Új Szó, 1997. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1997-01-18 / 14. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JANUÁR 18. VENDÉGKOMMENTÁR Milyenek vagyunk Itt élünk, több mint ötmillió­an: szlovákok, magyarok, ro­mák, csehek, ukránok és más nemzetiségűek. Valamennyi­en Szlovákia törvényes állam­polgárai vagyunk. Különbö­zünk is egymástól, de ezzel a mássággal is állampolgárként együvé tartozunk. Vajon milyenek vagyunk mi, a Szlovák Köztársa­ság polgárai? " Vajon agresszívek vagyunk? Nyilván­valóan nem, hiszen történelmünk so­rán egyeden orszá­got sem foglaltunk el, egyetlen nemze­tet sem igáztunk le. Netán félénkek volnánk? Ez sem igaz, s ezt a múltban többször igazoltuk, s ' ma sincs miért szégyenkez­nünk. Akkor talán ügyes­kedőknek, vagy butáknak tart­suk magunkat? Ha figyelembe veszem más nemzetek hatását és az egymásra gyakorolt köl­csönös hatásokat, akkor bíz­vást kijelenthetem: nem va­gyunk sem ügyeskedőbbek és butábbak sem, mint mások. Szorgalmasnak vagy lustának minősítsük magunkat? Kétség­telenül szorgalmasak vagyunk, ez a tulajdonságunk azonban olykor önzésbe, egyeseknél pe­dig harácsolásba csap át. Nyil­vánvaló az is, hogy a munka hatékonyságát és vállalkozó szellemünket tekintve ma még különbözünk nemcsak a nyu­gati országok, hanem északi és déli szomszédunk polgáraitól is. Nem mentegetőzés, hanem tény, hogy ezért a mai állapo­tért elsősorban a letűnt rezsim a bűnös, amely kimondottan arra ösztönzött bennünket, hogy keveset dolgozzunk, és ennél is kevesebbet gondol­kozzunk. A vállalkozás meg legalábbis kihágásnak számí­tott. Mégsem járok messze az igazság­tól, ha mindezek tudatában megál­lapítom, hogy mi, a Szlovák Köztár­saság polgárai nem vagyunk sem jobbak, sem rossz­abbak a környék­beli államok pol­gárainál. Pavol Minárik Akkor vajon az Európai Unió illetékesei miért iparkodnak megváltoztatni bennünket? Nyilvánvalóan azért, hogy belátható időn be­lül olyan értékrend szerint él­jünk, mint a hosszabb ideje demokráciában élő polgárok. Azért, hogy behozzuk évtize­des lemaradásunkat, s le­gyünk képesek önállóan gon­dolkodni, dönteni, s ne vár­junk mindent, vagy majdnem mindent az államtól. Mindeh­hez persze idő kell, csakhogy mi időszűkében vagyunk. Ha nálunk nem lesznek szuverén gondolkodású és önállóan cselekvő polgárok, akkor az a szándékunk, hogy mielőbb csatlakozzunk az euro-adanti biztonsági és politikai szerve­zetekbe, bizony megvalósu­latlan álom marad. A szerző a Pravda főszer­kesztője. JEGYZET Feltámadó lázadás KERTÉSZ GÁBOR Gyöngysor a hóban, kései barátok arca izzik eleven téli tűzben. Nem enyésző üzenetek hordozói, a lélek mélységének énekesei. A tegnap és a holnap áldott pillanatainak varázslói ők, a mindig érkezők és mindig távozók. Itt állsz a januári fagyban, előtted az esztendő, válogathatsz az élet és az életben maradás között. A kettő nem ugyanaz. Az életnek íze, illata van, színei, muzsikája. Szédítő mélysége a meztelen csillagos éj. Az élet szép. Tenéked magyarázzam? Lázadni nem bűn, ösztönös erény. A madarak lá­zadnak így, az örök költözők, a mindig érkezők és mindig távo­zók. A mindig mindenütt fészket rakók. A virágok lázadnak így, ezerszer elpusztulok és ezerszer újrasaijadók. Az életben mara­dás a rád kiszabott idő letöltése csupán. A megmásíthatatlanba