Új Szó, 1997. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1997-01-25 / 20. szám, szombat
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JANUÁR 25. VENDÉG KOMMENTÁR Napi durvaságaink Néhány csütörtöki szlovák napilap címoldalon közölte a fotót, amelyen Helmut Kohl német kancellár mélyen meghajolva köszönti Dagmar Havlovát. Akit átkarol férje, a sokat próbált Václav Havel. Emberi melegséget, jó modort, tisztelettu dást sugároz a kép. A rajta láthatók mosolyognak. Sőt Klaus Kinkéi külügyminiszter mintha hamiskásan kacsintana a kétségtelenül csinos cseh elnökfeleségre. Minden okuk megvan az örömre. Hiszen a Václav Havel által vezetett országot a Nyugat elismeri, befogadja. A nép tiszteli és szereti elnökét, imádkozik egészségéért, és szurkol új házasságának. Néhány száz kilométerre tőlük szidják, becsmérlik a köztársasági elnököt. Nem tisztelve korát, sem azt a tényt, hogy az ország első embere. Nem kommunikál vele a rangban hozzá legközelebb álló kormányfő, sem pedig a parlament elnöke. Ám sok más, hirtelen magasra került tisztségviselőt sem jellemez az embert egyéb élőlények sorából kiemelő beszéd. Hogy a jó modorról mint sokak számára ismeretlen fogalomról ne is beszéljünk. Az újságírókat durván elutasító vagy finomabban lebeszélő titkárnők, a nyilatkozás jogától megfosztott alacsonyabb beosztású állami tisztviselők, a drága autókon mindig valahová siető „fontos" emberek egy új keletű durvaságot hoztak be mindennapjainkba. Nevezhetjük arroganciának, nagyképűségnek, neveletlenségnek vagy éppen a bizonytalanság leplezésének. Alacsonyabb és felsőbb szinten egyaránt. Például megemlíthetjük a miniszterelnököt. Az ellenzéknek küldött levelében kioktatja őket, hogy miben rejlik a parlamentiség, megszabja, kik lehetnek tárgyalópartnerei, és azt is, miről kíván velük társalogni. Ez a stílus ma már elfogadhatatlan. Legalábbis a Morva folyótól nyugatra, a Magas-Tátrától északra és a Dunától délre. A szerző a Magyar Rádió pozsonyi tudósítója. Nagy Ildikó JEGYZET Realista fogadtatás KOKES JÁNOS Bár Csehországban szinte mindenkinek, aki a témához hozzászólt, van kifogása vagy megjegyzése a kedden aláírt cseh-német megbékélési nyilatkozattal kapcsolatban, mégis elmondható, hogy a politikusok, a sajtó és a közvélemény döntő többsége kedvezően fogadta és fontosnak tartja a dokumentum megszületését. A reagálások megfelelnek a várakozásnak: a jobboldali kormánykoalíció történelmi előrelépésnek, a republikánusok és kommunisták történelmi visszalépésnek tekintik. A legerősebb ellenzéki erő, a szociáldemokrata párt megosztott: tudják, a jövő érdekében lépni kell a cseh-német viszonyban, de azért a párt leveskéjét is meg kell melegíteni egy-két koalícióellenes támadással. Hogy ki nyert, illetve veszített a nyilatkozat aláírásával, azt szerencsére a hétköznapok embere kissé másképpen látja, s mindenki saját tapasztalataiból indul ki. A háborút megélt nemzedék tagjai közül valóban sokan félnek a németektől, illetve németellenesek, viszont a fiatalabbak a múlt iránt kevésbé érdeklődnek, s a mai Németországban kissé saját jövőjüket látják. A volt szudétanémet vidékeken nincs konfliktus: senki sem ütközik meg azon, hogy egyre több a német felirat. Az emberek többsége a nyilatkozat aláírásában olyan pozitív gesztust lát, amely jelzi, hogy a múltból örökölt, rendkívül bonyolult és sokaknak más-más oknál fogva esetleg fájó, nyitott kérdéseket is meg kell válaszolni. Nagyon jól esett, hogy ha már a politikusok közül senki sem, legalább a legtekintélyesebb cseh napilap, a Mladá fronta Dnes a nyilatkozat-aláírás kapcsán terjedelmes összeállításban a szlovákiai magyarok kitelepítéséről is megemlékezett, és félreérthetetlenül jelezte az illetékeseknek: ez a kérdés még inkább megoldatlan, mint a szudétanémeteké. A szerző a Cseh Sajtóiroda munkatársa. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 82006 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O.BOX49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUB1APRINT - DUNAJSKÉ TLAČIARNE Rt. 02-es üzeme. Előfizethető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapia. Külföldi megrendelések: PNS ESvývoz dače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A fontos ember (Tót Gyula karikatúrája) TALLÓZÓ NOVÝ ČAS Szlovákiának már fél éve nincs kinevezett londoni nagykövete, de a külügyi tárca szerint ez nincs negatív hatással a két ország kapcsolataira. A tárca szóvivője szerint rövid időn belül megtalálják a megfelelő embert. Jól értesültek tudni vélik, hogy a londoni nagykövet Igor Slobodník, Dušan Slobodníknak, a parlament külügyi bizottsága elnökének a fia lesz. SME kormány hagyományosnak mondható magyarhúr-pengetését hagyományos ellenzéki hallgatás kíséri" - ítja a lap a nagykaposi emlékmű eltávolításáról hozott döntés kapcsán. A kommentátor szerint a kabinet szándékosan élezi ki a szlovák-magyar viszonyt, és ezért kisebbségi-ellenzéki fellépésre volna szükség, de ez alig remélhető. „Azért, mert az emlékműellenes kampányt az ellenzéki KDM kezdte el." Félő, hogy a politikai elképzelés „elhasználódik" a rosszul időzített, nem körültekintően indított kampány miatt Unióval az unió ellenében, avagy a mitizált „egység" Személy szerint - a politikai körülmények figyelembe vételével - el tudom fogadni a parlamenti magyar pártok unióját mint az egyik olyan reális politikai alternatívát, amely a körülmények megváltozásával (választási törvény) az egyetlen kiút lehet a parlamenti képviselet szavatolására. BERÉNYI JÓZSEF Nem tudom elfogadni az unióval szemben azokat az érveket sem, hogy létrejötte akadályozná a Kék Koalíció és a magyar pártok közti együttműködést, hiszen a Magyar Koalíció megalakulása óta a három párt többnyire egységesen lép fel. A hazai és a külföldi közvélemény (leszámítva a nemzetközi pártszervezeteket) egy érdekről, egy akaratról beszél a szlovákiai magyar pártokkal kapcsolatban. Helytelen elítélni pusztán azt a ... az is kérdéses: centralizált vagy decentralizált modell-e... tényt is, hogy az Együttélés kampányol az unió létrejöttének érdekében, hiszen önálló politikai szubjektumként erre joga van. •Sőt még az is kérdéses: centralizált vagy decentralizált modell-e az unió. Ennek ellenére mégsem tudom elfogadni az Együttélés napokban kezdett uniókampányát, éspedig a következő okok miatt: 1. Az unió létrehozása olyan mélyreható változtatás az 1990 óta formálódó szlovákiai maJókai optimizmus A napokban olvastam a jókai polgármester véleményét, mely szerint a faluban nem félnek a nyelvrendőröktől. Szép dolog az egészséges bizakodás, de a jelenlegi helyzetben - sajnos nincs rá túl nagy okunk. Január elsejétől bírságolható az államgyar politikai életben, amelyért csak megfelelő nyilvános (nem egy párton belüli) szakmai vita, a pluszok és mínuszok felsorolása és pontos elemzése után szabad felelősségteljesen kampányolni. 2. Jelen pillanatban nem ismeretes, milyen lesz Szlovákia új választási rendszere. Meglehet, az esetleges unó létrejötte épp akadályozni fogja a minél nagyobb számú magyar parlamen... nem szabad ilyen jellegű pártcsatározások témájává tenni... ti képviselet megszerzését. Röviden: korai, rosszul időzített az uniókezdeményezés. 3. A Magyar Koalíció létrejötte óta megszűntek az 1990-93ban tapasztalt nagy szlovákiai magyar politikai botrányok, veszekedések. A koalíció kifelé egységesen lép fel, egyeztető fórumai működnek, azokon belül nincs belső válság (legalábbis mostanáig nem volt), beszélő viszony, egységes vitahelyzet hangulata uralkodik. A Magyar Koalíció rendszerén belül még vannak tartalékok, de a rendszer inkább tökéletesítésre szorul, mintsem lebontásra. Ily módon nincs jelenleg ésszerű magyarázat-szükséglet a (nehezen) kialakult szlovákiai magyar politikai rendszer megbontására s egy újabb, nálunk ismeretlen rendszer kialakítására. 4. A jelen helyzetben árt a koalíció egyeztető mechanizmusainak, ha az ilyen mélyreható változásokról nem folytatnak a felek kielégítő politikai tárgyalásokat. Márpedig az unió kérdése az MK fórumain csak szegrőlvégról került a tárgyalóasztalra, nyelvtörvény megszegése. Talán azokban a községekben, ahol túlsúlyban vagyunk, megőrizhető a nyugalom, a kölcsönös tolerancia, viszont félő (de nem törvényszerű), hogy azokban a falvakban, ahol kisebb a magyarok aránya, könnyen előfordulhatnak nézeteltérések; ha meg nem, akkor majd akadnak „illetékesek", akik gondoskodnak feszültségkeltésrőj. Emlékezzünk csak vissza Ján Čarnogurský szerencsétlen bírálatára a Nagykaa kampány azonban megindult. 5. Tudható volt előre, hogy (a választási törvénytől még nem kényszerítve, más meggyőző érvek hiányában) az MKDM - 7% körüli tartós népszerűségével nem igényli a jelenlegi MK-t megváltoztató rendszert, valamint az MPP a kisebbségi többpártrendszerbe vetett hitével nem támogatja az uniót. Ennek tudatában kérdésessé válik, vajon milyen célokat követnek a jelenleg unióért kampányolók. Az Együttélés mozgalom ma nem örvend olyan szlovákiai magyar politikai dominanciának, mint 1990-1994-ben. Helyét az MKDM vette át. Vajon az uniókampány esetében nem egyszerűen politikai helyzetteremtésről van szó, amikor is a „felgerjesztett" magyar népakarattal szembeszálló MKDM népszerűségét meg lehet tépázni? Ám ha ez így van, mennyire szolgálja a szlovákiai magyarság érdekeit, és mennyire szűk, esetleg egyéni pártérdeket? Az előzetes politikai tárgyalásokat nélkülöző uniókampány vitát és veszekedést vált ki a magyar pártok közt. Vajon a szlovákiai magyar reprezentáció mennyi energiáját fogja ez a konfliktus lekötni? Szükség vane a növekvő nacionalista elnyomás mellett az uniókampányra, ellenkampányra, veszekedésre? Vajon mennyire őszinték, jó szándékúak és megegyezést keresők az Együttélés által a koalíciós partnerekhez elküldött meghívók (az unió népszerűsítésére szolgáló nagygyűlésekre), ha bennük olyan történelmi személyiségre is hivatkozik (Jaross Andor), akinek tevékenységéről nincs egyöntetűen felmagasító vélemény a szlovákiai magyarok közt (ellentétben Esterházy Jánossal)? Hiszen - képletesen poson emelt emlékmű kapcsán, arra, milyen láncreakciót váltott ki azonnal. Sajnos, ma már ott tartunk, hogy bizonyos helyeken kegyhelyeinket éjjel-nappal őrizni kell. Félő, hogy valami hasonló alakulhat ki a nyelvtörvény miatt is. Az elmúlt évben is foglalkoztak azoknak a határozatoknak az érvényességével, amelyeket községi önkormányzatok szavaztak meg a két nyelven tartandó ülések érdekében. Számomra furcsának tűnik, szólva - ha meg akarok egyezni a bikával, nem feltétlenül vörös posztót lobogtatva lépek a karámba. Meglepő és kissé megmosolyogtató az a pánikhangulat, amit az Együttélés koalíciós partnereinek vezetői tanúsítanak az uniókampánnyal kapcsolatban. A kezdeményezésre adott eddigi válaszaik (különösen a feltételezés az uniós nagygyűléseken fellépő politikai provokációk esélyéről) botrányok kialakulását, a szlovákiai magyar politikai válság kiéleződését szolgálják. Ez azt mutatja - népszerűség ide vagy oda -, nagy még a „félsz" az Együttélésnek és Duray Miklósnak a politikai erejétől. Hasznosabb volna, ha a politikusok különféle fórumokon higgadtan megvitatnák, miért nincs most szükségük a szlovákiai magyaroknak erre a kampányra, ha elmondanák, hogy a magyarok politikai egysége nem azonos fogalom az unióval, hanem az csak az egységesítés egyik módozata, amit viszont szamárság volna kihagyni politikai eszköztárunkból. Emellett el kell mondani, hogy a szlovákiai magyarság politikai egysége olyan erkölcsi küldetés, amelyet nem szabad ilyen jellegű pártcsatározások témájává tenni, nem szabad egy politikai elképzeléshez (unió) ragasztani, mert az a szlovákiai magyarság erkölcsi válságához vezethet. Félő, hogy az uniós politikai elképzelés a rosszul időzített, nem körültekintő kampány miatt „elhasználódik" a kialakuló botrányban, alkalmatlanná válik olyan időkre is, amikor alkalmaznunk kellene. Erre nincs szükségünk. A szerző a Magyar Polgári Párt politikai titkára. hogy a mintegy ötmilliónyi „államalkotó" védelemre szorul a 600-700 ezres kisebbséggel szemben. Szerintem a fordítottja volna a logikus. A kormánykoalíció - nemzetközi elkötelezettsége ellenére - mindeddig nem fogadott el olyan törvényt, amely szabályozná a kisebbségi nyelvek használatát az élet minden területén. Vajon miért nem? Szabó Sándor Királyrév
