Új Szó, 1997. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1997-01-30 / 24. szám, csütörtök

8 GazDaság ÉS fogyaszTók ÚJ SZÓ 1997. JANUÁR 278. Közös bizonyítványunk VOJTEK KATALIN A hazai oktatásügy terén mindig akad valami, ami különösen a magyar pedagógusok és szülők népes tömegeit foglalkoztatja. A számos megszorító intézkedés most újabb vadhajtást eresztett: a magyar oktatási nyelvű iskolákban kiállított bizonyítványok erőszakos egynyelvűsítését. Logikus józan ésszel felfogható érv nem létezik a mindkét felet tökéletesen kielégíteni képes kétnyelvű bizonyítvány ellen. Épp ez a hibája. Elvetőit, tiltóit ugyanis nem a józan ész és logika irányítja. Mert hs az irányítaná, nem kellene élniük a megfélemlítés, a retorzió kilátásba helyezésének eszközével. Márpedig másnak, mint burkolt fenyegetésnek nem nevezhető az a mondat, amely az egyik járási hivatal oktatási és kulturális osztályvezetőjének a magyar iskolaigazgatókhoz intézett körlevelében szerepel: „Figyelmeztetem az iskolák igazgatóit, mint az államigazgatás alkalmazottait az SZK Nemzeti Tanácsa által elfogadott valamennyi törvény megtartására." Hogy az államnyelvről szóló törvény, amelyre hivatkozik, már 1. cikkelyének 4. bekezdésében leszögezi: nem szabályozza a nemzetiségek nyelvhasználatát, nem lényeges. Az a lényeges, hogy a pedagógusok állami alkalmazottak, tehát a felügyelő állami szerv által, ha neki úgy tetszik, leválthatok, elbocsáthatók. Szerencsére egyre több pedagógus és szülő tudatosítja, mit jelent, és milyen következményekkel jár alkotmányos jogokról lemondani, az ezeket sértő rendeleteknek, hivatalnoki utasításoknak engedni. Egyre több helyen döntenek pedagógusok és szülők a kétnyelvű bizonyítvány mellett, nem ijedve meg az esetleges retorzióktól, mert tudják, hogy minden körmönfont jogi csűrés-csavarás ellenére az igazság az ő oldalukon áll. Demokráciából, alkotmányosságból, emberi tartásból vizsgáznak most, és állítanak ki magukról bizonyítványt az iskolaigazgatók, pedagógusok, de a szülők is. Közös bizonyítványunk lesz ez, amelyért remélhetőleg egyszer majd nem kell szégyenkeznünk. JEGYZET Diplomata és katona GÖRFÖL ZSUZSA Inkább alacsony, sovány, 45 éve ellenére őszülő hajú és Nagyfülű. Nagy betűvel, hiszen hívei így becézik annak alapján, ami szembetűnő. A dandártábornok exszovjet katonai körökben is elismert parancsnok. A leningrádi tüzérségi akadémián végzett 1981ben, majd a kor szokásaihoz híven a Távol-Keletre vezényelték. Gyorsan kitűnt, s amolyan jutalomként Magyarországra küldték. 1990ben napokon át szerepelt a neve a hírekben: a legkiválóbbnak tartott szovjet tüzéralakulat parancsnokaként jeleskedett a vilniusi tévétoronynál, ahol halottak is voltak a fiiggedenségüket követelő litvánok között. S bár két köztársaságban is volt „megszálló", 1992-ben ezredesi rangban azért hagyta ott a szovjet hadsereget, hogy tábornokként megteremtse az 1991 végén függetlenségét kikiáltó hazája hadseregét. Dzsohar Dudajev elnök nagyonjói tudta, kit hív haza, hiszen 1990-ben a légierő tisztjeként ő maga is a Baltikumban védte a Szovjetunió egységét. Maszhadov lett a csecsenek második számú hőse: szinte a semmiből teremtett egy kicsi, de ütőképes hadsereget, amely gyenge felszereltségét fantasztikus mozgékonysággal ellensúlyozta. Kudarcra ítélte az 1994 szilveszterén indított orosz offenzívát, s lényegében a háború 21 hónapja alatt mindvégig sakkban tartotta az orosz katonai masinériát. A legnagyobb bravútja pedig kétségtelenül Groznij visszafoglalása volt 1996 augusztusában, amivel kikényszerítette a tárgyalásos rendezést. Nem véletlen, hogy a tűzszünetet és csapatkivonást eredményező tárgyalásokat vezető, szintén kiváló katonának számító Alekszandr Lebegy a legnagyobb elismeréssel beszél Maszhadovról. Elsősorban arról, hogy katonaként képes volt elérni: a nap 24 órájában forró legyen a talaj szülőföldjén a honfitársait öldöklő katonák talpa alatt. Augusztusban Maszhadov, a diplomata jutott főszerephez. Kiválóan kamatoztatta acélidegeit, hidegvérét, ravaszságát és intelligenciáját. Egy olyan egyezményt csikart ki Moszkvától, amely de facto elismeri Csecsenföld függetlenségét, még ha az oroszok ezt nem hajlandóak is beismerni. Azt viszont nem titkolják, lényegében elégedettek az elnökválasztás eredményével, hiszen Maszhadov amellett, hogy a csecsen függetlenség határozott híve, Moszkvával is rendezett kapcsolatokra törekszik. 91 c: sna Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342J Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektonikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: ftPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. TALLÓZÓ SME A közelmúltban Pavol Hamžík külügyminiszter közölte, a kormány 11 országba küldendő nagykövetek kinevezési javaslatát készíti elő. Ivan Korčok, a külügyi tárca szóvivője a lapnak megerősítette, hogy néhány kinevezést már jóvá is hagytak. A Sme információi szerint az egyik nagykövetjelölt Rudolf Zelenay, Eva Zelenayová DSZM-képviselő férje. Zelenay Rómában képviselné Szlovákiát. NOVY ČAS Anna Nagyová rövidesen Pozsony belvárosában egy felújított háromszobás luxuslakásba költözik. A lap munkatársai nemcsak ezt derítették ki, hanem azt is, hogy a lakás milyen komoly biztonsági berendezésekkel van ellátva: faltól falig vasrács védi a bejáratot, és videokamera követi figyelemmel a látogató minden egyes lépését. A lakás felújítását végző alkalmazottak megerősítették: Nagyová rövidesen beköltözik az épületbe. - Edes fiam, én meghallgattam, de azért az adóhivatalban is ilyen őszinte adóbevallást tegyen... (Szalay Zoltán karikatúrája) Alacsony képzettségi szint = munkanélküliség, alkoholizmus, öngyilkosság Valóban kilátástalannak tekinthetjük a helyzetünket? A matematikában akkor beszélünk egyenletről, ha az egyenlőségjel mindkét oldalán azonos értékek halmozódtak fel. ALBERT SÁNDOR És az életben? A minap a SME napilap egyik számában olvastam a Bordás Sándorral készült interjút. A dunaszerdahelyi pszichológus budapesti tanulmányainak záródolgozatában az öngyilkosságokkal foglalkozott, és bizony az elmúlt esztendőkben is gyakran kellett visszatérnie ehhez a témakörhöz. Szomorú tényként kell ugyanis elkönyvelnünk, hogy az egy főre eső öngyilkosságok száma a magyarok lakta déli területeken meghaladja az országos átlagot. Ez a tény közismert volt már az ország kettéválása előtt is. És az sem titok, hogy a szomszédos Egyetemekre, főiskolákra harmadannyi magyar fiatal jár. Magyarország világelsőséget vívott ki magának az öngyilkosságok terén. Az okokra nincs egyértelmű magyarázat, de nagyon érdekes és •megszívlelendő az, amit Bordás Sándor csaknem két évtizedes praxis után így summázott: „A csallóközi emberek sokkal zárkózottabbak annál, mint hogy felkeressék a pszichiátert vagy a pszichológust. Azt állítják, hogy ez az ő problémájuk, amit saját maguknak kell megOLVASÓI LEVELEK Környezetünk tisztaságáért Gyakran és sok szó esik minden szinten arról, hogyan kellene végérvényesen megóvni környezetünket a szennyezéstől, hogy éltető földünk az idő múltával ne váljon globális szemétdombbá. Arról, hogyan lehetne a szemétben lévő használható értékeket mint másodlagos oldaniuk. Úgy gondolom, hogy ez a közösség sohasem volt olyan értelmi szinten, hogy ezt a problémát körültekintően megoldhassa." Az újságírónak arra a kérdésére, hogy a csallóközi emberek zárkózottságát nem félelem okozza-e, a pszichológus a következőketválaszolja: „Nem tudom, de véleményem szerint a Csallóközben hiányzik az a felsőbb társadalmi réteg, amelyből olyan egyéniségek fejlődhetnének ki, akik képesek lennének a helyes útra terelni ezt a közösséget." Most térjünk vissza a matematikai egyenlethez. Mi az, amit az egyenlőségjel egyik oldalára írhatunk, és mi az, amit a másik oldalra? A szlovákiai magyarság körében már évek óta tapasztalható bizonyos fokú beletörődés, igénytelenség. Az országos átlaghoz képest csökken a magyarság képzettségi szintje. Középiskolásaink többsége (56 százaléka) az alacsonyabb szintű szakmunkásképzőket látogatja, és önszántából lemond az érettségi bizonyítványról, illetve a felsőfokú továbbtanulás