Új Szó, 1997. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1997-01-31 / 25. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÔ 1997. JANUÁR 31. KOMMENTÁR Eszkimók, fókák TÓTH MIHÁLY Lassan, de biztosan elkopik a még privatizálható állami vagyon, és a párthovatartozás alapján „kiutalható" központi, kerületi járási és helyi hivatalnoki munkahelyek száma sem végtelen. Ez a helyzet mintegy másfél esztendővel az 1998-as választások előtt. Ilyen viszonyok között teljesen törvényszerű, hogy körülbelül egyharmadával csökkent a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom népszerűsége. A keresztény Szlovákiában sem történnek csodák, amit így is ki lehet fejezni: Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Vagy még profánabbul: alaposan megnövekedett Szlovákiában azok száma, akik megsértődtek, mert privatizációs vagyon sem jutott nekik, de íróasztalhoz sem jutottak. Ilyen viszonyok között teljesen logikus, hogy ä háromszorosan győztes mozgalom stratégái azokhoz fordultak, akiket a legkönnyebb megzsarolni. Az állami hivatalok és a privatizátorok alkalmazottaihoz. Tagtoborzási céllal. Nem kell ahhoz sem tanult politológusnak, sem mélylélektani tudornak lenni, hogy bárki kiszámítsa: ahol 13-14, netán 20 százalék fölötti a munkanélküliség, ott az ilyen gyengéd rábeszélésnek foganatja van. Nincs kizárva, hogy akár 95 százalékos foganatja is, hiszen nem olyan időket élünk, amely kedvez a bátrak osztódással szaporodásának. Persze Meciar ellendrukkerei mondhatják, az ellenőrizhető, hogy a pártszervezőnek hányan adják át kitöltve, aláírva, lépésüket akár még meg is indokolva a belépési nyilatkozatot, az viszont • megállapíthatatlan, hogy a választások napján ki kire voksol a szavazófülke magányában. Viszont az is tény, hogy az 1989-et megelőző évtizedekben szereztünk némi tapasztalatot, „megjártuk száz tű hosszát", és jól tudjuk, mire voltak képesek azok, akiktől most a toborzók példát vettek. Mert az, ami itt és most történik, már egyértelműen a pártállami módszerek lekoppintása. Igaz, még fenn akarják tartani a látszatot, egylistás megoldásra még nem szánták el magukat, a mindenkit ellenőrizni akarás szándéka azonban már tetten érhető. A miniszterelnök és koalíciós társai most már érzik, hogy az ellenzék legyőzheti őket. Ezzel magyarázható, hogy ilyen otromba megoldásokra vetemednek. A gazdasági hatalom ugyan a kezükben van, a munkanélküli-jelöltek megfélemlíthetők, ugyanakkor ha az ellenzéki pártok nem követnek el szarvashibákat, ha ideológiai vagy nemzetiségi alapon nem diszkriminálják valamelyik politikai erőt, Mečiart le lehet taszítani a trónról. JEGYZET sek, próbálkozások történnek az előrelépésre, tárgyalópartnerként kezeli a magyarországi szlovák önkormányzatok vezetőségét, nincs kifogása az ellen, hogy az alapszerződés ellenőrzésében vagy végrehajtásában illetékes bizottságokban is képviseltessék magukat. Ezzel szemben a szlovák kormányzat megkérdezésünk nélkül nyilatkozik arról, hogy elégedettek lehetünk a kisebbségi jogok magas színvonalával, ezért nincs szükség a kisebbségi nyelvek használatát szabályozó törvényre. Az alapszerződés előkészítésébe sem voltak hajlandók bevonni alkotmányos parlamenti képviseletünket. Ódzkodnak attól is, hogy az alapszerződés teljesítésének ellenőrzésében, esetleg a végrehajtásában illetékes bizottságokban jelen legyünk. Holott a magyarországi szlovákok ugyanezt várják el a budapesti kormánytól, ők is szeretnék elkerülni azt a helyzetet, amikor „rólunk, de nélkülünk döntenek". Miért nem hajlandó őket támogatni ebben a szlovák kormány? Erre a kérdésre akkor tudnék válaszolni, ha ismerném azokat a megfontolásokat, amelyek miatt a szlovák külügyminisztérium nem akarta tájékoztatni a szlovák sajtót a szerdai szakértői tárgyalásokról. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektonikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Jelzésértékű csend FEKETE MARIAN A tegnapi szlovák sajtóból semmit sem lehetett megtudni arról, hogy szerdán tartották meg az első szakértői tárgyalásokat a szlovák-magyar alapszerződésről. Ez is jelzésértékű. Az országot nemzetközi szinten jó megvilágításba helyező dokumentum aláírását követően szlovák részről történtek olyan lépések, amelyek nem egyeztethetőek össze az alapszerződés betűjével és szellemével. Elfogadták az államnyelv védelméről és a területi reformról szóló törvényt, a Büntető Törvénykönyv módosításait (számos szlovák ellenzéki vélemény szerint is főként a magyar kisebbség ellen irányulnak). A magyar diplomácia tapintatosan fogalmaz: „A trend igazán nem kedvező az együttműködés és a bizalom légkörének kialakításához, s látjuk azt is, hogy itt visszalépések történnek a korábban kialakított gyakorlat vagy szerzett jogok tekintetében." A magyar fél elismeri, hogy a magyarországi szlovák kisebbség helyzetét illetően vannak megoldatlan kérdéTAI Úgy hírlik, a végén még köztársasági elnököt csinálnak nekünk belőle Kolcettáló vizesek Mérget vennék rá, hogy mégis voltak valamilyen magyar-szlovák puhatolódzó tárgyalások Bős ügyében. GRENDEL LAJOS Hogy hol és mikor, azt persze nem tudni, lehet, hogy az illetékesek búvárnak öltöztek, és a Duna fenekén találkoztak. Mindenesetre a magyar kormány cáfolata nem volt valami meggyőző. De igazán csak akkor esett le az állam, amikor szóba került valamilyen esztergomi erőmű ügye. A kormányhoz közelállók itt már erőteljesebben cáfoltak. Igaz is: ha a nagymarosi nem kellett, most mért kellene egy esztergomi? Nehéz dolog Magyarországon vízügyi szakembernek (vagy minek nevezzem) lenni. (Vízi erőművésznek? - ettől még a végén megsértődnének. Vízi mérnöknek? Van ilyen? Legyen mégis a vízi mérnök, az nem sértő senkire nézve sem.) Nos, szegény vízi mérnök megálmodik egy erőművet, meg is csinálja, és már álmodhatja is a következőt. Mint a regényíró. Elkészül az egyik művel, belefog a másikba, legföljebb nem adják így megyen ez az Úr 1997. esztendejének januárius havában. ki azonnal, néhány évig az íróasztalfiókban pihen. Ám a vízi mérnök álmai költségesebbek, s ha azokból megneszel valamit a Duna Kör, máris kezdi verni a tamtamot, hogy így meg úgy, élővilág, vízkészlet stb. A kormány pedig cáfol, úgy tesz, mintha a Duna Kör mellé állna; szegény magyar vízi mérnök árva, mint az árvacsalán. A szlovák vízi mérnök sorsa szerencsére nem ilyen sanyarú. Babusgatják, kitüntetik. Úgy hírlik, a végén még köztársasági elnököt csinálnak nekünk belőle. A parlamenti zöldek sem zaklatják. Róluk csak azért hittem el nagy sokára, hogy tényleg zöldek, mert gyakran beszélnek zöldeket. A párkányi-esztergomi hídroncs pedig szépen enyész, s jelképezi két szomszédos ország jó baráti viszonyát. így megyen ez az Úr 1997. esztendejének januárius havában. Amikor csapvizet iszom, néha bűntudat gyötör. Hiszen ebből is áramot lehetett volna teremteni! A végén már csak egy dologban leszek biztos: sok víz fog még lefolyni a Dunán. NOVÝ ČAS A Markíza tévéhíradójának kiadásvezetője úgy döntött, hogy nem engedi adásba azt a felvételt, amelyet a DSZM múlt heti országos választmányi ülésének idején rögzítettek, és amelyen az szerepel, hogy Vladimír Meciar kormányfő taknyosnak nevezi Dušan Valkót, a magántelevízió riporterét, és egy hatalmas pofont is ígér neki. A csehországi Nova Televízió keddi híradójában azonban levetítették a felvételt. A Markíza vezérigazgatója szerint Eugen Korda, a Nova pozsonyi tudósítója ellopta a szóban forgó kazettát, vagy az is elképzelhető, hogy a Markíza valamelyik munkatársa adta át neki. A pozsonyi magántelevízió vezetősége emiatt nem vesz részt a Nova fennállásának harmadik évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségen. SME Miroslav Šášky, a szlovák titkosszolgálat szóvivője szerint Michal Kováč államfő elvesztette józan ítélőképességét, de „remélhetőleg csak átmenetinek bizonyul ez az állapot". Šášky azt követően nyilatkozta ezt, hogy az államfő a VTV és az SZTV által sugárzott, Megszólaltak a titkos tanúk című riportsorozatról közölte, hogy azt a titkosszolgálat készítette. PRAVDA - Bár a kormány alapvető hibákat követett el, népszerűsége alig csökkent. A választások közötti időszakban fásultabbak az emberek, a hibák majd az 1998as választások előtt ütnek vissza véli Eduard Kukán, a Demokratikus Unió elnöki székének várományosa. Kukán szavai szerint pártja jelenleg a választók tíz százalékának bizalmát élvezi, a választásokig ezt az arányt 15 százalékra szeretnék növelni. Két-három százalékos növekedés pszichológiai szempontból nagy előrelépést jelentene, a választók ugyanis figyelik a népszerűségi mutatókat, és a növekedés további ingadozókat állítana a DU mögé - nyilatkozta. Az 