Új Szó, 1997. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1997-01-16 / 12. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JANUÁR 16. KOMMENTÁR Szerecsenmosdatás FEKETE MARIAN A Szlovák Köztársaság eredményesen kommunikál az Európai Unió és a NATO tagországaival, vezetőivel, funkcionáriusaival, egyszóval mindenkivel, tudhattuk meg már sokadszor is Pavol Hamžíktól. A szlovák külügyminiszter az utóbbi napokban európai főváro­sokban magyarázgatta a kormány bizonyítványát, állítólag támo­gatást keresve Szlovákiának egyes európai szervezetekbe, illetve a NATO-ba történő felvételéhez. A külügyminiszter magyarázkodása inkább csak a szerecsenmos­datáshoz hasonlítható, ha nem akarjuk más jelzővel illetni a va­lódan állítások tömkelegét. A szlovák korona stabil, és teljesen konvertibilis, állította a külügyminiszter párizsi látogatása során például a Le Figaro című tekintélyes francia napilapnak adott nyilatkozatában. Az egyébként képzett és intelligens külügyminisztertől az ember nem várta volna azt, hogy a Le Figarót talán csak egy olyan bor­bélynak tekinti, akinek bármit bemesélhet. A szlovák korona tel­jes konvertibilitásáról majd akkor beszélhetünk, ha Angliában, Franciaországban és bárhol, bármely pénzbeváltóhelyen elfo­gadják a koronát, ugyanúgy, mint a dollárt vagy más teljesen konvertibilis pénznemet. Pavol Hamžík mindezt még megtetézte néhány további olyan ki­jelentéssel, amely sokak számára sértő lehet itthon és külföldön is. A köztársaság védelméről szóló törvényről, azaz a Büntető Törvénykönyv módosításáról - amellyel kapcsolatban Szlovákia figyelmeztetéseket kapott - a külügyminiszter azt mondta, hogy „két paragrafusban módosítás történt, hogy a törvény elfogadha­tó legyen az EU tagországai számára" (mert ugye, kit érdekel az, hogy Szlovákia lakossága számára elfogadható-e egy ilyen tör­vény?!). A kisebbségek vonatkozásában Hamžík úgy viselkedett, mintha nem ismerné a külföldi megfigyelők véleményét, hogy a Btk.-mó­dosítás is elsősorban a szlovákiai magyar kisebbség ellen irányul. Állítása szerint Szlovákia olyan szerződést kötött Magyarország­gal, amellyel rendezte a magyar kisebbséget érintő vitás kérdése­ket, és a szlovákiai magyaroknak komplex jogokat nyújtott. A komplex jogokról nekünk egészen más véleményünk van, ugyanúgy, mint arról a sajtószabadságról, amelyet Hamžík állítá­sa szerint nálunk nem veszélyeztetnek. Különböző körmönfont, közvetett gazdasági eszközökkel veszélyeztetve volt az eddig is, de január elsejétől még inkább, hiszen az államnyelwédelmi tör­vény szerint félmillió koronás bírsággal sújtható az a kiadó, amely Szlovákiában nem államnyelvű lapot, esetleg más nyelvű alkalmi sajtóterméket jelentet meg. JEGYZET Kapu kívülről TUBA LAJOS Ha valós lett volna a minisz­terek korábbi optimizmusa, ma Szlovákia már a világ leg­fejlettebb államait tömörítő OECD büszke tagja. Ez saj­nos, hiú ábránd maradt, és Hamžík külügyminiszter leg­utóbb is csak a tagság iránti kitartó érdeklődésünket tud­ta tomácsolni. A valóságban azonban gazdasági szem­pontból is egyre gyakrabban a balkáni térséggel kerülünk egy kosárba. Nem csak arról van szó, hogy a romániai, szerbiai és bulgáriai politikai erjedés sokkal pozitívabb jel­zéseket küldözget Nyugat fe­lé. Gazdasági értelemben