Új Szó, 1997. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1997-01-29 / 23. szám, szerda

2 Gazdaság ÉS fogyaszTók ÚJ SZÓ 1997. JANUÁR 28. KOMMENTÁR Politikai homlokcsók TÓTH MIHÁLY Errefelé, délen a legkülönbözőbb magyar fórumokon gyakran felteszik mostanában a kérdést: vajon egyáltalán van-e a fonto­sabb hazai szlovák pártok vezetői között akár egy is, aki igazán szeret bennünket, kisebbségieket? A kérdés megválaszolására törekedve az optimisták rendszerint felsorolással dokumentál­ják derűlátásukat. És „felsorolják" a Demokrata Párt elnökének, Ján Langošnak a nevét. Aztán megtorpannak, elbizonytalanod­nak. A tájékozottabbak még hozzáteszik: Miroslav Kusý pro­fesszor is kedveli a magyarokat. És a még tájékozottabbak: az­tán ott van Rudolf Chmel. Ezzel aztán véget is ér a mustra, mert ennél több magyarszerető szlovák közéleti ember neve ha meg­feszülünk, se jut az eszünkbe. Ilyenkor azután szóhoz jutnak a pesszimisták, akik kettő és félre redukálják azon szlovákok szá­mát, akikre építhetnénk. Ugyanis kiderül, közülük többen ol­vasták a csehszlovák szövetségi állam utolsó budapesti nagykö­vetének a magyar-szlovák egymás mellett éléssel foglalkozó valamelyik tanulmányát, és megállapították, a kajánkodásra és szentségtörésre hajlamos egykori diplomata sem egészen kriti­kátlanul öleli kebelére a magyart. Az értelmiségi fórum közel­múlti tanácskozásán akadt néhány entellektüel, akinek volt bá­torsága kijelenteni, hogy kisebbségi közösségünk politizálásá­nak egyik gyakran tetten érhető hibája az infantilizmus. A sze­retetvágy fentiekben leírt formája is a politikai gyermekdedség megnyilvánulásai közé tartozik, és néha bizony nemcsak a gya­logmagyarok marasztalhatók el miatta, hanem azok is, akik őket a parlamentben vagy más fórumokon képviselik. Hajlamo­sak vagyunk összetéveszteni a politikai küzdőteret a kocsmá­val, ahol úgy záróra előtt, a kilencedik féldeci elfogyasztása után a szesztestvérek cuppanó homlokcsókkal pecsételik meg az örök barátságot. A többpártrendszeri politika kissé máshogy működik, és nagyon máshogy működik Szlovákiában, ahol a politikusok nem kis része valóban hajlamos kocsmai módsze­rek alkalmazására. Mindazonáltal nem állíthatjuk, hogy e te­kintetben teljesen homogén a szlovák politikai színkép. Ha ho­mogén volna, teljesen értelmét veszítené a kisebbségi politizá­lás. Naponta tapasztalhatjuk, hogy vannak pártok, amelyek ve­zetői felismerték vagy helyzetükből eredően fokozatosan felis­merik, hogy a szlovákiai magyar politikai erők nélkül nem való­síthatják meg a mečiarizmus legyőzésére irányuló, az Európá­hoz kapcsolódást célzó programjukat. Az ilyen felismerés szá­munkra fontosabb minden politikai „homlokcsóknál." Fonto­sabb, mert előremutat, és mert a második világháború után ilyen folyamat eredményeként kerülhetett sor a német-francia, illetve a német-angol kiegyezésre is. JEGYZET A kismiska libája HOLOP ZSOLT Nyilatkozatháború folyt a DBP és Štefan Gavorník, a Nemzeti Vagyonalap elnöke közt. A baloldaliak azt gon­dolták, hogy leleplezik a pri­vatizációs visszaéléseket, és kibökték, hogy a tavalyi kor­mányválság idején Gavorník vállalatokat kínált nekik pri­vatizálásra. Gavorník mind­ezt oly vehemensen tagadta, hogy közben elszólta magát. De mindenekelőtt egy mon­dattal még gyorsan elintézem a DBP-t. A baloldal jobban tenné, ha nem mondana sem­mit, az egyetlen értékelhető gyakorlat az lenne a ré­szükről, ha azonnali hatállyal feloszlatnák önmagukat, és lelépnének a porondról. Mert ugye, azt tudhatjuk, mit vár­hatunk a kormánytól (sem­mit), azt is, mit várhatunk az ellenzéktől (az eddigiek alap­ján nagyjából ugyanazt), de hogy egy adott helyzetben miként