Új Szó, 1997. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1997-01-29 / 23. szám, szerda

2 Gazdaság ÉS fogyaszTók ÚJ SZÓ 1997. JANUÁR 28. KOMMENTÁR Politikai homlokcsók TÓTH MIHÁLY Errefelé, délen a legkülönbözőbb magyar fórumokon gyakran felteszik mostanában a kérdést: vajon egyáltalán van-e a fontosabb hazai szlovák pártok vezetői között akár egy is, aki igazán szeret bennünket, kisebbségieket? A kérdés megválaszolására törekedve az optimisták rendszerint felsorolással dokumentálják derűlátásukat. És „felsorolják" a Demokrata Párt elnökének, Ján Langošnak a nevét. Aztán megtorpannak, elbizonytalanodnak. A tájékozottabbak még hozzáteszik: Miroslav Kusý professzor is kedveli a magyarokat. És a még tájékozottabbak: aztán ott van Rudolf Chmel. Ezzel aztán véget is ér a mustra, mert ennél több magyarszerető szlovák közéleti ember neve ha megfeszülünk, se jut az eszünkbe. Ilyenkor azután szóhoz jutnak a pesszimisták, akik kettő és félre redukálják azon szlovákok számát, akikre építhetnénk. Ugyanis kiderül, közülük többen olvasták a csehszlovák szövetségi állam utolsó budapesti nagykövetének a magyar-szlovák egymás mellett éléssel foglalkozó valamelyik tanulmányát, és megállapították, a kajánkodásra és szentségtörésre hajlamos egykori diplomata sem egészen kritikátlanul öleli kebelére a magyart. Az értelmiségi fórum közelmúlti tanácskozásán akadt néhány entellektüel, akinek volt bátorsága kijelenteni, hogy kisebbségi közösségünk politizálásának egyik gyakran tetten érhető hibája az infantilizmus. A szeretetvágy fentiekben leírt formája is a politikai gyermekdedség megnyilvánulásai közé tartozik, és néha bizony nemcsak a gyalogmagyarok marasztalhatók el miatta, hanem azok is, akik őket a parlamentben vagy más fórumokon képviselik. Hajlamosak vagyunk összetéveszteni a politikai küzdőteret a kocsmával, ahol úgy záróra előtt, a kilencedik féldeci elfogyasztása után a szesztestvérek cuppanó homlokcsókkal pecsételik meg az örök barátságot. A többpártrendszeri politika kissé máshogy működik, és nagyon máshogy működik Szlovákiában, ahol a politikusok nem kis része valóban hajlamos kocsmai módszerek alkalmazására. Mindazonáltal nem állíthatjuk, hogy e tekintetben teljesen homogén a szlovák politikai színkép. Ha homogén volna, teljesen értelmét veszítené a kisebbségi politizálás. Naponta tapasztalhatjuk, hogy vannak pártok, amelyek vezetői felismerték vagy helyzetükből eredően fokozatosan felismerik, hogy a szlovákiai magyar politikai erők nélkül nem valósíthatják meg a mečiarizmus legyőzésére irányuló, az Európához kapcsolódást célzó programjukat. Az ilyen felismerés számunkra fontosabb minden politikai „homlokcsóknál." Fontosabb, mert előremutat, és mert a második világháború után ilyen folyamat eredményeként kerülhetett sor a német-francia, illetve a német-angol kiegyezésre is. JEGYZET A kismiska libája HOLOP ZSOLT Nyilatkozatháború folyt a DBP és Štefan Gavorník, a Nemzeti Vagyonalap elnöke közt. A baloldaliak azt gondolták, hogy leleplezik a privatizációs visszaéléseket, és kibökték, hogy a tavalyi kormányválság idején Gavorník vállalatokat kínált nekik privatizálásra. Gavorník mindezt oly vehemensen tagadta, hogy közben elszólta magát. De mindenekelőtt egy mondattal még gyorsan elintézem a DBP-t. A baloldal jobban tenné, ha nem mondana semmit, az egyetlen értékelhető gyakorlat az lenne a részükről, ha azonnali hatállyal feloszlatnák önmagukat, és lelépnének a porondról. Mert ugye, azt tudhatjuk, mit várhatunk a kormánytól (semmit), azt is, mit várhatunk az ellenzéktől (az eddigiek