetáriánusok szerint úgysem egészséges tejet inni, hát ezentúl majd a szükségből erényt kovácsolnak jó néhányan. Nem volna szabad viszont beletörődni az „ezentúl majd teát iszom"-féle megoldásba, hiszen a tea is csak cukorral, mézzel jó igazán, s ez szintén drága. Ezután már csak a vízbe mártott száraz kenyér következhet... Van egy bizonyos határ, amikor az ember nem engedhet tovább az igényeiből. Főleg ami' kor már puszta fennmaradása a tét. Óva intenék ugyanakkor mindenkit, hogy elkeseredését, netán haragját a termelők felé irányítsa. Nem lehet őket hibáztatni azért, amiért többletköltségeik egy részét az áron szeretnék „behozni". Az is valószínű, hogy az az áremelés bumerángként tér vissza hozzájuk, hiszen előreláthatóan az áremelkedéssel csökken majd a kereslet. És az ördögi kör bezárul. JEGYZET Lopják a jövőnket BODNÁR GYULA Az egyik szlovák zenei rádiócsatornáról hallottam a múlt nyáron körkérdésre válaszolni egy tizenhét éves lány szájából: ha módjában állna, elhagyná Szlovákiát. Itt komor arccal járnak az emberek, durvák és irigyek, ahol csak tudnak, keresztbe tesznek egymásnak, megdöglött a tehenem, dögöljön meg a szomszédé is. Tizenhét éves lánytól nem éppen sugárzó vélemény, keresve sem találunk benne ifjú optimizmust, még csak aprócska remény sem csillan, áthullámzik viszont a szavakon valamiféle fájdalmas szomorúság. Legalább ugyanilyen annak az idős asszonykának a szavain, aki a minap a köztársasági elnöknek küldött újévi üdvözlőlapra volt kénytelen leírni: ha nem hetvenhét éves volna, már itt hagyta volna az országot, szégyellve magát többek között a jelenlegi kormányzó hatalom agresszív, trágár kifejezéseket sem mellőző magatartása miatt. Magától vetődik fel itt a kérdés: milyen ország, haza az, ahonnan egyként vágyódik el a tizenhét éves és a hetvenhét éves? Persze ez így kissé populista és demagóg. Fogalmazzunk pontosabban: milyen ország, haza az, ahonnan nemcsak hogy elvágyódik sok-sok ember, hanem távozik is, mégpedig úgy, hogy vissza sem akar térni? A létező szocializmusban, különösképpen a hetvenes-nyolcvanas években ment ez így, amikor - nem lelvén helyüket a honban, emberi-szakmai szempontból egyaránt ellehetetlenítve - esztendőnként tízezrek hagyták el az országot, noha akkoriban egy sima kirándulásra is nehéz volt átjutni a nyugati határon. Azok az emberek-Ausztráliától Amerikáig mindenütt megtalálhatók - ma nem ezt az országot gyarapítják tehetségükkel. Ez kell nekünk, továbbra is? Akinek nem tetszik, mehet? Mindenesetre valakik megint lopják a jövőnket. Hogyan lesz így nekünk valamikor is igazi jelenünk? Különösen, ha nem jönnek az annyit emlegetett új generációk, hanem mennek. A szerző újságíró, a nagymegyeri STUDIO PLUS TV munkatársa. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidő H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT - DUNAJSKÉ TLAČIARNE Rt. 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kafia. Külföldi megrendelések: PNS ESvývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Miniszterelnök úr, az idei költségvetési infúzió édeskevés! (Szalay Zoltán rajza) Egy mellékhelyiségben került sor a behívólevél konspiratív átadására Titkos találkozó a Kádár-villában A dogmatikus erők néhány képviselője augusztus elejére, a szovjet partnerek szája íze szerint mégiscsak megszövegezte a segélykérő levelet. KUN MIKLÓS Az eseményeket nagyítóval figyelő és mindig kitűnően informált Pjotr Seleszt naplója arról tanúskodik, hogy szovjet politikusok, magas rangú katonatisztek meg a KGB csehszlovákiai rezidentúrájának munkatársai nem csak Bil'akkal folytattak akkoriban konspiratív tárgyalásokat. Svoboda elnököt például mindvégig egy régi háborús bajtársa, a prágai helyőrség Moszkva-barát parancsnoka „infiltrálta". Moszkva képviselői egyébként