Új Szó, 1997. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1997-01-07 / 4. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR -j ÚJ SZÓ 1997. JANUÁR 7. KOAA AA E IM TÁ R Jogérvényesítő magatartást SZILVÁSSY JÓZSEF Heltai Péter, a Magyar Televízó főmunkatársa mondta a tanácskozás vége felé, hogy rég unatkozott ilyen keveset, mint most, az újévi fórumon. Tulajdonképpen a százhúsz résztvevő véleményét tolmácsolta, hiszen mindannyiunk számára hasznos és fontos volt ez a két nap, következésképpen eredményesnek minősíthető az eszmecsere. Elsősorban azért, mert több kiváló előadás és számos értékes felszólalás révén teljes és árnyalt képet kaptunk a szlovákiai magyarság mai helyzetéről, identitásának sajátosságairól és zavarairól, magatartásformánk infantilis megnyilvánulásairól. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a szlovákiai magyarság megmaradásához, szellemi és anyagi értelemben vett gyarapodásához milyen stratégiára van szükség. E stratégia valóra váltásának alapvető feltétele magatartásformánk gyökeres megváltoztatása. Vagyis szakítani kell a múltba révedező, a sérelmeinket csak felhánytorgató, illúziókkal és anakronizmusokkal körbebástyázott szemléletmódunkkal, s köldöknézés helyett jelenlegi létünk, gondjaink tudományos igényű felmérésére van szükség, ezzel együtt pedig stratégiákra épülő jogérvényesítő magatartásra, amely megoldási mechanizmusokat és szövetségest talál mai és jövőbeli problémáink fokozatos rendezésére. Körvonalazódott a civil szerveződésként születőfélben lévő Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum szerepe ebben a folyamatban. A mi kisebbségi körülményeink között, sokféle egészségtelen összefonódást ismerve, különösen fontos az alakuló fórum pártsemlegessége, az értelmiségiek és a politikusok mozgásterének és kapcsolatrendszerének tisztázása. így kerülhetőek el a mostani találkozón is itt-ott felbukkanó szerepzavarok, s így vállalhat értelmiségünk - kellően megalapozott érvekkel és a szuverén véleménynyilvánítás révén - az elmúlt évekhez képest jóval fontosabb szerepet létünk alakításában. Az újévi fórum jó légkört és bizonyos alapot teremtett ahhoz, hogy végre értelmesen sáfárkodjunk a tiszteletet parancsoló teljesítményekre és közösségi szolgálatra képes szellemi potenciálunkkal. Szókimondó uraságok TÓTH MIHÁLY A Mečiar-mozgalom és a Slotapárt politikai kulturáladansága közötti különbség abban jut kifejezésre, hogy miközben a DSZM-vezetők többsége, főképp a miniszterelnök a nyugati normákkal összeegyeztethetőként igyekszik prezentálni az emberi és kisebbségi jogok érvényesítését veszélyeztető törvényeket, addig az SZNP csúcspolitikusainak mindegyike inkább olyan szókimondó asszonyságnak tűnik, aki fittyet hány a diplomácia normáira. A kormány elnöke és közeli munkatársai többször is kijelentették, hogy a nyelvtörvény éle nem a magyarok ellen irányul, és hogy a jogszabály nem érinti a kisebbségi nyelvhasználatot. A DSZM a köztársaságvédelmi paragrafusokról szóló vita során is el akarta hitetni, hogy a csak gumiparagrafusokként emlegetett rendelkezések voltaképpen összhangban vannak a nyugati demokráciákban is megtalálható hasonló rendelkezésekkel. Mečiarnak feltehetően sok álmadan éjszakát okozott, hogy koalíciós partnere, ha az emberi vagy a kisebbségi jogokról törvénykezendő ül tárgyalóasztalhoz, sötét öltöny helyett népi darócruhát ölt magára, fokosát pedig belevágja a mestergerendába. Az meg egészen biztos, hogy Slotáék álmát éppen a miniszterelnök „bizonyítványmagyarázó" magatartása zavatja. Ha rajtuk múlna, a Btk.