való beletörődés. A papucsba bújtatott szolgaöntudat, a szürke, álmos esték és a piszmogó hajnalok rozsdás gönce. Lepedék a szemek tükrén. Sánta órák ketyegése. A gyermekkori álmokat a fiók mélyére zártad, a kulcsot meg elveszítetted rég. Mi vár rád? Dadogó gyertyák lángjánál melegszel, langyos sört kortyolsz óvatosan, vigyázva, hogy ki ne rúgj a hámból. Megadod magad, a tükör fáradtan legyint: egy élvete metettel több van megint. Itt állsz a januári fagyban, s ott állsz majd az augusztusi szikrázó napsütésben is. Egy világnak nevezett kóceráj jó kis bohóca vagy, szabadon választod produkcióidat magad pontozod. Az esti számadás erőt ad, a reggeli ébredés cselekvésre biztat. Ne taka­rékoskodj az energiáddal, jut is, marad is, ne félj! Dolgod van! A dolgod, hogy élj. Lázadj, mert lázadni kell. Gyöngysor a hóban, kései barátok arca izzik eleven téli tűzben. Sípol a bakter: a vágá­nyok mellett tessék vigyázni, az indulási oldalra vonat érkezik. Barackvirágillatot hoz valahonnan a hajnali szél... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika -(5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezáloié Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetóiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUBIAPRINT - DUNAJSKÉ TLAČIARNE Rt. 02-es üzeme. Előfizet­hető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES­vývoz dače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását enged­élyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Öröm és üröm (Szalay Zoltán rajza) A Szlovák Nemzeti Színház igazgatójának sorozatos csapdái A szákszervezet a hunyó A Szlovák Nemzeti Szín­ház igazgatójának kineve­zése körüli hercehurca olyan, mint a viccben, ami­kor valakit azért is megpo­foznak, mert sapka van a fején, meg azért is, ha nincs. DUSZA ISTVÁN Történt, hogy tavaly a Kelet­szlovákiai Színház erőszakos „megalkotása" közben minden szakmai szolidaritást mellőző nagy-nagy hallgatásba merült a Szlovák Nemzeti Színház. Még inkább nyári csend honolt az „ország első színházának" mon­dott társulat háza táján, amikor a nemzetiségi színházakat az ukrán kivételével „transzfor­málták" egy-egy regionális kul­turális központba. Egészen ad­dig hallgattak, míg a minisztéri­um transzformációs brigádja a Nemzeti Színházi Központban (NDC) kiagyalt módszeresség­... a variációk száma egytől a végtelenig hú­zódhat. gel nem kezdte el idomítani ezt a csapatot is. Akkor hozták létre a már „mindenki jogaiért" küzdő Mentsük meg a kultúrát! nevű állampolgári mozgalmat. A kulturális miniszter a nyári •szünet vége felé leváltotta Peter Mikulíkot a prózai társulat éléről, s a színészek heves tilta­kozása ellenére kinevezte Ľubo­mír Paulovičot. Ő igen gyorsan lemondott. Akkor már csak az volt kérdéses, meddig hagyja OLVASÓI LEVELEK Hiánycikk az ásványvíz? Az idős embereknek, gyomor- és cukorbetegeknek a szervezete kívánja a tiszta, egészséges, édességmentes ásványvizeket. Hazánk abban a szerencsés hely­zetben van, hogy az ország min­den részén kínálja a természet ezt a vizet. Sok helyen ezeket a vizeket csak hagyjuk kifolyni és elveszni. Például Kassán az .Anička" részén, a híres Ránkfü­meg helyén a miniszter Dušan Jamrichot, a nemzeti színház igazgatóját. Mire azonban Jam­rich a társulat megelégedésére kinevezhette