Új Szó, 1997. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1997-01-09 / 6. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JANUÁR 9. Ördögi kör V. KRASZNICA MELITTA Az ember már szinte apatikus beletörődéssel veszi tudomásul, hogy napról napra kúsznak fel az árak. Esetenként keserűen fel­sóhajt: ezentúl ez vagy az az élelmiszer-féleség is lekerül az ét­lapjáról. A gond csak az, hogy itt már korántsem kaviárról, liba­májról, esetleg téliszalámiról van szó. Egyre többen kénytelenek lemondani azokról az alapvető élelmiszerekről is, amelyek mellőzése már az egészség rovására megy. A tej és tejtermékek árának év eleji emelése előre látható volt, hiszen január elsején módosították a tej felvásárlási árát. Ezentúl az állam az eddigi 6,60 korona helyett 7,30-as felvásárlási árat garantál a ter­melőknek a tej literéért. Az árspirál pedig csak a fogyasztóknál áll meg. Közben persze az összes láncszem - a feldolgozó, a nagyke­reskedő, a kiskereskedő - megtoldja néhány fillérrel az árat, hi­szen egyik sem akar veszíteni az üzleten. így lesz a hetvenfilléres alapáremelésből 1-1,50 koronás többlet - sőt a sajt esetében a fajtától függően 3-6 koronás pluszról beszélhetünk -, mire a tej, illetve a tejtermék a fogyasztóhoz kerül. Ő is szívesen benyújtaná a főnökének a többletszámlát - már ha van egyáltalán munkahe­lye -, hogy márpedig ezentúl a megnövekedett költségekre való tekintettel fizetésemelést kér. De sajnos, a gyakorlatban ez nem így működik. Mindennek a levét a vásárló issza meg... Illetve de­hogy issza, hiszen ezentúl még kevesebb tejet vásárol majd. Persze a képlet nem ilyen egyszerű, ugyanis a kisgyermekes csa­ládok ezentúl is kénytelenek lesznek megvenni a napi egy, két, három liter tejet - a csemeték számától függően. Legfeljebb egy évvel tovább hordja a gyerek a már tavaly is cserére érett lábbelit, és színes foltokkal a lyukas térdű nadrágot is újjá lehet varázsol­ni. Joghurtot, túrókrémet meg legfeljebb születésnapi ajándék­ként kap a gyerek. A vegetáriánusok szerint úgysem egészséges tejet inni, hát ezentúl majd a szükségből erényt kovácsolnak jó néhányan. Nem volna szabad viszont beletörődni az „ezentúl majd teát iszom"-féle megoldásba, hiszen a tea is csak cukorral, mézzel jó igazán, s ez szintén drága. Ezután már csak a vízbe mártott száraz kenyér következhet... Van egy bizonyos határ, amikor az ember nem engedhet tovább az igényeiből. Főleg ami­' kor már puszta fennmaradása a tét. Óva intenék ugyanakkor mindenkit, hogy elkeseredését, netán haragját a termelők felé irányítsa. Nem lehet őket hibáztatni azért, amiért többletköltsé­geik egy részét az áron szeretnék „behozni". Az is valószínű, hogy az az áremelés bumerángként tér vissza hozzájuk, hiszen előreláthatóan az áremelkedéssel csökken majd a kereslet. És az ördögi kör bezárul. JEGYZET Lopják a jövőnket BODNÁR GYULA Az egyik szlovák zenei rádió­csatornáról hallottam a múlt nyáron körkérdésre válaszolni egy tizenhét éves lány szájá­ból: ha módjában állna, el­hagyná Szlovákiát. Itt komor arccal járnak az emberek, dur­vák és irigyek, ahol csak tud­nak, keresztbe tesznek egy­másnak, megdöglött a tehe­nem, dögöljön meg a szomszé­dé is. Tizenhét éves lánytól nem éppen sugárzó vélemény, keresve sem találunk benne if­jú optimizmust, még csak ap­rócska remény sem csillan, át­hullámzik viszont a szavakon valamiféle fájdalmas szomorú­ság. Legalább ugyanilyen