nagyon durván léptek fel. Seleszt még Dubčekék előtt sem csinált titkot belőle, hogy árulónak tartja őket. A kétoldalú ágcsernyői tárgyalásokon pedig azt vágta oda a prágai reformerők egyik frontemberének, Moszkva képviselői egyébként nagyon durván léptek fel. František Kriegelnek, hogy „maga galíciai zsidó". Ezekért a „túlkapásokért" még a szovjet vezetés szürke eminenciása, Szuszlov is megorrolt Selesztre. „Betojt, mindent jelentett Brezsnyevnek" - olvassuk erről a naplóban. „És ahogy visszahallottam, az volt a véleménye, hogy valamennyire retirálnunk kelleOLVASÓI LEVELEK A Megbékélés Alapítványról A Gyimesi György és (elv) társai által létrehozott Magyar Népi Mozgalom (a Megbékélésért és Jólétért) a hatalom júdáspénzéért behódolt, és a mozgalom cselekedetei ellentétben vannak a szlovákiai magyarság politikai, gazdasági és egyéb érdekeivel. Sajnos, a csoportosulás cselekene. Szuszlov még azzal is előállt, hogy kérjek bocsánatot a csehektől.. ." Erre végül nem került sor, ám a tárgyaláson részt vevő szovjet delegáció rákényszerítette Selesztet, hogy szálláshelyükön üljön le sörözni a csehszlovák küldöttekkel. Ahol a naplóíró legnagyobb megdöbbenésére ezt hallotta a mellé telepedő Smrkovskýtól, a „prágai tavasz" egyik kezdeményezőjétől:- „Jól beszéltél, Seleszt elvtárs! Talán túlzottan kihegyeztél egyet s mást, de mégiscsak jó volt. Nincs igazi veMegállapodtunk, hogy pontosan húsz órákor belép a vizeldébe. zetőnk. Dubček nem vezető, hanem egy nagy rakás szar. Nekünk egy másik vezér kellene: erős, nagy akaraterővel rendelkező!" Még morbidabbnak tűnik annak felidézése Seleszt naplójában, hogy milyen körülmények között került sor 1968. augusztus 3-án a hat szocialista ország pozsonyi találkozójának szünetében a behívólevél átadására. A történelmi pillanatot egy újabb konspiratív Biľak-Seleszt megbeszélés előzte meg. „A legnagyobb elővigyázatossággal találkoztunk. Figyelmeztettem Bil'akot, hogy tőle és csoportjától várjuk a megígért levelet. Bil'ak hallatlanul izgatott volt a beszélgetés alatt, de nem tagadta le az ígéretét. Csak annyit kért, hogy várjunk még egy napot." Erre Seleszt magához rendelt deteit kenyéradó gazdáik irányítják, kiknek egy kis hűségpénzért, hogy finoman mondjam, eladták magukat. Ezek a cselekedetek az itt élő magyarság egységének megbontására irányulnak. Sajnos, ilyen tevékenységre adta magát a mozgalom által létrehozott úgynevezett Megbékélés Alapítvány is. A Pro Slovakia alapból folyik a pénz a Megbékélés Alapítvány számlájára. Akiket sikerült megtévesztem, vagy behódol, az kap belőle. Sajnos, a Megbékélés Alapítvány a különegy Szavcsenko nevű KGB-st, akivel úgy döntöttek: .Adjunk még Bil'aknak egy kis időt, hadd térjen magához. Hiszen kockázatos, felelősségteljes lépésre készül." Másnap estefelé Bil'ak a folyosón odasúgta Selesztnek, hogy nyolckor találkozzanak egy közeli nyilvános mellékhelyiségben. Á naplófeljegyzés innen olyan, mint egy rossz krimiparódia: „Megállapodtunk, hogy pontosan húsz órakor belép a vizeldébe. Addigra én is megjelenek. Akkor a mi KGB-s munkatársunkon, Szavcsenkón keresztül ő átadja nekem a levelet. így is történt. »Véletlenül« találkoztunk a vécében, és Szavcsenko észrevétlenül, kéz a kézből átvette, majd nekem átadta a borítékot, amely a rég várt behívólevelet tartalmazta." Seleszt a mellékhelyiségből persze egyenesen Brezsnyevhez rohant a jó hírrel. A szovjet párt főtitkára „reszkető kézzel, sápadtan, zavartan, sőt döbbenten vette át" az írást. „Köszönöm, Petro, ezt soha nem fogjuk elfelejteni neked" - hálálkodott Selesztnek. Hiszen tudta, hogy „az egészséges erők" levelével a zsebében felgyorsulhat a katonai intervenció előkészítése. Amikor - évek múlva, már a Gorbacsov-korszakban - Pjotr Seleszt sajtó alá rendezte (teljes