Új Szó, 1997. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1997-01-14 / 10. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JANUÁR 14. Lóvá tett orvosok PÉTERFI SZONYA Az egészségügyi miniszter rég nem látott annyi tollforgatót, mint a múlt heti csütörtöki, az orvosok szakszervezeti társulásá­val folytatott találkozón. Nem mintha az újságírók nem ér­deklődnének a tárca dolgai iránt, Ľubomír Javorský az, aki nem tájékoztat. Holott sok minden történik, ami közérdeklődés tár­gya lehetne. A két legfrissebb példa: a minisztérium ki tudja, mi­ért, beleegyezett a Kassa-Saca-i kórház, illetve a bártfai gyógy­fürdő eladásába... A csütörtöki tanácskozás persze másról szólt: a több hónapja ígért orvosi fizetésemelés időpontjáról. A miniszter szemrebbe­nés nélkül letagadta, hogy ő valaha időponthoz, vagyis január elsejéhez kötötte volna a bérrendezést, majd biztosította a jelen­levőket, hogy az első félévben sor kerül a 30-35 százalékos, 1998 első hónapjaiban pedig a további 45 százalékos béreme­lésre. Az OSZT elnöke felelevenítve a közelmúlt történéseit, az orvosi kamara 200 százalékos béremelési követelését, a kéksza­lagos „sztrájkot", a fővárosi tüntetést, majd a radikálisabb orvo­si szakszervezet megalakulását, amely nem volt hajlandó úgy táncolni, ahogy a kormány fütyült. Utalt arra, hogy az elégedet­len orvostársadalom megnyugtatására a kormány kénytelen volt elfogadni az új bérezési struktúrát, a nyáron 27 százalékkal megemelni a fizetéseket és november végén elfogadni az orvo­sok stabilizálását célzó hosszú távú stratégiát. Bár sem a kor­mány, sem a miniszter nem vallották be, erre azért is szükség volt, mert legalább 1500 kiváló szakember vagy külföldre szerződött, vagy anyagi okokból pályát módosított. És azért is, hogy a hónapok óta tapasztalható sztrájkhangulatot lecsillapít­sák. A taktikájuk sikeres volt, az orvosokat lóvá tették. Mit szá­mít, hogy a miniszter megszegte adott szavát? Elvégre ő csak a kormány utasítását hajtotta végre! Míg az orvosok megpróbáltak érvelni, a miniszter idegesen az arcukba vágta, hogy sürgősebb dolga is van, mint hogy ilyen ta­nácskozásokon „stressznek tegye ki magát". Amikor pedig lehig­gadt, partnerei legnagyobb megdöbbenésére kijelentette, a sztrájkkal az egészségügy anyagiakat takarít meg, majd ezt kö­yetően megfenyegette az orvosokat: a sztrájk szűrés is egyben, lesznek adataik a jövőt illetően. Nyomban hozzáfűzte még hogy a kelleténél 500-zal több orvos dolgozik. Hiába magyarázták már az orvosok, hogy a sztrájk nem cél, ha­nem csupán eszköz követeléseik elérésére, a miniszter süketnek bizonyult. Alig van remény arra, hogy az e heti újabb tárgyalásig hallása rendbejön. Pedig az OSZT elnöke orr-fül-gégész... KOMMENTÁR JEGYZET Korlátokba ütközve SIDÓ H. ZOLTÁN A kormánynak az ország gaz­dasági helyzetét ecsetelő opti­mista kijelentései ellenére a napokban újra felröppent a korona leértékelésének szük­ségességéről szóló hír. Termé­szetesen a Szlovák Nemzeti Bank rögvest cáfolta a deval­váció lehetőségét. Azonban fi­gyelemre méltó, hogy a köz­pontijegybank egyik alelnöke a témához kötődve hozzátette: ha a gazdaság jelenlegi fej­lődése hosszú távon nem vál­tozik, akkor valóban elkerül­hetetlen a leértékelés. A szak­ember arra célzott, hogy a gaz­daságban