-ba az is bekerült volna, hogy a vitatott paragrafusok kizárólag a magyarok megfélemlítését szolgálják, a nyelvtörvénynek pedig a leglelkesebb hazafiak és honleányok megnyugtatására lett volna egy arról szóló függeléke, hogy a jogszabály (az SZNP törekvéseit tükrözendő) a szlovákiai magyarok nyelvének záros határidőn belüli elkonyhaiasítását szolgálja. A múlt év utolsó negyedében lépten-nyomon tapasztalhattuk, hogy Slotáék a magyarellenesség termésének betakarítására készülnek, és eközben még Mečiar meghazudtolásától sem riadnak vissza, aki tessék-lássék fenn akaija tartani az Európába menetelés látszatát. Ilyen esetben a földkerekség minden koalíciós kormányában feszültség keletkezne vagy legalább cáfolatok hangoznának el. Úgy tűnik, hogy ebben a kormányban az egyik koalíciós párt szélsőséges Idsebbség-ellenességét a legjobb esetben is bocsánatos bűnnek minősítik. Rosszabb esetben pedig érdemnek. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa-politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 52] 7054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapus 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT- DUNAJSKÉ TLAČIARNE Rt. 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ESvývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Maga meg hol rongyolódott le ennyire? - Hát az adóhivatalban... (Gossányi Péter karikatúrája) Egy hónappal az 1968-as csehszlovákiai bevonulás előtt Titkos találkozó a Kádár-villában „1968. július 20-a. (...) Délután Moszkvából felhívott Brezsnyev. Azt mondta, még ma sürgősen Budapestre kell repülnöm, ahol találkozom Kádár Jánossal, és tárgyalok vele", jegyezte fel naplójába Pjotr Seleszt, az ukrajnai kommunista párt vezetője. KUN MIKLÓS A keményvonalas, sztálinista politikus - aki tagja volt az SZKP Politikai Bizottságának, és a „prágai tavasz" alatt a „héják" között is kitűnt kérlelhetetlenségével -, így folytatta feljegyzéseit: „Brezsnyev a következőképpen instruált: Kádár elmondja neked, miként kell cselekedned." S hozzátette: „A Balatonnál találkozni fogsz Vasil Bil'akkal, aki több csehszlovák elvtárssal együtt ott nyaral. Óvatosan viselkedj! Észrevétlenül közelítsd meg, nehogy magadra vond a többi csehszlovák figyelmét. Vasillal önállóan tárgyalj. Indulj ki abból, hogy milyenek az ottani körülmények. Sok minden múlhat azon, hogy milyen hangulatban találod Vasil Bil'akot." Mire a politikus a telefonbeszélgetés után kapkodva összecsomagolt, a boriszpoli repülőtéren már indulásra készen várta őt a „Sok minden múlhat azon, milyen hangulatban találod Vasil Bil'akot." Moszkvából küldött katonai teherszállító gép, amely az ottani idő szerint délután ötkor Budapestnek vette az irányt. Seleszttel tartott titkára, valamint egy KGB-s tiszt, a lehallgatás szakértője. A tököli szovjet katonai repülőtéOLVASÓI LEVELEK Áldozatvállalások, hála nélkül A fiatalok közül kevesen ismerik Herczeg Ferencnek Az élet kapuja c. történelmi kisregényét. Ez az egyetlen magyar irodalmi alkotás, amelyet Nobel-díjra javasoltak. Mondanivalója ma is nagyon időszerű. Bakócz Tamás esztergomi érsek pápaválasztásra megy Rómába (1512). Megdöbbenve tapasztalja, hogy a Nyugatot jobban érdeklik a reneren konspirációs okokból nem a