an­nak az idős asszonykának a szavain, aki a minap a köztár­sasági elnöknek küldött újévi üdvözlőlapra volt kénytelen leírni: ha nem hetvenhét éves volna, már itt hagyta volna az országot, szégyellve magát többek között a jelenlegi kor­mányzó hatalom agresszív, trágár kifejezéseket sem mellőző magatartása miatt. Magától vetődik fel itt a kér­dés: milyen ország, haza az, ahonnan egyként vágyódik el a tizenhét éves és a hetvenhét éves? Persze ez így kissé popu­lista és demagóg. Fogalmaz­zunk pontosabban: milyen or­szág, haza az, ahonnan nem­csak hogy elvágyódik sok-sok ember, hanem távozik is, még­pedig úgy, hogy vissza sem akar térni? A létező szocializ­musban, különösképpen a het­venes-nyolcvanas években ment ez így, amikor - nem lel­vén helyüket a honban, embe­ri-szakmai szempontból egya­ránt ellehetetlenítve - esz­tendőnként tízezrek hagyták el az országot, noha akkoriban egy sima kirándulásra is nehéz volt átjutni a nyugati határon. Azok az emberek-Ausztráliá­tól Amerikáig mindenütt meg­találhatók - ma nem ezt az or­szágot gyarapítják tehetségük­kel. Ez kell nekünk, továbbra is? Akinek nem tetszik, mehet? Mindenesetre valakik megint lopják a jövőnket. Hogyan lesz így nekünk valamikor is igazi jelenünk? Különösen, ha nem jönnek az annyit emlegetett új generációk, hanem mennek. A szerző újságíró, a nagy­megyeri STUDIO PLUS TV munkatársa. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidő H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT - DUNAJSKÉ TLAČIARNE Rt. 02-es üzeme. Előfizet­hető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kafia. Külföldi megrendelések: PNS ES­vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását enged­élyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Miniszterelnök úr, az idei költségvetési infúzió édeskevés! (Szalay Zoltán rajza) Egy mellékhelyiségben került sor a behívólevél konspiratív átadására Titkos találkozó a Kádár-villában A dogmatikus erők néhány képviselője augusztus ele­jére, a szovjet partnerek szája íze szerint mégiscsak megszövegezte a segély­kérő levelet. KUN MIKLÓS Az eseményeket nagyítóval fi­gyelő és mindig kitűnően infor­mált Pjotr Seleszt naplója arról tanúskodik, hogy szovjet politi­kusok, magas rangú katonatisz­tek meg a KGB csehszlovákiai rezidentúrájának munkatársai nem csak Bil'akkal folytattak ak­koriban konspiratív tárgyaláso­kat. Svoboda elnököt például mindvégig egy régi háborús baj­társa, a prágai helyőrség Moszk­va-barát parancsnoka „infiltrál­ta". Moszkva képviselői egyébként nagyon durván léptek fel. Se­leszt még Dubčekék előtt sem csinált titkot belőle, hogy áruló­nak tartja őket. A kétoldalú ág­csernyői tárgyalásokon pedig azt vágta oda a prágai reform­erők egyik frontemberének, Moszkva képviselői egyébként nagyon dur­ván léptek fel. František Kriegelnek, hogy „ma­ga galíciai zsidó". Ezekért a „túl­kapásokért" még a szovjet veze­tés szürke eminenciása, Szusz­lov is megorrolt Selesztre. „Be­tojt, mindent jelentett Brezs­nyevnek" - olvassuk erről a nap­lóban. „És ahogy visszahallot­tam, az volt a véleménye, hogy valamennyire retirálnunk kelle­OLVASÓI LEVELEK A Megbékélés Alapítványról A Gyimesi György és (elv) társai által létrehozott Magyar Népi Mozgalom (a Megbékélésért és Jólétért) a hatalom júdáspénzé­ért behódolt, és a mozgalom cse­lekedetei ellentétben vannak a szlovákiai magyarság politikai, gazdasági és egyéb érdekeivel. Sajnos, a csoportosulás cseleke­ne. Szuszlov még azzal is előállt, hogy kérjek bocsánatot a cse­hektől.. ." Erre végül nem került sor, ám a tárgyaláson részt vevő szovjet delegáció rákényszerí­tette Selesztet, hogy szálláshe­lyükön üljön le sörözni a cseh­szlovák küldöttekkel. Ahol a naplóíró legnagyobb megdöb­benésére ezt hallotta a mellé te­lepedő Smrkovskýtól, a „prágai tavasz" egyik kezdemé­nyezőjétől:- „Jól beszéltél, Se­leszt elvtárs! Talán túlzottan ki­hegyeztél egyet s mást, de még­iscsak jó volt. Nincs igazi ve­Megállapodtunk, hogy pontosan húsz órákor belép a vizeldébe. zetőnk. Dubček nem vezető, ha­nem egy nagy rakás szar. Ne­künk egy másik vezér kellene: erős, nagy akaraterővel rendel­kező!" Még morbidabbnak tűnik annak felidézése Seleszt naplójában, hogy milyen körülmények kö­zött került sor 1968. augusztus 3-án a hat szocialista ország po­zsonyi találkozójának szüneté­ben a behívólevél átadására. A történelmi pillanatot egy újabb konspiratív Biľak-Seleszt meg­beszélés előzte meg. „A legna­gyobb elővigyázatossággal ta­lálkoztunk. Figyelmeztettem Bil'akot, hogy tőle és csoportjá­tól várjuk a megígért levelet. Bil'ak hallatlanul izgatott volt a beszélgetés alatt, de nem tagad­ta le az ígéretét. Csak annyit kért, hogy várjunk még egy na­pot." Erre Seleszt magához rendelt deteit kenyéradó gazdáik irányít­ják, kiknek egy kis hűségpénzért, hogy finoman mondjam, eladták magukat. Ezek a cselekedetek az itt élő magyarság egységének megbontására irányulnak. Saj­nos, ilyen tevékenységre adta magát a mozgalom által létreho­zott úgynevezett Megbékélés Alapítvány is. A Pro Slovakia alapból folyik a pénz a Megbéké­lés Alapítvány számlájára. Akiket sikerült megtévesztem, vagy be­hódol, az kap belőle. Sajnos, a Megbékélés Alapítvány a külön­egy Szavcsenko nevű KGB-st, akivel úgy döntöttek: .Adjunk még Bil'aknak egy kis időt, hadd térjen magához. Hiszen kocká­zatos, felelősségteljes lépésre készül." Másnap estefelé Bil'ak a folyosón odasúgta Selesztnek, hogy nyolckor találkozzanak egy közeli nyilvános mellék­helyiségben. Á naplófeljegyzés innen olyan, mint egy rossz kri­miparódia: „Megállapodtunk, hogy pontosan húsz órakor be­lép a vizeldébe. Addigra én is megjelenek. Akkor a mi KGB-s munkatársunkon, Szavcsenkón keresztül ő átadja nekem a leve­let. így is történt. »Véletlenül« találkoztunk a vécében, és Szav­csenko észrevétlenül, kéz a kézből átvette, majd nekem át­adta a borítékot, amely a rég várt behívólevelet tartalmazta." Seleszt a mellékhelyiségből per­sze egyenesen Brezsnyevhez ro­hant a jó hírrel. A szovjet párt főtitkára „reszkető kézzel, sá­padtan, zavartan, sőt döbben­ten vette át" az írást. „Köszö­nöm, Petro, ezt soha nem fogjuk elfelejteni neked" - hálálkodott Selesztnek. Hiszen tudta, hogy „az egészséges erők" levelével a zsebében felgyorsulhat a kato­nai intervenció előkészítése. Amikor - évek múlva, már a Gorbacsov-korszakban - Pjotr Seleszt sajtó alá rendezte (teljes terjedelemben azóta is kiadat­lan) naplóját, nem állta meg, hogy hozzá ne fűzze a jelenet­hez: „Brezsnyev valóban nem feledkezett meg rólam. Az első adandó alkalommal megszaba­dult a felesleges szemtanútól..." A szerző történész, egyetemi tanár. böző rendezvényeik szponzorálá­sakor a Pro Slovakia alap mögé bújva nem játszik világos játék­szabályokkal, mert ami az utóbbi időkben a Megbékélés Alapítvány égisze alatt történik, az nem a megbékélést