jelenleg a mennyisé­gi növekedés van túlsúlyban a minőségi helyett. Szlovákia gazdasága a maga nyitottságával, szerkezetével, energiaigényességével, ver­senyképességével és a beho­zataltól való nagymértékű függésével ugyancsak korlá­tolt mennyiségi növekedésre képes. Amint e korlátot túllé­pi, rögvest komoly külkeres­kedelmi hiánnyal nézünk szembe. E kellemetlen jelen­séggel először igazándiból ta­valy szembesültünk. A növekedés másik korlátja politikai jellegű. Pavol Hamžík külügyminiszter az elmúlt héten Párizsban járt, ahol a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tanácsko­zásán vett részt. A külügyi tár­ca vezetője Szlovákia biztató makrogazdasági mutatóival érvelt annak érdekében, hogy az országot mihamarább be­vegyék a gazdagok klubjának tartott szervezetbe. Az elért eredményeket ugyan nyug­tázták, ennek ellenére a szer­vezet vezetői semmi konkré­tummal nem biztattak. Cseh­ország, Lengyelország és Ma­gyarország már tagja az OECD-nek, Szlovákia belépé­se azonban még mindig a jövő zenéje. Ennek oka a zilált bel­politikai helyzet, a kormány Nyugatot riasztó lépései. Az idén még valószínűleg to­vább tart a gazdaság töretlen fellendülése, ám a fent emlí­tett két korlát előbb-utóbb ko­moly fékezésre kényszeríti. Pe­dig még alig lendültünk bele... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/97679 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadáséit felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Nyomja a DANUB1APRINT - DUNAJSKÉ TLAČIARNE Rt. 02-es üzeme. Előfizet­hető minden postásnál, postán, valamint a PNS regionális és járási irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a Mediaprint-Kapa. Külföldi megrendelések: PNS ES­vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását enged­élyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A közvetlen elnökválasztás mellett szóló érvek ismertetése Az államhatalmak elválasztása Ötven évvel ezelőtt, 1947. január 13-án mondta el Bi­bó István, a nagy magyar politikai gondolkodó Az államhatalmak elválasztá­sa egykor és most című akadémiai székfoglalóját. Akkori meglátásai ma is érvényesek és időszerűek. PETŐCZ KÁLMÁN Bibó a hatalom demoralizáló és dehumanizáló jellegéből indul ki. Minél korlátlanabb, ellenőri­zetlenebb és ellenőrizhetetle­nebb, minél összpontosítottabb a hatalom, annál nagyobb a ve­szélye annak, hogy hordozói er­kölcstelenné, korrupttá és em­bertelenné válnak. Ezért a de­mokratikusságra igényt tartó hatalomnak önként korlátoznia kell magát, a hatalomkoncent­ráció megakadályozása érdeké­ben fékeket kell beépítenie az al­kotmányos rendbe. Az államhatalmak elválasztása ­tehát a törvényhozó, a végrehaj­tó és az igazságszolgáltató hata­lom egymástól való viszonyla­gos függetlenné tétele - az egyik legfontosabb eszköze a hata­lomkoncentráció megakadályo­zásának. Ezt az elvet azonban „tiszta" formában, úgy, ahogy azt Louis de Montesquieu fran­cia felvilágosodás korabeli gon­dolkodó elméletben megalkot­ta, csak az amerikai alkotmány­ban alkalmazták. Európában, ahol évszázadokon át meghatározó volt az abszolu­tizmus, amely a király, a császár vagy a cár személyében testesült meg, komoly nehézségekbe üt­között a montesquieu-i elv „tisz­ta" alkalmazása - itt valójában talán egyetlen országban sem