viselkedik majd az „ellenzéki" DBP, azt a jóisten se tudja, a kommunistákon még ő sem igazodik el. Tes­sék, a házi feladat fel van ad­va, holnap ellenőrzöm, és küldd be anyádat is! Gavorník. A vagyonalap munkásszövetségi elnöke nagy igyekezetében összecá­folt hetet-havat, hogy kismis­ka ő ilyen privatizációs ügyekhez, és nem ő követte el a tyúklopást az alvégen, mert éppen libát lopott a fel­végen, pionírbecs'szó, így volt, tanúk is vannak ­mondta. Illetve akkor most idézném, mit mondott: Ha aDBP lepaktál a DSZM-mel, gond nélkül privatizálhatott volna. Ha más pártokhoz csatlakozik, szintén részesed­hetett volna a privatizáció­ból. Eddig az idézet. Mond­juk, ezt eddig is tudtam, tud­tuk, de az más, ha a Gavorník mondja, még ha kismiska is. Hogy arról szól az egész kor­mány, ki kivel mit lop szét, csak éppen a választóknak szóló kormányprogramba fe­lejtették belefoglalni a fő programpontot. És hajói em­lékszem, a munkásszövetség paktált le a DSZM-mel, és itt van elásva a kismiska libája. »«.,.. ....... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektonikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üze­me-Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, vala­mint a PNS regionális és járási irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a Mediap­rint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bra­tislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Látod, öregségünkre ide jutottunk, mama. Betegek vagyunk, egészségügyünk meg nálunk is bete­gebb... (Gossányi Péter karikatúrája) Látványos, de üres gesztusok helyett céltudatos politikai munkára van szükség Milyen is a valós magyar egység? Azért hasznos volt a hétfő esti érsekújvári fórum, ha­bár új gondolatot, újfajta érvet egyetlenegyet sem hallottam. Indulatos fel­szólalásokat, ismert mon­datokat annál többet. SZILVÁSSY JÓZSEF Ezen utólag nincs is mit csodál­kozni, hiszen ahogy telt az idő, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a zsúfolásig megtelt nagyterem hallgatóságának legalább a felét a három hazai magyar párt kü­lönböző rangú tisztségviselői te­szik ki. Ők pedig nyilván őszinte meggyőződésből, de azért egy­fajta pártfeladatként is a koráb­ban ismert érveket, szemponto­kat és kételyeket sorakoztatták föl. Az Együttélés szimpatizán­sai szüntelenül a valós magyar politikai egység mielőbbi megte­remtése mellett kardoskodtak, sokféle érzelmi, olykor már-már patetikus szempontokkal kihe­gyezve mondandójukat. Az ész­érvek közé sorolhatók azok a vé­lemények, melyek szerint az unió létrejöttével koncentrálni lehetne a szellemi energiákat, és az anyagiakat is, hiszen nem len­ne szükség párhuzamos tevé­kenységekre, és legalább három pártsruktúra fenntartására. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Polgári ... a célként kikiáltott egység valójában ma is létezik... Párt hívei óvtak a magyar politi­kai egység mitizálásától. Bugár Béla tényekkel igazolta, hogy a célként kikiáltott egység valójá­ban ma is létezik, még akkor is, •ha természetesen akadnak viták, feszültségek is a Koalíciós Ta­nácsban és máshol. Ezt a gondo­OLVASÓI LEVELEK Kis pénz, sok pénz Sajnos, az idei költségvetés nem ad lehetőséget a nevetsé­gesen alacsony bérek emelésé­re, illetve hozzáigazításukra a mindenkori inflációhoz. Nem úgy Csehországban, ahol az át­lagbér elérte az 1989-es szint háromszorosát, és 11 ezer cseh korona körül mozog. Ott már érezhető a gazdasági fejlődés eredménye, és ez kézzelfogható a mikroszférában is. Nálunk gazdasági csodáról papolnak egyesek, de a valóságban ezt nem érezzük. Bizonytalanság latmenetet folytatva A. Nagy László az összehangolt politizá­lás fontosságáról beszélt, s ő