is egyre több felhő sötétíti el az eget. Ma már egyre nyilván­valóbb, hogy az elmúlt két évben a kormány szinte min­dent alárendelt a kedvező makrogazdasági mutatókat befolyásoló paraméterek fé­ken tartásának. A leginkább húsba vágó árak központi szabályozása és egyéb pénz­ügyi bűvészmutatványok azonban csak az első látásra kisemberbarátok. Az éppen az utóbbi hónapokban össze­omlott bolgár gazdaság a példája annak, hogy a politi­kai okokból elhanyagolt szer­kezetátalakítás sokszorosan megbosszulja magát. Ennek egyik első jeleként foghatjuk fel, hogy a tavalyi költségve­tési deficit még kozmetiká­zottan is 27 milliárd korona (20 milliárddal több, mint egy évvel korábban), az idei hivatalos előirányzat pedig még ennél is jóval nagyobb. Márpedig ennek a hiánynak a fedezésére - ha egyáltalán ez még lehetséges - a kor­mány a gazdasági szféra elől vonja el a pénzt. Amennyi­ben viszont még az eddigiek­nél is jobban megakasztjuk a vállalkozói szféra fejlődését, és nem kezdődik meg a köz­üzemi szféra évek óta ha­lasztgatott reformja sem, még jó ideig kívülről szemlél­jük az euro-atlanti integráció előszobájának tartott OECD kapuját. á- ŕ Ä n VS27S* Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUB1APRINT - DUNAJSKÉ TLAČIARNE Rt. 02-es üzeme. Előfizet­hető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES­vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását enged­élyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. - Számoljunk csak... Útiköltség, szállásdíj, na meg a sífelvonó díja. Ha jól számoltam, akkor ma még ezt a lesiklást megengedhetjük magunknak... (Lehoczki István rajza) Ma adják át Göncz Árpád államfő kitüntetését Miroslav Kusý professzornak Rendíthetetlenül demokrataként Nemrég töltötte be életé­nek 65. esztendejét Miros­lav Kusý, a század egyik legnagyobb szlovák gon­dolkodója, politológusa. A. NAGY tÁSZLÓ Ez a jubileum adta meg az okot arra, hogy Kusý professzort egyaránt kitüntesse a szlovák és a magyar köztársasági elnök. Göncz Árpád magyar államfő ki­tüntetését ma adják át a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykö­vetségén. Jubiláló egyetemi ta­nárok kitüntetése Közép-Euró­pában megszokott dolog, ám Miroslav Kusý munkássága mér­földkő a szlovák-magyar kap­csolatok javításában, s ennek köszönhető ez a nem mindenna­pi kettős kitüntetés. Miroslav Kusý az ötvenes évek­ben Prágában tanult bölcsésze­... megfigyelésnek, ki­hallgatásoknak és zak­latásnak volt kitéve. tet, és ezt követően 1968-ig Po­zsonyban volt egyetemi oktató. Az 1968-as prágai tavasz filozó­fiájának szlovák megfogalmazó­ja volt, és Alexander Dubček ol­dalán 1968-ban rövid ideig a szlovák kommunista párt ideo­lógiai osztályát irányította. A szovjet inváziót követően kizár­ták a pártból, és elveszítette ál­OLVASÓI LEVELEK Megtaláljuk jövőképünket? Lehet, hogy az éppen most ala­kulóban lévő Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum, amely a na­pokban tanácskozott, választ fog majd adni azokra a bennün­ket foglalkoztató kérdésekre, melyek szlovákiai magyarsá­gunkjövőbeli fennmaradásával kapcsolatban döntő jelentősé­gűek a régióban. Egyre nyilvánvalóbb, hogy gondjaink, bajaink és egyéb, bennünket érintő problémák lását. Kálváriája tulajdonképpen tipikus (cseh)szlovák értelmisé­gi sorsnak tűnhet. Miroslav Kusý azonban nem az az ember, akit a kommunista rendszer könnye­dén „megfojthatott". A hetvenes évek Csehszlovákiá­jában - elsősorban szamizdatjai révén - a másképpen gondolko­dók vezető egyéniségévé vált. Részt vett a Charta '77 mozga­lom megalapításában, egyike volt a kevés szlovák aláírójának. ... 1985 óta foglalko­zik behatóbban a ma­gyar kisebbség sorsá­val... Folyamatos rendőrségi megfi­gyelésnek, kihallgatásoknak és zaklatásnak volt kitéve. Már agonizált a rezsim, amikor utol­só kétségbeesett próbálkozás­ként 1989-ben államellenes te­vékenység vádjával elítélték és bebörtönözték. A forradalom szabadította ki. A demokratikus államforma lehetőséget adott neki, hogy sok mindent kipró­bálhasson: volt tájékoztatási mi­niszter, parlamenti képviselő, Václav Havel elnök szlovákiai tanácsadója. Nem tartott soká­ig, míg az ízig-vérig elméleti szakember visszatalált gyökere­ihez - jelenleg a Komenský Egyetem politikai tanszékének vezetője. S örömmel nyugtáz­zuk, hogy az Új Szó rendszere­megoldását nem bízhatjuk csak az itt élő magyarság politikai képviseletére, illetve önkor­mányzatainkra. Mai helyzetünkben ez már ke­vés, ennél sokkal több kell. Pél­dául meg kell(ene) teremteni a különböző polgári érdekvédel­mi szervezetek létrejöttének alapjait, melyek az itt élő ma­gyarság további sorsának alaku­lása szempontjából nélkülözhe­tetlenek. Jó, hogy ennek tudatá­ban vannak a fórum szervezői és résztvevői, s felelősséget érez­nek magukban további sorsun­kért, és nemcsak a beszéd, ha­nem a cselekvés szintjén is. Mert beszédből volt elég, sajnos, en­sen publikáló munkatársa is. Mi­roslav Kusý elméleti munkássá­ga szerteágazó, az ismeretelmé­lettől a konkrét társadalombírá­latig terjed. Az emberi és sza­badságjogok - beleértve a nem­zeti kisebbségi jogokat is - legte­kintélyesebb szlovák képvi­selője. A szlovákiai magyarság jogainak legharciasabb és leg­aktívabb támogatója. Saját be­vallása szerint 1985 óta foglal­kozik behatóbban a magyar ki­sebbség sorsával, amikor a kezé­be nyomták a kulturális minisz­térium által Nemzetiségek Csehszlovákiában címmel kia­dott hivatalos brosúrát. Ezt kö­vetően írta meg A nem szlovák jelenség című dolgozatát. A régi és a mostani rendszer is a fejé­hez vágta-vágja, hogy magyar­barát: a nemzetébresztők szá­mára ugyanis elképzelhetetlen, hogy egy igazi szlovák a magya­rok szidalmazása nélkül írjon erről a témáról. Rendíthetetlen demokrata, így ma Szlovákiában ismét a kor­mánypártok által sokat táma­dott közéleti személyiségek egyike lett. Kétségtelen, hogy közép-európai létünk, a politi­kai kultúra igényli az olyan ki­tüntető jellegű gesztusokat, amelyek akár többet is jelent­hetnek, mint egyszerű elisme­rést a szlovák-magyar kapcsola­tok fejlesztéséért. A szerző a Magyar Polgári Párt elnöke. nek ellenére az itt élő magyar­ság nagyobbik hányada egyre jobban csúszik lefelé a lejtőn. Hogy csak egy példával éljek: Dél-Szlovákiában a lakosság megélhetését zömmel a mező­gazdasági termelés biztosítja. Ha az ország valóban az európai struktúrák felé tart, akkor ez mezőgazdaságunk számára ke­mény feltételeket és konkuren­ciát fog jelenteni. Ennek követ­keztében az agrárágazat annyi embert, mint most, biztosan nem tud majd foglalkoztatni. Azon már