si­került teljesen elválasztani és egymástól függetlenné tenni a három államhatalmat. Az ebből adódó problémák áthidalására megszületett egy negyedik ál­lamhatalom is, amelynek szere­pe a közvetítésben és válságáthi­dalásban rejlik. Ezt a hatalmat nevezi Bibó Benjamin Constant nyomán regulatív hatalomnak, amelynek megtestesítője a (vá­lasztott) államelnök. Amikor ma Szlovákiában elin­dult az aláírásgyűjtés annak ér­kében, hogy a nép referendum­mal döntse el, maga akarja-e megválasztani a köztársasági elnököt, vagy továbbra is a par­lamentre bízza a döntést, akkor A demokratikusságra igényt tartó hatalom­nak önként korlátoz­nia kell magát. tudatosítva minden buktatót, ami ezzel a kezdeményezéssel jár, mégis, Bibóra gondolva, a következőt kell mondanom: 1. Lehet, hogy ez a kezdemé­nyezés nincs teljesen összhang­ban az alkotmánnyal, viszont nincs ellentétben annak szelle­mével. Továbbá, ami minden­nél fontosabb, ez az akció nem követ erkölcstelen és korrupt célokat és érdekeket, amilyene­ket a jelenlegi kormány alkot­mányellenes megnyilvánulásai követnek. 2. Egy olyan országban, ahol az államhatalmak elválasztásával bizony komoly gondok vannak, és a végrehajtó hatalom kezé­ben nagymérvű hatalom össz­... ez az akció nem kö­vet erkölcstelen és korrupt célokat és ér­dekeket. pontosul, megnőhet a jelentősé­ge a regulatív, válságáthidaló hatalmat megszemélyesítő el­nöknek akkor, ha közvetlenül a nép választja. Ugyanezért az el­nök tevékenysége is fele­lelősségteljesebb kell, hogy le­gyen, bárki legyen is az. 3. A kezdeményezés legfonto­sabb eredménye az lenne, hogy­ha a jelenlegi, bibói értelemben erkölcstelen végrehajtó hatalom meginogna, kénytelen lenne korlátozni hatalmát, és csökken­ne a hatalomkoncentráció mér­téke, hogy ismét egy kicsit sza­badabban lélegezhessen ez az ország. A szerző a Magyar Polgári Párt alelnöke. NÁRODNÁ OBRODA Michal Kováč államfő nem zárta ki, hogy mégis újrajelölteti ma­gát. Kijelentette: „Személy sze­rint nem szeretnék újra indulni. Ez azonban nem jelent végső döntést. Az önálló Szlovákia lét­rejöttéért munkálkodó politikus­ként felelősséget érzek a jogálla­mért és a demokratikus fejlődé­sért. Ameddig nem teremtődnek meg ennek garanciái, kötelessé­geim maradnak az országgal és polgáraival szemben. így tehát nincs jogom személyes elképze­léseim alapján dönteni." SME A tavaly október 14-én Ingusföl­dön elrabolt szlovák építőmun­kások a tett idején állítólag ma­szekoltak, mivel nazrani igazga­tójuk, O. Éder elküldte őket egy magas rangú ingus katonatiszt­hez dolgozni. A tábornok a lánya lakodalmára készülve háza ela­vult elektromos hálózatát szeret­te volna kicseréltetni. Az igazga­tó akkor jött rá, hogy hiányoz­nak, amikor ellenőrizni akarta őket a tábornoknál. Ezeket az ér­tesüléseket egyelőre nem sike­rült ellenőrizni. Tény, hogy O. Éder a sajtónak azt nyilatkozta: a Tatra teherautót egy országú­ton találta meg elhagyatva. PRAVDA A múlt pénteken a bankközi ke­reskedelemben a kamatok 22 százalékra emelkedtek, miköz­ben decemberben 13-15 száza­lék között mozogtak. A helyzet a szabad pénz hiánya miatt állt elő. Ehhez hozzájárul az is, hogy 1997-re rendkívül magas költ­ségvetési hiányt hagytak jóvá. A kormány idén 70 milliárd koro­na értékben bocsát ki állampapí­rokat. Vladimír Masár