követségi kocsi, hanem Kádár János személyi gépkocsija fogadta a magas vendéget. „Ezt azért csináltuk így, hogy ne vonjuk magunkra a figyelmet", olvashatjuk a mintegy negyveníves naplóban. Az MSZMP vezetőjével (csak a tolmács jelenlétében) lezajlott találkozás megnyugtatta, de kissé meg is lepte Selesztet. Hiszen alig egy héttel korábban, a szovjet, magyar, lengyel, bolgár és keletnémet testvérpártok vezetőinek varsói találkozója alatt még úgy jellemezte Kádárt, mint külön utakon járó „sztrájktörőt", aki képes volt kifogást emelni ellene, hogy a lengyel fővárosba nem hívták meg Dubčeket és munkatársait. Sőt Kádár a tanácskozás első napján óvatosan vitába szállt a „csehszlovák kérdés" azonnali katonai megoldását sürgető Gomulkával és Ulbrichttal. A magyar politikus azzal érvelt, hogy Csehszlovákiában „csupán revizionista, de nem nyíltan ellenforradalmi erők" uralják a terepet. Igaz, a varsói találkozó vége felé a többiek szenvedélyes kirohanásaitól megijedt Kádár pontosan érzékelte, mennyire elszigetelődött a különvéleményével. Ezért utolsó felszólalásában megnyugtatta a jelenlevőket, „készek vagyunk részt venni bármilyen akcióban, amely lokalizálja a veszélyt. Mi is hajlandóak vagyunk közreműködni a csehszlovákiai rendteremtésben és segítséget nyújtani az ottani egészséges erőknek". Ezt az ígéretét váltotta be, amikor Brezsnyev és Andropov külön kérésére vállalta, hogy az aligai pártüdülőben teljes titokban segít „összehozni" Selesztet Bil'akkal. „Mellém rendelte egy bizalmi emberét, az MSZMP nemzetközi osztályának vezetőjét", jegyezte fel az eseményekkel egy időben vezetett naplójában Pjotr Seleszt. „Az én villámban fognak megszánsz paloták, mint az, hogy a keresztény Magyarországot elpusztítja a török invázió. Ez be is következett a mohácsi csatavesztés után. A 150 éves török hódoltság a magyar történelem legszörnyűbb fejezete. A magyarság nagy részét elpusztították vagy elhurcolták. Gazdasági élete is teljesen leromlott. Feláldozta magát a Nyugatért, feltartóztatta a török további terjeszkedését. Hasonló áldozatot hozott a magyar nép '56-ban is. Ez a kis ország szembefordult az akkori világ legerősebb katonai hatalmával. Utána megindult a Szovjetszállni", mondta Kádár. „Ez jó álcázás lesz. Tekintse magát a vendégemnek. A Biľakkal való találkozás létrejöttét ön irányítja. Ő már tuja, hogy ön Budapestre érkezik és a Balatonra utazik. Arról viszont nincs tudomása, mikor és hol fognak találkozni." Ezután a politikusok megosztották egymással a csehszlovákiai helyzetről szerzett bizalmas értesüléseiket. Kádár elmondta, hogy aznap - vasárnap, kora reggel Dolgozószobájában fogadta Švestkát, a Rudé právo főszerkesztőjét. miközben a Seleszt-Bil'ak találkozó megszervezésének részletein gondolkodott, még egy féligmeddig konspiratív találkozója volt. Dolgozószobájában fogadta Švestkát, a Rudé právo főszerkesztőjét, és igyekezett minél alaposabban kifaggatni őt. Elbeszélése szerint a keményvonalas, ókonzervatív prágai politikus végig siránkozott: „a Központi Bizottság apparátusában és a tömegtájékoztatási műhelyekben a jobboldal megszerezte az összes kulcspozíciót". „Minket viszont lényegében támogat a nép és a párt", igyekezett megnyugtatni Kádár Selesztet, miközben barátian átölelve kikísérte őt. Tyitov budapesti szovjet nagykövet helyzetjelentése ezzel szemben a naplóíró szerint korántsem volt ilyen optimista: „Magyarországon is