ma­ga is úgy vélte, hogy a legfonto­sabb feladat a szlovák demokra­tikus ellenzékkel összefogva újabb rendszerváltást kiharcolni, éspedig lehetőleg a soron követ­kező választásokon. Izgalmas, szüntelenül visszatérő problémaként vibrált a le­vegőben az a kérdéskör, hogy mi­ként viszonyuljunk hagyománya­inkhoz. Kár, hogy Popély Gyula a megszabott rövid idő miatt ehhez nem tudott támpontokat nyújta­ni, akár saját tanulmányából. Nyilván emiatt nem idézhette például Majtényi Lászlónak, az Országos Keresztényszocialista Párt lévai képviselőjének fél év­századdal ezelőtti véleményét, aki szerint „kisebbségi jogaink va­lódi biztosítéka az igazságosan alkalmazott valódi demokrácia, ennélfogva az egységes magyar pártnak is demokratikusnak kell lennie, mentesen a magyar nép gondolkodásától amúgy is ide­gen führeri ideológiától (...)" És nem lett volna haszontalan feli­dézni tanulmányának azt a részét sem, amelyben egyesek azt pana­szolják: nem helyénvaló dolog az, ha vezércikkekben, tehát fe­lülről kell bizonygatni, hogy oda­lenn mennyire lelkesednek a ma­gyar politikai egységért... És hát arról sem hallottunk semmit, hogy az érsekújvári egyesülés olyan cél érdekében is történt, amely a mai Európában semmi­képpen sem lehet követendő... Azoknak van igazuk, akik úgy vé­lekedtek, hogy ne utólag akar­junk győzni történelmünkben, hagyományaink feltárását és in­terpretálását hagyjuk a történé­szekre. A politikusok feladata, sőt kötelessége viszont a mai helyzet elemzése, továbbá a stratégiák ki­munkálása során szem előtt tar­tani a történelmi tényeket és in­telmeket is. van, és tovább növekszik a sza­kadék az egyre jobban elszegé­nyedő rétegek és az arra érde­meseknek tartott, kiválasztott újgazdagok között. Ezért bizto­san több lesz az elégedetlen­kedő állampolgár. Hogy legyen, aki ezeket kordában tartsa, és megfigyelje őket, a tavalyinál több pénzt irányoztak elő az erőszakszervezetek számára. Például a Szlovák Információs Szolgálat közel egymilliárd ko­ronát kapott. Több pénz jutott a Matica slovenská és a kormány tevékenységére is. Eközben to­vább nő az államadósság, a költségvetési kiadások közel 40 milliárd koronával haladják meg a tervezett bevételeket. Az így keletkezett különbözetet Számomra sokkal izgalmasabb­nak tűntek azok a felszólalások, amelyek teljesen spontánul ha­tottak, mert egyéni véleményt és aggodalmakat fejeztek ki. Ezek a személyek valamennyien ered­ményesebb érdekérvényesítést kértek a hazai magyar parlamen­ti képviselőktől. Ezt tartották a legfontosabbnak, nem pedig a koalíció vagy unió dilemmát. Té­telesen sorolták fel, miként pac­kázik velük is a hatalom, miként csökken életszínvonaluk, miként romlik egyéni és társadalmi hely­zetük. Ugyanakkor nyilvánvaló­vá vált az is, hogy egyéni helytál­lás és polgári kurázsi nélkül ki­sebbségi közösségünk sorvadása sem állítható meg. Vagyis hazai magyar politikus és választópol­gár még inkább egymásra és pár­beszédre van utalva. Olyan rend­szeres kapcsolatra, amelyben a kölcsönös felelősségérzet és az Sajnos, ilyesfajta kép­viselői felszólalást is hallhattunk. őszinteség dominál, nem pedig a kampányízű hangoskodás. Saj­nos, ilyesfajta képviselői felszóla­lást is hallhattunk. Fontos volt az érsekújvári fórum azért is, mert egyértelművé tet­te: sem a tétlenségnek, sem pe­dig a türelmetlenségnek nincs létjogosultsága a politikában. Ezért a szellemi energiánkat va­lóban felemésztő, gyérülő sora­inkat tovább tizedelő, értelmet­len nyomásgyakorlás és szűk lá­tókörű pártoskodás helyett az eredményesebb érdekérvényesí­tés szakmai és személyi feltétele­it kell megteremteni. Látványos­nak szánt, de üres gesztusok he­lyett céltudatos politikai munká­val. A Magyar Koalíció csak így tarthatja meg, csak így bővítheti rokonszenvezőinek számát. majd mi, állampolgárok fizetjük meg. Németh Géza Alistál Miért nem magyarul? Az új év küszöbén a televízió képernyőjén végigkísérhettük polgármesterünk beszámolóját. Beszédében ismertette az el­múlt évben elért eredményeket, sikereket, amelyeket városunk fejlesztésében elértünk. Biztató jövőképet tárt elénk, mondván, tovább épül-szépül szeretett Bódva menti városunk. Az el­múlt év egyik legfontosabb ese­ménye a millecentenáriumi em­SME „Hogy nem szégyell a szemem elé kerülni! Taknyos! Behúzok egy akkorát, hogy az isten se is­mer magára!" A keresetlen sza­vakat Vladimír Mečiar kor­mányfő intézte Dušan Valkóhoz, a Markíza riporteréhez. A ma­gántelevízió munkatársa a DSZM-választmány múlt szom­bati tanácskozásának a színhe­lyén szerette volna megszólítani a mozgalom elnökét. Dľga Kel­tošová alelnök a tanácskozást kö­vetően mintegy magyarázatkép­pen elmondta, hogy Valko egyike volt azoknak az újságíróknak, akik részt vettek azon a bizalmas találkozón, amelyen Michal Ko­váč államfő állítólag Mečiar agy­daganatáról beszélt hét tollfor­gató előtt. Keltošová szerint erről a találkozóról maga Valko szá­molt be a kormányhivatalban. Valko és a másik hat újságíró cá­folta, hogy Kováč szóba hozta volna Mečiar egészségi állapotát. NOVÝ ČAS Alexander Rezes közlekedési mi­niszter egészségi állapotáról na­ponta cikkezik a sajtó. A lap ezút­tal annak járt utána, hogy a bete­geskedő miniszter mekkora fize­tést kap. A törvények szerint a munkaképtelen alkalmazottnak betegsége első három napján na­pi 175 korona jár, a további na­pokon pedig 225 korona, s az összeget nem befolyásolja a va­lódi kereset nagysága. A kor­mányszóvivő elmondta, hogy a miniszterek bérét a 120/1993. sz. törvény szabályozza, de ab­ban egyeden kitétel sem foglal­kozik a betegállományban levő tisztségviselő bérével. Tehát Re­žeš annak ellenére, hogy nem ké­pes ellátni feladatait, teljes bért, több mint 30 ezer koronát kap havonta. „Azon olvasók kedvéért, akiket elöntött a harag a fentiek olvastán, hozzátesszük, hogy semmi okuk sincs a mérgelődés­re, ugyanis Režeš bevételeinek elenyésző részét képezi a minisz­teri fizetés" - teszi hozzá a lap. PRAVDA A VTV magántelevízió elkészí­tette a Megszólaltak a titkos ta­núk című sorozat harmadik ré­szét, és múlt vasárnap műsorára is tűzte. Előrelépést jelent, hogy ezúttal már csak a titkos tanúk burkolóztak névtelenségbe, a film készítői nem. A film termé­szetesen ifjabb Kováč elrablásá­val foglalkozott, s a végkövet­keztetés mi más is lehetett vol­na, mint hogy az álamfő fia ön­magát rabolta el 1995-ben? Nem árt megjegyezni, hogy Číž őrnagy tavaly azzal zárta le az ügyet, hogy nem talált elegendő bizonyítékot arra, vajon ember­rablás vagy önelrablás történt-e. Le a kalappal a film készítői előtt! Különleges képességeik birtokában sikerült kideríteni­ük, hogy önelrablásról van szó. A kérdés csak az, miért csak a té­vé képernyőjén bizonygatják az „igazságot", nem pedig a vizsgá­lószervek vagy bíróság előtt. lékmű felavatása volt, de ennek megemlítése elmaradt. A ma­gyar polgártársak körében nem­tetszést, sőt rosszallást váltott ki, hogy a polgármester a beszá­molót szlovákul mondta el, s a feltett kérdésekre is jobbára szlovákul válaszolt. Az itt élő magyarok városunk igazi örö­kösei; a nehéz, vérzivataros időkben is megmaradtak, meg­tartották magyarságukat. A szlovákul elmondott beszámo­lójával kapcsolatban feltesszük magunkban a kérdést: a szlová­koknak a városunkban tapasz­talt gyors térhódítása vagy a nyelvtörvény késztette-e erre a polgármestert? Demeter Ferenc Szepsi

Next

/
Thumbnails
Contents