volna az új igazga­tót, a miniszter leváltotta. He­lyére Miroslav Fischer került, akivel az érdekérvényesítés szándékával kezdett tárgyaláso­kat a Szlovákiai Színházi Szak­szervezetek üzemi bizottsága. Annyit sikerült elérniük, hogy Fischer úr megígérte követelé­seik teljesítését. Ezek között sze­repelt a prózai társulat igazga­tójának pályázat útján történő kinevezése, amely során a pá­lyázati bizottságban helyet fog­lalhattak a szakszervezet képvi­selői is. 1996. december 16-án az egyez­ségeknek megfelelően elbírál­ták a pályázatokat, és titkos sza­vazással két igazgatójelöltet ha­tároztak meg. Egyikük - Juraj Slezáček színész - visszalépett, a másik - Emil Horváth színész ­javára. Csakhogy: hiába volt az előzetes egyezség, a törvényes módon és a működési szabály­zatnak megfelelő pályáztatás, a megszületett döntés nyomán Miroslav Fischer nem nevezte ki Emil Horváthot az igazgatói posztra. Nem jelentette be fenn­tartásait, szakmai ellenvetéseit, hanem egyszerűen más jelölt után nézett. Feltételezhető, hogy a kulturális minisztérium „jóindulatától" kí­sérve talált rá saját jelöltjére Leo­pold Haveri színész személyé­ben. A dolognak innentől kezdődően már van néhány csapdája: 1. A szakszervezeti üzemi bizottság, amely a teljes társulatot képviseli, nem ért egyet ezzel az eljárással. 2. Leo­pold Haveri ugyanis nem pályá­reii volt üdülő központban, a Csécs és Buzita községek közötti mezőkön, ahová csak az odaté­vedt ember visz haza fogyasztás­ra pár üveggel vagy korsóval. Ás­ványvízből tehát van elég, csak éppen - egyes - üzletekben nem akad. Akkor se, ha ezt szóvá tesszük. A mi kis üzletünkben szintén hiánycikk az ásványvíz. Az egyik alkalmazott azt mond­ta, azért nem tartanak ezekből, mert nincs hová tenni az üres üvegeket. Ennek ellenére az üz­letben legalább tíz fajta színes és édesített ásványvíz van, csak ép­pen a tiszta, nem édesített, és zott a prózai társulat igazgatói posztjára. 3. Bár a társulatnak nincs kifogása Haveri személye ellen, újbóli pályáztatás nélkül nem egyezhet bele a kinevezésé­be, hiszen akkor minden eddigi, elvi és demokratikus síkra terelt igyekezetét kidobhatja az abla­kon. 4. Ha Fischer úr kiírja az új pályázatot, mindazok indulnak Haveri ellenében, akik előzőleg ... titkos szavazással két igazgatójelöltet határoztak meg. az igazgatói poszt potenciális vá­rományosai voltak, és a pályázati bizottság jelölte őket a tisztségre. Ezúttal nem nyerhetnek, mert a vitatkozó felek mindegyikének tetsző új igazgatójelölt győz. 5. Indulnak a pályázaton mások is, s miért ne tételeznénk fel, hogy mindez a huzavona éppen azt szolgálja, hogy a minisztérium eddigi titkos igazgatójelöltjeinek még egy esélyt adjon egy teljesen más felállásban döntést hozó pá­lyazati bizottság? Innentől a variációk száma egytől a végtelenig húzódhat, hacsak Fischer vezérigazgató úr nem hajlik a társulat tagjainak részvételével 1997. január 15­én tartott szakszervezeti gyűlé­sen megfogalmazott kérés telje­sítésére: az érvényes pályázati döntés alapján nevezze ki az igazgatói posztra Emil Horvát­hot. A Szlovák Nemzeti Színház esete a kulturális minisztérium­mal ismét bizonyítja a demokrá­cia szlovákiai végességét, ha a működtetés nem a kormányzat szájízének megfelelő eredményt hoz. nem színezett ásványvízből nincs egy kortynyira való sem. Talán ennek árusítása nem jó üzlet? Iván Sándor Kassa Éjjeli telefonok Bízzunk abban, hogy a választá­sok megváltoztatják helyzetün­ket. Sajnos a többség azonban teljesen a Mečiar kormány imá­dója lett. Ezt bizonyítják a Fo­cus felmérései és a mindennapi élet megnyilvánulásai. Az ellen­zék, a demokratikusan gondol­kodók már belefáradnak a cél­TALIÓZÓ PRAVDA Amennyiben a Druhá obchod­ná, illetve az ismert ismeretlen igazi tulajdonosok valóban el akarják adni külföldre a Nafta Gbelyt, akkor erre minden jogi alapjuk megvan, sőt a piac tör­vényei alapján ezt minél drá­gábban teszik meg. A várható vevő, egy nemzetközi olaj-, il­letve gázipari cég pedig minél alacsonyabb árat próbál kial­kudni. Mindenképpen sikere­sek lesznek, hiszen ha a Nem­zeti Vagyonalappal kötöttek volna üzletet, akkor piaci árat fizetnek, ráadásul különféle kellemetlen megkötésekkel, ár­garanciákkal, környezetvédel­mi kitételekkel stb. teletűzdelt szerződésért. A. M. Húska meg­alkotta a szlovák tőketeremtő réteg kifejezést. Nyilvánvalóan ide tartoznak a Nafta titkos tu­lajdonosai is. Az ő tőkéjük az 500 millió koronás vételár és a 3,2 milliárd koronás piaci ár különbségéből született. Ezt munka nélkül és maguknak alakították ki. Az a vagyonalapi elnökség döntött számukra kedvezően, amely élén a mun­kásszövetségi Štefan Gavorník áll. A munkásszövetség pedig a választások előtt főként a pri­vatizáció tisztaságát ígérte. SME Hudec miniszter dolgozószo­bájában gyönyörű bőrfotel ter­peszkedik, amely 300 ezer ko­ronába került. Az intézmény viszont a fotelt szállító RESTA cégnek nyár óta négy és fél mil­lió koronával tartozik. Mivel hiába sürgették a számlák kie­gyenlítését, a cég képviselői csütörtökön a minisztériumba mentek, hogy elvigyék az álta­luk szállított árut. Ján Hollý igazgató azonban csak a főbe­járatig jutott, ahonnét egy óra várakozás után azzal küldték haza, hogy a minisztérium később nyilatkozik az ügyben. Most arra várnak, hogy a mi­nisztérium végre megkönyörül rajtuk. národná _ OBRODA Ján Jasovský, a Szlovák Posta vezérigazgatója nem erősítette meg, de nem is cáfolta azt az in­formációt, hogy ő az egyik leg­esélyesebb jelölt Alexander Re­žeš közlekedési és távközlési miniszter helyére. Annyit mon­dott, hogy részt vett az előzetes megbeszéléseken, azt viszont nem árulta el, hogy ezeket ki ve­zette. Jasovský közölte, egyelőre nem foglalkozott utó­dának kérdésével. NOVÝ ČAS A kassai vasmű vezetői által a pozsonyi Fórum Szállóban adott szerda esti fogadásra Vladimír Mečiar kormányfő egy, finoman szólva, extravagáns öltözetű, hosszú szőke hajú hölgy kísére­tében érkezett. Marta Pospíšilo­vá kormányfői szóvivő nem vá­laszolt a kérdésre, hogy illik-e ilyen öltözetben a kormányfőt kísérni. A hölgy állítólag a Devín Banka vezérigazgatójának fele­sége. talan küzdelmekbe. A tömeg nem érzi ki, hogy hová sodró­dunk. A rádiós éjjeli telefonbe­szélgetések már teljesen ellen­zéki hangok, hozzászólások nél­kül zajlanak. Csak az imádók, a dicshimnuszokat, verseket, rí­meket kiötlők telefonálnak, akik azt hiszik, hogy Mečiar kormánya csak győztes lehet ebben az országban. Ebben a hitben és reményben meg is erősítette a hallgatókat, a tele­fonálókat Katarína Tóthová és Mečiar kormányfő. Hajtman Kornélia Nána

Next

/
Thumbnails
Contents