most el kellene gon­dolkodni, hogy mi legyen az in­nen távozó emberek sorsa, és hogy mennyire lehet felkészülni SME Alexander Rezes állítólag azt kö­veteli, hogy utódja szintén a kas­sai vasmű köreiből kerüljön ki. Mečiar azonban a DSZM nyugat­szlovákiai privatizációs lobbyjá­nak képviselőjét, Milan Rehák vagyonalapi alelnököt szeretné kinevezni. Rezes igyekezete, hogy utódja szintén magánválla­lat képviselője legyen, bizonyít­ja, hogy hét évvel a rendszervál­tás után Szlovákia az egykori kommunista államra jellemző viszonyokat él meg. Érdekes, hogy Mečiar ellenszegül a vasmű akaratának. Ez arra utal, hogy a DSZM két legerősebb gazdasági csoportosulásának, a kassainak, illetve a nagyszomba­ti-trencséninek az érdekei üt­köztek a minisztérium megszer­zéséért folytatott harcban. PRÁCA Gabriela Mačaiová, az oktatási minisztérium munkatársa sze­rint az iskolai étkeztetésben az új előírások életbe lépésével nem lehetett változatlan árakat bizto­sítani. A módosításra azért volt szükség, mert a felmérések sze­rint a gyermekek étkezésében nagyon visszaesett a C-vitamin, vas és a kalcium aránya. Emiatt a minisztérium több változtatást is eszközölt. Az óvodákban töröl­ték a húsmentes napokat, és igyekeznek több gyümölcsöt és zöldséget adni. Az alap- és kö­zépiskolákban egyik héten egy­szer, a másikon pedig kétszer nem adnak húst, viszont ezek­nek az ebédeknek is tartalmazni­uk kell sajtot, halat, tojást vagy gombát. Azt is javasolták, hogy a földművelési minisztérium újra adjon állami támogatást a tejes tízóraira. Az iskolai étkezdékben készülő ételeket a szülők is meg­kóstolhatják. A legújabb adatok szerint az iskolai étkeztetést 600 ezren veszik igénybe PRAVDA Peter Weiss szerint a személyijö­vedelemadó-alanyok 66 százalé­ka a legalacsonyabb, vagyis a legfeljebb 60 ezer koronás évi jö­vedelemmel rendelkezők kate­góriájába tartozik. Ők az utóbbi időben azt az illúziót is elvesztet­ték, hogy társtulajdonosai lehet­nek a nemzeti vagyonnak. A DSZM teljesítette választási ígé­retét, és kialakította a gazdagok rétegét. Az alkalmazotti rész­vénytársaságok létrehozása is gyakran csak ígéret maradt, sőt botránnyá fajult (zólyomi Bučina, bártfai gyógyfürdő). A baloldaliságról beszélő mun­kásszövetség még azt sem tudta elérni saját kormányában, amit a híresen jobboldali Thatcher - al­kalmazotti részvényekkel érde­keltté tenni a dolgozókat. A kor­mány leállította a vagyonjegyes privatizációt, a helyette kezdett kötvényes kárpótlás fedezete pe­dig kétséges. A négy kormány­párton keresztül a privatizálás sok esetben kalandorok és szélhá­mosok kezébe került, s őket csak az vezérelte, hogy a megkaparin­tott politikai hatalmat kihasznál­va gyorsan meggazdagodjanak. az ilyen és ehhez hasonló hely­zetekre. Hogy a szlovákiai ma­gyarságnak legyen jövőképe, ki­töljön a bűvös körből, melyben jelenleg van, az nem csak a je­lenleg hatalmon lévőkön, ha­nem a falvainkban, városaink­ban élő embereken is múlik. Azon, hogy a jelenlegi széthúzás helyett mennyire tudnak össze­fogni, egymást újra megtalálni annak a célnak az elérése érde­kében, hogy falvaink újra felvi­rágozhassanak, hogy újra le­gyen az itt élőknek jövőképük, távlati elképzelésük a jelenlegi szűk perspektívák helyett. Németh Géza Alistál

Next

/
Thumbnails
Contents