alapján nagyjából ugyanazt), de hogy egy adott helyzetben miként viselkedik majd az „ellenzéki" DBP, azt a jóisten se tudja, a kommunistákon még ő sem igazodik el. Tessék, a házi feladat fel van adva, holnap ellenőrzöm, és küldd be anyádat is! Gavorník. A vagyonalap munkásszövetségi elnöke nagy igyekezetében összecáfolt hetet-havat, hogy kismiska ő ilyen privatizációs ügyekhez, és nem ő követte el a tyúklopást az alvégen, mert éppen libát lopott a felvégen, pionírbecs'szó, így volt, tanúk is vannak mondta. Illetve akkor most idézném, mit mondott: Ha aDBP lepaktál a DSZM-mel, gond nélkül privatizálhatott volna. Ha más pártokhoz csatlakozik, szintén részesedhetett volna a privatizációból. Eddig az idézet. Mondjuk, ezt eddig is tudtam, tudtuk, de az más, ha a Gavorník mondja, még ha kismiska is. Hogy arról szól az egész kormány, ki kivel mit lop szét, csak éppen a választóknak szóló kormányprogramba felejtették belefoglalni a fő programpontot. És hajói emlékszem, a munkásszövetség paktált le a DSZM-mel, és itt van elásva a kismiska libája. »«.,.. ....... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektonikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme-Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Látod, öregségünkre ide jutottunk, mama. Betegek vagyunk, egészségügyünk meg nálunk is betegebb... (Gossányi Péter karikatúrája) Látványos, de üres gesztusok helyett céltudatos politikai munkára van szükség Milyen is a valós magyar egység? Azért hasznos volt a hétfő esti érsekújvári fórum, habár új gondolatot, újfajta érvet egyetlenegyet sem hallottam. Indulatos felszólalásokat, ismert mondatokat annál többet. SZILVÁSSY JÓZSEF Ezen utólag nincs is mit csodálkozni, hiszen ahogy telt az idő, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a zsúfolásig megtelt nagyterem hallgatóságának legalább a felét a három hazai magyar párt különböző rangú tisztségviselői teszik ki. Ők pedig nyilván őszinte meggyőződésből, de azért egyfajta pártfeladatként is a korábban ismert érveket, szempontokat és kételyeket sorakoztatták föl. Az Együttélés szimpatizánsai szüntelenül a valós magyar politikai egység mielőbbi megteremtése mellett kardoskodtak, sokféle érzelmi, olykor már-már patetikus szempontokkal kihegyezve mondandójukat. Az észérvek közé sorolhatók azok a vélemények, melyek szerint az unió létrejöttével koncentrálni lehetne a szellemi energiákat, és az anyagiakat is, hiszen nem lenne szükség párhuzamos tevékenységekre, és legalább három pártsruktúra fenntartására. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Polgári ... a célként kikiáltott egység valójában ma is létezik... Párt hívei óvtak a magyar politikai egység mitizálásától. Bugár Béla tényekkel igazolta, hogy a célként kikiáltott egység valójában ma is létezik, még akkor is, •ha természetesen akadnak viták, feszültségek is a Koalíciós Tanácsban és máshol. Ezt a gondoOLVASÓI LEVELEK Kis pénz, sok pénz Sajnos, az idei költségvetés nem ad lehetőséget a nevetségesen alacsony bérek emelésére, illetve hozzáigazításukra a mindenkori inflációhoz. Nem úgy Csehországban, ahol az átlagbér elérte az 1989-es szint háromszorosát, és 11 ezer cseh korona körül mozog. Ott már érezhető a gazdasági fejlődés eredménye, és ez kézzelfogható a mikroszférában is. Nálunk gazdasági csodáról papolnak egyesek, de a valóságban ezt nem érezzük. Bizonytalanság latmenetet folytatva A. Nagy László az összehangolt politizálás fontosságáról beszélt, s ő maga is úgy vélte, hogy a legfontosabb feladat a szlovák demokratikus ellenzékkel összefogva