számos nehézség támadt (a „prágai tavasz" megítélésével kapcsolatban. K. M.), és ezért Kádár János szüntelenül lavírozni kénytelen." (Folytatás holnapi számunkban). A szerző történész, egyetemi tanár unióban a bomlási folyamat, megállt világuralmi terjeszkedése, s megszűnt a kommunista ideológia előretörése. Magyarország akkor sem és most sem kapott a Nyugattól anyagi támogatást. Demeter Ferenc Szepsi Králiky Králiky környéke síelésre, turisztikai utakra alkalmas táj, dimbesdombos hegyvonulatai télennyáron látogatottak. A nánai sportszervezet tagjai december 10,59 % a magyar Csökkenő szaporulat Pozsony. Az 1980 és 1995 között eltelt időszakban folyamatosan csökkent a szlovákiai népszaporulat aránya. Az utóbbi másfél évtized fő jellemzője: az elhalálozási arányszám lényegében változatlan volt, a születések száma viszont folyamatosan csökkent. 1980-ban egy nő átlag 2,3 gyermeknek adott életet, s ez a szám 1995-ben már csak 1,5 volt. Igaz az is, hogy 1991 óta folyamatosan csökkent a művi vetélések aránya is: 1990-ben még 56 ezer volt, 1995-ben pedig már csak 35,9 ezer. E mutató kedvező alakulása főleg a korszerű fogamzásgátlóknak köszönhető. A Statisztikai Hivatal jelentése szerint 1995. december 31-én 5 367 790 állampolgára volt Szlovákiának, 51,3 százalékuk volt nő, tehát ezer nőre 949 férfi jutott. 1995-ben a népszaporulat 0,2 százalékos volt: 61 400 gyermek született, vagyis 33 700-zal kevesebb, mint 1980ban, és ez a legalacsonyabb számadat, amelyet valaha is lejegyeztek Szlovákia esetében. 1995-ben a lakosság 85,69 százalékát alkották a szlovák nemzetiségű állampolgárok, a legnagyobb kisebbséget a magyarok képezték 10,59 százalékkal. A romák százalékaránya 1,58 százalék volt. Szlovákia 1993-as létrejötte után felerősödött a migráció. Például 1995-ben 3100 személy költözött az országba, 49 százalékuk Csehországból. Szlovákiát 213 személy hagyta el. A '93-as évet követően mind a külföldi, mind a belföldi migráció visszaesett. (TA SR) Felmérés Bízunk a NATO-ban Pozsony. Az USIA információs ügynökség felmérése szerint Szlovákia lakosságának 67 százaléka vélekedik úgy, hogy ha az ország elnyerné a NATO-tagságot és katonai veszély fenyegetné, a NATO Szlovákia segítségére sietne. A posztkommunista országok közül leginkább a szlovének (78 százalék) bíznak veszély esetén a NATO segítségében, legkevésbé a magyarok (57 százalék) és a bolgárok (47 százalék). Egy másik USIA-felmérés szerint Szlovákia lakosságának a fele véli úgy, hogy az Egyesült Államok számára fontos a közép-kelet-európai régió békéje, míg a népesség egyharmada ezzel ellentétes nézetet vall. Egy 1995-ben készült felmérés során még csupán a lakosság 43 százaléka vélekedett úgy, hogy az USA számára fontos KözépEurópa. A régió országai közül Szlovénia állampolgárainak 61 százaléka vélekedett hasonlóképpen az USA-ról, szemben a magyar lakosság 41 és a lengyelek 37 százalékával. (TA SR) 28-án egynapos kirándulást tettek Králikyn. Az oda látogatók közül mindenki a saját anyanyelvén fejezte ki örömét. Hallottunk a szlovákon kívül magyarul, németül, angolul társalgókat. Sőt Králikyban egy ház táblája egynyelvűen hirdeti: „Szállás". Ki tudja, meddig, lehet, hogy újév után eltűnik a felirat. Vagy talán Králiky és a többi látogatott hely üzletemberei összefognak és a gyakorlatban nem alkalmazzák a vendégeket riasztó nyelvtörvény előírásait? Hajtman Kornélia ( Nána JEGYZET