terjedelemben azóta is kiadatlan) naplóját, nem állta meg, hogy hozzá ne fűzze a jelenethez: „Brezsnyev valóban nem feledkezett meg rólam. Az első adandó alkalommal megszabadult a felesleges szemtanútól..." A szerző történész, egyetemi tanár. böző rendezvényeik szponzorálásakor a Pro Slovakia alap mögé bújva nem játszik világos játékszabályokkal, mert ami az utóbbi időkben a Megbékélés Alapítvány égisze alatt történik, az nem a megbékélést szolgálja, hanem az itt élők megosztását. Már az alapítványuk nevét is furcsállom, mert mi az, hogy megbékélés? Ha jól tudom, a szlovákiai magyarság az utóbbi időben senkit sem haragított magára, háborút sem hirdetett senki ellen, és tudtommal nincs ok arra, hogy békét kelSME A lap szerint nem véletlen, hogy szinte egy időben született meg a köztársasági elnök közvetlen megválasztására vonatkozó ellenzéki javaslat, illetve a választási rendszer arányosról többségire való változtatásának gondolata. Mint ismeretes, ez utóbbit a legerősebb kormánypárt, a DSZM szorgalmazza. Nem elképzelhetetlen, hogy Vladimír Mečiar kormányfő „üzletet" ajánlott az ellenzéknek: a DSZM támogatja a közvetlen elnökválasztást, ha az ellenzék igent mond a többségi vagy kombinált választási rendszerre. A közvetlen elnökválasztás mellett komoly érvek szólnak, viszont az arányos parlamenti választási rendszer megváltoztatása mellett semmi, hacsak az nem, hogy a DSZM így próbálja biztosítani győzelmét a következő választásokon. De ez természetesen nem megfelelő ok sem az ellenzék, sem pedig a koalíciós SZNP és munkásszövetség számára. Ha ugyanis a koalíciós partnérek támogatnák ezt az elképzelést, Mečiar nem ajánlott volna „üzletet", egyszerűen a parlamenti szavazógépezetre hagyatkozna. NOVÝ ČAS Ma kezdődik Németországban Jan Philipp Reemstma két elrablójának pere. A harmadik emberrablónak nem sikerült a nyomára bukkanni, állítólag valamelyik közép-európai országban bujkál. A német dohányipari mágnást tavaly áprilisban rabolták el, a szabadon bocsátásáért követelt váltságdíj - 30 millió márka - egy részét állítólag egy szlovákiai bankban helyezték el; a szlovákiai hivatalos szervek ezt cáfolták. Pénzügyi szakértők szerint azonban a tettesek nem németországi vagy svájci bankban helyezték el az összeget, mert azonnal gyanúba keveredtek volna. Másrészt a kelet-európai államokat is kizárják, mert ekkora összeg azonnal felkeltette volna az orosz maffia érdeklődését. Ha bebizonyosodik, hogy valóban itteni bankban helyezték el az összeget, a szlovák pénzintézetek és ezzel maga az ország hírneve is csorbát szenved. Senki sem mossa le rólunk, hogy szlovákiai bankok feketepénzek mosodájává váltak. NÁRODNÁ OBRODA A magyar kisebbség millecentenáriumi emlékműveinek lebontásáról rendelkező döntéseket a szlovák-magyar együttélés szétrombolására tett kezdeti lökésként értékeli a lap. A 30-70 százalékban magyarok lakta területeken senkit sem zavarnak az emlékművek, a környezetet sem szennyezik, ezért is érthetetlen a környezetvédelmi hivatalok rendelkezése. Az emlékművek elsősorban a vezető politikusokat és a kormányköröket idegesítik, de lebontásuk rontja Szlovákia nemzetközi megítélését, és nemzetiségi súrlódást teremt ott is, ahol eddig nyomaiban sem mutatkozott ilyen jelenség. A magyarok emberi és alkotmányos jogaik csorbítását látják a rombolásban, és elszántan őrzik emlékműveiket. lene kötnie az itt élő szlováksággal. Mi most is békében élünk és akarunk is élni mindenkivel. Megbékélniük velünk inkább a Móric-, Slota- és Slavkovská-féle elvakult embereknek kellene, sőt Ulene bocsánatot kérniük a sok rágalmazásért. Azoknak kellene keresniük a megbékélés útját, akik azt sem tudják elviselni, hogy mi, szlovákiai magyarok itt vagyunk - a bennünket ért sok megpróbáltatás ellenére is. Németh Géza Alistál