lehetőségéről. Érettségizett fiataljaink száma feleannyi, mint a hasonló korosztályú szlovák fiataloké. Az egyetemekre, főiskolákra pedig harmadannyi magyar fiatal jár, mint az országos átlag. Ezért nehezen képzelhető el, hogy ilyen utat járva valaha is pótolni tudjuk a két világháború között, illetve a második világháború után gyakorlatilag teljesen elvesztett értelmiséget és az anyagilag tehetősebb réteget. nyersanyagot ismét, tízszer, de akár ezerszer is felhasználni. Ennek következtében nem kellene helyettük újabbakat előállítani, elsődleges nyersanyag, termelőeszközök, munkaerő és idő felhasználásával. A kenyerem javát megettem, s tudom, hogy automatikusan visszaveszik a sörös-, ásványvizes és egyéb üvegeket, mert ezek tipizáltak. Viszont automatikusan nem veszik vissza a tömény szeszes italok üvegét (vodka, rum, cseresznye-, baÉs mi van az egyenlőségjel másik oldalán? Közismert tény, hogy a munkanélküliség aránya országos viszonylatban 12-14 százalék között mozog, de a magyarok által lakott néhány járásban (Rozsnyó, Rimaszombat, Tőketerebes) meghaladja a 25 százalékot. A véletlen műve ez? Valószínűleg nem. A munkanélküliség arányát ugyanis - terA kilátástalan helyzet végső fokon öngyilkossághoz is vezethet. mészetesen egyéb mutatók mellett - a lakosság képzettségi szintje is befolyásolja. Képesítetten munkaerőre tulajdonképpen már alig van szükség. Megfelelő szakképesítés nélkül, nyelvtudás, számítástechnikai, közgazdasági stb. ismeretek nélkül a munkaerőpiacon alig van esélye a mai fiatalnak. Az idősebb korosztályról nem is szólva. A pszichológus szerint a gond akkor kezdődik, amikor az egyén nem képes megoldani saját problémáját (pl. a munkanélküliséget), és ezért bánatát alkoholba fojtja. Az italozást rendszerint a család szétválása követi, és e kilátástalan helyzet végső fokon akár öngyilkossághoz is vezethet. Visszatérve Bordás Sándor szavaihoz: ez a közösség sohasem volt olyan szinten, hogy ezt a problémát körültekintően megoldhassa, mert hiányzik a felsőbb társadalmi réteg, amely képes volna rackpálinka, likőr), a pezsgősüvegeket, gyógyszeres üvegeket. Pedig szerintem ezek is tipizáltak, egy kaptafára készült az összes, és kiürítésük után még százszor vagy ezerszer újra lehetne tölteni. El tudnám képzelni azt, hogy minden üzletben a „sarokban" volna egy láda, amelybe a vásárlóközönség betenné a nem tipizált és a vissza nem váltható tipizált üvegeket, hogy így újrafelhasználhatóvá tegyék őket, s ne kerüljenek a föld gyomrába. Minden gyógy helyes útra terelni ezt a közösséget. És akkor felírhatjuk az egyenletet: alacsony képzettségi szint = munkanélküliség, alkoholizmus, válás, öngyilkosság. Természetesen nem ilyen egyszerű a dolog, és semmiképpen sem ilyen kilátástalan a helyzetünk. Lehet, hogy túlexponált ez az egyenlet. De azért nem árt elgondolkodni a tényeken. És az sem baj, ha ez az egyenlet kissé „mellbe vágja" az olvasót. Talán ez volt a célunk. Egy kicsit felrázni az olvasót. Segíteni annak felismerésében, hogy az előttünk álló információs társadalomban az ismereteké, a tudásé, a műveltségé a jövő. Mert hogyan csökkenthetjük az egyenlőségjel jobb oldalán felsorolt negatívumokat? Csak egyféleképpen. Ha minőségileg javítjuk az egyenlet bal oldalát. Ha növelni tudjuk a lakosság képzettségi szintjét. Most az egyszer ne legyünk kishitűek és igénytelenek. Az információs társadalomban az ismereteké, a tudásé, a műveltségé a jövő. Fektessük minden időnket és pénzünket fiataljaink oktatásába, mert ez felemelkedésünk egyetlen záloga. Csak ezen az úton küzdhetjük fel magunkat a nagy nemzetek fiai közé. A szerző a kassai Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola igazgatója szertárban szintén a sarokban lehetne egy nagy láda, ahová az emberek az orvosságosüvegeket betennék, amelyek sterilizálás után tovább szolgálhatnának. Talán már annyira meggazdagodtunk, hogy a még használhatót is eldobjuk csak azért, hogy szennyezzük a környezetet, és helyettük újakat állítsunk elő? Legalább ennyivel olcsóbbak lehetnének az üveges áruk és az orvosságok! Iván Sándor Kassa