1994-es választások után, a harmadik Mečiar-kabinet hivatalba lépésével kezdődött meg a karcsúsítás Véhárom - elrobog a madridi vonat? MALINAK ISTVÁN V 3. Visegrádi hármak. A kilencvenes évek elején született a fogalom, azt jelentette, Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország véglegesen szakítani kíván a múlttal, és összehangoltan, egymást támogatva - ami nem zárta ki az egészséges versengést sem - kíván bejutni Európába. A kommunista utódállamok közül eben a háromban voltak a csatlakozáshoz szükséges legstabilabb (legfejlettebb?) gazdasági-politikai viszonyok. Persze csak Keletről nézve. De a véhárom akkor is fogalom volt, amolyan politikai iránytű. Meg bizonyos rangot is jelentett. Persze csak a nálunk keletebbre levők szemében. És talán kissé a Nyugaton is, a véhármakkal azért másképp tárgyaltak, mint... De ne bántsunk meg senkit. Aztán a hármakból vénégy lett. A nyakunkat tettük volna rá, hogy csak a név változott, a lényeg nem. Rémálmainkban sem gondoltuk volna, hogy a négy kevesebb, mint a három. Aztán, de legyünk pontosak: a '94-es választások után, a harmadik Mečiarkabinet hivatalba lépésével megkezdődött a vénégy karcsúsításának folyamata. Aminek a tragikumát és abszurditását az adja, hogy ezt nem a befogadók tették, hanem a saját kormányunk faragott le minket a vénégyről, fosztott meg bennünket az európaiság esélyétől. Mert már nem lehetnek illúzióink. Már nemcsak Bonnban vagy Washingtonban nem számolnak velünk mint lehetséges NATO-tagjelöltekkel, hanem Prágában, Budapesten és Varsóban sem, abban a három fővárosban, ahol eddig diplomatikusan hallgattak, hiszen korábban partnerek voltunk. Kwasniewski legutóbb Budapesten már csak Lengyelország, Magyarország és Csehország lépéseinek összehangolásáról beszélt. A vénégy megszűnt, maradt a véhárom. De mennyire más ez a véhárom, mint a 90-es évek elején volt! Az Ágcsernyőtől Pozsonyig húzódó homokozóban gyermekded kisnapóleonok sütögetik pogácsájukat, és szájtátva bámulnak az elrobogó madridi vonat után. Július elején Madridban fognak dönteni arról, mely országok jutnak be az első körben a NATOba. És szinte nyílt titok, hogy ami biztos, az az első kör. Második nem lesz egyhamar, Moszkva miatt sem. Nos, ez lesz júliusban, ott. És Pozsonyban? Megjósolom: valamilyen zaftos válságocska, valaki széttapos egy sütisüti-kalácsot, hogy a többiek is rá figyeljenek, ne Madridra. OLVASÓI LEVELEK Nyelvtörvénnyel Európa felé Olvasom a lapot s benne a Porondon a nyelvtörvény című írást. Drága, mélyen tisztelt honatyáink nem tétlenkednek. Nyelvtörvény ide, nyelvtörvény oda, már jó párszor meg voltunk fenyítve. Ha igaz a kulturális minisztérium állásfoglalása, akkor mi, magyarok fogjuk gazdagítani a Pro Slovakia kasszáját. A törvényt megalkották, de az elmúlt évben, sőt években többszörösen is a „törvénytisztelő" fejek szegték meg. Valahogy könnyen felejtenek ezek a fejek. Egymást vádolták, egymással perlekedtek. Tehát most ki a törvénysértő? Akik egymásra mutogatnak, egymást vádolják a törvénysértéssel, vagy mi, akik magyarul beszélünk, művelődünk? Ezzel a pihent ötlettel akarnak bejutni Európába? Ugyan már, legyenek már észnél! Pedig a románoknak a magyarokkal kapcsolatosan megjött már az eszük. Volna egy tippem: a magyar nemzetiségűeknek kioszthatnának egy mini szinkronizálót, és ha szlovák illetővel beszélne például hivatalban, akkor az előírásos szlovák szöveg hangzana a miniatűr hangszórón. Lehet, hogy akkor nagyobb lenne a becsületünk, talán emberszámba vennének bennünket. Vajda András Szete A szeretet fényforrása ,,A jóság az a fényforrás, amely pillanatokra bevilágítja az emberi lélek sötétjét." Ez az idézet volt a mottója annak az összejövetelnek, amelyen az energiatakarékos izzók ünnepélyes kiosztására került sor. A villanyégőket a HÉRA Alapítványtól a Rákóczi Szövetség útján kapta Izsa község. A helyi önkormányzat döntése alapján a 18 éven aluli gyermekeket ajándékozták meg. A kiosztásra január 17-én került sor. Ezt követően kulturális műsor szórakoztatta a falu aprajátnagyját. Akik részt vettek ezen az ünnepségen, és otthonukban azóta is világít a villanyégő, bizonyára szeretettel gondolnak majd az összetartozásra, és nemcsak a szobát világítja be az égő, hanem a lelkeket is. Izsák Elvira Izsa Tökéletes kiszolgálás (Dancso Donyev karikatúrája)