jegybanki elnök szerint a kormányberuhá­zások a hitelforrásokból jórészt kiszorítják a vállalkozói szférát. Az állami kincstárjegyek hoza­ma a múlt hét közepén 13,64 százalék volt, de Juraj Macejka pénzügy-minisztériumi főosz­tályvezető ezt is megengedhe­tetlennek nevezte. Arról is be­szélt, hogy problémák lehetnek az államadósság finanszírozásá­val. PRÁCA A bírósági végrehajtónak jogi végzettséggel kellene rendelkez­nie, de már eddig is sokan kap­tak kivételt. Az első 79 végrehaj­tó közül például 20-nak csak kö­zépiskolai végzettsége volt. A frissen kinevezettek közül ez utóbbi kategóriába tartozik Jo­zef Liščák igazságügyminiszter felesége, aki egészségügyi nővérként kapott engedélyt erre a tevékenységre. A végrehajtók munkájával kapcsolatban sok a panasz. Vannak olyanok, akik egyszerűen visszautasítják az alacsony összegű követelések behajtását. Jelenleg országszer­te 119 végrehajtó működik, de Jozef Liščák szerint számuk ha­marosan 150-re nő. OLVASÓI LEVELEK Nem félünk a nyelvőröktől Felháborodással olvastam a Ti­tokzatos nyelvrendőrök című cikket (Új Szó, január 7.). A fa­lu polgármestereként tiltako­zom a szerző állítása ellen, mi­szerint Jókán az új évtől már csak államnyelven recseg a han­gosbemondó. Hogy recseg, azt megengedem, de nem attól, hogy félne a nyelvőröktől, ha­nem annak a nagy hideg és a pénzhiány az oka. Egy újságíró­nak szerintem, mielőtt leír vala­mit, alaposan utána kell járnia a tényeknek. Nézetem szerint a kishitűekbe és a félénkekbe bá­torságot és erőt kell öntenie, nem pedig az egész nyilvános­ság előtt megbélyegezni őket valótlan állításokkal. Mi, Jókán nem félünk a nyelvőröktől. Ravasz András Jóka polgármestere Újra a külföldi tanulásról A levélíró a külföldi tanulás le­hetőségénél (lásd az Új Szó dec. 30-i számát) nem tartja indo­koltnak a költségek megtéríté­sét még abban az esetben sem, ha a diplomát szerző személy nem térne vissza hazájába. Le­gyünk tárgyilagosak: Amikor az „állam bácsi" jóváhagyja a to­vábbtanulók listáját, monda­nom sem kell, hogy igenis szá­mol a végzettek munkájával. Szlovákia jelen esetben még nem annyira gazdag, hogy fia­taljait csak úgy eleressze a nagyvilágba. A vissza nem térők mások előtt zárták el a le­hetőségeket. Főképp olyan sza­kokra gondolok, amikre nagyon is szükség van idehaza. Az erdélyi magyar értelmiséget is visszavárják otthonukba. Sütő András maga is afölött ke­sereg, hogy a „szellemi tőke el­hagyja az országot". Közvetle­nül a háború után nem egy kö­zépiskolás Magyarországra ment befejezni tanulmányait, saját költségén, dacolva finán­cokkal, besúgókkal. Visszajöt­tek. Mi egy Dobos Lászlóval is szegényebbek lettünk volna. Jó­magam is Hatvanban érettsé­giztem (1948), majd később az ELTE-n fejeztem be tanulmá­nyaimat. Nemhogy ösztöndíjat nem kaptunk, de még a diplo­máink elismeréséért is küzde­nünk kellett. A z emberi szabad­ságjogon nem esne csorba ak­kor sem, ha mondjuk a jó felté­telek megteremtése közepette a rám fordított tanulmányi támo­gatás egy részét megtéríteném. Hazaruccanásaim esetében - a nyugati jólétből - bátrabban nézhetnék honfitársaim szemé­be is. Szalay János Tornaija - Drágám, ennek a politikusnak még annyira sem hiszek, mint neked! (Gossányi Péter rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents