Új Szó, 1997. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1997-01-20 / 15. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JANUÁR 20. KOMMENTÁR Szomorú hétvége SZILVÁSSY JÓZSEF Elen H, Kassof csalódottnak látszott. Az amerikai Etnikai Kap­csolatok Intézetének (PER) - Európa-szerte nagy szaktekintély­nek örvendő - elnöke pénteken Pozsonyban szűk körben kiáb­rándultan hajtogatta: csaknem egy hetet töltött Szlovákiában, s képtelen volt találkozni azzal a négy parlamenti képviselővel, akit korábban felkértek a kisebbségi nyelvtörvénytervezetek elemzésére. Milan Ftáčnik és Csáky Pál kész volt az újabb esz­mecserére, Peter Brňák és Ján Cuper viszont nem talált erre időt. S amikor az amerikai szakember telefonon utolérte a DSZM képviselőjét, akkor ő állítólag azt habogta Kassofnak, hogy képtelen kimozdulni az irodájából, mert egész héten has­menése vanľ.. Szomorúak voltak az elmúlt hét végén a Friedrich Ebért Alapít­vány által szervezett kerekasztal-megbeszélés hazai magyar résztvevői is, hiszen a meghívott kormánypártiak nem méltóz­tattak idefáradni, aztán kiderült az is, hogy a szlovák ellenzéki politikai erőknek sincs nemzetiségi koncepciójuk. Kevés kivé­teltől eltekintve ma még közöttük is csak halványan rajzolódik ki az a politikai akarat és kurázsi, amely elengedhetetlen ahhoz is, hogy elszánják magukat a felgyülemlett gondok fokozatos megoldására. Egyedül Peter Weiss gyújtott némi reményt az­zal, hogy bejelentette: megalakult a DBP nemzetiségi politiká­val foglalkozó tanácsa. Ugyanakkor hosszasan fejtegette, mi­lyen szűk ösvényen mozognak, hiszen a kormánykoalíció ma is ütőkártyának használja fel elsősorban az észak-szlovákiai köz­vélemény tájékozatlanságát, magyarellenes elfogultságát, ame­lyet szerinte a szlovákiai magyar politikai héják is éltetnek. E szomorú hétvége után Alien H. Kassofhoz hasonlóan politiku­saink sem eshetnek letargiába. Világos, hogy nekünk elsősor­ban a demokratikus szlovák ellenzékkel kell tárgyalnunk. S ha­bár ezek az eszmecserék nem kecsegtetnek gyors eredménnyel, azért van esély a folyamatos előrehaladásra. Közös érdekünk ugyanis a demokrácia megvédése, az emberi szabadságjogok és más európai elvek érvényesülése Szlovákiában. A Magyar Koa­líciónak ma már vannak olyan tervezetei, amelyek - az ellent­mondásos komáromi dokumentumokkal ellentétben ­tárgyalási alapot vagy kiindulópontot képezhetnek. Politikusa­ink napjainkban teljes joggal a romániai példát emlegetik. Egyről azonban nem szabadna megfeledkeznünk: a romániai kormánykoalíció és a távlatos partneri kapcsolatok létrejötté­nek egyik fontos feltétele az volt, hogy az RMDSZ radikális sze­mélyiségei kiszorultak a politika első vonalából. JEGYZET Magyar érdele TÓTH MIHÁLY Teljesen érthető, hogy az egyetemet végzettek, továbbá a nagyvárosokban lakók és a 18-29 évesek körében a leg­nagyobb azok részaránya, akik „igen"-nel népszavazná­nak, ha arra kellene válaszol­ni, belépjen-e Szlovákia a NA­TO-ba. A lakosságnak e cso­portjai a legérdekeltebbek ab­ban, hogy végre elmozdul­junk a holtpontról. Az értel­miségiek, a fiatalok és a vá­roslakók állásfoglalását a probléma némi leegyszerűsí­tésével így lehetne magyaráz­ni: a polgárosodás óhajtása. Vagy (lévén, hogy a NÄTO vé­gül is katonai szervezet) így: annak megelőzése, hogy ezt az országot még egyszer senki se szerencséltesse internacio­nalista segítségnyújtásban, ahogy azt 1968-ban tették. Némi büszkeséggel konstatá­lom, hogy az 500-600 ezer szlovákiai magyar körében is jóval az országos átlagot meghaladó volt azoknak az aránya, akik helyeselnék az ország NATO-csatlakozását. Nagyjából ugyanakkora, mint a felsőfokú végzettség­gel rendelkezők, a polgároso­dó nagyvárosiak és a fennál­ló viszonyokkal elégedetlen fiatalok körében. Jó társaságba „keveredtünk". Ami azt is jelenti, hogy közös­ségünk mérvadó része képes végiggondolni a dolgokat, óhajtjuk a polgárosodást, és hogy annak alapján, ami 1968. augusztus 2 l-e után történt, képesek vagyunk le­vonni a tanulságokat. De van­e még ezenkívül egy sajáto­san szlovákiai magyar szem­pont is? A NATO-ba való belépést helyeslő kisebbségi magyarok tisztában vannak azzal, hogy ha Szlovákia tag­ja lesz a nyugati szervezetek­nek, a szélsőségesen naciona­lista többségi nemzetiek nem engedhetik meg azt, amit ve­lünk szemben eddig megen­gedtek. Közvetve egyébként számos ténnyel bizonyítható, hogy a kormánykoalíció há­rom pártja közül legalább egy e felismeréstől vezérelve rémítgeti a nemzetet a NA­TO-, illetve az EU-tagság hát­rányaival. A miniszterelnök valahányszor a népszavazást szorgalmazza ebben a kér­désben, mindig Slotáéknak tesz szívességet, úgymond, a stabilitás érdekében. A való­ságban az egyeduralomhoz vezető utat egyengeti. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT - DUNAJSKÉ TLAČIARNE Rt. 02-es üzeme. Előfizet­hető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES­vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását enged­élyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Papa, te tiltottad meg, hogy a hét végén diszkóba menjek, akkor most mit dühöngsz? (Balázs-Piri Balázs karikatúrája) Bizonyos alapvető szerepmeghatározás nélkül komoly zavar állhat elő Kisebbségi jövőkép Aligha férhet kétség hoz­zá: az elmúlt több mint fél évtized legjelentősebb kárpát-medencei nemzeti­ségpolitikai hozadéka, hogy a magyar kisebbsé­gek történelmünkben először - minden akadály és visszaszorítottság el­lenére is - helyzetalakító pozícióba kerültek. KISS JÓZSEF A magyar kisebbség tagjai lét­helyzetükben most már nem kényszerülnek a puszta alkal­mazkodásra, hanem maguk is tevőlegesen léphetnek fel a sor­sukat meghatározó és befolyá­soló politikai, valamint egyéb tényezők hatóerejével kapcso­latban. „Szüntelenül helyzetben lenni" - fogalmazódott meg szinte jeligeként az új lehetősé­gek felhasználására sarkalló fel­ismerés. De ezzel együtt eleve felvetődik a feleletet kívánó kér­dés: mihez képest? Mi az a cél, amihez a helyzetalakítás köze­lebb visz? S ha van ilyen - mert nyilván lennie kell -, akkor el is kell helyeződnie valahol a jövőalakítás koordináta-rend­szerében. Vízió, jövőkép, szcenárió, stra­... eleve felvetődik a fele­letet kívánó kérdés: mi­hez képest? tégiatervezés - a felsorolt, meg­lehetős fogalmi képlékenységet és szinkretizmust takaró kifeje­zések uralják azokat a tudomá­nyos és politikai elképzeléseket, amelyek a jövőbeli fejlődés bi­zonyos korlátok közötti irányít­hatóságát tartják szem előtt. A fogalmi körülhatárolás sok­szor egymásnak ellentmondó értelmezésekkel jár a szaktudo­OLVASÓI LEVELEK Véradóknak kedveskedtek Blaskó Mária, községünk pol­gármestere hangszórón keresz­tül szokta kifejezni köszönetét, és mindannyiszor egy-egy ebéd­del kedveskedik községünk ön­kéntes véradóinak, mivel min­den ellenszolgáltatás nélkül, rendszeresen járnak vért adni. Páld község - Kiss Tibor polgár­mester révén - szintén kiveszi a mányos berkekben is. Bizonyos alapvető szerepmeghatározás nélkül azonban szerepzavar áll­hat elő, amely kételyeket tá­maszthat a jövőbefolyásolás le­hetőségeit illetően. Úgy tűnik, hogy épp ilyesfajta problémák kísérik a szlovákiai magyar ki­sebbség politikai vonalvezeté­sét is. Talán elég utalni arra, hogy a vízióknak, avagy jövőké­peknek van időbeli behatárolt­sága: vannak egygenerációs (tehát 20 évre kiterjedő), több­generációs (vagyis 50-60 évet átfogó) és történelmi (egy év­századon is túllépő) jövőképek. Feltámad a gyanú: a szlovákiai magyar közegben nem annak vagyunk-e tanúi és résztvevői, hogy az egyes jövőképtípusok szinte összemosódnak a távla­tok közötti határok fesztelen át­hágása, az időkeretek közötti A ködös jövőkép egy­szerűen átültetődik a mába... hányaveti közlekedések foly­tán? S így kap még inkább tápot az eredendő kétkedés: megala­pozottjövőkép helyett nem a te­ret és az időt figyelmen kívül hagyó vágykép sugallja-e példá­ul az olyasfajta igyekezetet, mely amolyan, a magyarországi parlamenten belüli felsőház lét­rehozását szorgalmazza a hatá­ron túli magyarság képviselői számára? Egész közösséget mozgósító jövőképre természetesen szük­ség van, s ennek a kisebbségi kö­zösségi lét megóvására és kitel­jesítésére kell épülnie. De az már ugyancsak vitatható, hogy a lét teljessé válásához vezet-e, ha maguk az elvek merevednek konkrét modellekké és végcéllal azonosított jövőképekké. Mindezt tetézi, hogy az adott helyzet és a távlati célok közötti részét a nemes cselekedetből. Egy-egy véradás után a helyi szövetkezet vezetősége a két fa­lu véradóinak frissítővel kedves­kedik. Tarič Katalin Kisgyarmat Helyesen szlovákul Hogy a nyelvtörvény megtartása sok pénzbe fog kerülni, az biz­tos. Vegyük csak a Szlovák Tele­vízió képernyőjén megjelenő rövidre zárás berkeinkben a mai állapotok és a fejlődési trendek viszonyában szinte visszájára fordított felállást eredményez. A ködös jövőkép egyszerűen átül­tetődik a mába; szinte napi ma­gatartássá szublimálódva visel­kedési formák mércéjévé válik. A továbblendítő erőgyűjtés egy­szerűen mellékessé jelentéktele­nedik, sőt el is sikkad. Nem az lesz a meghatározó, hogy egy­egy, az adott lehetőségekhez igazodó lépés közelebb visz-e a valós kisebbségi közösségerősí­téshez, hanem a szó valódi értel­mében annak feszegetése: az adott kezdeményezés mennyire marad el a vágyálomszerű ideo­logikus konstrukcióktól? (Ebből aztán önmagától adódik a kate­gorizálás, hogy vannak igazma­gyarok és - Bulgakov nyomán ­másodlagos frissességű szlo­venszkói és kárpát-medencei magyar „lazacok".) Nyilvánvaló, hogy itt kiiktatódik a stratégia mint tervezés és mint célmegvalósításhoz vezető út­keresés. Úgy hiszem, nemcsak pusztán politikai-politikusi fel­adat, hanem értelmiségi szerep­vállalás kérdése is a tudományo­san feltárt létviszonyok és az így kimunkált jövőkép közötti tá­volság olyasfajta áthidalásának előmozdítása, mely számol köz­beeső stratégiai szakaszok és közbeiktatott stratégiai célok ki­rajzolódásával. S így meghatá­rozóvá nem a mába belevetített óhajok válnak majd, hanem a je­len helyzetből való elrugaszko­dás, mely újabb és újabb lépcsőfokra jutva valós kisebb­ségi érdekérvényesítést és mér­hető, tettenérhető pozíciójavu­lást eredményez. (Az újévi fóru­mon elhangzott korreferátum befejező részét holnap közöl­jük.) A szerző történész, a Szlovák Tudományos Akadémia Polito­lógiai Intézetének munkatársa. képújság betűit: például hiá­nyoznak a szlovák helyesírásnak megfelelő ékezetek és más meg­különböztető jelek. De ugyanígy van ez a számítógépes adatfel­dolgozásra készült rendszerek­ben használt betűtípusok eseté­ben is, hogy a szlovák parla­mentben felszerelt elektronikus szavazógép betűit már ne is em­lítsem. A törvényhozást illetően azonban úgy látszik, hogy nem a gép kicserélésével lesznek prob­lémák, hanem a megválasztott képviselők nyelvtudásával (ez főleg a mélynemzeti érzelműek­EU-projekt Nem kell ez a pénz sem? ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Pozsony. Berényi József, a Ma­gyar Polgári Párt politikai titká­ra szerint a kormány nemcsak szűkmarkú támogatásával rövi­díti meg a szlovákiai művésze­ket, hanem hanyag nem­törődömségével is. A Mečiar-ka­binetet terheli a felelősség azért, hogy az arra igényt tartó kultu­rális intézmények nem vehet­nek részt az EU Kaleidoszkóp nevű projektjében. Csupán a na­pokban derült ki, hogy a kultu­rális miniszter nem írta alá a szükséges szerződést, így szlo­vákiai szervezetek pályázatait az Európai Unió részéről nem fogadhatják el. Erről Berényi az EU pozsonyi irodájában szerzett tudomást. Nem ismeretes, hogy a szerződés aláírására miért nem került sor. Egyelőre azt sem tudni, kit terhel a felelősség azért, hogy 3 hónappal ezelőtt szerződés hiányában mégis meghirdették a pályázatot. A kulturális intézmények közül többen éltek a lehetőséggel: szakértőket fogadtak, hogy el­készíthessék a terjedelmes, an­gol nyelvű pályázatot. Költsége­iket senki nem téríti meg. „Ez is mutatja, hogyan viszonyul Ivan Hudec az úgynevezett al­ternatív kultúrához. Megsegíté­sére még a tálcán felkínált pénzt sem fogadja el" - állapította meg Berényi József, (horváth) Házi betegápolás Otthon olcsóbb ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Jóval gazdagabb or­szágokban is csak a legszüksége­sebb ideig kezelik kórházban a beteget. Utána az ápolás otthon folytatódik. A házi betegápolás­sal nemcsak az egészségbiztosító jár jól, hanem a beteg is, mert a kórházi tartózkodás rendszerint lelkileg is megviseli. A szlovák egészségügyben minden más­képp van. Bár a legfőbb gond a pénztelenség, mégsincs igény a szakszerű házi betegápolásra. Božena Bušová, a Harris Slova­kia Nővérügynökség igazgatója emlékeztetett: a kórházakat úgynevezett ágypénz alapján fi­nanszírozzák, azaz minél tovább fekszik benn a beteg, annál több pénzt kap az intézmény. Szlovák sajátosság az is, hogy a házi be­tegápolást sokan összetévesztik a házi gondozással. A Harris 37 képzett ápolónőt al­kalmaz. A gond az, hogy a Dru­zap, a Garant, a Katonai, a Bel­ügyminisztériumi és a Kölcsönös Egészségbiztosító kivételével a többi elutasítja a tevékenység té­rítését. Az igénnyel is baj van, a főváros számára kiképzett 27 ápolónőnek az ügynökség nem tud állandó munkát biztosítani, holott köztudott, hogy főleg a belvárosban rengeteg idős em­bernek házi rehabilitációra, illet­ve más egészségügyi ellátásra volna szüksége, (péterfi) re vonatkozik). Olyan gyatrán beszélik a szlovák nyelvet, hogy még az én szerény nyelvtudá­sommal is pironkodom miattuk. Esetükben csak úgy fog dőlni a pénz a nyelvfelügyelőség kasszájába. Főleg akkor, amikor Ján Ľupták és a hozzá hasonlók fognak beszélni. Lehet, hogy számukra külön alapot kellene létrehozni a parlamentben; ebből fizetnék a rájuk kiszabott bírságokat. De talán az volna a legjobb, ha fel sem szólalnának. Németh Géza Alistál

Next

/
Thumbnails
Contents