újabb rendszerváltást kiharcolni, éspedig lehetőleg a soron következő választásokon. Izgalmas, szüntelenül visszatérő problémaként vibrált a levegőben az a kérdéskör, hogy miként viszonyuljunk hagyományainkhoz. Kár, hogy Popély Gyula a megszabott rövid idő miatt ehhez nem tudott támpontokat nyújtani, akár saját tanulmányából. Nyilván emiatt nem idézhette például Majtényi Lászlónak, az Országos Keresztényszocialista Párt lévai képviselőjének fél évszázaddal ezelőtti véleményét, aki szerint „kisebbségi jogaink valódi biztosítéka az igazságosan alkalmazott valódi demokrácia, ennélfogva az egységes magyar pártnak is demokratikusnak kell lennie, mentesen a magyar nép gondolkodásától amúgy is idegen führeri ideológiától (...)" És nem lett volna haszontalan felidézni tanulmányának azt a részét sem, amelyben egyesek azt panaszolják: nem helyénvaló dolog az, ha vezércikkekben, tehát felülről kell bizonygatni, hogy odalenn mennyire lelkesednek a magyar politikai egységért... És hát arról sem hallottunk semmit, hogy az érsekújvári egyesülés olyan cél érdekében is történt, amely a mai Európában semmiképpen sem lehet követendő... Azoknak van igazuk, akik úgy vélekedtek, hogy ne utólag akarjunk győzni történelmünkben, hagyományaink feltárását és interpretálását hagyjuk a történészekre. A politikusok feladata, sőt kötelessége viszont a mai helyzet elemzése, továbbá a stratégiák kimunkálása során szem előtt tartani a történelmi tényeket és intelmeket is. van, és tovább növekszik a szakadék az egyre jobban elszegényedő rétegek és az arra érdemeseknek tartott, kiválasztott újgazdagok között. Ezért biztosan több lesz az elégedetlenkedő állampolgár. Hogy legyen, aki ezeket kordában tartsa, és megfigyelje őket, a tavalyinál több pénzt irányoztak elő az erőszakszervezetek számára. Például a Szlovák Információs Szolgálat közel egymilliárd koronát kapott. Több pénz jutott a Matica slovenská és a kormány tevékenységére is. Eközben tovább nő az államadósság, a költségvetési kiadások közel 40 milliárd koronával haladják meg a tervezett bevételeket. Az így keletkezett különbözetet Számomra sokkal izgalmasabbnak tűntek azok a felszólalások, amelyek teljesen spontánul hatottak, mert egyéni véleményt és aggodalmakat fejeztek ki. Ezek a személyek valamennyien eredményesebb érdekérvényesítést kértek a hazai magyar parlamenti képviselőktől. Ezt tartották a legfontosabbnak, nem pedig a koalíció vagy unió dilemmát. Tételesen sorolták fel, miként packázik velük is a hatalom, miként csökken életszínvonaluk, miként romlik egyéni és társadalmi helyzetük. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált az is, hogy egyéni helytállás és polgári kurázsi nélkül kisebbségi közösségünk sorvadása sem állítható meg. Vagyis hazai magyar politikus és választópolgár még inkább egymásra és párbeszédre van utalva. Olyan rendszeres kapcsolatra, amelyben a kölcsönös felelősségérzet és az Sajnos, ilyesfajta képviselői felszólalást is hallhattunk. őszinteség dominál, nem pedig a kampányízű hangoskodás. Sajnos, ilyesfajta képviselői felszólalást is hallhattunk. Fontos volt az érsekújvári fórum azért is, mert egyértelművé tette: sem a tétlenségnek, sem pedig a türelmetlenségnek nincs létjogosultsága a politikában. Ezért a szellemi energiánkat valóban felemésztő, gyérülő sorainkat tovább tizedelő, értelmetlen nyomásgyakorlás és szűk látókörű pártoskodás helyett az eredményesebb érdekérvényesítés szakmai és személyi feltételeit kell megteremteni. Látványosnak szánt, de üres gesztusok helyett céltudatos politikai munkával. A Magyar Koalíció csak így tarthatja meg, csak így bővítheti rokonszenvezőinek számát. majd mi, állampolgárok fizetjük meg. Németh Géza Alistál Miért nem magyarul? Az új év küszöbén a televízió képernyőjén végigkísérhettük polgármesterünk beszámolóját. Beszédében ismertette az elmúlt évben elért eredményeket, sikereket, amelyeket városunk fejlesztésében elértünk. Biztató jövőképet tárt elénk, mondván, tovább épül-szépül szeretett Bódva menti városunk. Az elmúlt év egyik legfontosabb eseménye a millecentenáriumi emSME „Hogy nem szégyell a szemem elé kerülni! Taknyos! Behúzok egy akkorát, hogy az isten se ismer magára!" A keresetlen szavakat Vladimír Mečiar kormányfő intézte Dušan Valkóhoz, a Markíza riporteréhez. A magántelevízió munkatársa a DSZM-választmány múlt szombati tanácskozásának a színhelyén szerette volna megszólítani a mozgalom elnökét. Dľga Keltošová alelnök a tanácskozást követően mintegy magyarázatképpen elmondta, hogy Valko egyike volt azoknak az újságíróknak, akik részt vettek azon a bizalmas találkozón, amelyen Michal Kováč államfő állítólag Mečiar agydaganatáról beszélt hét tollforgató előtt. Keltošová szerint erről a találkozóról maga Valko számolt be a kormányhivatalban. Valko és a másik hat újságíró cáfolta, hogy Kováč szóba hozta volna Mečiar egészségi állapotát. NOVÝ ČAS Alexander Rezes közlekedési miniszter egészségi állapotáról naponta cikkezik a sajtó. A lap ezúttal annak járt utána, hogy a betegeskedő miniszter mekkora fizetést kap. A törvények szerint a munkaképtelen alkalmazottnak betegsége első három napján napi 175 korona jár, a további napokon pedig 225 korona, s az összeget nem befolyásolja a valódi kereset nagysága. A kormányszóvivő elmondta, hogy a miniszterek bérét a 120/1993. sz. törvény szabályozza, de abban egyeden kitétel sem foglalkozik a betegállományban levő tisztségviselő bérével. Tehát Režeš annak ellenére, hogy nem képes ellátni feladatait, teljes bért, több mint 30 ezer koronát kap havonta. „Azon olvasók kedvéért, akiket elöntött a harag a fentiek olvastán, hozzátesszük, hogy semmi okuk sincs a mérgelődésre, ugyanis Režeš bevételeinek elenyésző részét képezi a miniszteri fizetés" - teszi hozzá a lap. PRAVDA A VTV magántelevízió elkészítette a Megszólaltak a titkos tanúk című sorozat harmadik részét, és múlt vasárnap műsorára is tűzte. Előrelépést jelent, hogy ezúttal már csak a titkos tanúk burkolóztak névtelenségbe, a film készítői nem. A film természetesen ifjabb Kováč elrablásával foglalkozott, s a végkövetkeztetés mi más is lehetett volna, mint hogy az álamfő fia önmagát rabolta el 1995-ben? Nem árt megjegyezni, hogy Číž őrnagy tavaly azzal zárta le az ügyet, hogy nem talált elegendő bizonyítékot arra, vajon emberrablás vagy önelrablás történt-e. Le a kalappal a film készítői előtt! Különleges képességeik birtokában sikerült kideríteniük, hogy önelrablásról van szó. A kérdés csak az, miért csak a tévé képernyőjén bizonygatják az „igazságot", nem pedig a vizsgálószervek vagy bíróság előtt. lékmű felavatása volt, de ennek megemlítése elmaradt. A magyar polgártársak körében nemtetszést, sőt rosszallást váltott ki, hogy a polgármester a beszámolót szlovákul mondta el, s a feltett kérdésekre is jobbára szlovákul válaszolt. Az itt élő magyarok városunk igazi örökösei; a nehéz, vérzivataros időkben is megmaradtak, megtartották magyarságukat. A szlovákul elmondott beszámolójával kapcsolatban feltesszük magunkban a kérdést: a szlovákoknak a városunkban tapasztalt gyors térhódítása vagy a nyelvtörvény késztette-e erre a polgármestert? Demeter Ferenc Szepsi