szolgálja, hanem az itt élők megosztását. Már az ala­pítványuk nevét is furcsállom, mert mi az, hogy megbékélés? Ha jól tudom, a szlovákiai magyar­ság az utóbbi időben senkit sem haragított magára, háborút sem hirdetett senki ellen, és tudtom­mal nincs ok arra, hogy békét kel­SME A lap szerint nem véletlen, hogy szinte egy időben született meg a köztársasági elnök közvetlen megválasztására vonatkozó el­lenzéki javaslat, illetve a válasz­tási rendszer arányosról többsé­gire való változtatásának gondo­lata. Mint ismeretes, ez utóbbit a legerősebb kormánypárt, a DSZM szorgalmazza. Nem el­képzelhetetlen, hogy Vladimír Mečiar kormányfő „üzletet" ajánlott az ellenzéknek: a DSZM támogatja a közvetlen elnökvá­lasztást, ha az ellenzék igent mond a többségi vagy kombinált választási rendszerre. A közvet­len elnökválasztás mellett ko­moly érvek szólnak, viszont az arányos parlamenti választási rendszer megváltoztatása mel­lett semmi, hacsak az nem, hogy a DSZM így próbálja biztosítani győzelmét a következő választá­sokon. De ez természetesen nem megfelelő ok sem az ellenzék, sem pedig a koalíciós SZNP és munkásszövetség számára. Ha ugyanis a koalíciós partnérek tá­mogatnák ezt az elképzelést, Mečiar nem ajánlott volna „üzle­tet", egyszerűen a parlamenti szavazógépezetre hagyatkozna. NOVÝ ČAS Ma kezdődik Németországban Jan Philipp Reemstma két elrab­lójának pere. A harmadik ember­rablónak nem sikerült a nyomá­ra bukkanni, állítólag valame­lyik közép-európai országban bujkál. A német dohányipari mágnást tavaly áprilisban rabol­ták el, a szabadon bocsátásáért követelt váltságdíj - 30 millió márka - egy részét állítólag egy szlovákiai bankban helyezték el; a szlovákiai hivatalos szervek ezt cáfolták. Pénzügyi szakértők szerint azonban a tettesek nem németországi vagy svájci bank­ban helyezték el az összeget, mert azonnal gyanúba kevered­tek volna. Másrészt a kelet-euró­pai államokat is kizárják, mert ekkora összeg azonnal felkeltet­te volna az orosz maffia ér­deklődését. Ha bebizonyosodik, hogy valóban itteni bankban he­lyezték el az összeget, a szlovák pénzintézetek és ezzel maga az ország hírneve is csorbát szen­ved. Senki sem mossa le rólunk, hogy szlovákiai bankok fekete­pénzek mosodájává váltak. NÁRODNÁ OBRODA A magyar kisebbség millecente­náriumi emlékműveinek lebon­tásáról rendelkező döntéseket a szlovák-magyar együttélés szét­rombolására tett kezdeti lökés­ként értékeli a lap. A 30-70 szá­zalékban magyarok lakta terüle­teken senkit sem zavarnak az emlékművek, a környezetet sem szennyezik, ezért is érthetetlen a környezetvédelmi hivatalok rendelkezése. Az emlékművek elsősorban a vezető politikuso­kat és a kormányköröket idege­sítik, de lebontásuk rontja Szlo­vákia nemzetközi megítélését, és nemzetiségi súrlódást teremt ott is, ahol eddig nyomaiban sem mutatkozott ilyen jelenség. A magyarok emberi és alkotmá­nyos jogaik csorbítását látják a rombolásban, és elszántan őrzik emlékműveiket. lene kötnie az itt élő szlovákság­gal. Mi most is békében élünk és akarunk is élni mindenkivel. Megbékélniük velünk inkább a Móric-, Slota- és Slavkovská-féle elvakult embereknek kellene, sőt Ulene bocsánatot kérniük a sok rágalmazásért. Azoknak kellene keresniük a megbékélés útját, akik azt sem tudják elviselni, hogy mi, szlovákiai magyarok itt vagyunk - a bennünket ért sok megpróbáltatás ellenére is. Németh Géza Alistál

Next

/
Thumbnails
Contents